Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-11 / 292. szám
||| PEST MEGYEI HÍRLAP 1 •JP'} ív 1992. DECEMBER 11., PÉNTEK 7 Nyugdiéjasélst Nagykőrösön Második otthonuk A pártállamban nem nagyon örültek a spontán szerveződéseknek. Tartottak attól, hogy valamiféle ellenséges politikai törekvések húzódnak meg a háttérben. A 17 évvel ezelőtt Nagykörösön megalakult nyugdíjasklubbal szemben is fenntartással éltek. Tartalmas hétköznapok Dr. Kulin# Sándor orvos, aki ma országgyűlési képviselő, mégis valóra váltotta tervét. Életre segítette a nagykőrösi nyugdíjas- klubot. Az idős embereknek persze eszük ágában sem volt belemártózni a politikába. Számukra az volt a fontos, hogy megtalálják egymást, feledjék a magányt, tartalmat adjanak a hétköznapoknak. Első alkalommal 18-an jöttek el. majd egyre többen. Volt időszak, amikor mintegy 120 nyugdíjas látogatta rendszeresen a klubrendezvényeket, amelyeknek az Arany János Művelődési Ház adott kezdettől fogva otthont és minden lehető segítséget ahhoz, hogy az idős emberek jól érezzék magukat. Szerencsés volt a klubvezető megválasztása is, hiszen azóta egyfolytában G. Nagy Ferencné — mindenki Rózsika nénije — mozgatója a klub életének. Németh Gyuláné és özv. Kovács Józsefné is az aktívabbak közé tartozik, de sorolhatnánk a neveket sokáig. — Ha igazságos akar lenni, akkor mindenkit meg kellene említenie — mondja a klubvezető. — Például a mi népdalkórusunkat már, azt hiszem, név szerint ismerik az országban, annyi helyen jártunk Félegyházától Szentendréig. Általában 10-12 tagú a kórus, három citerásunk is van: Kiss István, Somogyi Sándorné és Balogh Sándor. Remek muzsikusok. Míg beszélgetünk, a klubvezető albumokat sorakoztat elém az elmúlt, -17 é-v -történetét .bemutató fotókkal, emlékező sorokkal-. — Nemcsak Pest megyének, hanem az országnak és a fővárosnak is Számos nyugdíjasklubjával, barátságkörével van jó ismeretségünk. Gyakran kapunk meghívást tőlük. Rendszeresen részt veszünk a Sportcsarnokban a Csendül a nóta című programsorozaton. Hangulatosan eltöltött órák — Ezekben az albumokban benne van az egész ország. Kitől kapnak segítséget a sok kirándulás lebonyolításához? Cinizmus Szemérem: „A szemérem csak világítás dolga.” (E. Rey) Szerelem: „A szerelem jobban tetszik a házasságnál ugyanazon oknál fogva, mint amiért a regény mulatságosabbb a történelemnél.” (Chamfort) Politika: „A politikának az a fő hibája, hogy nem jár büntetéssel.” (E. Rey) — Senkitől. Pénzt legalábbis sehonnan nem kaptunk, igaz, nem is kérünk. Természetesen ami a művelődési háztól telik, azt megadja számunkra. Nagyon jól érezzük itt magunkat. Köszönettel tartozunk a Toldi-iskolának, a szociális otthonnak is. Ha e két intézmény nem kölcsönözné a buszokat, nem is tudom, hogyan oldanánk meg az utazásokat. — Itt a klubban menynyi időt töltenek együtt naponta? — Ügy reggel 8-tól délig vagyunk itt. Beszélgetünk, kártyázunk, kinek mihez van kedve. Sajnos az ebédnél már nem vagyunk együtt, ki-ki ott költi el, ahol éppen tudja. Jó néhá- nyan például a Szent László Szeretetszolgálat Bálvány utcai otthonába járunk ebédelni. Sajnáljuk, hogy csak egy kis helyisége van a szolgálatnak, mert amúgy mindnyájan oda járnánk. Kedves emberek vannak ott, Szegediné Giziké a vezető, Ba- kyné Sárika az, aki a gyógyszereket hozza, és mindenkihez van egy jó szava, de szívesen említem dr. Benkő Andrást is. Nem kenyerünk a kesergés — Ügy tűnik, elégedettek, pedig manapság a nyugdíjasok inkább keseregnek. — Azt meg lehet tenni, de azzal nem lesz jobb az élet. Mi örülünk ennek a kevésnek is, ami persze nem olyan kevés. Már az is nagy dolog, ha közel két évtizede ebben a házban végső soron második otthonra találtunk. Kívánságunk csak annyi, jó lenne egyszer egy olyan klubhelyiség, ahol akár az éjszakát is eltölthetnek azok, akik messze laknak, vagy már nehezebben mozognak. M. J. Ismerős arc — ifjúkorunkból A negyvenes évek egyik magyar táncdalénekcsnője, Fényes Kató — aki jelenleg Münchenben él — több mint 45 év után Budapestre látogatott. Az énekesnő, akinek nevéhez olyan dalok fűződnek, mint a Tico-Tico, az Anikó és még számtalan nagy sláger, találkozott hajdani közönségével, és dedikálta a tavaly megjelent Egy ősz hajú asszony című nagylemezét Nevető elődeink Eötvös Károly lement egy Veszprém megyei községbe, hogy fellépjen képviselőjelöltnek. Barátságosan fogadták a községi elöljáróságon. A bíró azzal szakított véget a társalgásnak. hogy mennie kell az állomásra. — Kit vár ott, bíró uram? — kérdezte Eötvös. — Hát az ellenjelöltet. — Ejnye, hát csak nem akarnak velem szemben ellenjelöltet ? — De akarunk. A választáshoz legalább kettő kell. Hogyan válasszunk egyből? TorféweBani emiékséésé Elkallódott táviratok A Horthy-korszak utolsó kormányának, a rövid életű, ám annál zaklatottabb sorsú Lakatos-kormány tábornok-külügyminiszterének, Hennyey Gusztávnak, Magyarországon mindeddig nem publikált emlékiratából közlünk ismét részletet. A könyv az Európa Kiadó Extra Hungáriám sorozatában jelent meg. A HÁBORÚ alatt a kormányzó megbízásából Washingtonban tartózkodó Eckhardt Tibor 1958. május 19-én a következő — magyar nyelvű — levelet írta nekem New Yorkból: „Roosevelt elnök a Quebecben 1944 szeptemberében megtartott konferenciára táviratilag meghívta Ottó főherceget (Habsburg Ottót — a szerk.), ahol is Churchill és Eden jelenlétében fogadta, s kijelentette, hogy elérkezett az utolsó alkalom, amikor még megakadályozható Magyarország feltétel nélküli alávetése Oroszországnak. Az oroszok ugyanis megsértették a nyugati szövetségesekkel Bulgáriára vonatkozóan kötött megállapodásokat. A szövetségesek beleegyeztek, hogy Musanovot és munkatársait bízzák meg kormányalakítással. ~ Ezzel szemben Musanovot és munkatársait a bevonuló oroszok letartóztatták, és saját ügynökeikből alakítottak kormányt. Ezt a hírt Eden angol külügyminiszter hozta, mire Churchill és Roosevelt már nem érezte kötelező érvényűnek a teheráni és az azt követő konferenciákon elfogadott megállapodásokat, amelyek szerint Magyarországot az orosz befolyási övezetbe sorolták. Roosevelt és Churchill együttesen arra kérték Ottó főherceget, hogy továbbítsa ezt a közlést Horthy kormányzóhoz. A FŐHERCEG megjegyezte, hogy nem bizonyos benne, vajon közlése alapján a kormányzó elszánja-e magát a cselekvésre. Véleménye szerint Eckhardt Tibornak alighanem nagyobb a befolyása a kormányzóra. Ekkor Roosevelt arra kérte Ottó főherceget, hogy velem egyidejűleg fogalmazzon ő is táviratot a kormányzóhoz, s a Budapestre juttatásukról majd ő, Roosevelt, személyesen fog gondoskodni. Ottó főherceg Quebecből fölhívott telefonon: tájékoztatása alapján fogalmaztam a mellékelt táviratot, s ugyanezt angolul személyesen adtam át a Fehér Házban Roosevelt titkárnőjének, aki feltétlenül megbízható személy. Nem kétlem, hogy odaadta Rooseveltnek. Ügy emlékszem, hogy Ottó főherceg az ő táviratát, amelyet a kormányzóhoz intézett, még Quebecben megfogalmazta. Én a táviratomat neked címeztem külügyminiszteri minőségedben, mert nem voltam bizonyos benne, hogy a kormányzói hivatalban a távirat nem kerül-e idegen kezekbe, másrészt benned fenntartás nélkül megbíztam. SOHASEM kaptam választ erre a táviratra, ezért nem is tudjuk, mi lett a sorsuk a táviratoknak. Éppen ezért kérek tőled egy nyilatkozatot, amelyet le akarok rakni a kü- lönbéke-javaslatokat tartalmazó dossziémban: 1. Megkapták-e a címzettek akár az egyik, akár a másik táviratot? 2. Ha igen, mi lett velük, született-e valamiféle döntés? 3. Volt-e valamiféle összefüggés e táviratok és a kormányzó október 15-i rádiószózata között, amelyben bejelentette a fegyverletételt? 4. Másrészt történt-e valamiféle diszpozíció, hogy mi itt. Amerikában is tudomást szerezzünk a döntésről? Ha igen, hol akadt el a válaszotok? Szívélyes üdvözlettel, hű barátod, Eckhardt T.” Szilágyi Domokos: Öregek könyve ifr p. rr rí : y — Mihez ragaszkodunk foggal-körömmel? A zsábához. az agyvérzéshez s amit csak félig-meddig érez az ember: félig, de meddig? Miként az kélgyó, hogyha vedlik, eldobja múltját, s egy darabig árva, csupaszságba zárva, csupasz élettel néz föl a világra, nincs múltja, jövője, csupán jelene, csupán a most az eleme, — akként nekünk is Most fetrengünk álmatlanul, most minden vétkünk vlsszahull fejünkre — ám nem érdekes: múltunk sincsen, jöv.'nk se lesz, mint ahogy nem volt sem azelőtt: nem lesz sem azután, élünk a világba bugyután, naggyá növekszenek az apró dolgok, mert csőknek vágyaink: mosakodás: sátoros ünnep, vízért a kútra: körmenet—processzió—, s tán még elheverni is passzió: „mindennapi koporsónkba” — dehogy koporsó: hiszen fáj! Hát a halált talán nem is hiszem már. Képzeletünk valahol botlott, s estében talált ki mennyet-poklot, így lett az ész eretneke—, az ész eretneke a vallás, és csak amolyan „áthallás”, hogy odafönn vagy odalenn szeretnek-e. (Részlet a kötetből) PLUGOR SÁNDOR grafikája TÁVIRAT. 1944. szept. 21. „Hennyey Gusztáv tábornok úrnak, m. kir. külügyminiszter. Budapest. Kérlek, jelentsd bizalmasan és sürgősen Horthy kormányzó úrnak az alábbi rendkívül fontos üzenetet, melyért minden felelősséget személyesen vállalok. Ottó főherceg legutóbbi távirata arra a váratlan utolsó lehetőségre utalt, mely módot ad arra, hogy a legrosszabb végzetet elkerüljük. (Ez Roosevelt üzenete volt, amelyet Ottó főherceg sürgönye ismertetett. — A szerző megjegyzése.) De ami ma még elfogadtatható, az lehetetlenné válhat, ha a helyzet tovább romlik. Ezért nem szabad tovább időt vesztegetni. Teljhatalmú megbízottak vigyék azonnal a végleges magyar döntést Bakách-Bessenyeyhez vagy Aporhoz. MAGYARORSZÁGNAK két kötelezettséget kell elfogadnia : 1. Feltétel nélküli megadást Amerikával és Angliával szemben, de nem Oroszországgal szemben. 2. Tényleges katonai támogatást az angolszász haderőknek Ausztria felszabadítása céljából. Amit Románia nyújtott az oroszoknak, azt meg kell tegye Magyarország az angolszászoknak a legelső adandó alkalommal, amely később lesz meghatározva. Időközben Magyarország őrizze meg haderejét, belső rendjét és területét, hogy használható érték lehessen a nyugati szövetségesek oldalán. Ha Magyarország ezeknek az előírásoknak megfelel, megtarthatja he-— lyét a nyugati világban. Kérlek, Cselekedjetek sürgősen. A márciusi náci invázióért a megtorlás erkölcsileg jogosult, politikailag nélkülözhetetlen. További habozás végleges romlásra vezetne. Eckhardt Tibor." E KÖZLÉSEKET nem kaptam meg. Kérdés, miként alakult volna Magyarország általános helyzete, ha Eckhardt távirata megérkezik Budapestre. Természetesen úgy vélem, hogy Magvarország megmentése. amire törekedtünk. csak akkor valósult volna meg. ha a nyugati szövetségesek valóban elküldték volna légi úton a kért hadosztályokat Magyarországra, amit már az 1944. szeptember 9-én Bernbe küldött táviratomban javasoltam az angoloknak és amerikaiaknak. Sajnos, ezt a javaslatot akkor elutasították. Majdnem két évtizeddel később, 1972-ben, egyik New York-i tartózkodásom alkalmából megkérdeztem Eckhardt Tibor barátomat, miért nem a már jól bevált úton. a Bernben székelő Allen Dulles közvetítésével továbbították ezeket a táviratokat ECKHARDT megmagyarázta. hogy akkoriban szándékosan elkerülték ezt az utat, mert értesüléseik alapján tartottak attól, hogy az így továbbított táviratokat a német hatóságok esetleg megfejthetik. Ezért a Lisszabonon át vezető utat választották, amelyet Roosevelt elnök biztonságosnak tekintett. Az viszont, hogy a táviratok nem érkeztek meg, mutatja, hogy mennyire bizonytalan volt ez az út is. (Folytatjuk)
