Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-09 / 264. szám
SZUKE8B HAZANK 1992. NOVEMBER 9., HÉTFŐ MONTREAL HELYETT VERESEGYHÁZAT VÁLASZTOTTA Aranyat ér és ehető Veresegyházon két cukrászda van. Mivel népes a település, sok a hétvégi látogató, fürdőző, jól megél mindegyik tulajdonosa. Amelyiket keresem, annak még neve sincs, csak egy irányító tábla segít, rajta felirat: cukrászda. Annál nagyobb a híre, a választéka. Ide Budapestről is kijárnak az ínyencek, ha valami különlegességet kívánnak. Itt láttam az ország legdrágább tortáját, és itt találkoztam hazánk legifjabb olimpikonjával. Olyan értelemben a legifjabb. hogy aranyérmét alig két hete vette át. Az asztallapnyi, rokokó díszítésű, gobelinmintás torta értékét készítőjével becsültetem — ha valaki, 6 ért hozzá. ÖT SZÁMJEGYŰ — Túl azon, hogy ezért kaptam októberben Frankfurtban a gasztronómiai olimpián egy aranyérmet, ki lehet számítani az árát is — mondja Súlyán Pál Aranysapka-díjas mestercukrász. — Csak a hozzá felhasznált anyag körülbelül kétezer forintba kerül. Elkészítése 1100-1200 munkaóra. Egy ismerősünk már rendelt belőle a házassági évfordulójára. Szerényen számítottam az árát, maradjunk annyiban, hogy öt számjegyű. Közelebb hajolok, úgy szemlélem a művet. Még a szemüvegemet is leveszem. Most örülök igazán, hogy a szobába lépve nem ugrottam segítőkészen levenni a térítőt a „műről'’. Amit én csipkés térítőnek néztem, az maga a torta. Házigazdám, az alig 25 éves mester somolyog, tekintetéből látom, tartogat még meglepetést. Azt már elárulta, hogy amit látok, az az utolsó morzsáig ehető. Ám a leheletkönnyű csipkeminták szinte vonzzák az ujjaimat. — Hazai találmány — kapom a ki sem mondott kérdésre a választ. — Zselatin, porcukor és még valami, amit rajtam kívül egyetlen ember ismer. Kikísérletezésében egy élelmiszervegyész segített heteken át. Az ő és jövendőbeli versenyeim érdekében hadd ne áruljam el a nevét. KITARTOTT — Rendben. No de a csipke ... Horgolni sem, lehet különbet. — Ez már a szakma! Pedig egyszer majdnem feladtam a versenyzést. Néhány éve volt egy balesetem — imádom a motorokat, szüleim bánatára —, és rajtam múlott: lesz-e folytatása a szépen indult karriernek. Csúnya törés lett ugyanis a motorozga- tás máig maradandó emléke. Az orvosok nem sok jót jósoltak, holott a mi szakmánkban éppoly fontos a kéz, mint a sebészeknél. Én azonban gyakoroltam. Alig gyógyult kézzel, afféle bizonyításként elindultam — 1986-ban — az Intercontinental nemzetközi versenyén. Megnyertem. Az akkor nekem kétszeres siker volt. Legyőztem a versenytársakat, s ami fontosabb, a félelmeimet is. A gasztronómiai olimpián készített győztes tortámon körülbelül 1300 nyílegyenes csipkemintával kombinált motívum látható. A gobelin 47 színárnyalatú rózsáján két napot dolgoztam. — És előzetesen mennyit készült rá? — Több mint hét hónapig kizárólag ezt a tortát álmodtam, terveztem, for- málgattam. Szerintem már a kutyánk is irtózik az ízétől, pedig csak egy-egy szeletet kapott a selejtekből. A több tucat ország 3200 versenyzője közölt egy ezüstérmet is szerzett. Meg kellett érte szenvednie, hiszen nyolc egyforma gyümölcsöt nyolc fajtából nem könnyű úgy megcsinálni, hogy alakra, színre is közelítsenek. Neki sikerült. A hamvas szilva négy színárnyalatú, a cseresznyék ikertestvérként mosolyognak, akárcsak a citromok, szedrek és társaik. A különdíj egy újabb történet. Az éremmel a barokk stílus egységes megjelenítését jutalmazta a zsűri. Súlyán Pál cukortá- nyérkáit és a rájuk illő enni való desszertjeit még a kanadai cukrászok is irigykedve nézték. Pedig ők dollármilliókat költöttek erre az erőpróbára. Külön- repülőn érkeztek, külön szállodában laktak, gyakoroltak. Bár a magyar csapat csak Ikaruson utazott, ám Varga Károly szakács és Súlyán Pál jóvoltából két aranyat hozott haza a kiosztott tizenegyből. — Hogyan tovább? — Néhány éve úgy gondoltam, abbahagyom, mert már untam a versenyzéssel járó felkészülést. Azóta rájöttem. van még helye a világbajnoki éremnek a családi vitrinben. Két év múlva jó lenne azt is megszerezni, amennyiben beválogatnak a csapatba. HATVANFÉLÉBŐL — A most szerzett olimpiai arany milyen előnyökkel jár? — Tagja lettem például a cukrászok svájci klubjának, amely a szakma krémjének találkozóhelye. Ezen kívül Montreálba hívtak dolgozni. Én azonban Veresegyházon kívánok cuk- rászkodni. Korábban Budapesten dolgoztam, öt éve jöttem haza. Akkor kétféle tortát ismertek az itt élők. A nemzetközi zsűri Magyarországnak eddig hat Aranysapka-díjat ítélt, az egyik tulajdonosa Súlyán Pál Ma közel 60-féléből választhatnak. Itt minden újdonságért hálásak az emberek. Ez nekem többet ér Montrealnál. De nem csak erről van szó. Az én életem a családéval együtt kerek. A famíliában mindenki cukrász. Röpke néhány év alatt elérték, hogy náluk úgy lehet „bűnözni”, hogy ne hízzon a vendég, ha megeszik két-három szelet süteményt. Cukrászdájuk étkezési szokásokat változtatott, állandóan újdonságokat hoz. Csak az elmúlt két hétben három receptet kísérleteztek ki. Természetes, hogy a vendégek sem hiányoznak az asztalok mellől. Jönnek, mint az újságíró a hírre: itt mindig lehet valami finomat kapni. Győri András Roszik Gábor a magzsívéde’mi törvényről Számíthatnak segítő kezekre! Fórumot tartottak a mag- zátvédelemrol Roszik Gábor országgyűlési képviselő részvételével szombaton délután a pilisvörösvári művelődési házban. Mint ismeretes, a magzatvédelmi törvényjavaslat két változatot tartalmaz. Az „A” szerint akkor lehetséges a művi vetélés, ha a terhesség az anya egészségét veszélyezteti, ha bűn- cselekmény következménye, vagy ha a gyermek súlyos egészségkárosodással születne. A „B” az előzőeken kívül még egy indokot tartalmaz: ha az anya válsághelyzetben van, a terhesség a 12. hétig megszakítható. Roszik Gábor kifejtette: maga néha paég az „A”-t is túl engedékenynek tartja, végül is azonban ez emelkedhetne törvényerőre. Nincsenek könnyű helyzetben a jogalkotók, ugyanis igen sok olyan „érzékeny” nő van, aki bármiféle törvényben, rendelkezésben a jogai tiprását látja. Azt is látni kell, hogy az elmúlt három év során egyetlen nő sem halt meg abortusz miatt. Kétségtelen, a szigorúbb „A” elfogadása után pedig radikálisan megnőhet a tiltott abortuszok — s az emiatti halandóság — és a csecsemőgyilkosságok száma. Ezért is jelenleg a „B” változat elfogadása lenne célszerű. A vita azonban sem a terhes asszonyokon, sem a gondokkal küzdő nőkön nem segít. Magyarország népessége évente 40-45 ezerrel csökken, s naponta több mint háromszáz terhességet szakítanak meg műtéti eljárással. Abortuszok mindig lesznek, am számukat jelentősen le kell szorítani. A Tessedik Sámuel-ala- pítvány — a képviselő kezdeményezésére — azért jött létre, hogy olyan asz- szonyokat, nőket, anyákat támogasson, akik nem kívánt terhességük miatt váratlanul nehéz helyzetbe kerültek. A rászorulók mindig számíthatnak segítő kezekre és szívekre! Az alapítvány célul tűzte ki az ifjúság gondolkodásának formálását, fejlesztését. Remélhető, hogy olyan nemzedék nő majd fel, amely az életről, a családról, szexuális kérdésekről már másképp vélekedik. A legjobban veszélyeztetettkorosztály (15—18 évesek) számára videofilm készül, s levelet küldenek hazánk összes középiskolásának e témáról. A nem kívánt terhességeket nem megszakítani, hanem elkerülni kell! Másik cél a már bajba jutott nők erkölcsi- anyagi támogatása. Lapunknak nyilatkozva Roszik Gábor elmondta: a magzatvédelmi törvénynyel kapcsolatban a kormány viszonylag jól, építő módon tud együttműködni az ellenzékkel. Az egyházak részéről viszont jóval nagyobb aktivitást várna el. Az abortuszt szigorúan tiltják, de a rászorulóknak kevés olyan konkrét segítséget nyújtanak, amely csökkenthetné a művi vetélések számát. N. L. A segítség természetes magatartás Tanulmányok Magyarországért Állítólag ez a torta nem hizlal (A szerző felvételei) A huszonöt évvel ezelőtt alapított CESO — Canadian Executive Service Organization — Kanada legnagyobb fejlesztési ügynöksége 57 országban működteti az irodáit. Célja az, hogy segítse a fejlődő országok gazdaságának megalapozását, átadja önként jelentkező szakemberei tapasztalatait. Az ügynökség magyarországi képviselője Lehel Zoltán Budapesten, a Bécsi úti központjukban mondta el, hogy cégük újabban a kelet-európai országokban és a balti köztársaságokban segít a piacgazdaság újjáépítésében. KANADAI ÖNKÉNTESEK Az amerikai állam külügyminisztériuma ötszázezer kanadai dollárt utalt ki az önkéntes tanácsadók költségeire. Háromezer nevet tartalmaz a lista, melynek szereplői 160 szakmát ismernek. Köztük sok magyar diplomás található. Ezek az emberek általában három hónapot töltenék el felkérésre egy-egy vállalatnál, intézménynél, ahol tájékozódnak, vizsgálatokat folytatnak, majd véleményt mondanak, tanulmányt készítenek. Hadházy Sándor, Visegrád polgármestere nemrég a világkiállítással kapcsolatban tartott szentendrei előadásában hívta fel a figyelmet arra, hogy ezt a segítséget Pest megye kispénzű ön kormányzatai is megkaphatnák. Az Expo- tanulmányokat szívesen és — az üzleti alapon működő tanácsadó cégektől eltérően — szinte jelképes ősz- szegekért végzik el a CESO Magyarországra érkezett önkéntesei. Az 1986-os van- couveri világkiállítás és két olimpia tapasztalataival bizonyára sok jó ötlettel szolgálhatnának, sok buktató elkerülését segíthetnék Kanadai küldöttei. CESOALAPÍTVÁNY Hazai ismereteink alapján nehéz megérteni ezt a nagyvonalú önzetlenséget. Kérdezem is Lehel urat. hogy mik az indítékaik? Miből telik erre a távoli országnak? Vajon azok a nagy élet- és szakmai tapasztalatokat szerzett urak, akik — mint hallom —szerény költségtérítés ellenében jönnek hozzánk, nem kereshetnének maguknak kellemesebb vagy jövedelmezőbb elfoglaltságot? Lehel Zoltán válaszul rövid történeti áttekintést ad, hangsúlyozva, hogy tevékenységük kormányközi megállapodáson alapul. Az alapítvány két legnagyobb támogatója a CIDA — Kanadai Nemzetközi Fejlesztési ügynökség —, valamint az ország külügyminisztériuma. PÁLYÁZHAT A FALU Ott a kereseti viszonyok olyanok, folytatja, hogyha a családiban csak egy személy — tegyük fel: a férj — dolgozik, akkor is jó anyagi körülmények közt élhetnek. Másrészt Kanada éghajlata mindig megkövetelte, hogy az emberek segítsék egymást. Magukban, összefogás nélkül, nem boldogultak sem a házépítéssel, sem mással. Náluk nem szólam a szolidaritás. A másik ember segítése ott természetes. Beszélgetés közben a térképre pillantunk, melyen piros pontok jelzik, hol működnek jelenleg CESO- tanácsadók. Hamar kiderül, hogy Solymáron a Pemü- hél az export nyugat-európai követelményeit dolgozzák ki, Ráckevén az idegenforgalom és a tájegység általános fejlesztésének az alapjait. Visegrád és Nagymaros önkormányzata együtt pályázik Donald Hayes úr közreműködésére a világkiállítási programmal kapcsolatban. A sokoldalú szakember egyebek mellett oktatási, pénzügyi, kérdésekben jártas. Kanada Alberta tartományában egy ideig idegenforgalmi miniszterhelyettes volt. Azt már kicsit derűsen teszi hozzá a magyarországi képviselő, hogy Donald Hayes katonai szakképzettsége szerint, a téli hadviselés specialistája. — Mibe kerül egy szakember három hónapos munkája, ha egy községért dolgozik? Milyen feltételek mellett kaphat segítséget az önkormányzat? — kérdezem beszélgetésünk végén az ügynökség képviselőjétől. — Megállapodást készítünk. Csak a szállásról, útiköltségről étkeztetésről kell gondoskodni. Magyarországon az olyasfajta költségtérítéstől is eltekintenek, amit odahaza sétálópénznek neveznek. Az idén negyven személy kiküldésére van keretünk. Szívesen fogadjuk Pest megye pályázóit. Segítünk tervek készítésében, ötletek elemzésében, .önkormányzatok pénzügyi átvilágításában. Örömmel és díjtalanul dolgoznak Kanada legjobb szakemberei, hogy segítsék Magyarországot. Arra viszont felhívom a figyelmet, hogy aki számít ránk, azzal még az idén meg kell állapodnunk. Sürget az idő, közeledik a világikiállítás éve. Kovács T. István
