Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám

Csáti György javaslata a CDU kongresszusán Kisebbségi charta legyen a szerződés feltétele Az új kormány külpolitikájáról r Érdemi változás nem várható JAESHALT max Szombaton este, 70 esztendős korában, a Na Homolce nevű prágai kórházban meghalt Ale­xander Dubcek, aki szeptember elsején sze 1- vedett súlyos gépkocsi­balesetet a Prága és Brünn közötti autópá­lyán. Dubcek erédetileg gép­lakatosnak tanult, és 1949-ig munkásként dol­gozott. Ezután „kiemel­ték”, A sokáig meglehetősen szürke egyéniségnek tar­tott kommunista párt­funkcionárius az 1968-as demokratikus kísérlettel, a prágai tavasznak ne­vezett politikai időszak­ban vállalt vezető szere­pével tette ismertté a nevét a világ előtt. Az 1968. augusztus 21-i ka­tonai beavatkozás után fokozatosan félreállítot- iák. Csak 1989 novemberé­ben, a „bársonyos forra­dalom” során került vissza a politikai életbe, a csehszlovák szövetsé­gi gyűlés elnöke lett, majd az 1992. júniusi parlamenti választásokra való felkészü^s idején már Szlovákia Szociál­demokrata Pártjának (SDSS) a választási ve­zére volt Csáti György, a magyar Országgyűlés külügyi bi­zottságának alelnöke szom­baton Brémában sürgette, hogy az Európa Tanács al­kossa meg az emberi jo­gokról szóló konvencióhoz csatlakozó kisebbségi char­tát, amelynek megtartását minden belépő számára kö­telezővé kell tenni. Csóti György javasolta továbbá, hogy az Európai Közösség is tegye meg egyik leltételnek a kisebb­ségi charta betartását, ha társulási szerződést köt va­lamelyik országgal, vagy ha támogatásról, netán új tag­felvételről van szó. A ki­sebbségi charta betartásá­nak ellenőrzését a nyilat­kozó országnak biztosítania kell. A magyar politikus, az MDF képviselője a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) brémai tartományi szervezetének rendkívüli kongresszusán beszélt, meg­hívottként. Szorgalmazta, hogy az EK-val társulási szerződést kötött visegrádi országok legyenek a Nyu­gat-európai Unió, a WEU társult tagjai, mert csak intézményes úton lehet szavatolni ezen országok biztonságát. ■ Addig kell ezt megtenni, amíg ezek­ben az államokban béke van, és viszonylag töretlen a fejlődés — hangsúlyozta a magyar politikus. Véle­ménye szerint azonnal le­hetővé kell tenni a visegrá­diak teljes jogú tagságát, politikai integrálását az Közgyűlést . és tudomá­nyos ülésszakot tartott a hét végén a trieszti egye­temen az olasz egyetemek magyar tanszékeit és inté­zeteit egyesítő Hungaroló­giai Központ. Mint Sárközy Péter, a központ tudományos titká­ra elmondta, a konferen­cián az olasz határ menti, úgynevezett Triveneto-tar- tományok és Magyarország kapcsolatairól esett szó a múlt századvégtől máig, három — történész, irodal­mi és nyelvészeti — szek­cióban. Előadást tartott EK-n, illetve a WEU-n be­lül működő politikai intéz­ményekbe. Magyarország az azonnali NATO-tagság ellen sem tiltakozna, de belátja, hogy jelen pilla­natban ez az óhaj illuzóri­kus. Csóti György szerint mindazonáltal a NATO elő­nyére válna a „földrajzi erősödés”. egyebek között Szörényi László római nagykövet és Entz Géza államtitkár, a határon túli magyarok hi­vatalának elnöke is, aki a magyar kormány kisebbsé­gi politikáját ismertette. Ezt követően egy venetói borgazdaságban a hunga- rológusok a magyar tokaji és a friuli Tocai borokról rendeztek kollokviumot irodalmi előadásokkal és borászati szakemberek részvételével. A rendezvé­nyen helyi tartományi ve­zetők is részt vettek. Az Egyesült Államok ed­digi külpolitikája az új kormány alatt érdemben aligha fog változni. Vo­natkozik ez Magyarország­ra a kezep-eürópai térség­re is. Élről nyilatkozott az MTI-nek Tar Pál, washing­toni nagykövet. Várakozá­sa szerint a Clinton-kor- mány valamivel tevéke­nyebb szerepet vállal majd a délszláv válságban, a tár­gyalásos rendezést szorgal­mazza Bős ügyében és ak­tívabb lesz emberjogi té­ren, bár a magyar kisebb­ségek gondjainak megérte­tése még további erőfeszíté­seket igényel. Budapestet nem érte vá­ratlanul a választás ered­ménye, és külképviseletünk természetesen korábban is széles körű kapcsolatokat ápolt az ellenzéki demok­rata párt törvényhozóival, Kétnapos hivatalos láto­gatásra Nagy-Britanniába érkezik Borisz Jelcin orosz elnök. A látogatás külsősé­gei — a brit protokollban ritka alkalom: Jelcin be­szédet mond a parlament mindkét háza előtt, majd II. Erzsébet királynővel ebédel — jelképezik, hogy Nagy-Britannia a Maast- richt-vita, a jugoszláviai a párt intézményeivel is —■ mondotta. Clinton elnök valószínűleg tapasztalt, külföldön ismert személyi­segeket állít majd a kül­ügyi tárca élére, hogy ez- zei is az amerikai külpoli­tika folyam a fösságát húz­za alá. Máris jelezte, hogy az ország érdekei nem vál­toztak, ami a külpolitiká­ban legfeljebb stiláris, ai új elnök egyéniségéből ere­dő változásokra enged kö­vetkeztetni. Clinton kampánybeszé- deiből a nagykövet arra következtet, hogy az Egye­sült Államok valamivel te­vékenyebb szerepet vállal majd a délszláv válság ren­dezésében, de önálló kezde­ményezésre továbbra sem lehet számítani: Washing­ton továbbra is csak EK- szövetségeSeivel együtt és az ENSZ égisze alatt kí­ván majd fellépni. háború, a GATT-válság, as amerikái elnökváltás kö­zepette is nagyon figyel Oroszországra, mert a Szov­jetunió elmúlása után is az európai és világbiztonság egyik kulcsországának tart- ja. A brit kormány részéről a kétoldalú tárgyalások fő témája az orosz belső hely­zet lesz. Nem tokaji a Tocai Hungarológusok Triesztben Jelcin ma Londonba érkezik MAGYARORSZÁG Orosz regény trilógia I. rész - CÁRI IDŐK Olga Puhatolozovna közelebb bandzsított, repdeső varkocsával vájatta a rönköket a kasmárba. Szo­kásától eltérően nem térdepelt le a muzsikok előtt, hanem Vanyjuskáját várta Pravoszlávba. A hóié kupacokba kásult, beszívták a heringek. Az orosz falu aludt, tollatlan dunnyuskáján a szél csak itt-ott fodrozott huzatot. — Akszenyka! Becsurog a bádogeresz, megvaki- tod a lovakat! — Horganyzott lavórt vett elő, abba csúsztatta magából a káposzta-borjakat. Tőgyén a férfi még hosszan tetvészkedett... — Eh, Kunyecska, Kunyecska! Már emberélet­ben kereskedsz?! — gyömöszölte a vodkásdugót a szájába, hogy ne folyjon belőle a szó. — Mennyit vesztettél megint, te istenfattya, te semmirekellő?! A bűz és a mocsok trágyáiéként áradt szét a gőzölgő zupában, a szentkép mögül előkerült a szappan. — Köpj le, bátyuska! Csak akkor vagyok bol­dog, ha sírhatok. — Egyik szemében petróleum pislákolt, a másikban csillag ragyogott. Elérhetet­len ezüst félrubeles világított a hold helyett. — Négy emberéletet vesztettem kártyán, a bör­tönben most pótolnom kell, hogy kiszabaduljak, megszakaduljak, elszabaduljak, felszabaduljak. — Szabdaljátok fel! Levágta a hagymát a kupoláról, és az éppen arra sétáló cár atyuskával megvakíttalta magát; de még mindig nem látta világosan a sorsát. Ott­hagyta hát a hegedűt a háztetőn, és elment. Eh, Kunyecska. Talán helytelenül tudtad a helyedet a világban. Talán hamarabb születtél, talán épp rosszkor. Hátha rosszul akartad a rosszat, rosszul jót, jól a rosszat! Szélesre morzsolt tenyered dandárparancsnok lehetett volna. A világon a legelsőnek találhattad volna föl: a legelsőt. Rólad neveztek volna el té­ged. A borotván is az élen jártál, most a saját emlékművednek a talapzatát sem leled. Eh, Ku­nyecska, ej, te nyicsevó! Még fel sem tűntél, máris eltűntél. Negyedóra múlva nyomod sem lesz, nemhogy követőd! (Bár amott is haldoklik valaki.) (Nem, mintha inkább születne ...) Lent a földben te mélyebben érzed, hogy ez egyre megy. Mikor idáig ért, kanyarított egyet a Donból, a nap már lebukott a földalatti mozgalomban, a taj- gán nem volt sztyepp, csak Szibéria, de a hamu alatt már csírázott a krumplivirágocska. Valami még eszébe jutott. Elhessegette. Hess! Eh, Kunyecska, Kunyecska! Kis ötlet voltál te, egy nagy országban. Sándor György (Az Űj Magyarország nyomán.) Saját vállalkozásokba vándorolt Bizalomvesztés és jog­szabályellenes tevékenység miatt menesztették a Ka­posvári IKV-ból alakult Készker és Klinker rész­vénytársaság igazgatótaná­csát. A részletek tisztázásán a rendőrség gazdasági osz­tálya dolgozik. a haszon A vállalatnál többségi tu­lajdonnal rendelkező Városi önkormányzat képviselő­testülete legutóbbi ülésén foglalkozott a súlyos visz- szaélésekkel. Hírek szerint a két cég vezetői és csa­ládtagjaik olyan vállalko­zásokba kezdtek, amelyek­kel. saját vállalatuk konku­rensei lettek, így például két betéti társaság is fog­lalkozott önkormányzati la­kások értékesítésének elő­készítésével, mégpedig úgy, hogy tagjai eevben a hiva­talosan a feladatot ellátó Inköz dolgozói voltak. Az év első fél évében például az értékesítés 94 százalékát e két betéti társaság bonyo­lította le. Ez egyértelműen jogszabályellenes — fogal­mazták meg a képviselő- testületnek íródott elemzés készítői. Vevők a Caolára A Caola Részvénytársaság 1300 dolgozója közül 1100 szívesen válna résztulajdo­nosává saját gyárának. A 92 százalékban az Állami Vagyonügynökség, 8 száza­lékban pedig az önkor­mányzat tulajdonában levő társaság privatizálására ér­deklődést mutat az ameri­kai Revlon cég. Az arcátlanság stratégiája V olt idő, amikor a szoci­alista egypárti dikta­túra megpróbálta ránk- kényszeríteni sajátos poli­tikai és világnézeti csőlá­tását. Rá akart venni min­ket, hogy a jelenségeket, még közvetlen élményein­ket és tapasztalatainkat is a feje tetejére állítva vizs­gáljuk és értékeljük. A marxi dialektikától megit- tasult filozófusnak, polito­lógusnak, de főként publi­cistának álcázott propa­gandisták a hamis és torz elemzések, magyarázatok, következtetések soha nem látott özönét zúdították a nyakunkba. A Váci úton csilingelő hármas villamos csóró ka­lauza talán el is hitte, hogy a munkásosztály élcsapatá­nak vezéralakjai az ő ha­talmát testesítik meg, míg a jólöltözött, Volkswagen­jében terpeszkedő nyugat­német munkás csupán a kapitalisták által kizsák­mányolt, szerencsétlen pá­ria. Talán elhitte, hogy Kun Béla, Korvin Ottó, Landler Jenő, Sallai Imre, Fürst Sándor, Schönherz Zoltán jelentős történelmi személyiségek, sőt kimagas- lóbb alakjai a magyar tör­ténelemnek, mint Lónyay Menyhért, Széli Kálmán, Andrássv Gyula, Podma- niczky Frigyes vagy Appo- nyi Albert, minthogy előb­biekről elneveztek, utóbbi­aktól megfosztottak utcákat és tereket. Talán elhitte, hogy a szocialista világ- rendszer gazdaságilag fölé­be kerekedik a kapitalistá­nak, amely majd tévedéseit belátva, megszégyenülten omlik a lába elé, s kér be­bocsátást a szocialista pa­radicsomba. Ki tudja, mit vett be a sok maszlagból az az egy­kori, lyukasztóját csattog­tató kalauz, aki közben go- lyóstollról, nejlonharisnyá­ról, Cornavin karóráról és orkánkabátról álmodozott. Rég volt, igaz sem volt — mondanánk, s felejte­nénk a rossz emlékeket, tudva, hogy a puhuló dik­tatúra a nyugati kölcsönök felhalmozásával egyenes arányban halkította le a propagandistáit. Ma, ebben a szabad, de­mokratikus választások ré­vén kialakult, civilizált po­litikai magatartást feltéte­lező időszakban megdöb­benve látjuk, hogy újra éle­dezik a bolsevik múlt tár- sadalomhiilyítő gyakorlata. Egyre erőteljesebben suly­kolják belénk, hogy ne higgyünk annak; amit a szemünkkel látunk, a fü­lünkkel hallunk. Az egész ország tudja, mi történt ok­tóber 23-án a Kossuth té­ren. Az ünneplő sokaság tapsolva, fütyülve, lemon­dást követelve megakadá­lyozta a köztársasági elnö­köt abban, hogy beszédét elmondja. Közben néhány, visszatetsző öltözékű, azóta is azonosítatlan fiatal nem­zetiszínű zászlót lobogta­tott és feltűnően ugrabug­rált. Ennyi. A szabadde­mokraták és a fiatal de­mokraták vezérkara ebből szeretne világraszóló bot­rányt barkácsolni, ezt akar­ja a magyarországi fasiz­mus bizonyítékaként fel­mutatni. Vizsgálatokat kö­vetelnek, állásfoglalásokat fogalmaznak, és mindenről beszélnek, csak a lényegről nem. Arról tudniillik, hogy ekkora cirkuszt csak úgy lehet csapni ebből a jelen­téktelen belpolitikai epi­zódból, ha kezükben 'van az ehhez szükséges hírközlő gépezet, ha a kezükre ját­szik a Kossuth téri élményr ből sem okuló köztársasági elnök. Pető Iván a médiahábo­rúval kapcsolatban a mi­niszterelnöknek címezve mondotta a minap: „ ... tu­domásul kell venni, hogy alkotmányos korlátok áll­nak igazsága érvényesítése előtt. Az ország nyugalma, békéje azt kívánná, hogy ezekről a korlátokról ve­gyen tudomást.” Másszóval az alkotmányos korlátok áthágását annak a minisz­terelnöknek róják fel, aki mindeddig következetesen, a törvényes utat járva ter­jesztette elő a javaslatait. A köztársasági elnök ezzel szemben csaknem egy éve semmibe veszi e javaslato­kat, és valóban alkotmány- sértő módon zárkózik el az aláírásuktól. Ezzel védel­mezi azt a két médiaelnö­köt, akik a közelmúltban, a médiatanácskozásokat meg­előzően, illetve azok kellős közepén távolították el a Vasárnapi Üjság, a Híradó és A HÉT, majd a Panorá­ma főszerkesztőit. Ennek ellenére neki — ellenzéki logika szerint — nem kell tudomásul vennie az alkot­mányos korlátokat, és lé­péseivel hozzájárul az or­szág nyugalmához és béké­jéhez. E z a feketét fehérnek láttató stratégia talán eredményes lehetne annál a Váci úti villamoskalauz­nál. Kérdés, beválik-e hon­fitársaink többségénél, akiknek ítélőképeségét az említett politikai erők a je­lek szerint jócskán alábe­csülik. Bánó Attila

Next

/
Thumbnails
Contents