Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám

SZUKE8B HAZANK 1992. NOVEMBER 9., HÉTFŐ MONTREAL HELYETT VERESEGYHÁZAT VÁLASZTOTTA Aranyat ér és ehető Veresegyházon két cuk­rászda van. Mivel népes a település, sok a hétvégi lá­togató, fürdőző, jól megél mindegyik tulajdonosa. Amelyiket keresem, annak még neve sincs, csak egy irányító tábla segít, rajta felirat: cukrászda. Annál nagyobb a híre, a választé­ka. Ide Budapestről is ki­járnak az ínyencek, ha va­lami különlegességet kí­vánnak. Itt láttam az or­szág legdrágább tortáját, és itt találkoztam hazánk leg­ifjabb olimpikonjával. Olyan értelemben a legif­jabb. hogy aranyérmét alig két hete vette át. Az asz­tallapnyi, rokokó díszítésű, gobelinmintás torta értékét készítőjével becsültetem — ha valaki, 6 ért hozzá. ÖT SZÁMJEGYŰ — Túl azon, hogy ezért kaptam októberben Frank­furtban a gasztronómiai olimpián egy aranyérmet, ki lehet számítani az árát is — mondja Súlyán Pál Aranysapka-díjas mester­cukrász. — Csak a hozzá fel­használt anyag körülbelül kétezer forintba kerül. El­készítése 1100-1200 mun­kaóra. Egy ismerősünk már rendelt belőle a házassági évfordulójára. Szerényen számítottam az árát, ma­radjunk annyiban, hogy öt számjegyű. Közelebb hajolok, úgy szemlélem a művet. Még a szemüvegemet is leve­szem. Most örülök igazán, hogy a szobába lépve nem ugrottam segítőkészen le­venni a térítőt a „műről'’. Amit én csipkés térítő­nek néztem, az maga a torta. Házigazdám, az alig 25 éves mester somolyog, tekintetéből látom, tartogat még meglepetést. Azt már elárulta, hogy amit látok, az az utolsó morzsáig ehe­tő. Ám a leheletkönnyű csipkeminták szinte vonz­zák az ujjaimat. — Hazai találmány — kapom a ki sem mondott kérdésre a választ. — Zse­latin, porcukor és még va­lami, amit rajtam kívül egyetlen ember ismer. Ki­kísérletezésében egy élel­miszervegyész segített he­teken át. Az ő és jöven­dőbeli versenyeim érdeké­ben hadd ne áruljam el a nevét. KITARTOTT — Rendben. No de a csipke ... Horgolni sem, le­het különbet. — Ez már a szakma! Pe­dig egyszer majdnem fel­adtam a versenyzést. Né­hány éve volt egy balese­tem — imádom a motoro­kat, szüleim bánatára —, és rajtam múlott: lesz-e folytatása a szépen indult karriernek. Csúnya törés lett ugyanis a motorozga- tás máig maradandó em­léke. Az orvosok nem sok jót jósoltak, holott a mi szakmánkban éppoly fon­tos a kéz, mint a sebészek­nél. Én azonban gyakorol­tam. Alig gyógyult kézzel, afféle bizonyításként elin­dultam — 1986-ban — az Intercontinental nemzet­közi versenyén. Megnyer­tem. Az akkor nekem két­szeres siker volt. Legyőz­tem a versenytársakat, s ami fontosabb, a félelmei­met is. A gasztronómiai olimpián készített győztes tortámon körülbelül 1300 nyílegyenes csipkemintával kombinált motívum látha­tó. A gobelin 47 színárnya­latú rózsáján két napot dolgoztam. — És előzetesen mennyit készült rá? — Több mint hét hóna­pig kizárólag ezt a tortát álmodtam, terveztem, for- málgattam. Szerintem már a kutyánk is irtózik az ízé­től, pedig csak egy-egy sze­letet kapott a selejtekből. A több tucat ország 3200 versenyzője közölt egy ezüstérmet is szerzett. Meg kellett érte szenvednie, hi­szen nyolc egyforma gyü­mölcsöt nyolc fajtából nem könnyű úgy megcsinálni, hogy alakra, színre is köze­lítsenek. Neki sikerült. A hamvas szilva négy szín­árnyalatú, a cseresznyék ikertestvérként mosolyog­nak, akárcsak a citromok, szedrek és társaik. A különdíj egy újabb történet. Az éremmel a ba­rokk stílus egységes meg­jelenítését jutalmazta a zsűri. Súlyán Pál cukortá- nyérkáit és a rájuk illő en­ni való desszertjeit még a kanadai cukrászok is irigy­kedve nézték. Pedig ők dollármilliókat költöttek erre az erőpróbára. Külön- repülőn érkeztek, külön szállodában laktak, gyako­roltak. Bár a magyar csa­pat csak Ikaruson utazott, ám Varga Károly szakács és Súlyán Pál jóvoltából két aranyat hozott haza a kiosztott tizenegyből. — Hogyan tovább? — Néhány éve úgy gon­doltam, abbahagyom, mert már untam a versenyzéssel járó felkészülést. Azóta rá­jöttem. van még helye a világbajnoki éremnek a családi vitrinben. Két év múlva jó lenne azt is meg­szerezni, amennyiben bevá­logatnak a csapatba. HATVANFÉLÉBŐL — A most szerzett olim­piai arany milyen előnyök­kel jár? — Tagja lettem például a cukrászok svájci klubjá­nak, amely a szakma krém­jének találkozóhelye. Ezen kívül Montreálba hívtak dolgozni. Én azonban Ve­resegyházon kívánok cuk- rászkodni. Korábban Buda­pesten dolgoztam, öt éve jöttem haza. Akkor kétféle tortát ismertek az itt élők. A nemzetközi zsűri Ma­gyarországnak eddig hat Aranysapka-díjat ítélt, az egyik tulajdonosa Súlyán Pál Ma közel 60-féléből vá­laszthatnak. Itt minden újdonságért hálásak az em­berek. Ez nekem többet ér Montrealnál. De nem csak erről van szó. Az én éle­tem a családéval együtt kerek. A famíliában mindenki cukrász. Röpke néhány év alatt elérték, hogy náluk úgy lehet „bűnözni”, hogy ne hízzon a vendég, ha megeszik két-három szelet süteményt. Cukrászdájuk étkezési szokásokat változ­tatott, állandóan újdonsá­gokat hoz. Csak az elmúlt két hétben három receptet kísérleteztek ki. Természe­tes, hogy a vendégek sem hiányoznak az asztalok mellől. Jönnek, mint az új­ságíró a hírre: itt mindig lehet valami finomat kap­ni. Győri András Roszik Gábor a magzsívéde’mi törvényről Számíthatnak segítő kezekre! Fórumot tartottak a mag- zátvédelemrol Roszik Gá­bor országgyűlési képvise­lő részvételével szombaton délután a pilisvörösvári művelődési házban. Mint ismeretes, a mag­zatvédelmi törvényjavaslat két változatot tartalmaz. Az „A” szerint akkor le­hetséges a művi vetélés, ha a terhesség az anya egész­ségét veszélyezteti, ha bűn- cselekmény következmé­nye, vagy ha a gyermek súlyos egészségkárosodás­sal születne. A „B” az elő­zőeken kívül még egy in­dokot tartalmaz: ha az anya válsághelyzetben van, a terhesség a 12. hétig meg­szakítható. Roszik Gábor kifejtette: maga néha paég az „A”-t is túl engedékenynek tartja, végül is azonban ez emel­kedhetne törvényerőre. Nincsenek könnyű helyzet­ben a jogalkotók, ugyanis igen sok olyan „érzékeny” nő van, aki bármiféle tör­vényben, rendelkezésben a jogai tiprását látja. Azt is látni kell, hogy az el­múlt három év során egyet­len nő sem halt meg abor­tusz miatt. Kétségtelen, a szigorúbb „A” elfogadása után pedig radikálisan megnőhet a tiltott abortu­szok — s az emiatti halan­dóság — és a csecsemő­gyilkosságok száma. Ezért is jelenleg a „B” változat elfogadása lenne célszerű. A vita azonban sem a terhes asszonyokon, sem a gondokkal küzdő nőkön nem segít. Magyarország népessége évente 40-45 ezerrel csökken, s naponta több mint háromszáz ter­hességet szakítanak meg műtéti eljárással. Abortu­szok mindig lesznek, am számukat jelentősen le kell szorítani. A Tessedik Sámuel-ala- pítvány — a képviselő kez­deményezésére — azért jött létre, hogy olyan asz- szonyokat, nőket, anyákat támogasson, akik nem kí­vánt terhességük miatt vá­ratlanul nehéz helyzetbe kerültek. A rászorulók min­dig számíthatnak segítő kezekre és szívekre! Az alapítvány célul tűz­te ki az ifjúság gondolko­dásának formálását, fej­lesztését. Remélhető, hogy olyan nemzedék nő majd fel, amely az életről, a csa­ládról, szexuális kérdések­ről már másképp véleke­dik. A legjobban veszé­lyeztetettkorosztály (15—18 évesek) számára videofilm készül, s levelet küldenek hazánk összes középiskolá­sának e témáról. A nem kívánt terhességeket nem megszakítani, hanem elke­rülni kell! Másik cél a már bajba jutott nők erkölcsi- anyagi támogatása. Lapunknak nyilatkozva Roszik Gábor elmondta: a magzatvédelmi törvény­nyel kapcsolatban a kor­mány viszonylag jól, építő módon tud együttműködni az ellenzékkel. Az egyhá­zak részéről viszont jóval nagyobb aktivitást várna el. Az abortuszt szigorúan tiltják, de a rászorulóknak kevés olyan konkrét segít­séget nyújtanak, amely csökkenthetné a művi ve­télések számát. N. L. A segítség természetes magatartás Tanulmányok Magyarországért Állítólag ez a torta nem hizlal (A szerző felvételei) A huszonöt évvel ezelőtt alapított CESO — Canadian Exe­cutive Service Organization — Kanada legnagyobb fej­lesztési ügynöksége 57 országban működteti az irodáit. Célja az, hogy segítse a fejlődő országok gazdaságának megalapozását, átadja önként jelentkező szakemberei ta­pasztalatait. Az ügynökség magyaror­szági képviselője Lehel Zoltán Budapesten, a Bécsi úti központjukban mondta el, hogy cégük újabban a kelet-európai országokban és a balti köztársaságokban segít a piacgazdaság újjá­építésében. KANADAI ÖNKÉNTESEK Az amerikai állam kül­ügyminisztériuma ötszáz­ezer kanadai dollárt utalt ki az önkéntes tanácsadók költségeire. Háromezer ne­vet tartalmaz a lista, mely­nek szereplői 160 szakmát ismernek. Köztük sok ma­gyar diplomás található. Ezek az emberek általában három hónapot töltenék el felkérésre egy-egy vállalat­nál, intézménynél, ahol tá­jékozódnak, vizsgálatokat folytatnak, majd véleményt mondanak, tanulmányt ké­szítenek. Hadházy Sándor, Visegrád polgármestere nemrég a világkiállítással kapcsolatban tartott szent­endrei előadásában hívta fel a figyelmet arra, hogy ezt a segítséget Pest megye kispénzű ön kormányzatai is megkaphatnák. Az Expo- tanulmányokat szívesen és — az üzleti alapon működő tanácsadó cégektől elté­rően — szinte jelképes ősz- szegekért végzik el a CESO Magyarországra érkezett önkéntesei. Az 1986-os van- couveri világkiállítás és két olimpia tapasztalataival bi­zonyára sok jó ötlettel szol­gálhatnának, sok buktató elkerülését segíthetnék Ka­nadai küldöttei. CESO­ALAPÍTVÁNY Hazai ismereteink alap­ján nehéz megérteni ezt a nagyvonalú önzetlenséget. Kérdezem is Lehel urat. hogy mik az indítékaik? Miből telik erre a távoli or­szágnak? Vajon azok a nagy élet- és szakmai ta­pasztalatokat szerzett urak, akik — mint hallom —sze­rény költségtérítés ellené­ben jönnek hozzánk, nem kereshetnének maguknak kellemesebb vagy jövedel­mezőbb elfoglaltságot? Lehel Zoltán válaszul rö­vid történeti áttekintést ad, hangsúlyozva, hogy tevé­kenységük kormányközi megállapodáson alapul. Az alapítvány két legnagyobb támogatója a CIDA — Ka­nadai Nemzetközi Fejleszté­si ügynökség —, valamint az ország külügyminiszté­riuma. PÁLYÁZHAT A FALU Ott a kereseti viszonyok olyanok, folytatja, hogyha a családiban csak egy sze­mély — tegyük fel: a férj — dolgozik, akkor is jó anyagi körülmények közt élhetnek. Másrészt Kanada éghajlata mindig megkövetelte, hogy az emberek segítsék egy­mást. Magukban, összefo­gás nélkül, nem boldogul­tak sem a házépítéssel, sem mással. Náluk nem szólam a szolidaritás. A másik em­ber segítése ott természe­tes. Beszélgetés közben a tér­képre pillantunk, melyen piros pontok jelzik, hol működnek jelenleg CESO- tanácsadók. Hamar kiderül, hogy Solymáron a Pemü- hél az export nyugat-euró­pai követelményeit dolgoz­zák ki, Ráckevén az ide­genforgalom és a tájegység általános fejlesztésének az alapjait. Visegrád és Nagy­maros önkormányzata együtt pályázik Donald Hayes úr közreműködésére a világkiállítási program­mal kapcsolatban. A sokol­dalú szakember egyebek mellett oktatási, pénzügyi, kérdésekben jártas. Kana­da Alberta tartományában egy ideig idegenforgalmi miniszterhelyettes volt. Azt már kicsit derűsen teszi hozzá a magyarországi képviselő, hogy Donald Hayes katonai szakképzett­sége szerint, a téli hadvise­lés specialistája. — Mibe kerül egy szak­ember három hónapos munkája, ha egy községért dolgozik? Milyen feltételek mellett kaphat segítséget az önkormányzat? — kér­dezem beszélgetésünk vé­gén az ügynökség képvise­lőjétől. — Megállapodást készí­tünk. Csak a szállásról, úti­költségről étkeztetésről kell gondoskodni. Magyarorszá­gon az olyasfajta költségté­rítéstől is eltekintenek, amit odahaza sétálópénz­nek neveznek. Az idén negyven személy kiküldésé­re van keretünk. Szívesen fogadjuk Pest megye pá­lyázóit. Segítünk tervek ké­szítésében, ötletek elemzé­sében, .önkormányzatok pénzügyi átvilágításában. Örömmel és díjtalanul dol­goznak Kanada legjobb szakemberei, hogy segítsék Magyarországot. Arra vi­szont felhívom a figyelmet, hogy aki számít ránk, az­zal még az idén meg kell állapodnunk. Sürget az idő, közeledik a világikiállítás éve. Kovács T. István

Next

/
Thumbnails
Contents