Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-15 / 295. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1992. DECEMBER 15., KEDD Náhlik Gábor válasza a Népszabadság cikkére Nem volt szabályos az IP szerződés Hankiss minden mennyiségben Kampány a képernyőn, kampány az éterben (Folytatás az 1. oldalról.) dekeltségű cég. Két kereskedő alapította. 1990-ben. Alaptőkéje 50 ezer DEM. A müncheni járásbíróságon 1990. szeptember 5-én jegyezték be. Az MTV szerződést kötött az újdonsült, nyilván ismeretlen magáncéggel, és 1991-ben az MTV reklám- tevékenységét ezzel a céggel bonyolította. Hetvenmil- lió forint, tehát hozzávetőleg az alaptőke hússzorosa vándorolt a müncheni céghez. eredmény részesedésként. Az így megizmosodott ARBO International GmbH az I TV-,vei 1991. december 1-jén vegyes vállalatot hozott létre IP Kft. rövidített cégnévvel. A törzstőke 10 millió forint, az MTV részesedése 51%, az ARBO International GmbH-é 49%. Az alapítás jogszerűtlen volt, mert a kormánytól az MTV az alapításra az engedélyt nem kapta meg. Dr. Pálok László nemzetközi könyvszakértő anyagából. A vállalkozást azzal a deklarált céllal hozták létre, hogy az IP végzi az MTV 1 intendatúra reklámidejének értékesítését. Amíg a TV 2 reklámértékesítését a kereskedelmi igazgatóság lényegében változatlan költségaránnyal végzi, addig a kialakított új szervezet (IP) bevételéből az MTV 1 intendatúra ez évben csupán mintegy 60%- ra, továbbá az IP-nél keletkező nyereség 51%-ára tarthat igényt. (Az IP bevételei a szerződés szerint lényegében a következőképpen oszlanak meg: a már említett 60% közvetlen MTV-részesedés, 25% 1P- részesedés, 15% pedig a közvetítő ügynökségek jutaléka.) Az IP az alapítással, illetve az ahhoz kapcsolódó — MTV—IP között 1992. március 20-án kötőit — szerződéssel a: MTV ösz- szes reklámidejének nagyobb részét kapta meg, illetve az MTV 1 csatorna reklámidejének értékesítésére ez év január 1-jétöl kizárólagos jognál rendelkezik. Az MTV gazdasági főigazgatósága által közölt 1992. 1—X. havi adatok alapján az IP-t megillető részesedés mintegy 668 millió forint, amely a felmerülő működési költségek tavalyi év második félévi adataiból kiinduló prognosztizálással. illetve annak csaknem duplájával számolva (kb. 40 millió torint lehet). továbbá a TÁNYA-val is csökkentetten a tulajdonosi hányad szerint oszlik meg az IP két tulajdonosa (MTV és ARBO) között. Amennyiben az MTV a saját szervezetén belül bonyolítaná az IP által végzett reklámtevékenységet, úgy a nettó árbevétel után nem kellene adóznia, ha az eredményt alaptevékenységre fordítja; tehát az MTV mintegy 250 millió forint bevételhez jutott volna már az első 10 hónapban. További mintegy 180 millió forint bevételhez jutna, ha a tulajdonossal nem kellene osztoznia az adózott nyereségen. A két összeg a jelzett időszakban több mint 400 millió forint számított bevételkiesést jelent. Az MTV—IP közötti, már említett 1992. március 20-án kötött szerződésben megállapított — bevételből történő — részesedések hátrányosak az MTV számára. Az IP-nek a bruttó bevételből járó 25% a közreműködéssel és a bevitt jogokkal nem á'í arányban. Ellenőrzésünk véleménye szerint a tulajdonostárs (ARBO) felé jelentős részben átengedett bevételnek tekinthető a tevékenységből származó osztalék döntő része. A 25%-os bevételátengedés abból a szempontból is kifogásolható, hogy rögzítésének időpontjában (1992. március 20.) a reklámtarifák lényegesen alacsonyabbak. voltak, mint ni. jelenleg. így az IP csupán a reklámáremeléssel indokolatlan bevételtöbblethez jut. Az áremeléssel realizálható többletbevételt a bevételek tömegével kapcsolatos szűk sávban progresszív MTV-többletrészesedés messzemenően nem ellensúlyozza. Az IP adatai szerint ez év január 1-jétől október 21-ig a kimutatott bruttó árbevétel 2,7 millió forint, amelyből az MTV-t közvetlenül megillető rész 1,7 milliárd forint. Ezzel szemben az IP az MTV-nek mindössze 1 milliárd forintot utalt át. Az IP megközelítőleg 0,7 milliárd forintot visszatartott. Ennek hátterét csak az IP-nél tartandó részletes célvizsgálat tárhatná fel, ahová ellenőrzésünk kompetenciája nem terjed ki. Különös, az MTV számára gazdaságilag hátrányos gyakorlatra derült fény az MTV—IP kapcsolatrendszerében. Ez például abban is megnyilvánul, hogy a reklámbevételeknek az MTV-t megillető részét nem fizeti be az IP az MTV egyszámlájára, hanem közvetlenül kifizetéseket teljesít az MTV 1 intendatúra részére megrendelt (produkció, filmvásárlás stb.) címeken harmadik személy részére. (Ezekről az MTV által az ellenőrzésünk számára átadott okmányok hiányosak és pontatlanok.) Néhány szerződés áttanulmányozásából a következők derültek ki: Az előbb említett ügyleteknél az IP „szokásos 10% lebonyolítási költséget” magánál tart, amelyekkel ösz- szefüggésben költségráfordítása feltehetően nincs, vagy csak minimális mértékben lehetséges, hiszen csak technikai bonyolító. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy az egyes, az MTV által kötött korábbi (1991. év) szerződések nem változtak, így az' IP az MTV 1 intendatúra helyett — az MTV-t illető bevételből — csak kifizetést teljesít. Az ez évben kötött szerződésekben — ezek lényegében megrendelések a vállalkozóktól —. amelyet az MTV 1 intendatúra és az IP is aláírt, nincsenek az IP számára tevékeny szakmai közreműködésre utaló kitételek. (Az MTV pénzügyi főosztályának tájékoztatása szerint — amelyet az ellenőrzésünk tételes elszámolás hiányában nem fogadott el — az IP által az MTV helyett fizetett összeg 320 millió forint volt. Ennek 10%-os vonzata 32 millió forintot tesz ki. amely — mivel technikai bonyolításról van szó — az MTV veszteségének tekinthető.) Szeretnék találkozni Guy Gervais úrral, az IP párizsi vezérigazgatójával. Van egy azonos nevű cég Budapesten. miből gondolja, hogy köze van hozzá. Az alapító iratokból ez nem derül ki. Természetesen az. IP párizsi központjával a Magyar Televízió jó kapcsolatot szeretne fenntartani. de csak egy jobb konstrukció kidolgozása esetén. A könyvvizsgálói jelentés számai viszont az MTV-től származnak. A többi a független rendőrség, ügyészség, bíróság dolga lesz. Pártpolitikai érdekek ebben az ügyben semmiféle szerepet nem játszottak. Dr. Náhlik Gábor MTV-alelnök A hazai médiumviszonyok elemzése — különös tekintettel a rendszerváltozás visszfényére — még várat magára. Várat, hiszen az események napról napra alakulnak. Mindannyiunk szeme láttára és füle hallatára dili az úgynevezett médiaháború. Az elmúlt hét — különösen annak második fele — bővelkedett igazi kuriózumokban a majdani kutatók számára. S reméljük — ha elcsitul a vihar — bepillanthatunk a kulisszák möge is. Nem csupán a Hankiss pártiak, a jelenlegi „hatalmasságok” látószögéből lesz szerencsénk értékelni az eseményeket, a felfüggesztett televízióelnök, Hankiss Elemér hadjáratát. Egy amerikai felmérés szerint 1980 és 1988 között a sajtóról — rádióról, televízióról— szóló sajtótudósítások összmennyisége nagyjából megduplázódott. Ugyanakkor míg a nyolcvanas évek elején a sajtóról szóló cikkek fele volt negatív, addig ez az érték nyolcvannyolcban már a háromnegyed felé közelített. Régi szólamok A sajtó éppen a sajtókritika miatt veszített hiteléből. Vajon nálunk a közvetlen rendszerváltást megelőző időszaktól a mai napig hogyan alakulnának ezek a számok, ha a magyarországi médiatörténet e fejezetének kutatói ezt egyáltalán vizsgálnák? Bizonyára jelentősen befolyásolná a hazai mutatókat Hankiss Elemér tudósítása saját sajtótájékoztatójáról, amelyet szombaton délután a „168 óra” műsorában hallhattunk. Csak e műfaj szokatlansága volt új. Amit mondott, már régről ismerhettük tőle., A független, a demokratikus televízióért folytatni kívánja rendíthetetlen harcát — vigyázva arra, hogy őmiatta az ügy úgymond tovább ne mérgesedjék — heti fogadóórák tartásával, avagy otthoni munkával és megany- nyi más szolgálattal. Hogy technikailag és operatíve ezt miként képzeli el egy ilyen intézmény vezetésénél, már bizonyára átgondolta. Pusztán egyetlenegyet hagyott figyelmen kívül, mit kíván a néző a sajtótól (a televíziótól): egyre kevesebb tudósítást magáról a sajtóról. A már említett amerikai tanulmányban a hitelét vesztett médiának mi a teendője kérdésre az alábbiakat olvashatjuk: „ahol tenni kell valamit, az a hírszolgáltatás és a szórakoztatás elegye, az infotainment. Ha a nagyközönség és a sajtó egyaránt úgy véli: túlzottan keverednek a hírek a szórakoztatással, akkor nem ártana, ha a hírszerkesztőségek megtisztítanák profiljukat. (Ez ráférne a „168 órára” is — a szerk.) Ahogy a rendkívül népszerű — amerikai — tévéműsor, a „60 perc” bizonyítja: a hírek szórakoztatnak is lehetnek, attól még hírek maradnak. A főműsoridőben közvetített közügyekkel önmagukban nincs semmi baj. Ám, ha ez úgy fejlődik tovább, hogy a műsor a híres személyisége (k)et ünneplő People magazinokra kezd hasonlítani, — akkor a szerkesztőségek fontolóra vehetnék, hogy átadják ezt a lehetőséget a hálózatok szórakoztató részlegeinek.” Gyorsan felejtők A „168 óra”-ban elhangzott Hankiss tudósításról a nagyközönség nem tudta eldönteni, mit hallott; a hírszolgáltatás és „szórakoztatás” ilyetén elegyében még nemigen volt része. Az a Mester Ákos segítette szóhoz, akire nem volt szüksége Hankissnak a „Hírháttér”-ben. Csupán a tévénézők élvezhettek hasonlót, amikor Hankiss Elemér szerepelt a „Meghallgatás” vagy az „össztűz” tévés műsoraiban. Michael J. Robinson és Norman J. Omstein amerikai médiaszakértők azonban így látják a jövőt: „Hála istennek a hírszimulációk, amelyeket a nagyközönség, a sajtó és más mérvadó körök egyértelműen utálnak, már az utolsókat rúgják, vagy legalábbis kikerülnek a hírek környezetéből.” A nagyközönség pedig nálunk reménykedik, ilyen irányba fordul a tömegkommunikáció. Ha nem, maradnak az ilyen „szórakoztató” adások. (Ezt ne tudná Hankiss Elemér?) „Akinek a kezében a kamera, övé a hatalom” elv alapján ugyancsak ferde tükörbe tekinthettek ezen a hétvégén a nézők. Többszörös ismétlésekben élvezhették a hajdan higgadtságáról híres szociológus parttalan vagdalkozásait. A szövegelemzések bizonyára kimutatnák: az elnök népszerűségre törekvő szava járása „a független televízió” mára ugyancsak elcsépelt szólammá zsugorodott. Kezdetektől elfelejtette Ted J. Smith, a richmonti virginiai zsurnalisztikái egyetem tanárának alapigazságát: „téves a sajtót, mint autonóm és semleges kritikust idealizálni. A kritika a legegyszerűbb formájában nem jelent mást, mint értékelő reagálást”. Kezdetben a külső szemlélő úgy gondolhatta: Hankiss nagyméretű szervezetszociológiai kísérletet kezdeményez a hazai televízió háza táján. (Bizony nehéz ellenállni egy ekkora lehetőségnek; hogyan zilálhat szét a gyakorlatban egy szervezetet?) Az idő tájban a tévések nyüszítettek. Kí- gyót-békát kiabáltak. S követelték: „Menj Amerikába!” Igen ám, csak időközben az ügyesebb je rájött: a zavarosban könnyebb halászni. íme, így történhetett, hogv az egykori hangadók most átpártoltak: vas- tapssal fogadták az immár felfüggesztett elnöküket. Elővehették volna a hajdani felvételeket a műsor- készítők. S az ország szeme láttára szembesíthették volna a mostanival. (Jó lenne, ha legalább a késői utódok pótolnák e mulasztást.) Tökéletes kudarc A Magyar Televízió átszervezésének tökéletes kudarcát élhették át, amiről a tévés dolgozók nagy része mára hirtelen megfeledkezett. Mint ahogyan azt a Híradó, de főként az Esti Egyenleg híradásaiban láthattuk. Tárgyilagos ösz- szeállítást a hét ezzel kapcsolatos eseményeiről a vasárnap esti „A Hét” műsora kísérelt meg a kronologikus összeállítással. Az össztüzelések közepette hangzott el Katona Tamás és Náhlik Gábor jövőt idéző szava: a legfontosabb a tévé működtetése — elsősorban a legnagyobb hatalom, a néző megelégedésére. Erdősi Katalin CSURKA AZ SZÖSZ-BEN? Ka így folytatódik a kiszorítósdi, Csurkát képes lesz az ellenzék a centrumból kiszorítani és a szélsőségek felé sodortatva, az őrületen túl: egészen az SZDSZ-be kergetni. Ez esetben a magyar újságírás, hírközlés és műsorszórás történetében, még a választások előtt döntően — esetleg a választásokat is eldöntőén — új fejezet kezdődik. CSURKA AZ SZDSZ-BEN Ügy tűnik föl, mára már végérvényessé vált a korábban még csak kiszivárogtatott hír, amely szerint Csurka István és az SZDSZ között megköttetett a paktum: a jelenleg még jelesnek elismert drámaíró 1993 elején átül a parlamentben az SZDSZ kispadjára. Egyelőre. De hamarosan játékára is számítanak, amennyiben, mint Puskás öcsi ’57-ben, ő is alaposan elkezd fogyókúrázni. Hogy milyen színekben fog Csurka István a jövőben játszani, az mostantól csak az SZDSZ-en múlik, mint ahogyan az is általuk tisztázandó visz- szamenöleg: Csurka milyen színekből igazolt át új csapatához? Eljött tehát a színvallás ideje, félő hát, hogy a korábbi vad színekről készült televíziós-rádiós- nyomtatott sajtos archív anyagokat — mint III/III- asokat — megsemmisítik vagy összekeverik, vagy bonyolult szabadságtechnikával a telezengett-túl- harsogott állításokat visszaszíntelenítik egészen az objektív tájékoztatásig. Számos különbözőképpen, szabadon és demokratán is értelmezhető alkotmányjogi kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Ezenkívül érzelem- és értelemszerűen változik csapaton belül is a korábban beidegzett, ránk tukmált posztok jelentése, illetve annak értelmezése. Elképzelhető például, hogy Csurka balösszekötő lesz, annak lesz beállítva, és Haraszti megy ki — nem a helyére —: jobbszélre. Ez ma már csupán idő, tej, szoktatás, írott és elektronikus sajtó kérdése. A taktika is nyilván alapjaiban megváltozik, Csurkát — immár csapaton belül — a cél elérése után senkinek sem lesz célszerű a jövőben támadni, hiszen az, a 16-oson kívül is szinte már öngólnak számít. Inkább, ha már sikerült szalámitaktikával átcsábítani, minden erővel most már Antall József ellen kell támadni, különben kis pénz, kis foci. Nagy talány természetesen az is, hogy tud Csurka majd új csapatába beilleszkedni, valamint az is, hogy a magasztos „az idegen szép” — elvet valló szervezett szervezet, hazai pályán, hogyan bánik vele el, mint idegen testtel. Egyáltalán hány éven át kell Tom Lantosnak bizonyítania, hogy megkapja a szakvezetéstől a legnagyobb kedvezményű bizalmat, segítik-e majd játékostársai a rögös, mély talajú magyar úton-útfélen, vagy az „elfajult” végső cél nemcsak a nemzeti válogatottból és az MDF-ből, hanem még az SZDSZ MDF-szár- nyaszegettségéből is — a lelátóról-díszpáholyból ■— U szöggel kilőni. öreg hiba lenne ez már a szurkolótábor miatt is, nem beszélve új csapata jóvoltából nemzetközi hírnévre szert tett „fenegyerekségéröl”, melyet a jövőben a meglévőnél is jobban kamatoztatva, a csapat számos külföldi meghívásnak tehet majd eleget. Amerikában játszhatnának-felléphetnének többek között a tömeges arrogáns elbocsátások ellen, Németországban pedig a Csurkával megerősített csapat vehetné fel a küzdelmet a neonácik ellen! A baloldali vizes blokk mohó bohósága persze újabb aránytévesztéshez vezethet, hőn áhított választási győzelmük esetében félő, a televízió a fasizmus elleni meccs helyett, majd a saját kormányuk beiktatását közvetíti. Sándor György (Az Űj Magyarország nyomán.)
