Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-11 / 292. szám

Antall-interjú a Frankfurter Allgemeine Zeitungban A sajtószabadság garantálása a cél Orosz parlament Jelcin: néps Antall József miniszter- elnök a Frankfurter All­gemeine Zeitung tegnapi számában megjelent inter­jújában szükségesnek ne­vezte. hogy a NATO a Né­metországtól keletre és Tö­rökországtól északra elte­rülő térséget pontosan meg­állapított fokozatokkal be­vonja a transzatlanti eszme­körbe és stratégiába. „El­képzelhetetlen, hogy ezt a térséget érdekpolitikailag senkiföldjének tekintsék” — közölte a miniszterelnök az idézetekkel megtűzdelt interjú ismertetésben. Magyarország azt is fon­tosnak tartaná, ha ENSZ- csapatok a Vajdaságban is szerepet játszanának. Az ENSZ-egységeknek biz­tosítaniuk kellene azt is, hogy a baranyai három­szögben az elűzött magya­rok helyére ne telepítsenek be szerbeket, a magyarok visszatérhessenek lakhe­lyükre. „ezt azonban az egységek nem teszik”. A magyar—szerb viszonyt megterheli az embargó. Mi­vel Szerbia összeköttetése a külvilággal, kezdve a te­lefonvonalaktól, Magyar- országon keresztül fut, Bu­dapest a legnehezebb hely­zetbe került és a legna­gyobb tehertételt jelenti Belgrád számára. Magyar- ország tartja magát az ENSZ-határozathoz, s „a világnak ezt nem csak tu­domásul kell vennie, de segítségünkre is kell len­nie a Vajdaságban élő kö­rülbelül 400 ezer fős ma­gyar kisebbség védelmé­ben” — hangsúlyozta An­tall kormányfő. A miniszterelnök az in­terjút készítő Georg Paul Heftynek kijelentette azt is, hogy Magyarország nem akarja Szlovákiát elszige­telni, s azt sem kívánja, hogy Bős .állandó feszült­ségek forrása legyen. Hang­súlyozta továbbá, hogy a külpolitikával kapcsolat­ban nem csupán a nehéz­ségekről kell beszélni. Hoz­záfűzte: „általában csak ott vannak problémáink, ahol magyar kisebbség él, s ahol jogaikat nem bizto­sítják.” A beszélgetés során An­tall József kijelentette, hogy ő a sajtószabadság garantálásáért küzd, de ez Jeszenszky ■ Géza egy nappal lerövidítette japáni látogatását. A kritikussá vált boszniai helyzetre va­ló tekintettel a külügymi­niszter kérte vendéglátóit a program lerövidítésére; ezt ők megértéssel fogad­ták. 1 A magyar diplomácia irányítója tegnap vi­dékre utazott, Kiotó neve­zetességeit tekintette meg, majd a Suzuki koszaii a televízió és rádió jelen­legi vezetésével nem biz­tosított. A Rádió és a Tele­vízió költségvetési, tételé­nek a miniszterelnöki té­telbe való besorolását a kormányfő azzal védte meg, hogy neki felügyeleti joga van, de ebből nem következik, hogy befolyást is akarna gyakorolni a saj­tómunkára. Az autonóm egyetemek költségvetését is besorolják a kultuszmi­nisztériuméba, a független bíróságokét pedig az igaz­ságügyi minisztériuméba. A magyar kormány a rá­diózás és a televíziózás nyugati mintájú felépítését kívánja, s nem akarja, hogy a médiumok a kormány alá tartozzanak — hangsúlyoz­ta a kormányfő. gyáregységet kereste fel és találkozott Suzuki Osza- muval, a vállalat elnöké­vel. A Suzuki vezetője el­mondta, hogy az előzetes várakozásoknál is jobban halad a munka Esztergom­ban, és további sikerek esetén fontolóra fogják venni a gyár profiljának kiszélesítését, a motorke­rékpár és a mezőgazdasági haszonjárművek gyártá­sának meghonosítását. Borisz Jelcin tegnap reg­gel rendkívül éles szavak­kal támadta meg a nép- képviselők kongresszusát merevségéért. Közölte, hogy 1993 elején népszava­zásra kívánja vinni az el­nöki kormányzás ügyét, mivel a kongresszus meg­torpedózza a reformokat, és ezért képtelenség együtt­működni vele. Egyúttal be­jelentette, hogy Jegor Gaj- dar ügyvezető kormányfő­ként továbbra is hivatalá­ban marad. Huszlan Haszbulatov parlamenti elnök a csípős szavak elhangzása után kö­zölte, hogy személyes sér­tésnek tekinti az államfő megjegyzéseit, és lemond a tisztéről. Ezután kivonult a teremből. A képviselők kezdemé­nyezésére azonnali ülést kezdett az orosz alkot­mánybíróság, hogy jogi szempontból értékelje az ál­lamfő nagy vihart kavart nyilatkozatát, és az abban foglalt népszavazási kezde­ményezést. A küldöttek több mint egy órán át he­lyenként hisztérikus hang­nemben vitatkoztak arról, hogy miként válaszoljanak az elnök kihívására. Eközben Borisz Jelcin a Kreml Gránit-termében felkérte az őt támogató képviselőket (akik a kong­resszusi küldöttek kisebb­ségét alkotják): választó- körzeteikben indítsanak aláírásgyűjtési akciót a népszavazás érdekében, hogy azt mielőbb meg le­hessen tartani. Az oroszországi népkép­viselők az alkotmányos egyensúly megbontására, a kongresszus lejáratására irányuló lépésnek minősí­tették Borisz Jelcin dél­előtti felszólalását, és a leghatározottabban vissza­utasították. A népszavazási indít­ványt a küldöttek nem ve­tették ugyan el, de az el­nök által adott megfogal­mazásban semmiképpen sem támogatják. Elkészült a szlovákiai Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom és az Együttélés közös alkot­mánytervezete. A kisebb­ségek és etnikai csoportok helyzetéről szóló törvény- tervezetet a magyar poli­tikai erők előreláthatólag január folyamán terjesz­tik a szlovák parlament plénuma elé. Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Moz­galom elnöke a tegnapi Űj Szóban úgy nyilatkozott: — Mivel az első szlovák al­kotmány módosítása nehe­zen képzelhető el, a ma­gyar nemzeti kisebbség Maradnak a szankciók Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa úgy határozott, hogy továbbra is fenntartja a légi és fegyvereladási szankciót Líbiával szem­ben. A testület megállapí­totta, hogy semmilyen kö­rülmény sem indokolja a szankciók enyhítését. A szankciókat a Pan Am légitársaság repülőgépe el­len 1988-ban elkövetett me­rénylet kapcsán rendelték el áprilisban az észak-af­rikai ország ellen, hogy rá­bírják a robbantás elköve­tésével vádolt személyek kiadására. parlamenti képviselői azt szeretnék elérni, hogy Szlo­vákiában alkotmánytör­vényben rögzítsék a kisebb­ségi jogokat. Erre elsősor­ban azért van szükség, mert napjainkban gyakor­latilag az állami alkalma­zottaktól függ a kisebbsé­gek tőrvényadta jogainak érvényesítése ... Világos, egyértelmű végrehajtási törvények kellenek ahhoz, hogy ne lehessen félrema­gyarázni például a nyelv­törvény használatát, vagy a helységnevekre, a ke­resztnevekre, a magyar nyelvű szertartásokra és más kérdésekre vonatkozó jogszabályokat. Suzuki-elismerés Jeszenszky hamarabb hazatér A szlovák parlament e!é Alkotmánytörvényt javasolnak a magyar politikusok Sokszor hallom azt a kri­tikát, hogy szélsőséges va­gyok, de érdekes módon, sohasem a bajtársaimtól. Talán azoknak kellene tü­körbe nézniük, akik engem és a hasonló gondolkozású embereket szélsőségesnek, szélsőjobboldalinak, vagy éppenséggel fasisztának ne­veznek. Nem is reagálnék rá, ha ezt nem a nagy nyilvános­ság előtt, újságban, rádió­ban és a televízióban ten­nék. Céljuk csak egy lehet. Erkölcsi és politikai lejára­tása mindazoknak, akik nem pártokban, hanem nem­zetben gondolkoznak. Azok­nak, akiknek a hazaszeretet a szívük mélyén él. Azok­nak, akik MAGYAROK! Éppen ezért, „egy politi­kai hitvallást” kell tennem, mert úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül ezen a vo­nalon. Sőt! Ezek a jelzők még azokat is sokszor meg­tévesztik, akik egyetértenek velem. Ezért szeretnék vég­re „tiszta vizet önteni a pohárba”. Néhány héttel ezelőtt, az egyik „szélsőbaloldali” nagy példányszámú újság főszerkesztőjével beszélget­ve elmondtam álláspontom: nem vagyok antikommunis- ta, antifasiszta, antiszemita, antiorosz, vagy antiameri- kai: Egy jó magyar hazafi- hak érzem magam, és nekem teljesen mindegy, hogy ki bántja a magyart. Legyeh az kommunista, fasiszta, zsidó, orosz vagy amerikai, az ne­kem mind az ellenségem, íiyen egyszerű. Ha ezért ne­vez szélsőségesnek, akkor Vállalom. Azt is elmondtam, hogy a forradalom idején a bajtársaim között meg lehe­tett találni a politikai szi­várvány minden árnyalatát. Azonban volt egy közös ne­vezőnk. Valamennyien ma­gyar hazafiak voltunk, s Pongrátz Gergely beszéde, amely a Pofosz szolnoki kongresszusán hangzott el ezért fogtunk fegyvert a haza védelmében. Közülük sokan a harcok alatt, a megtorlások idején az éle­tüket áldozták a hazáért. A nemzet hősei és mártírjai lettek. Az életben maradot­takra vagy börtön, vagy több évtizedes számkivetés várt. Mi valóban megszen­vedtünk a magyarságunkért és hazaszeretetünkért. Ta­lán ezért vagyunk szélsősé­gesek? Vagy talán azért, mert annak a szovjet had­seregnek az emlékműveit akartuk eltávolítani Buda­pest köztereiről, amelyik 1956-ban vérbe fojtotta a magyar szabadságot? Amelynek szurónyal bizto­sították Kádár János báb­kormányát 35 éven keresz­tül? És ne tévesszük össze. Nem az orosz, vagy ukrán kiskatonákról van szó, ha­nem a szovjet hadseregről, ami, hála istennek, már nem létezik. Ha Jelcin szavait vesszük alapul, melyeket négy évvel ezelőtt mondott az amerikai televízióban: „a kommunizmus hanyatlása 1956-ban kezdődött el Bu­dapesten”, úgy érzem, hogy mi, a „pesti srácok” is hoz­zájárultunk a Szovjetunió széteséséhez. Ezért nem akarjuk látni Budapest köz­terein a szovjet emlékmű­veket! Néhány nappal ezelőtt az egyik bajtársammal. egy videokazettát néztünk meg, ahol a beszélgetés során többször is elhangzott az a szó, hogy kozmopolita. A végén a baj társam megkér­dezte, hogy mit is jelent az a jó hangzású szó: kozmo­polita. Előkerestük az Ide­gen szavak és kifejezések szótárát, melyet 1984-ben az Akadémiai Kiadó hozott forgalomba. A 465 oldalon ez olvasható: „Kozmopoli- tizmus gör.—lat. 1. világpol­gárság; a hazafiasságot, a nemzeti érzést lejáratni igyekvő, a nemzeti kultúrát lebecsülő polgári irányzat. 2. rég. helytelen használat­ban: nemzetköziség.” Ez a meghatározás, en­gem is megdöbbentett. Lé­tezhet olyan „magyarul be­szélő” ember, aki a „haza­fiasságot á nemzeti érzést lejáratni igyekvő, a nemze­ti kultúrát lebecsülő polgá­ri irányzat” elvét vallja 1992-ben? Ugyanakkor fel­vetődött bennem az a kér­dés, hogy hol van a határ az ellenzék és az ellenség között? Azonban magyará­zatot találtam arra, hogy nem pártok szakítják dara­bokra a nemzetet, amelyik egymást ellenzéknek minő­sítik, hanem a kozmopoliták, akik a nemzet ellenségei. Nem a különböző pártok tagjai mondják, hogy „te­gyétek rá a svájcisapkát a címerre”, vagy énekeljünk el egy „dalt”, amikor a ma­gyar nemzet himnuszáról van szó. hanem a kozmopo­liták. Nem egy magyar em­ber rajzolta meg a két ön- kielégítést végző ördög kö­zé a koronás címert, hanem egy kozmopolita. Nem ma­gyar emberek voltak azok, akik a „művészeti szabad­ságra” hivatkozva megvéd- ték ennek alkotóját, a „mű­vészt”, hanem kozmopoliták stb., stb., stb ... hosszan so­rolhatnám. Ezek szerint az én és a magyar nemzet ellenségei magyarul beszélnek, és itt élnek közöttünk. ígérem a kozmopolita uraknak, hogy amíg élek, harcolni fogok ellenük, minden törvényes és erkölcsileg megengedett fegyverrel. Ugyanakkor az ellentámadásra is fel va­gyok készülve. Tudom, hogy nem az a fontos, mit mondanak, hanem hogy ki mondja. Ha az ellenség, vagy valamelyik beépített ügynöke, akik útjába áll­na az 56-os és a nemzeti egységnek, valami jót mon­dana rólam, ismét gon­dolkodásra késztetne. Vajon mit csináltam rosz- szul? Arany János szavait idé­zem: „Légy te, ha tudsz vi­lágköltő, / Rázd fel a rest nyugatot, / Nekem áldott az a bölcső, / Mely magyarrá ringatott.” Ezek után, ha megnézzük a magyar parlamenti kép­viselők listáját, és a képvi­selők által kialakított hely­zetet hazánkban, senki nem csodálkozhat a nép elége­detlenségén. A választások előtti kompromisszumok eredményeként olyan vá­lasztási törvényt hoztak lét­re, amely mindennek ne­vezhető, csak demokrati­kusnak nem. Van olyan párt a parlamentben, amelynek 21 képviselőjéből egyet választottak meg a kerületben, húsz a párt lis­táján került be. A másik pártból kettőt választottak, harminc pedig pártlistán lett országgyűlési képvise­lő. Ezek között ávósok vagy azok gyermekei, pu- fajkások vagy azok gyerme­kei, halálbírók vagy azok gyermekei, a pártállamból ránk hagyott magas rangú pártfunkcionáriusok és azok gyermekei hozzák az új törvényeket a MAGYAR NEMZETNEK. Ez az oka, hogy egy, az egész nemze­tet érintő törvény meghoza­talát, amelyhez a 2/3-os többség kell, nem lehet el­érni. A MAGYAR NEMZET ellenségei ott ülnek a par­lamentben. A félreértések és félre­magyarázások elkerü’ése érdekében ki kell jelente­nem, hogy nem vagyok hí­ve a 45 éves kommunista alapelvnek, mely szerint a gyermeket is meg kell bün­tetni az apja tetteiért. Min­ket nem engedtek egyetem­re, a kulákgyerek csak munkaszolgálatos katona lehetett, vagy egy becsüle­tes munkabeosztást Valaki nem kaphatott a származá­sa miatt. Azonban annak sem vagyok a híve, hogy a gyermeket meg kelljen ju­talmazni az apja bűneiért. Mindenki dolgozzon a saját szakképesítése szerint, de ne legyen országgyűlési képviselő ebben az „új rendszerben”, mert az egy jutalom. Éppen ezért az 1956-os Magyarok Világ- szövetsége felkéri a Magyar Politikai Foglyok Szövetsé­gét és azokat a pártokat és szervezeteket, melyek nem­zeti alapon állnak, hogy csatlakozzanak egy olyan aláírásgyűjtéshez, mely egy népszavazás kiírását köve­teli. Követeléseink: 1. Töröljék el a listás vá­lasztásokat. Csak olyan képviselő kerüljön a ma­gyar parlamentbe, aki élve­zi a nép bizalmát, és akit megválasztanak a szavazó­kerületében. 2. Azok a képviselők, akik nem úgy végzik mun­kájukat. ahogy azt a vá­lasztói elvárják, legyenek visszahívhatók. 3. A köztársasági elnököt a nép válassza, és ne legyen egy paktum szüleménye. 4. III/III-as ügynök ne le­hessen országházi képvise­lő. Minden jelölt legyen át­világítva.

Next

/
Thumbnails
Contents