Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-02 / 284. szám

Százati liós orosz alapítvány Jelcin: szilárd hatalmat a reformokhoz Megnyílt a finnugor népek első világkongresszusa Az oroszországi Komi Köztársaság fővárosában, Sziktivkarban, tegnap ün­nepélyesen megnyílt a finn­ugor népek első világkong­resszusa. amelyen 43 fős magyar küldöttség vesz részt. Eke Károly, ország- gyűlési képviselő vezeté­sével. Magyar kezdeményezésre a következő világfórumnak — 1996-ban, a világkiállítás idején — Budapest fog ott­hont adni. Nanovfszky György moszk­vai magyar nagykövet, a delegáció tagja, elmondta: Finnország, Észtország és Magyarország mellett az eseményen az Oroszországi Föderációban élő 15 finn­ugor nemzetiség képviselte­ti magát. A találkozó mun­kája két fő irányban zajlik: a tudósok kerekasztal-meg- beszéléseinek keretében, il­letve a parlamenti delegá­ciók közötti tárgyalásokon. A magyar küldöttség ösz­Nem sértődött meg Kohlt ismét Akárhányszor lép kelet­német területre Helmut Kohl kancellár, ellenséges hangulat fogadja. Ez tör­tént tegnap Leunában is, ahol a kormányfő a szász Anhalt tartományi ipari telephelyek, főleg a vegyipar megőrzéséért ösz- szehívott regionális konfe­rencián vett részt. Kohlt több ezer fős tö­meg és füttykoncert fogad­szetételének külön sajátos­sága, hogy abban — mini erre Nanovfszky György külön felhívta a figyelmei — helyet kaptak az erdélyi, a vajdasági és a szlovákiai magyarság, valamint a Ma­gyarok Világszövetségének képviselői is. A delegáció­ban természetesen képvi­selteti magát mind a hat magyar parlamenti párt, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala is. Sziktivkarban ünnepélyes a hangulat, valamennyi résztvevő nyelvén, így ma­gyarul is. számos üdvözlő felirat díszíti a várost. Nanovfszky György kö­zölte: a fórumon bejelen­tették, hogy az Orosz Föde­ráció vezetése több mint 100 millió rubeles alapít­ványt hozott létre az or­szágban élő finnugor nem­zetiségek támogatására, akik — bár létszámuk kicsi — Oroszország területének egyharmadán élnek. kifütyülték ta. A tömeg azt skandálta, hogy „munkát akarunk'’, vagy azt: „csalók", „hazu­gok”. Kohl a tanácskozás színhelyéül kiszemelt kul- túrház lépcsőjéről fordult vissza, a biztonsági embe­rek nem kis aggodalmára energikusan a tömeghez lépdelt, s megpróbálta ér­vekkel lecsillapítani a tün­tetőket. A polgárháború Oroszországban A törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti harc be­szüntetését sürgette tegnap a kongresszushoz intézett be­szédében Borisz Jelcin. Az orosz elnök leszögezte: a re­formok folytatásához reformer elnökre, reformer parla­mentre és reformer kormányra van szüksége Oroszor­szágnak. Az orosz elnök ennek je­gyében konkrét, kompro­misszumos kezdeményezés­sel állt elő: átmeneti jel­leggel a kormány teljes egészében vegye át a refor­mok irányítását úgy, hogy csak az elnöknek és a par­lamentnek tartozna felelős­séggel. A törvényhozás ez­zel párhuzamosan jogot kapna arra, hogy a kor­mány — általa elfogadha­tatlannak ítélt — intézke­déseit az államfőnél vagy az alkotmánybíróságnál módosíttassa, semmisíttesse meg. Jelcin egyúttal közöl­te, hogy amennyiben ezt az elképzelést a küldöttek el­fogadják. akkor hajlandó lemondani kiszélesített el­nöki jogkörök meghosszab­bításáról. Az államfő indítványozta ezzel egyidejűleg, hogy a kormányról szóló törvény tervezetének vitáját a par­lament halassza el az új al­kotmány elfogadásáig. (A tervezetet Jelcin múlt pén­teken küldte vissza a par­lamentnek további átdolgo­zásra.) Megkerülve a nép­képviselő kongresszus fel­számolásának követelését, azt szorgalmazta, hogy a szuperparlament a jövőben csak az alkotmányt módosí­tó döntésekkel foglalkozzon, a mindennapos törvényal­kotó munkát pedig hagyja a legfelsőbb tanácsra. A belső helyzetre is kitér­ve kiemelte, hogy a konf­rontáció mind veszélye­sebb méreteket ölt Orosz­országban: különféle fron­tok, fegyveres csoportok szerveződnek, amelyek a polgárháború rémét vetítik előre. Mint hangoztatta, ez Az osztrák kormány áll­ja a leégett Hofburg-szárny újjáépítésének költségeit — jelentette be Vranitzky kancellár a tegnapi mi­nisztertanács után. Újság­írók kérdésére válaszolva a kancellár leszögezte: a Hofburg a szövetségi kor­mány hatáskörébe tartozik, s ha a vele kapcsolatos ki­adásokat mások — a tarto­mányok — önként, haza­szeretetből megosztják, azt a kormány köszönettel ve­szi, de nem kér rajtuk szá­mon ilyen támogatást, s anélkül is eleget tesz kö­telezettségének. A kormány döntött arról is, hogy a történtek ellené­re sem tartja szükségesnek — és megoldhatónak — a Hofburg biztosítását. Dön­töttek néhány technikai kérdésben Is, például arról, hogy az előreláthatólag négy évig tartó munkák idejére a Hofburg belső ügyben nincs helye semmi­féle engedménynek. — Ügy vélem, hogy most egy-másfél éves lélegzetvé­telnyi szünet kellene, annál is inkább, mivel a nemze­tiségi konfliktusok is elér­ték az országot — mondot­ta, javasolva egy átmeneti, stabilizációs időszak meg­hirdetését. Hozzátette: ha ezt a kongresszus elfogad­ja, akkor az a mostani ta­nácskozás egyik legjelentő­sebb eredménye lenne. ‘ udvarából kitiltják a gép­kocsikat. A belügyminisztérium szakértői időközben cáfol­ták a tűzoltóságnak azt a feltételezését, hogy kábel­hiba okozta a tüzet. Kide­rült, hogy nem egészen helytállóak a rossz tűzjel­zés miatti viták: a bálte­rem szinkrontolmácskabin­jában a légkondicionáló berendezésbe beépített füstjelző is riasztott, nagy­jából ugyanakkor, mint a másik automataberendezés a kincstárban, illetve a jár­őrök. A Lucona film producere — a Tele-München — nyi­latkozatban hárította el a gondatlanság gyanúját. A Josefsplatz most már valóságos felvonulási terü­let: a téren már felállítot­tak egy darut, és folyama­tosan — 12 tűzoltó felügye­lete mellett — hordják a törmeléket. Négy évig tart a Hofburg felépítése Kutatják a tűz okait Püspökök a Vatikánban 11. János Pál pápa kéré­sére tegnap összeültek a Vatikánban az európai nemzeti püspöki kar elnö­kei (Magyarországról Sere­gély István, egri érsek), hogy meghatározzák, mi­lyen szervezeti keretek és intézkedések szükségesek a múlt évben rendezett püs­pöki szinódus határozatai­nak megvalósításához. A szinódus a kommunizmus utáni Európa helyzetével foglalkozott, és feladatként Európa újbóli keresztény- nyé tételét tűzte ki a kato­likus egyház elé. „Egy évvel a püspöki ta­nácskozás után az ott el- határozottak megvalósításá­ról tárgyal a mostani ér­tekezlet, amelyen részt vesz II. János Pál pápa is” — mondta a vatikáni szóvivő. Oroszországból és Ukraj­nából, bár ott nincs püs­pökkari konferencia, szin­tén érkeztek főpapok az értekezletre. Pmk véleménye Szészegő elnök Milan Panic jugoszláv miniszterelnök tegnap meg­kezdte hivatalos választási kampányát, sajtóértekezle­ten indokolva meg, miért jelöltette magát a szerb el­nöki tisztségre. Kijelentette, hogy Szlobo- dan Milosevic .megszegte két évvel ezelőtt tett válasz­tási ígéreteit: a gazdaság romokban, a fiatalok hely­zete reménytelen, az orszá­got szankciók sújtják, nem­zetközileg elszigetelődött. — Meggyőződésem, hogy csak Milosevic legyőzésével lehet úrrá lenni a helyzeten — hangoztatta Milan Panic, aki számára rövid idő alatt harmincezer aláírást gyűj­töttek a belgrádi fiatalok. Követi-e Kádárt Tölgyessy? Foszladozó SZDSZ-frakció Kilépett a szabaddemok­raták parlamenti képviselő- csoportjából Kádár Péter — adtunk rövid hírt tegnap a politikus egy nappal koráb­bi döntéséről. Az eset nem érdemelne különösebb fi­gyelmet. hiszen a honatyák közül többen változtatták már frakciójukat az elmúlt, lassan három esztendőben. Amiért ez a döntés mégis más, mint a többi, az az, hogy Kádár Péter Tölgyes­sy Péter legszűkebb kör­nyezetéhez tartozott. Nem lehet tehát véletlen az, hogy döntését éppen Töl­gyessy közelmúltbeli buká­sa után hozta meg. Mind­ebből korántsem akarom azt a következtetést le­vonni, hogy. iám. a bukott politikust cserbenhagyják á hívei. Sokkal inkább követ­keztetek arra, hogy a Pető Ivánt elnökké választó kül­döttek gyűlése után számo­sán érezhetik úgy a sza­baddemokraták közül: nincs többé lehetőségük pártjuk politikai irányítá­sára, a hatalmat a balolda­li liberálisok vénérvényesen magukhoz ragadták. Ez valószínűleg így is Igaz. Ez viszont azt jeienti, hogy az SZDSZ lemondott arról, hogy a nemzeti gon­dolatokat valaha is képvi­selje. De nemcsak ezt je­lenti. Pető Iván pártelnökké választásával az is végér­vényessé vált, hogy a sza­baddemokraták egyszer s mindenkorra elvetik az el­múlt politikai rendszerben, elkövetett bűnök számonké­rését — gondoljunk csak a pártelnök nevezetes vitájá­ra Kónya Imrével. S azt is. hogy az SZDSZ levette na­pirendjéről a vidék Ma­gyarország problémái­nak megoldását: 1991-ben ugyanis elsősorban a vidé­ki küldöttek választották meg a mostani vesztest, Tölgyessy Pétert. A küldöt­teknek csaknem egyharma- da, mintegy háromszázan most is őrá szavaztak. Va­jon ők hogyan viselik Töl- gvessy háttérbe szorulását? Nem lehet Véletlen tehát az sem. hogy a szabadde­mokraták képviselőcso­portját egyre-másra elha­gyó honatyákat vidéken, egyéni körzetben válasz­tották meg. Kádár Péteren kívül gondoljunk például Mázs Józsefre, Bertha Zol­tánra, és így tovább. Kádár Péter kilépése jel­zi azt is. hogy az SZDSZ- nek mind kevésbé sikerül azt a látszatot keltenie, mintha politikájuknak az egyházak támogatásának legalább egy részét megsze­rezték volna. A kilépő Ká­dár Péter ugyanis reformá­tus lelkész. A választások előtt hir­detett antikommunizmus feladása, a vidék Magyar- ország gondjainak háttérben hagyása, valamint az egy­házakkal való kapcsolat ha­nyagolása, mind-mind azt jelenti, hogy az SZDSZ ve­zetői nem is törekszenek a választási ígéreteik betar­tására. A választópolgárok nagyrésze ezeknek az ígére­teknek hitt akkor, amikor erre a pártra adta szavaza­tát. Kádár Péternek az SZDSZ képviselőcsoport­ból való kiválásával való­színűleg egy folyamat in­dult el. A parlament folyo­sóin beszélik, hogy hama­rosan újabb képviselő kö­veti példáját. Sőt, szájra kapott az a hír is, hogy maga az egykori pártelnök, Tölgyessy Péter is megválik frakciójától. Pető Iván pártvezérré választása tehát előrevetíti, hogy az SZDSZ azzá válik, aminek indult: egy szűk, budapesti bázisú elit pár- tocskává. Hardi Péter AZ ALELNÖK NYILATKOZATA NEM ESIK SZÉT AZ MDF Biztosan állíthatom, hogy nem várható a Magyar De­mokrata Fórum szétesése a jövő év januárjában esedé­kes országos gyűlésen. Ezekkel a szavakkal utasí­totta vissza Medgyasszay László, az MDF alelnöke az APA osztrák hírügynök­ségnek adott nyilatkozatá­ban a vitatott Csurka-dol- gozat miatti esetleges párt­szakadásra vonatkozó érte­süléseket. Medgyasszay elmondta: nem történt jobbratolódás a kormánykoalíció legerő­sebb pártjában, a Magyar Demokrata Fórumban. Vannak ugyan nézetkü­lönbségek a párton belül, ezek azonban sokkal in­kább konkrét politikai kér­désekre vonatkoznak és nem ideológiai jellegűek — hangsúlyozta az MDF szó­vivője Náray Vilmosnak, az APA munkatársának adott nyilatkozatában. Medgyasszay szerint a helyi MDF-elnökök vasár­napi gyűlése ugyancsak a pártegységet igazolta. — Vidéki tagságunk nem ideológiai kérdésekkel fog­lalkozik, sokkal inkább azt szeretné, hogy a párt a gyakorlati feladatoknak szentelje magát — mond­ta a szóvivő. A felszólalók 99 százaléka a pártegység mellett szállt síkra, és egy­szer sem hangzott el Csur- ka István neve. — A Csurka-tanulmány semmi esetre sem képezi valamiféle MDF-program alapját — szögezte le hatá­rozottan Medgyasszay, hoz­zátéve, hogy Magyarorszá­gon nincs antiszemitizmus. A Csurka-tanulmány „sze­rencsétlen formában” fe­jezte ki azt az elégedet­lenséget, amelyet számos magyar érez a rendszervál­tás után — mondta a poli­tikus. Az Alkotmánybíróság a médiatörvényekről Az Alkotmánybíróság az alábbi közlemény közzété­telére kérte az MTl-t teg­nap. „Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ál­tala meghatározott idő eredménytelenül telt el, az Országgyűlés nem alkotta meg a médiatörvényt. Ezért az Alkotmánybíróság de- cembe" 1-jén elrendelte a korábban felfüggesztett al­kotmánybírósági eljárás folytatását az alkotmányel­lenesnek minősített jogsza­bály megsemmisítési idő­pontjának meghatározásá­ra. Mint ismeretes, az Alkot­mánybíróság 1992. június 8-án meghozott határozatá­ban alkotmányellenesnek ítélte az 1047/1974. (XI. 18.) kormányhatározat 6. pont­ját, amely szerint a Ma­gyar Rádió és a Magyar Televízió a kormány fel­ügyelete alatt áll. A hatá­rozat rámutatott arra, hogy a sajtóra vonatkozó ren­delkezéseket törvényben kell szabályozni. Az Alkot­mánybíróság szerint a kifo­gásolt rendelkezés nem a kormányfelügyelet ténye miatt alkotmányellenes, hanem a kormány megha­tározó tartalmi befolyását kizáró garanciák hiánya miatt. A testület a meg­semmisítés időpontjáról ak­kor nem döntött, hanem e tekintetben eljárását 1992. november 30-ig felfüggesz­tette. Egvúttal felhívta az Országgyűlést, hogy a mé­diával kapcsolatos törvé­nyeket 1992. november 30-ig alkossa meg.”

Next

/
Thumbnails
Contents