Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-18 / 298. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP Megyei vetélkedő Felsőgödön Kodályról — Kodály szellemében (Folytatás az l. oldalról.) S aztán megkezdődött- a vetélkedő. A kis asztalok fölött összehajtó, izgatottan vitatkozó gyerekeket, az éneklő csoportokat, az el- mélyülten rajzolókat ügyéi­vé és a fellépésre várako­zókkal beszélgetve tapasz­taltam, hogy sikerült. Bor­bély Magdolnának, a vetél­kedő szellemi előkészítőjé­nek elérnie célját. Szeret­tem voina — mondta a Né­meth László-iskola énekta­nára —, minél játékosabbá, minél életszerűbbé tenni a versenyt, hogy a részvétel örömet jelentsen a gyerekek számára. A tesztlapokba zenei keresztrejtvényt és totót tettünk. Sok zenét hallgattattunk, s ezen mér­tük az egyes művek, zenei műfajok, zenekari és ének­kari típusok felismerését. És megrajzoltattuk a díszle­teket a Háry János daljá­tékhoz. Amikor tapasztala^ tai'ról érdeklődtem, elsősor­ban elismerését fejezte ki a gyerekek felkészültségéről és a felkészítő tanárok munkájáról. A versenyzők kiválóan ismerték Kodály életét és műveit. Talán csak a zenei részletek felis­merésében nem volt mind­egyik csapat egyformán biz­tonságos — mondta. A részvétel öröm Szavait Monoki Lászlóné zenei szakértő, a megye ze­nei életének lelkes mozga­tója is megerősítette. Hi­szen az igazi zenei élmény a sokszor hallott művek felismeréséből fakad — mondta, A kottaírásban sem eléggé biztonságos va­lamennyi csapat. Pedig Kodály arra tanított, hogy együtt kell látniuk és hal­laniuk a zenét a tanulók­nak. Maga a vetélkedő azonban rendkívüli örömét jelentett. Hiszen most lá­tom, milyen komoly zenei munka folyik az iskolák­ban — összegezte vélemé­nyét. Lámpaláz és tiszta hangzás A folyosón várakozó gye­rekek és tanáraik igazolták a két szakember szavait. Miután a csapatok meg­nyerték az iskolai elődön­tőket, intenzíven kezdtek dolgozni. Egyesek heti há­rom alkalommal is készül­tek október óta. Néhány falusi iskolai tanár arról panaszkodott, hogy agyon­játszott lemezeik hallgat- hatatlanok, és sem pótolni, sem kazettákkal helyette­síteni nem tudják azokat. S nyolcadikban a heti egy énekóra kevés a művek alapos megismerésére. Volt azonban olyan csapat is, amelynek tagjai otthonra is kaptak kazettákat az alaposabb felkészüléshez. Számukra nem jelentettek nehézséget a zenefelisme­rési feladatok. A verseny fénypontja a népdalcsokrok, valamint a kétszólamú énekek előadá­sa volt Kodály Bicinia Hungarica című füzeteiből. Ritkán felhangzó, varázsla­tos nyelvezetű népdalok váltakoztak jól ismert ked­vencekkel, egyes tájegysé­gek jellegzetes előadásmód­jában vagy iskolai egyen- stílusában. Szépen kidolgo­A gödi Németh László Általános Iskola különdíjas csapata Az év könyvei Idén nyolcadszor osztot­ták ki Az év könyve ju­talmakat és az Artisjus iro­dalmi díjakat. Az elisme­réseket a Magyar írószö­vetség székházában adták ót. A bírálóbizottság Tornai József, a Magyar Írószö­vetség elnökének \ ezetésé- vel 1992-re Az év könyve jutalmakat a következők­nek adta oda: vers kate­góriában Budai Ferencnek Hatalmam: nyugalom című művéért (Magvető), vala­mint Tolnai Ottónak „Wil- helm-dalok” (Jelenkor Iro­dalmi és Művészeti Kiadó. Pécs) című kötetéért. A kispróza kategória győzte­se Mándy Iván Huzatban című művével (Magvető) Regény kategóriában Kön­tös-Szabó Zoltán Fehér zászló Erdély felett (Mag­vető) című regénye bizo­nyult a legjobbnak. A kri­tika kategóriában Célxer István Shakespeare-olvasó könyv című munkája (Szépirodalmi és Cserépfal­vi Könyvkiadó) kapta a jutalmat. A szociográfiák és publicisztikák közül Po- mogáts Béla Noé bárkája című művét (MSZSZ írók Alapítványa, Széphalom Könyvműhely) díjazta a bi­zottság. A műfordítás ka­tegória díját Tandori De­zső és Tandori Ágnes kap­ta Schopenhauer A világ mint akarat és képzet cí­mű művének (Európa Ki­adó) fordításáért. A gyer­mek- és ifjúsági művek kö­zül Boldizsár Ildikó és Szalma János könyve, az Amália álmai (Lánchíd Ki­adó) kapott díjat. A drá­ma kategóriában az idén nem osztottak jutalmat. Az Artisjus irodalmi dí­jakat 1993-ra Nagy Gáspár és Parancs János költő kapta. zott kamaraprodukciókat hallhattunk kedves próbál­kozásokkal vegyesen a két­szólamú dalokra vállalko­zóktól. A zsűri két tagja, Tarr Gábor és Garas Kál­mánná szakértő látható örömmel figyelte — és ha kellett, kedvesen segítette — a íámpalázas iskoláso­kat. Egyes csoportok meg­lepően magas színvonalon énekeltek kétszólamú mű­veket — mondták. Pedig az egymásra figyelés, a csiszolt, tiszta hangzás elérése igen nehéz feladat. Nagy él­ményt jelentett az egyéni színű népdalelőadás is. Ezek a gyerekek bizonyára hagyományápoló községek­ből jöttek. Egyes csapatok valóban átélték, amit elő­adtak. Hátterükben lelkes felkészítő tanároknak kell lenniük — fejezték ki meg­elégedésüket. Sikerélmény Engem a zene mindig meggyógyított \ ,? J ÉS if > jfe­1 ti 1 föl diáknak, iskolának Mindhalálig Beatles A Háry-díszleteket bíráló Majkó Ildikó rajztanárnő és két kollégája is elisme­réssel szólt a versenyzők­ről. Mennyi ötlet és milyen kiváló rajztudás — mond­ták. Bárcsak lenne egy osz­tályuk csupa ilyen képes­ségű gyerekekből. Kora délutánra döntött a díjakról a szakemberekből álló zsűri. A gödöllői nép­daléneklési verseny győzte­seinek fellépése tette még ünnepélyesebbé a záró ese­ményt: a szép lemez- és könyvjutalmak átadását a győzteseknek. Az alkalomra újra egybe­gyűlő gyereksereget és ta­náraikat figyelve úgy érez­tem, a vetélkedő elérte a célját. Az iskolások életét hetekig- a zene töltötte be. Az örömmel végzett, sok­szor kemény tanulás után tudásban gazdagodva, és a komolyzenében bennfente­sebbé válva, díjak nélkül is sikeresnek érezhetik magu­kat. S a versenyt rendező Németh László-iskola pe­dig — ahogy Lukács Ist­vánná kifejezte —. társakra és barátokra talált. Mi több: kedvet kapott és erőt nyert újabb feladatok meg­valósítására. Amivel életü­ket színesíthetik, iskolájuk rangját emelhetik majd. D. Veszelszky Sára © A vetélkedő győztesei I. helyezett: Tápiószelei Ál­talános Iskola II. helyezett: Isaszeg, álta­lános iskola III. helyezett: Vác, Petőfi Sándor Általános Iskola. Kodály-feladatlap kitöl­tése: I. Tápiószele, általános is­kola (121 pont) II. Farmos, általános isko­la 118 pont) III. Isaszeg, általános isko­la (115 pont) Különdí): Göd, Németh László Általános Iskola. Bicinium éneklés: I. Dány, általános iskola (9 pont) II. Vác, Karolina-iskola (9 pont) III. Albertirsa, Tessedik Sá­muel Általános Iskola (8 pont) Különdí): Verőce, általános iskola, Göd, Németh László Általános Iskola. Illusztráció: I. Gyömrő, II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskola II. Vecsés, Petőfi Sándof Általános Iskola, Sződliget, Budavári Iskola III. Csemő, általános iskola, Sződliget, Budavári Iskola. Ilancsovszki János A népszerű ceglédi Csa- nád-tánczenekar tizenöt esztendei muzsikálás után sikeres búcsúkoncerten kö­szönt el a közönségtől. Csa- nád Lászlóval, az együt­tes vezetőjével ebből az al­kalomból beszélgettünk. © Az utóbbi időben nem­egyszer akadt arra példa, hogy egy-egy feloszlott sztárbanda tagjai újra ősz- szejöttek. Önök viszont ép­pen ezzel a koncerttel be­fejezték. Miért? — Ez igen összetett do­log. Elfáradtam az örökös szombati éjszakázásokban. Egy estétől hajnalig tartó buli elég sokat kivesz az emberből. A másik komoly gond az volt, hogy a két billentyűsünk közül az egyik Budapesten tanul, . a másik a fővárosba költö­zött, mert odaszerződött muzsikusnak. Nem lehetett azt mondani, hogy jön a bálok Ideje, s maradjanak itthon. E másfél évtized alatt két formációban ját­szottunk. Varga Pállal és Monori Tiboral 1977-ben kezdtük és tizenkét és fél évig zenéltünk együtt. Majd jöttek a fiatalok: Fésűs Fe­renc. Sárik Péter és Söreg Mihály. Csaknem három esztendeig dolgoztunk eb­ben a felállásban. © A zene szeretete vagy az üzlet volt .a meghatáro­zó? — Is-is. Mi kimondottan tánczenét játszottunk, ke­ringőtői a tangóig. A la­kodalmas műfaj távol állt A települések nemcsak épületek, különféle léte­sítmények együtteseit je­lentik. hanem kiolvasható belőlük az adott nép múlt­ja, jelene, sőt jövője is. Ezt jól tudják az építészek és a településvédők, -szé- pítők, a kihalásra ítélt falvak, építészeti értékek védelmezői — mondotta Keresztes K. Sándor kör­nyezetvédelmi és terület- fejlesztési miniszter a Kós Károly-díjak átadásának budapesti ünnepségén. Nem véletlenül a közös­séget formáló, hagyományt megőrző Kós Károlyra em­tőlünk. Voltaképpen a bál volt a profilunk. Egy-egy nagy rendezvényen tudtunk igazán kibontakozni. Ter­mészetesen némiképp az üzlet is motivált bennün­ket. A.nnál is inkább, mert csupán zeneszéretetből nem lehet szombatonként tizen­két órán át muzsikálni. © Mi az, amire büszkék? — Talán arra, hogy a városban és a környező községekben megkedveltek minket. Számos meghívás­nak kellett eleget tennünk. A másik büszkeségünk egy kazetta, amelyen az én szerzeményeimet rögzítet­tük. Csupán azért nem lett belőle országos átütő siker, mert nem egy ismert kiadó­val dolgoztunk. . © önben, a zenekarban ennyi volt... ? — Talán nem hangzik szerénytelenül, azt hiszem, hogy ennél többre vihettük volna. Ha nekünk egy pro­fi kiadóval van szerződé­sünk. és egy profi menedzser intézi az ügyeinket, akkor valószínű másképp alakul­tak volna a dolgok. Ugyan­is mi a polgári foglalko­zásunk miatt nem tudtunk elég energiát fordítani a szervezésre. © Ki hol, és hogyan foly­tatja tovább? — Fésűs Ferenc egy bu­dapesti bárban muzsikál. Sárik Péter Gonda János tanítványa, s emellett még lékezve adják át ezt az el­ismerést. Az 1987-ben ala­pított díjat idén már mi­niszteri kitüntetésként ad­ták át 4 személynek és 3 közösségnek. Kós Károly- díjban, miniszteri kitün­tetésben részesült Mersits Ildikó építészmérnök, Rá­day Mihály művészettörté­nész, Sebestyén József épí­tészmérnök, Virányi Ist­ván építészmérnök, Öbá- nya község közössége, a Nagykanizsai Városvédő Egyesület, valamint az Örökségünk Őrei ifjúsági mozgalom. (Bánó Attila grafikája) Söreg Mihály még nem döntött a sorsa felől. Jóma­gam abbahagyom ... © Néhány évvel ezelőtt már gondolt erre, aztán ... — __most végleg dön­tö ttem. Nem vállalok sem­miféle zenekarosdit. A ze­nével persze nem szakítok. Otthon a saját szórakozá­sunkra a barátaimmal mu­zsikálunk majd. Végül is a zene engem mindig meg­gyógyított — amikor nem éreztem jól magam — és rengeteget adott nekem. Onnantól kezdve, hogy egy szál dobozgitáron játszot­tam; vagy rossz erősítőt ci­peltünk magunkkal és a vonaton arról vitatkozunk a barátommal, hogy a Beatles vagy a Rolling Stones együttes a nagyobb. Már régóta tudja ő is, én is, hogy e két világhírű zene­kar nélkül nincs rockzene. Végül is az induláshoz ké­pest hosszú utat tettünk meg. Az elmúlt időkben már kitűnő szereléssel ze­néltünk. Éppen azért, hogy a most induló fiatal ze­nészeknek megkönnyítsük a pályakezdést, létrehoz­tunk egy alapítványt, amellyel minden évben Cegléd és a környékbeli köz­ségek legtehetségesebb mu­zsikusát szeretnénk segíte­ni. Az idén Süli Balázst ta­láltuk a legméltóbbnak a bi­zalomra. Végül is, nekem pedig marad a zene tiszta­sága, a lemezhallgatás örö­me, a család és szombat es­ték. F. F. Díszhangverseny Szolnokon Ünnepi hangversenyt rendeztek Szolnokon, a vá­rosháza dísztermében Ko­dály Zoltán születésének 110. évfordulója tiszteleté­re, a magyar kórusok nap­ja alkalmából. A díszhang­versenyen a MÁV Jármű­javító férfikara, a Kodály kórus, a Kodály Általános Iskola gyermekkara, a Tisza-parti gimnázium női kara, a Bartók Béla ka­marakórus, valamint a városi szimfonikus zenekar lépett fel Wilfried Koch müncheni vendégkarmester vezényletével. több együttesben is játszik. Átadták a Kós Károly­kitüntctéseket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents