Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-03 / 259. szám
12 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1992. NOVEMBER 3., KEDD A szegénység árán is Kedves levélírónknak, Pércsi Magdolnának Törökbálintról csak egyetlen szép gondolatot idézünk leveléből: „Én boldogan vállalom akár azt is, hogy naponta egy sült krumplit eszem, csak örökre pusztuljon a földről a sztálinizmus és vele együtt a művei !” Róma lángol! Nem most ég! Néró dobatott égő zsarátnokokat a városra, és híreszteltette, hogy a. keresztyének gyújtogattak. Nem átallotta, hogy lantot vegyen a kezébe, és a pusztuló város felett énekelje a magáét. Több mint négy évtizede meggyújtották Közép-Euró- pát. Romokban hever. Harminchat éve megpróbáltuk a tüzet eloltani. Szegény tűzoltók az életükkel fizettek. Nem régen — hála istennek — a károgó elő- énekes berekedt, elfáradt. Azt hittük, a kórus szétesett. De nem! A most küszködő tűzoltócsapat felé a megmaradt kórustagok még mindig így kiabálnak: — Rajta! Húzzátok a tömlőt! (Közben ők a vízcsapot elzárják.) — Szegények, azt hiszitek. hogy jól csináljátok? Hát még jobban lángol! (Mert víz helyett most meg olajat adtak a kézbe.) — Vegyétek tudomásul, már ti vagytok felelősek mindenért. (Uram, Teremtőm! Ezeknek leégett a bőr a képükről?) Évezredeket, évszázadokat magam mögött hagyva, én, Néró ott voltam a Parlament előtti ünnepségen. Égő fáklyát dobtak az Országházra. Felgyújtották Budapestet! Ki tette? Ugyan kérem, én Néró vagyok. Lakati Zoltán Budapest Anna néni válasza .. .az érdi polgármester ... máskor gondolja meg. hogy mit mond, mert én nem kódorogtam a folyosón, hanem vártam a soromra, ami aztán nem következett be. Ilyen megjegyzést nem tennék egy idős emberre ... Ha a polgármester azt hiszi, hogy ez egy kis ügy. nagyon téved. Ezer négyszögöl gyümölcsöskert égett le, ez nekem nem kis ügy. és ezt telefonon, ahogy a polgár- mester tette, nem lehet elintézni. Az arra járók szörnytilködve mondják, hogy Anna néni. mi történt itt. Majdnem minden évben megtörténik a tanács jóvoltából, amely 29 éve építési tilalmat rendelt el és ezt nem hajlandó feloldani. Még annyit teszek hozzá, hogv többet várunk Harmat Béla érdi polgár- mestertől. Tisztelettel: V. Anna Érd Meg kell szólalnom! Tele vagyunk — a sajtó, a parlament és én is — az október 23-i, Kossuth téri „fütyüléssel”. Magyarázzák, kutatják a titkos, szinte felderíthetetlen hátsó szándékot, provokációt, szervezőket. Születnek az elítélő, sajnálkozó nyilatkozatok, különtiöző őszinte és őszintét játszó farizeus grimaszok. öntsünk tiszta vizet a pohárba! Miért nem lehet megérteni, hogy azoknak az embereknek, akiknek fontos 1956. és ezért elmentek a Kossuth térre, elegük van Göncz Árpádból ?! N:m a köztársasági elnök ellen tüntettünk, hanem az ellenzék elnöke ellen. Egy embert nem az minősít, hogy milyen tisztséget tölt be, még csak nem is az, hogy milyen a múltja, hanem mindenekelőtt az. hogy mit tesz — különösen akkor, ha azt a legmagasabb közjogi méltóság pozíciójából, azzal visszaélve követi el. Nem kívánom sem az alkotmánysértéseket, sem az igazi ötvenhatosok sérelmére elkövetett vétségeket felsorolni — közismertek! Ha egyszer demokrácia van, akkor“ a népnek (tömegnek) is lehét szava! Hallom az álszent szólamokat kánonban: — De ne az egyik legnagyobb nemzeti ünnepen! Hát mikor? A nemzet ünnepe nem a népé? A Göncz Árpád által elkövetett vétségek nem a nemzeti elkötelezettségűek elleni — már-már végzetes — lépések? Miért baj az. hogy kiderült: a „legnépszerűbb személyiség" nem is olyan népszerű a nemzeti ünnepen? Voltak a téren bőrfejűek (legfeljebb száz), voltak nem kívánatos szimbólumok (legfeljebb tíz), de ott voltunk mi is, magyar polgárok (hozzávetőlegesen tízezren). Közülünk hárman (számoltam) adtak hangot annak, hogy Göncz Árpádot akarják hallani, viszont több ezren hangot adtunk annak, hogy az ünnepet igazabbnak érezzük a jelenlegi köztársasági elnök nélkül. Végül: Nem az a lényeg, hogy az elnök csak paktumelnök. de ez sem mindegy. Másrészt, hol van már a paktum? Elszállt! — Szárnyuk alá kapták a madarak. Baleczky Iván Müborok reneszánsza Magyarországon Bármerre járok piacokon és bolhapiacokon szerte e hazában, szomorúan tapasztalom. hogy valódi, igazi ' bort találni még mikroszkóppal sem lehet! A szomjas és a bort nem nagyon ismerő emberek sokasága úgy áll sorban e Nobel-dijat virgáccsal együtt érdemlő „modern kémikusok” pultjai előtt, mintha az élet vizét osztanák nekik ingyen! Mint Egerben sókat diá- kóskcdó egyén, már a szagáról is megismerem, hogy melvik az igazi és melyik a pancsolt bor. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy annyi muskotályos. bikavér és hárslevelű, amennyit az Örs vezér téri piacon szombatonként eladnak. bőséges esztendőkben sem préselhető ki „Noé apánk’’ bogyós gyümölcséből! Szemünk előtt csapják be a tapasztalatlan vevőket, akik otthor találgatják: miért émelyeg a gyomruk és miért fáj a fejük!? Én e kérdést megválaszolom. A jó vagy közepes kútvízbe adagolt tabletták és különféle aromák, azaz a kotyvasztott és nem tőkebor a bűnös, no meg a partikuláris érdeket mindenek fölé emelő kufárok! Az már valami előrelépést jelent, hogy rendőreink kérik az őstermelői bizonyítványt és forgalmazási engedélyt, de azt hiányolom, hogy a bor minőségét a kutya sem ellenőrzi Magyarországon lehet csinálni a bort cefréből, szalmából, kukoricából stb., de könyörgöm. így lejáratjuk a magyar borok régi jó hírnevet örökre! Egy szó. mint száz: több. minőséget ellenőrző szakértőt. határozottabb fellépésű rendőröket a piacokra, hiszen világos nappal csapják be a vevőket, és adják el a silány műborokat! A jó bor jó egészség, de a műbor csak betegség! Talán a Köjál is kiküldhetné a maga szakembereit e különös piacokra, mert nem lehet e kérdéskör számukra sem közömbös. A „kémikusoknak" az egykor haldokló rabbi utolsó, fiához intézett szavait idézem: ..Fiam. elárulok neked egy nagy titkot, igazi bort csak szőlőből lehet készíteni!’’ Szeretném, ha legközelebb jó, igazi bort is lehetne venni az Örs vezér téri piacon. Ózdon és Sopronban, szerte e hazában! Sik István Gödöllő Nemcsak papírra vetve, hanem a bejáratunk elé festve is szoktunk levelet kapni. A képen látható mázolmány vasárnapra virradva született Emlékezzünk, ffondoikozzunk ! Szűcs Istvánnak, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkárának a Battai Holnap októberi számában megjelent cikkéből közöljük az alábbi részletet. Szíícs István megemlékezésének első felében az 1956-os forradalom kirobbanásának okairól ír, majd azt taglalja, hogy alapvetően hamis képet festettek a megtörtént eseményekről, a Szovjetunió szerepéről. Nem hagyja figyelmen kívül a szerző a forradalmat követő megtorlást, valamint a munkásőrség szerepét sem. Majd így folytatja cikkét: Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, a törvény szavaival megállapíthatjuk hogy „ ... A forradalmat követő megtorlás visszahelyezte ugyan a régi hatalmat, de nem volt képes kiirtani a nép leikéből 1956 szellemét." Kossuth szavai is illenek újkori forradalmunkhoz, rnely szerint „nem győztünk, de harcoltunk" és példát mutattunk a világnak. (Sajnos a szuezi válsággal egy időben.) Meggyőződésem. hogy forradalmunkkal mi is hozzájárultunk a kommunista rendszer szétbomlasztásához, és 1956 tüzénél kovácsoltuk azt a kulcsot, amelyik később kaput, nyitott a kivonuló szovjet katonai alakulatok előtt. Lehetséges — ám meg nem engedett —, kényelmes helvzetem lenne, ha itt abbahagynám a visszatekintést. Ezt elkötelezettségemnél fogva — és mint az 1950-os emlékérem kitüntetettje — nem engedhetem meg magamnak, ezért néhány mondattal azt is elemeznem kell, hogy mit mond ma 1956 szelleme a magyar társadalomnak. Szomorúan állapíthatom meg, hogy bizony sokaknak sokfélét, és a különböző embercsoportoknak mást és mást. Az utóbbi két évben fel- bomlani látszik azon egységes nemzeti gondolkodás, ami 100 ezer embert kapcsolt egybe 1989. június 16-án a Hősök terén, Nagy Imre és társai jelképes újratemetésén. Valakik követ vágtak a tükörbe, mert felettébb zavarta őket a kialakulni látszó egységes kép. Ügy tűnik, hogy sokan az ellenséges szekértáborok kialakításában érdekeltek — a nemzeti egység helyett. •* A Fidesz ifjú titánjai már nem akarják agyagba döngölni a kommunistákat, haragjuk a kormánypártok ellen fordult. Már szívesen lépnének koalícióba a re- formkommunisIákkal, persze csak akkor, ha ez a frigy titokban maradhatna. A forradalom kapcsán is kiderült, hogy teljesen érzéketlenek történelmi hagyományaink befogadására. Az MSZP-nél már régen kibújt a szög a pufajkából. Sokan közülük szánalmasan feszengenék átszabctt egyenruháikban, de képtelenek azt végérvényesen levetni, ezért inkább egy „érdekképviselet” nevű köpenyt húznak magukra, és a Nagy Sándor-i szakszervezetek bástyái mögé tömörülve lövöldözik mérgező nyilaikat. Az 1939-es dísztemetés egyik vezérszónoka — Király Béla — hamar felismerte, hogy az ő forradalmi mítosza csak Amerikában él, (messziről jött ember ...) és egyik hazai 56-os szervezet sem fogadja be, így a régi nimbuszának roncsaiból épített piedesztálról kierőszakolta a „független" jelzőt. Később felfedte valódi arcát (lehet, hogy ebben kemény külső segítséget is kapott) és átült azon egyetlen szervezetbe, amely befogadta. Naftáinkban az MDF szemérmetes (szemérmetlen?) szavazatainak segítségével a parlament honvédelmi bizottságának e<?vik alelnöke. Bizonyára jói végzi feladatait, hiszen volt módta ismereteket sze-^zni (Horthy, Szálasi, majd Rákosi hadseregének vezető beosztásaiban. (Kínos helyzetek adódhatnak, ha egy nemzeti hőst hosszú élettel jutalmaz a Teremtő!) Méltatlanul bár, de ejtsünk szót a másik Királyról is — a Zoltánról —, mert látványos metamorfózisai illeszkednek az összetört képhez. Miután az MSZMP kizárta, soraiból, majdnem mártirt csináltunk belőle, de idejében kiderült, hogy ő inkább köztársasági elnök szeretne lenni. Minthogy az MDF nem támogatta ez irányú törekvéseit, nevezett átment „függetlenbe”. Napjainkban — mielőtt végképp hiteltelenné válna, és teljesen kiszorulna a közéletből — volt MSZMP-s egzisztenciákkal (Kapolyi, Schalkhammer) szociáldemokrata pártot szervez, és az MSZP-vei együtt áhítozik a Szocialista Interna- cionáléban való elismertetésre. A három éve még misztifikált Történelmi Igazság- tétel Bizottság egyes vezetőiről kiderült, hogy korábban még ők is a földön jártak, sőt: a könnyebb előrehaladás érdekében mankónak használták a pirns színű könyvecskét Is. Az 1989-es nemzeti temetésen még monopolisztikus jogokat gyakorló TIB mára már csak önmaga árnyéka, és felőrlődni látszik a történelmi felelősség súlya alatt. Sajnálatosnak tartom, hogy. helyettük még nem artikulálódik egy másik szervezet a forradalom szent hagyományainak gondozására, főként azért, mert a forradalommal kapcsolatos szervezetek és szövetségek nem képesek egységbe kovácsolni erejüket. Szembetűnő a „konstruktív ellenzék” akut feledé- kenysége is. A parlamenti és a helyhatósági választások időszakában az SZDSZ is ugyanúgy követelte a politikai bűnösök megnevezését, és a társadalom nyilvánossága előtt való bemutatását, mint most a kormánypártok. A választások után ezen ígéretek (is) elmaradtak. Az álarc akkor hullott le látványosan, amikor az Országgyűlésben nem támogatták szavazataikkal pl. a szocialista rendszer által adományozott politikai bázisú kitüntetések (Szoc. Hazáért, Munkás-Paraszt Hatalomért stb.) kapcsán járó anyagi juttatás megvonását vagy a politikai bűnök elévülésének megszüntetésére irányuló törvényt, illetve nem támogatnak semmiféle politikai igazságtétellel kapcsolatos kormánypárti törekvést. Számomra érthetetlen ez a sajátos átalakulás. (Amivel mégis magyarázni tudnám ezt a kétarcú viselkedés- formát — arra nem is merek gondolni!) Apropó! Másik sajátos jelenség, hogy a „pártatlan" médiáknak valahogy nem jut idejük az ilyen jellegű „konstruktív” ellenzéki magatartásról hírt adni. így az ellenzéki képviselőkre szavazó állampolgárok nem kaphatnak valós információt arról, hogy kedvenc választott képviselőik hogyan is szavaztak p!. a Munkás-Paraszt Hatalomért című kitüntető elismerés tárgyában. Az előzőekben felsoroltakkal összefüggésben szólnom kell a kormányzópártok részleges hitelvesztésének következményeiről is. Ügy tűnik, hogy ez még az 1956-os eszmék folytatásával kapcsolatos őszinte törekvéseinket is beárnyékolja, pedig ez soha nem lehet nálunk vita tárgya! Döbbenetesnek tartom, hogy a választási vereséget kiheverni képtelen „konstruktív” ellenzék most már együtt menetel a Demokratikus Charta tüntetésén a Thürmer-kreatúrákkal és a Münnich-epigonokkal. (Talán már együtt intonál- ják a „Hej, te bunkócska, te drága!” kezdetű illegális bolsi madrigált.) Végezetül saját házunk tájáról. Százhalombattán 1989. október 14-én délután emlékoszlopot avattunk az 1956-os forradalom hőseinek tiszteletére. Szép és emelkedett hangulatú ünnepség volt. (Für Lajos, Gyenes Judit, ökumenikus szertartás, Horváth Sándor, Nagy Attila!!), tv-híradó stb.) Több párt delegációja helyezett virágot az emlékoszlop talapzatára, miközben nyugtalanítóan vörös volt a lemenő nap. Alig telt el egy-két év, és a kopjafa környékét mind gyakrabban felverte a gaz, és csak az elszáradt virágok zörögtek a temetői szélben. Azt hiszem, hogy ez a példa pontosabban bemutatja a forradalmi hagyományaink ápolásával kapcsolatos helyzetet, mint a fenti írásom . .. Felrémle- nek Ady Endre szavai: „ös, buja földön dudva, muhar." Talán még nincsen késő, hogy kigyomláljunk néhány szárba szökkent gyomot.
