Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-18 / 298. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP OSZUTO 1992. DECEMBER 18., PÉNTEK Börzsönyi magány A fa és ember sorsában sok közös vonás van, kezdve a megszületéstől egészen az elmúlásig. Van gyerek- és kamaszkor. Amikor a levél közt még csak itt-ott látszik a termés, legyen az makk, vackor, alma vagy körte. Aztán jön a tékozló kedvű ifjúság, melyről azt hisszük — mi is, a fák is —. hogy soha nem múlik el. Ebben a korban születnek a legsikerültebb utódok, s ilyenkor a legbőkezűbbek a fák. Az érett kort a vastag ágak jelzik, s az első repedések a törzsön. Ez a kritikus életkor. A viharnak van mibe belekapaszkodnia. ágait letöri, ki is döntheti. A villám is hamarább megleli. Az elmúlás lassan kezdődik. Egy tavaszra néhány ág elszárad, azután mind több. Ezekről nemcsak a levél. a madár is elpártol. Nekünk embereknek igazán nem az fáj, ha egy-egy águnk sorvad, s nedveink apadnak. Az fáj, attól szorul össze a szív, ha az öregedést nincs kivel megosztanunk. A magány sietteti az elmúlást, de ez csak az emberre érvényes. mm (Vimola Károly felvétele) Vagy talán mégse? Lehet, hátát majd az árnyékot ke- hogy a fának, ennek a bőr- reső vándor? Ez is egtl zsönyi fának is fáj, amikor olyan titka az életnek, amit már nem röppen rá madár, soha sem tudunk meg. s nem az ő törzsének dönti (—gye—) Égy iái£a a pszfchoBégus Veszteségeink lélektana Az öregedés természetes Van egy érdekes fogalom a lélektanban: a tárgyvesztés. Már nyelvtanilag is érdekes, mivel a valóságban egyáltalán nem egy tárgynak, hanem többnyire egy személynek az elvesztését jelöljük e szóval. Azért nevezték el így, mert a szeretet tárgyának elvesztéséről van szó valóiában. Ezzel fejezi ki a pszichológus, ha meghal valakinek az apja, anvja, ha elhagyja a szerelme, ha elkerül otthonról a testvére, ha más városba költözve, el kell szakadnia barátaitól stb. A múló évek terhe Tágabb értelemben nemcsak személyek, hanem sok egvéb más elvesztéséről is lehet szó, például a nyugdíjba helyezés vagy munkanélkülivé válás — az anyagi hátrányokon túl — lelkileg is veszteségérzést jelent. Az alacsonyabb munkakörbe kerülés presztízsveszteséggel jár. Súlyos betegség vagy csonkoló műtét után az egyik legfőbb kincsünk, az egészségünk károsodik, a test hiányossá válik, a teljesítőképesség romlik — ez mind óriási veszteség. Legtöbben a természetes öregedést is hasonlóképpen élik át. Nőknél a szépség elvesztése (ráncok, hízás, hajhullás) is e kategóriába tartozik. Erkölcsi értékeket is veszíthetünk, például mások tiszteletét vagy saját önbecsülésünket. Tehát a szeretet tárgyának elvesztéséről beszélünk. Jellemző az egyén személyiségére, hogy minek az elvesztése jelent számára nagy megrázkódtatást (vagyis, hogy számára mi a legfontosabb). A kisgyermek szeretetének (ragaszkodásának) legelső tárgya az anyja. Első néhány életévében aztán fokozatosan megosztja érzelmeit más személyekkel is, sőt önmagára is jut belőle. Személyiségfejlődése során egvre több személyre, tárgyra, eszmére stb. tevődik át a szeretet, kialakulnak az egyén sokrétű és jellegzetes tárgykapcsolatai. A tárgyvesztés szomorúságot ébreszt az emberben, ez természetes reakció. Melysége a veszteségtől és az egyén tűrőképességétől függ, így esetenkint változó. A haláleset következtében a legsúlyosabb: ez a gyász. Jeíentkexhef a depresszió A szomorúság, ha néhány nap, néhány hét alatt nem tudunk úrrá lenni rajta, átmehet depresszióba. A depresszió kóros lelkiállapot lelki betegség. Egyik eleme a mély bánat. Hozzátartozik még a kedvetlenség, erőtlenség, fáradékonyság, indítékhiány. belső feszültség, szorongásérzés. Társulhat hozzá étvágytalanság, alvászavar, székrekedés. Tartós depresszió esetén elhúzódó gyászreakcióról is beszélhetünk, ez némelykor évekig is megfigyelhető A súlyos tárgyvesztés legveszélyesebb következménye lehet az a teljes elkeseredettség és kilátástalanság- érzés, mely öngyilkosságba is torkollhat. A veszteségélményt, és így a depressziót, súlyosbítja a társaság és az elfoglaltság hiánya. Enyhíti viszont. ha a veszteséget elszenvedő személynek maradt valakije, vagyis ha sokrétű emberi kapcsolatokkal (ezt is így mondjuk a lélektanban: tárgykapcsolatokkal) rendelkezik. A munkában, hivatásban, hobbiban is találhat az ember olyan vigasztalást, mely a veszteségeit bizonyos fokig pótolni képes. Az örök körforgás Aktívan keresni kell a kapaszkodót, mely nem enged teljesen belesüppedni a bánat és lemondás mélv kútjába. Örök körforgás egyébként minden ember életében az, hogy elveszíti régi „tárgyait”, majd ezek helyébe újakat keres és talál. Dr. Ignácz Piroska Történelmi emlékidéző A Gestapo fogságában A Horthy-korszak utolsó kormányának, a rövid életű, ám annál zaklatattabb sorsú Lakatos-kormány tábornok- külügyminiszterének, Hennyey Gusztávnak Magyarországon mindeddig nem publikált emlékiratából közlünk ismét egy részletet. A könyv az Európa Kiadó Extra Hungáriám sorozatában jelent meg. AZ ORSZÄG súlyos katonai és politikai helyzetében, valamint a Veesen- mayer német meghatalmazottal fennálló ellentéteink miatt fölkészültem rá, hogy az 1944. október 15-i kiáltvány után le fognak tartóztatni a németek. Előrelátóan becsomagoltam egy bőröndöt a legszükségesebb holmikkal, s magammal vittem a Külügyminisztériumba. Balsejtelmem valóra vált: október 16-án letartóztatott a Gestapo. Az október 15-ről 16-ra virradó éjszakát a Miniszterelnökségen töltöttem. Reggel SS-csapatok szállták meg a Miniszterelnökséget, és mindenkit, akit ott találtak — beleértve az asszonyokat is —, letartóztattak. Reggel 8 óra tájban diplomata egyenruhában megjelent az épületben Veesenmayer. Én fogadtam, mert Lakatos tábornokot már reggel 5 órakor áthívták a német követségre; ottani időzéséről mit sem tudtunk. ELŐSZŰR azt kérdeztem a követtől, milyen jogon tartóztattak le bennünket, és gátolnak szabad mozgásunkban. A követ cinikusan azt felelte, hogy ez a mi érdekünkben' történik, hogy megvédjenek bennünket az esetleges külső háborgatástól. Tiltakoztam, hiszen semmiféle háborgatástól nem kellett tartanunk, ellenben megkérdeztem. hogy vajon 10 órakor megtarthatjuk-e a kitűzött minisztertanácsot, mire azt válaszolta, hogy ez magától értetődő. Ezt a magától értetődő dolgot azonban megakadályozták. Délután 4 óra tájban Schell Péter báróval és Rakovszky Ivánnal a Fő utcai Gestapo-börtönbe szállítottak. Fogságomról csak röviden kívánok beszámolni. Nehéz hónapokat éltem át (összesen kilencet), sokszor kihallgattak, gyalázatos volt az ellátás és a bánásmód. Amikor megtudtam, hogy több foglyot a dachaui koncéntrációs táborba vittek, és a minisztereket német bíróságoknak adják át, írásban tiltakoztam Szálast miniszterelnöknél, kiváltképpen az ellen, hogy német bíróságnak adnak ki, jóllehet ügyemben csakis a magyar bíróság illetékes. Ezzel elértem, hogy nem kerültem Dachauba. s magyar részről indították meg ellenem az eljárást, amelyet azonban az összeomlás miatt már nem tudtak befejezni. KARÁCSONY előtt a politikai foglyokat a Sopron mellett levő kőhidai fogházba szállították át. Amikor Vájná Gábor belügyminiszter ellenőrzésre Kőhidára érkezett, volt alkalmam nyíltan beszélni vele. Évekig ugyanis az alárendeltem volt, és nagyon ragaszkodott hozzám. Azok közé a fanatikus nyilasok közé tartozott, akik meggyőződésből szolgálták Szálasit. Kíséretében volt az államtitkára, egy volt csendőr ezredes. Először azt bizonygatta, hogy a rossz oldalon állok, mert Hitler fog győzni a magyar- országi hungaristákkal vállvetve. Próbáltam meggyőzni, hogy teljességgel téves a nézete, de ez csak kismértékben sikerült, ő ugyanis azt válaszolta, hogy ha mégsem a nemzetiszocializmus kerekedik felül, akkor valamennyiünket, akik itt jelen vagyunk, felakasztanak. Részben be is teljesült a jóslata. Megdöbbenve hallgattam a lövéseket, amikor foglyokat végeztek ki a börtön udvarán. MÁRCIUSBAN, amikor az oroszok közeledtek Nyu- gat-Magvarországhoz, a politikai foglyokat gyalogmenetben nagy hirtelen elindították a Linz melletti Mauthausen felé. Az idő-' sebb urak, például Esterházy Móric gróf, volt miniszterelnök, Nagy Vilmos tábornok, volt honvédelmi miniszter, Töreky Géza, a Kúria elnöke és máso-k számára ez nagy megpróbáltatást jelentett, a holminkat is magunk cipeltük. Maut- hausenben, a tábor túlzsúfoltsága és az amerikai csapatok közelsége miatt, nagy örömünkre nem fogadtak be bennünket. így azután tovább gyalogoltunk Passaun át a Pfarrkirchen melletti Gscheidbe, majd Simbach am Innbe, ahonnan továbbvonulva el kellett volna hagynunk Ausztriát. A nemzetiszocialista vezetők ugyanis naivul azt hitték, hogy az Ausztriában gyülekezett német erők majd megnyerik a háborút. Ez úgy derült ki, hogy amikor Szombathelyi Ferenc vezérezredes’ a csoportunk — három nő és ötven férfi — nevében azt javasolta a parancsnoknak, hogy bocsásson bennünket szabadon, s mi majd viszonzásul megvédj ük őt. az illető így válaszolt: Micsoda gyerekes ötlet! Az Ausztria-erődben mi vívjuk ki a győzelmet.. Nevető elődeink Az ülés végén a T. Ház ruhatárában a szolga tévedésből Lónyay Menyhért egykori pénzügyminiszter felső kabátját adta Deák Ferencnek. Az öregúr csak csak nézegeti a felöltőt, éppen olyan, mint az övé, felveszi. Kis idő múlva leveszi, mert látja a tévedést, és visszaadja a kabátot. — Hasonlít az én kabátomhoz, de neng az. Igen nagy a zsebe. ★ Bánffy Dezső miniszter- elnök korábban így szólt Herczeg Ferenchez. aki akkoriban szabadelvű párti képviselő volt: — Ugyan kérlek, mi lehet az oka annak, hogy az ellenzéki lapok mind érdekesek. a kormánypártiak pedig csapnivalóan unalmasak? Herczeg így válaszolt; — Az ok igen egyszerű, kegyelmes uram. Az ellenzéki lapokat a közönségnek írják, a kormánypártiakat teneked, kegyelmes uram. Az idősek ceglédi otthona Csak hát a család... A ceglédi szociális otthon idős lakói már-már elviselhetetlen zsúfoltságban éltek. Ezért is örvendetes, hogy az intézmény egy új épületrésszel gazdagodik. Erről beszélgettünk a vezetővel. Plangár Józsefnével. — Hol tartanak a kivitelezéssel? — Először lebontottunk egy régi szárnyrészt, mert értelmetlen lett volna felújítani. Ennek a helyén egy több mint négyszáznyolcvan négyzetméter alapterületű korszerű pavilon épül. A földszinten — mintegy tizenkilencmillió forintba kerül — negyven- nyolc személynek teremtünk otthont. Ezt a fertályt eleve úgy tervezték, hogy benne tolókocsikkal is lehessen közlekedni, s egy- egy mozgássérült is köny- nyen megközelíthesse bármelyik helyiséget vagy akár az ágyát is. A tetőtérben pedig tíz különszobát kívánunk kialakítani, amely újabb kilenc-tíz millió forintot emészt majd fel. Ennek a beruházásnak a költségeit az önkormányzat finanszírozza. A város vezetése, a képviselő-testület kezdettől megértő volt és rokonszenvezett elképzeléseinkkel. örvendetes, hogy jól haladnak a munkálatok. Most a tetőfedés van soron, valamint a belső válaszfalak készülnek. Nagyon szeretnénk. ha jövő áprilisban átadnánk a földszintet az intézet lakóinak. Az eddigi öt-hat helyett négyágyas szobákat akarunk kialakítani. — Napjainkban sokan várnak-e arra, hogy bejuthassanak ide? — Az intézményünkben száztizenöten laknak. Mivel arra törekedtünk, hogy mindenki kényelmesen éljen, ezért nem kívánjuk bővíteni a létszámot. — Természetesen napjainkban is van néhány idős ember, aki szeretne bekerülni hozzánk. Ám őket nem sok jóval biztathatjuk. Sajnos — bármennyire keményen hangzik —, csak akkor tudunk behívni valakit, ha egy-egy ágy megüresedik. — Miféle iiná’Ió tevékenységgel próbálnak enyhíteni az anyagi nehézségeken? — Változatlanul foglalkozunk sertéshizlalással, amit jelentősen megköny- nyíti az élelmezést. A hizlalásra az itteni, valamint a városban összegyűjtött ételmaradékot használjuk fel. Szívesen kertészkednénk is, ám terület híján erről le kell mondanunk. Az intézetet lakóink éppúgy támogatják pénzzel, mint a város adakozó polgárai és cégei. — Az idős emberek — éppen az összezártság miatt — mennyire élhetnek itt önálló életet? — Ml tagadás, elég gyakori közöttük a súrlódás, de azután megbékélnek egymással. Ha nem csitulnak a konfliktusok, akivel baj van. másik szobába helyezzük. Ez viszont most nem egyszerű, a lebontott pavilon huszonnégy lakóját is az ebédlőkbe, társalgókba tudtuk csak elhelyezni. Tőlük is türelmet kértünk. — Hogyan érzik az itt élők pénzét, értékeit? — Vannak, akik rendszeresen, havi egy-két, esetleg ötezer forintot raknak félre. Körülbelül négymilliós betétállományt tartunk letétben az OTP-nél. Természetesen nemcsak spórolnak, amit megkívánnak, azt beszerzik maguknak. Van olyan is, akit ellátnak. Az illető ezért könnyebben takarékoskodhat. — Most, hogy mindenkinek nehezebb, ritkábban jönnek-e a hozátartozók látogatni? — Egyesekhez szinte naponta jönnek. Másokhoz viszont ritkábban érkeznek. Sajnos. akad. akihez senki nem jön. Igyekszünk eloszlatni a bánatát. Ám bármilyen szeretettel közeledünk is valakihez, a hozzátartozót soha nem pótolhatjuk. * F. F.
