Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-23 / 302. szám
— Csővárra mész? — nézett rám kérdő tekintettel a megyét egyébként már széltében-hosszában _ bejárt ismerősöm. — Csővár ... Csővár ... Hol is van az? — Én tudom — vette át a szót a mellette álló beszélgetőtársam. — Néhány éve jártam is ott. Rohamosan pusztult a falu. Kíváncsi vagyok, megvan-e még egyáltalán. Hát megvan. Sőt...! ★ A kisközség polgármesteri hivatalának bejáratán kétnyelvű a felirat. Ezek szerint nemzetiségi a település. . — Szlovákok lakják — világosít föl Koren Mihály, a fiatal polgármester. — Mennyien? — Ez nehéz kérdés — gondolkodik el. — A falunak összesen hétszáz lakója van. Döntő többségük magyarnak vallotta magát a népszámláláskor. Ettől függetlenül 70-80 százalékuk szlovák. — Ezt nem egészen értem. Ha szlovákok, akkor miért vallották magukat magyarnak? Féltek valamitől? ' — Biztos, hogy nem. Egyszerűen csak magyarnak tartják magukat, jóllehet, az alkalmi pávakörben szlovák dalokat énekelnek, s az idősek használják is a tót nyelvet. A középkorúak már inkább csak értik, a fiatalok pedig azt .se nagyon. Az első szlovák telepesek — olvasom később Halász Zoltánnak, a település helytörténészének néhány oldalas ismertetőjében — 1743-ban, majd ezt követően az osztrák örökösödési háború után érkeztek Csővárra. Mária Terézia uralkodásának második felében is igen sok evangélikus szlovák telepedett itt le. Később földhöz jutottak. Ez csak fokozta megtelepedésüket. Igen szorgalmasak, több kisipari tevékenységet honosítanak meg, s fejlesztik az állat- tenyésztést is. 1779-ben Csővár lakosságának már több mint fele szlovák anyanyelvű, s az iskolában is tanítanak ezen a nyelven, s istentiszteleteket is tartanak szlovákul. — Ma is tanítanak szlovákul az iskolában? — faggatom a polgármestert. Csővár élni akar Iskola hetvenmillióért — Az óvodában igen, s van szlovák nyelvű ifjúsági klubunk is. De az az igazság, hogy a fiatalok szívesebben tanulják valamelyik nyugati nyelvet. Az iskola egyébként a község egyik nevezetessége ... Mégpedig azért, mert már a hatvanas években életveszélyesnek nyilvánították. Ez is „jó” indok volt arra, hogy a felső tagozatot Ácsára telepítsék. Csőváron csak két tanító és egy napközis maradt, tudom meg később Halász Zoltántól. — S mi volt az indok? — kérdeztem a helytörténészt. — Azt mondták, sokba kerül a pedagógus, mert alacsony létszámúak az osztályok. A hatalomnak ez az ostoba érvelése jól ismert a hetvenes évekből, az iskolák körzetesítésének idejéből. Mert igaz ugyan, hogy kevesebb pedagógusnak kevesebb a fizetése, de az a gyermek. aki korán ingázni kezd, kevésbé kötődik szülőfalujához, mint az, aki legalább forintunk maradt, amit persze nem küldünk vissza, inkább minden idős falubelinek még karácsony előtt adunk egy-egy néhány száz forint értékű ajándékcsomagot. Egyébként összesen négy iparos van a településen, a többiek eljárnak dolgozni, leginkább Vácra, az idősebbek pedig háztájiból élnek. Sokan termesztenek bogyós gyümölcsöket. Járnak a téeszbe is. Munka- nélküli, szerencsére, csak 10-15 van. Nekik nem segélyt adunk elsősorban, hanem közhasznú munkát. De falun egyébként is más a munkanélküliség, mint a városban. Ha el is veszti valaki a munkahelyét, alkalmi munkát könnyen találhat. — Volna azért valami, amiből gazdagodhatnának a csőváriak ... — Éspedig? — néz rám a polgármester. — Az idegenforgalomból. A környék, Cserhátalja csodálatosan szép, megfe- felelö propagandával, sokak érdeklődését föl lehetne kelteni. Sok turistát vonzana a vár is, ha közismert volna, hogy létezik ... az általános iskolát helyben végzi. Ahol tehát nincs iskola, ott a falu sem él sokáig, Egy településnek pedig megfizethetetlen az eszmei értéke. Persze nem a szocializmusban. Ezért is kaphatta Csővár annak idején a „tovább nem fejlesztendő település” megjelölést ... az óvodát ideköltöztetni. Sajnos, egyelőre, minden pénzünket ez az építkezés viszi el. — És honnan van egy kis községnek ennyi pénze? A csőváriak nagyon szeretnék, ha ismét volna felső tagozat a faluban. Ezért készek áldozatot is hozni. Az életveszélyesnek minősített iskolaépületbe természetesen nem lehet visszahozni a diákokat, ezért néhány éve nagyszabású építkezésbe kezdtek. Óvodát, iskolát emelnek a falu közepén. — A hetvenmilliós beruházásnak körülbelül a felével készültünk el — meséli a polgármester. — Jövőre szeretnénk legalább — Több mint tizenegy- milliót szereztünk pályázat révén. Ehhez persze önerőből is hozzá kellett tennünk több mint tízmilliót. Ne kérdezze, hogy honnan volt ennyi pénzünk —- mosolyodik el a Koren Mihály —, mert nem volt. Ezért hitelt vettünk föl. Évi 2-3 milliót kell törlesztenünk, ezt azért kibírjuk. — S milyen bevételeik vannak? — Telkeket adtunk el. Ebből azért nagyon sok nem jött be, mert kedvezményesen, százhúsz forintos négyzetméterenkénti áron juttattunk házhelyeket a fiataloknak. Ezért most tizenöten (!) építkezJövőre talán már ide költözhet az óvada (Vimola Károly felvételei) nek. Némi bevételünk van egy kifőzdéből is. Helyi adót még nem vetettünk ki. ugyanis nem sok bevételünk volna, legfeljebb haragosunk. — Olyan szegények a csőváriak? — Nem szegények, de nem is gazdagok. A segélykeretünkből százezer — Sok millió forint kellene ahhoz — mosolyodik el a polgármester. — Talán majd egyszer, ha lesz gázunk, elegendő telefon- vonalunk, lesznek aszfaltozott útjaink. Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. A több, alacsonyabb begytől körülvett középkori Csővár település, a török alatt csaknem teljesen elpusztult az azonos nevű várral együtt, amelynek omladékai az egyik hegyen még ma is láthatók. A falut a XVII. század végén evangélikus szlovákokkal népesítették be. Így érthető. hogy a mai ev. templom helyén egykor középkori templom állott. Erre utal a templom előnyös elhelyezése is a dombtetőn, valamint az is, hogy még ma is temető veszi körül, amely nyilván egy régebbi temetőre települt, és egykor kőfal kerítette. (A régi templom állítólag 1700 körül még állott.) Az írott források szerint (Ev. Orsz. Ltár) itt alakult a legrégebben bejegyzett protestánst?) egyházak egyike, amelynek állítólag már 16G5-ben lelkipásztora volt. Az ev. templom 1826- ban épült. A késő barokk falusi templomok leegyszerűsített jellegzetes példája (amelynek előképei csaknem „típusterv” szerint épültek a XVIII. század végén a nagy földesúri birtokokon!. A templom egyetlen, a homlokzat közepén álló tornya, . gúia alakú sisakkal fedett, és a homlokzatokat csak falsávok tagolják. A belső tér síkmennyezetes, a kórust két-két oszloppár támasztja alá. Kőből készült, aránylag nagy oltára klasszicizaló, dór fejezetű oszlopokon nyugvó timpanonnal. Az ugyancsak kőből készült keresztelőkúton szlovák nyelvű felirat fut körbe. A templom műemlék jellegű. Pamer Nóra A község a közeli várnak köszönheti létét. A házak régen a tövében feküdtek. A XIV. századtól kezdve a várat sűrűn említik az okmányok, s ahogy az lenni szokott, többször elpusztult, gyakran cserélt gazdát. Várkastéllyá alakítva Mátyás király is gyakran megpihent benne. A török időkben kezdett pusztulni, s a múlt század közepén már lakatlan volt. Falai azonban ma is állnak. kezet. Hát megengedhet ilyet a törvény? — néz rám kérdően. Később a csővári kocsmában, egy beszélgetést „kihallgatva” tudom meg, hogy azért nem mindenki olyan nagyon elégedett a szövetkezet eddigi működésével. A falvakban élők között munkáló félelemre jellemző. hogy amikor az iddo- gálókhoz léptem, bővebb tájékoztatásért, azonnal elhallgattak, s volt, amelyikük az italát is az asztalon hágyva távozott. Annyit azért sikerült megtudnom, hogy a csőváriaknak, már csak azért sem lett volna könnyű önálló szövetkezetét alakítani, mert a régi épületek nincsenek a szövetkezet tulajdonában. Eszembe jut Mészáros István püspökhatvani olvasónk levele, amelyben azt írja, hogy „a vagyon nagy részét a vezetőség elherdálta”. A csőváriak szlovák származásának egyik bizonyítéka az. hogy döntő többségük ma is evangélikus. Halász Zoltán nem felejtette el megemlíteni, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az evangélikus '• istentiszteletek nagy részét még szlovákul tartották, s egy hónapban csak egyszer prédikált a pap magyarul. Egészen addig, ameddig olyan lelkészt nem kaptak, aki nem ismerte a helyiek anyanyelvét. Tamásy Zoltán, aki feleségével együtt már kilenc éve szolgál a csővári evangélikus gyülekezetben, úgy tudja, hogy annak .idején maguk a falubeliek kérték a lelkészt, magyarul prédikáljon, mert különben nem értik az Isten igéjét. Akár így volt, akár úgy, tény, hogy a csőváriak ma is ragaszkodnak a templomukhoz. Ezt bizonyítja, hogy húsz százalékuk rendszeres templomba járó. A vár történetét is Halász Zoltán mesélte el. Az idős helytörténész, egykori elöljáró, téeszelnök, azonban nemcsak a falu régmúltját, hanem az elmúlt évtizedekben történteket is jól ismeri. Csővár határa a háború előtt uradalmaké volt, majd bő tízévnyi egyéni gazdálkodás után következett a téeszesítés. A helybeliek eleinte természetesen tiltakoztak ellene, meséli, de aztán, látva, hogy jól működik a szövetkezet, megbékéltek vele. A hetvenes években a csővári téeszt fokozatosan egyesítették a galgagyörki- vel, az acsaival és a püspökhatvanival. Ez utóbbi településre került a szövetkezet központja Is. Jól működött egészen az elmúlt évig, amikor, ahogyan Halász Zoltán fogalmaz, mindenki bizonytalankodni kezdett... Beszélgetésünk során csupán ekkor éreztem a szavaiban némi indulatot. — Ez az országos átlagot meghaladja — meséli a lelkipásztor. — S biztató a jövő is. Minden gyermek jár hittanra, amely az órarendbe van illesztve. Szerencsénkre az önkormányzat semmilyen ellenállást nem tanúsít az egyházzal szemben. A pap készségesen mutatja meg a templomot, amely a lelkészlaktól kissé távolabb, a falu szélén lévő magaslaton található. Egy rozoga épület mellett hagyjuk az autónkat. — Ez az óvoda — mutat az épületre a lelkész —, amelyet talán már a következő tanévtől visszakapunk. löle? Egyházi óvoda lesz be— Nem — válaszolja. — Rendbehozatala, után szeretnénk közösségi házzá alakítani. Ifjúsági táborokat is szervezünk ide. Az óvoda a lenn épülő iskolában kap helyet. A templom kívül-belül jó állapotban van, nemrég hozták rendbe. — Egyedül nem lett volna rá elegendő pénzünk — találja ki a gondolataimat a lelkész. — Segített az önkormányzat is. — összesen tizenheten váltak ki a négy falu tée- széből. Ez is bizonyítja az elégedettséget. Meg is egyeztünk minden kiválni szándékozóval, kivéve egyet, aki ragaszkodott ahhoz, hogy az üzletrészéért a A templom mellől gyönyörű kilátás nyílik a várra, illetve a falura. A rendben tartott portákat, az emeletes házakat, az épülő otthonokat látva bizton állítható: Csővár élni akar. Hardi Péter
