Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-09 / 290. szám
SZÚKEBB HAZANK PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. DECEMBER 9., SZERDA Bérbe adták a szigethalmi piacot Megszűntek a hazárdjátékok Tartják az alacsony helyárakat Néhány hete egy vállalkozás üzemelteti Szigethalmon a piacot. Az ön- kormányzat az Import Sport Kft.-nek adta bérbe tíz évre a területet. A kft. — a nevével ellentétben — nem foglalkozik sportfelszerelések forgalmazásával. Egyik fő profilja erőgépek bérbe adása, ezenkívül fűtési technológiákat árusít. Piaccal azonban még soha nem foglalkozott. Kíváncsiak voltunk, mi tette vonzóvá a kft. számára, hogy egy, addig ismeretlen tevékenységbe fogjon. Kérdéseinkre a cég egyik ügyvezetője, Baller Antal válaszolt. — A szigethalmi piaccal úgy kerültünk kapcsolatba, hogy mi csináltuk az önkormányzat megbízásából a terület körül a kerítést. Eszünkben sem volt szorosabb kapcsolatba kerülni velük, de amikor meghallottuk, hogy pályázni lehet, elgondolkodtunk az ötleten. Bár a kft.-nek nem megy rosszul, azért mi is megérezzük, hogy van némi visszaesés a gazdaságban, csökken a kereslet. Ezért úgy döntöttünk a fiúkkal, megpróbáljuk, hiszen ez egy biztos pont. — Önök fantáziát látnak ebben a tevékenységben, olyan lehetőséget, ami pénzt hoz. Mit gondol, az önkormányzatnak miért nem érte meg üzemeltetni a piacot? esi. A piac területének rendbehozása cégünk apparátusának hetven százalékát lekötötte, a gépeket is beleszámítva. Ma a kereskedők helyei biztosítva vannak. Eddig ugyanis minden reggel inzultusok voltak, hogy ez az én helyem, ez a te helyed. Bevezettük az éves bérleti díjat — ez jelenleg hatezer forint —, ami a hely biztosítását és a gépkocsi parkolását tartalmazza. Már szombat déltől tartunk itt embereket, hogy a lengyeleket, románokat beengedjék, ne az utcán várakozzanak. — Korábban, amikor a piacot jártam, saját magam is tanúja voltam lopásoknak, és emellett rendszeres volt az Itt a piros, hol a piros szerencsejáték. Most hogyan tudják a rendet fenntartani? RENDŐRÖK VIGYÁZZÁK —- A közterület rendjének fenntartásáról az ön- koi-mányzatnak kell gondoskodnia. A piac területén pedig minden vasárnap két rendőr felügyeli a rendet, hogy megszüntessék a hazárdjátékokat. Megállapodtunk a rendőrséggel, hogy a szabadnapos rendőrök külön pénzért eljönnek ide dolgozni. Az Itt a piros, hol a piros játékot már kiűztük a piacról. Ha akad is, aki próbálkozik vele, hamar eltűnik. ESŐBEN OLCSÓBBAN — Sok piac van a közelben, hogyan tudnak versenyképesek maradni? — A gyors és nagy ösz- szegű beruházások mellett tartanunk kell az alacsony helyárakat. Mert lépéselőnyben van az a piac. ahol aszfaltozott az út és hetente három alkalommal nyitva van. Nálunk ötven forinttól száz forintig kell a sátor négyzetméteréért fizetni. A helypénz az időjárástól is függ. Ha esik az eső, kevesebbet kérünk. Toleránsak vagyunk a kereskedővel szemben. — Most, hogy már nagyjából át tudják tekinteni, mit vállaltak, mit gondol, meg fogja érni? — Nem tudom, ezen el kell gondolkodni. Tudomásul kell vennünk, hogy itt most se hétvége, se szabadidő nincs, és ez a dolgozókra és a vezetőkre egyaránt vonatkozik. Azért is vállaltuk el a piac üzemeltetését, mert ebben egy biztosabb munkalehetőséget láttunk. Olyat, amit nem lett volna szabad kihagyni. Mert hogy a következő év mit fog hozni gazdaságilag, azt senki nem látja előre. Ettől függetlenül, én nem vagyok rászorulva arra, hogy a vasárnapjaimat itt töltsem. De azok a fiúk, akik évek óta Velem vannak, számítottak rám, és azt akartam, hogy nekik legyen munkalehetőségük. — Mit hoz a jövő? Nem tervezik a nyitva tartást más napokon is? NAGYBANI FEL VÁSÁRLÁS — Az árusoknak az az igénye, hogy csütörtökön is legyen piac. Ezt csak úgy lehet bevezetni, hogy azokra a napokra óriási kedvezményt adunk. A mindennapos nyitva tartás is szóba került. Vannak olyan kereskedők, akik nagyban foglalkoznak ba- romfiárusítással, ők igényt tartanának erre. A bútoros kiállítótermet szeretne, és a pecsenyeárus is szeretne minden nap nyitva tartani. Olyasmire gondoltunk, hogy a lakosság ellátásába besegítenénk piaci árakon. Van olyan elképzelésünk is, hogy egy-két napon a zöldségeseknek nagybani jelleggel felvásárlónapot tartunk. Halász Csilla Cont/oskodfftak tus öregekről Menedékhely Tökölön Korábban a bürokrácia útját kellett végigjárnia annak, aki be akart kerülni a tököli öregek napközi otthonába. Mára emberközpontúvá vált az intézmény, mindenkit befogad, aki kopogtat az ajtón. Az új szemlélet szerint senki nem maradhat fedél nélkül, mindenkin kötelesek segíteni, aki rászorul. — Eddig az önkormányzat a piac rendezetlensége miatt elég sok kritikát kapott a lakosságtól. Most semmiféle gondja nincs. Ez az egyik. A másik: apparátussal nem lehet egy piacot működtetni. Mi nem úgy vesszük, hogy a miénk, de tudjuk, hogy ebből kell megélnünk. Tisztában vagyunk vele, hogy a bőrünket vittük a vásárra, és vagy megcsináljuk, vagy belebukunk. — Korábban — mint ör. is említette — a lakosságnak sok gondja volt a piaccal, követelte a vasárnaponkénti áldatlan állapot megszüntetését. önöknek milyen feltételeket szabtak a bérbevételhez? SOK MINDEN VÁLTOZOTT — A piac területét rendeznünk kell, pavilonsorokat, aszíaltutakat építünk és a kommunális beruházások, az infrastruktúra kiépítése is minket terhei. A mi feladatunk az elektromos csatlakozók kiépítése a büfékocsikhoz. És ha a szerződés lejár, mindaz, amit a piac területén építettünk, az önkormányzat tulajdona lesz. Azonkívül alkalmazkodnunk kell az önkormányzat által készíttetett tervhez. A beruházásban vannak határidős dolgok, amiket be kell tartanunk. Ilyen például a konténeres vécé üzembe helyezése. — Mi változott október 1. óta, amióta átvették a területet? — A piacot tulajdonképpen mi alakítottuk ki. Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy lassan kezdhetjük piacnak nevezni. Több mint háromezer köbméter kavicsot elterítettünk, ezzel az ingoványt meg tudtuk szüntetni. Sajnos, latyak még van, de legalább már nem süllyed el a koNemrég történt, hogy valaki éjszaka bekopogott négy gyerekével, és szállást talált a gondozási központ falai között. Korábban Romániából is sokan jöttek, családokat helyeztek el, míg meg nem oldódott problémájuk. Előfordult, hogy egy család minden tagja kórházba ment, és addig idehozták a gondozásra szoruló beteg öreget, mert nem tudták hová tenni. Jelenleg is vannak olyanok, akiknek nincs hol aludniuk. Ez menedékhely, támasz a rászorulóknak. Az 1977 óta működő gondozási központ szűknek bizonyult, nem tudta kielégíteni az igényeket. Ezért 1982-ben egy új szárnyat építettek a zsúfoltság megszüntetésére. Míg azelőtt egy szobában tizenketten aludtak, az új szárny átadása után már mindösz- sze négy ember lakik együtt. De ha felépül a volt szovjet lakótelepen a hatvan férőhelyes szociális otthon, oda költözik át az intézmény, hogy a jelenlegi épületet visszaadhassák az egyháznak. A gondozási tevékenység változatos formákban működik. Van olyan, aki reggel bejön, itt tölti a napot, elfogyasztja az ebédet, utána hazasétál. Mások hétfőn reggel érkeznek és péntek délutánig folyamatosan itt vannak, de a hétvégéket a családjukkal töltik. Ám vannak olyanok is, akik novemberben jöttek és húsvétkor mennek majd először haza. Az utóbbiak főleg azért vannak itt, mert sokba kerül a tüzelő és kevés a nyugdíjuk. A hétvége itt önköltséges, az idősek saját maguk fizetik ki az ellátásukat. A hétvégés gondozónővel együtt kiszámolják, mi kell az ételhez, és közösen elkészítik. Alapellátásnak számít a házi gondozás és a szociális étkeztetés biztosítása a rászorulóknak. Azokat, akik bekerülnek az otthonba, Az öregek napközi otthona előtt kiszáradt két fát összeaprítják és elviszik téli tüzelő nek a házi gondozottakhoz (Erdős! Agnes felvételei) Halló, Veresegyház Évekig megoldatlannak tűnő gondot jelentett Veresegyházon, hogy nem volt telefon. Mindez ma már a múlté, hiszen, mint Pásztor Béla polgármester elmondta, az önkormányzat vállalta a hálózat kiépítését. Ezt azután átadták, egy bizonyos összeg ellenében, a Magyar Távközlési Vállalatnak. A beruházáshoz hitelt is kaptak, s mindössze tíz hónap alatt készült el a legkorszerűbb, digitális telefonközpont. Igaz. nem volt olcsó megoldás ez a lakosságnak, viszont részletfizetéssel juthatnak hozzá. A teljes ár egyébként hetvenötezer forint, amit a bekötés után havonta törleszthetnek. Most készül Veresegyházon a szennyvízcsatorna terve. Eddig megoldatlan volt a szennyvíz elvezetése a településen. Az elképzelések szerint tavaszra összeáll a céltámogatás benyújtásához szükséges tervdokumentáció. Ha ezt sikerül elnyerniük, megkezdődhetnek a munkálatok, amelyek előreláthatóan négy esztendő múlva fejeződnek majd be. Expo-tervek Pátyom Egységes pincesor A négy esztendő múlva megrendezendő fővárosi világkiállítás a vidék számára is kihívást jelent. Rendezvényekkel kapcsolódhatnak az eseményekhez, még teljesebb képet kaphatnak hazánkról az idelátogatók. Sok helyütt, így Pátyon is körvonalazódott az ötlet, milyen programot szervezhetnének, ami vonzó, érdekes, különleges. Ahogy Kuthy Ákos polgármestertől megtudtuk, van a községben egy pincesor. Háromszáz pincéből áll, ahová egy vendéglátó-ipari központot képzelt el egy vállalkozó. Az önkormányzati képviselők támogatják az ötletet. Az éttermek mellett népművészeti bolt, pékség, posta is helyet kapna. Igaz, hogy a pincék jó része magántulajdon, de már erre is kidolgoztak egy megoldást. A tulajdonosok bekapcsolódhatnak a vállalkozásba. ha nem, megvennék tőlük a helyiséget. Aki nem válna meg pincéjétől, az sem jelentene gondot, legfeljebb a külső tatarozást kellene elviselnie. Mert az egységes kép kialakítása miatt erre sort kell majd keríteni. S ha mindez megvalósul, amellett, hogy Páty részese lehetne az Expónak, még sok előnye lenne. Munkát adna a helybélieknek, a szórakoztatóközpont pedig továbbra is idegenforgalmi látványosság lehetne, s ez magával hozhatná a falusi turizmus fellendülését. Vagyis mindenképpen fejlődne a község, nyernének vele az ott élők. J. Sz. I. A gondozónők nagyon szeretik az öregeket házi gondozás során ismerik meg. A házi gondozók itt kapják meg a címet, hogy hová kell menniük. Takarítanak, mosnak, főznek, fürdetnek, amire éppen szükség van. Most is van olyan házi gondozott betegük, akivel sokai kevesebb munkájuk lenne, ha beköltözne, de nem akarja, elhagyni otthonát. Nincs mit tenni, ezt meg kell érteni. Most az .otthon előtt kiszáradt két fát kivágják, összeaprítják, és elviszik neki tüzelőnek. Olyanok is vannak, akik bár itt laknak, időnként hazavágynak. Ilyenkor a gondozónők elkísérik őket, megvárják, amíg körülnéznek otthonukban. Jó itt a közösség, az emberek sok mindent megtesznek egymásért. Akinek senkije nincs, azt a gondozónő veszi pártfogásába. Elviszi magához egy-egy vasárnapi ebédre, cukrászdába mennek, hogy érezze az öreg a szeretetek Ha innen kórházba kerül valaki, továbbra is segítik, meglátogatják, képviselik az érdekeit, eljárnak az ügyeiben. — Ezt fizetésért csinálni nem lehet, csak szívvellélekke! — mondja Kovács- né Szentesi Julianna házi szociális gondozó. — Az öregek fokozottabban érzékenyek, sírósabbak. Sokfelé természetű ember jön itt össze, békességet kell közöttük teremteni A jelenleg húsz férőhelyes gondozási központnak tizenhárom házi gondozója van. Aki munkanélküliként idekerül szociális munkásnak, megnézik, hogy bánik az idősekkel. Előfordul, hogy a legjobbakat kiemelik, és ha elvégzik az iskolát, belőlük is szociális gondozó lehet. Az intézménynek nagyon kevés a költségvetése, de ötletekkel kiegészítik azt. A Máltai Szeretetszolgálattól sok segítséget kapnak, ruhaneműt, cipót élelmet. Nagyon fontos, hogy minden ünnepet megtartanak. A karácsonyt adakozásból tudják megünnepelni, az öregeknek ajándékot is adnak. Ingyen szoktak kapni karácsonyfát, szaloncukrot, virágot a helyi kereskedőktől. Minden évben kapnak adventi koszorút-is. Az egész falu összefog és adakozik, hogy az öregek ünneoelhessenek. n. cs.
