Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-09 / 264. szám
Csáti György javaslata a CDU kongresszusán Kisebbségi charta legyen a szerződés feltétele Az új kormány külpolitikájáról r Érdemi változás nem várható JAESHALT max Szombaton este, 70 esztendős korában, a Na Homolce nevű prágai kórházban meghalt Alexander Dubcek, aki szeptember elsején sze 1- vedett súlyos gépkocsibalesetet a Prága és Brünn közötti autópályán. Dubcek erédetileg géplakatosnak tanult, és 1949-ig munkásként dolgozott. Ezután „kiemelték”, A sokáig meglehetősen szürke egyéniségnek tartott kommunista pártfunkcionárius az 1968-as demokratikus kísérlettel, a prágai tavasznak nevezett politikai időszakban vállalt vezető szerepével tette ismertté a nevét a világ előtt. Az 1968. augusztus 21-i katonai beavatkozás után fokozatosan félreállítot- iák. Csak 1989 novemberében, a „bársonyos forradalom” során került vissza a politikai életbe, a csehszlovák szövetségi gyűlés elnöke lett, majd az 1992. júniusi parlamenti választásokra való felkészü^s idején már Szlovákia Szociáldemokrata Pártjának (SDSS) a választási vezére volt Csáti György, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke szombaton Brémában sürgette, hogy az Európa Tanács alkossa meg az emberi jogokról szóló konvencióhoz csatlakozó kisebbségi chartát, amelynek megtartását minden belépő számára kötelezővé kell tenni. Csóti György javasolta továbbá, hogy az Európai Közösség is tegye meg egyik leltételnek a kisebbségi charta betartását, ha társulási szerződést köt valamelyik országgal, vagy ha támogatásról, netán új tagfelvételről van szó. A kisebbségi charta betartásának ellenőrzését a nyilatkozó országnak biztosítania kell. A magyar politikus, az MDF képviselője a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) brémai tartományi szervezetének rendkívüli kongresszusán beszélt, meghívottként. Szorgalmazta, hogy az EK-val társulási szerződést kötött visegrádi országok legyenek a Nyugat-európai Unió, a WEU társult tagjai, mert csak intézményes úton lehet szavatolni ezen országok biztonságát. ■ Addig kell ezt megtenni, amíg ezekben az államokban béke van, és viszonylag töretlen a fejlődés — hangsúlyozta a magyar politikus. Véleménye szerint azonnal lehetővé kell tenni a visegrádiak teljes jogú tagságát, politikai integrálását az Közgyűlést . és tudományos ülésszakot tartott a hét végén a trieszti egyetemen az olasz egyetemek magyar tanszékeit és intézeteit egyesítő Hungarológiai Központ. Mint Sárközy Péter, a központ tudományos titkára elmondta, a konferencián az olasz határ menti, úgynevezett Triveneto-tar- tományok és Magyarország kapcsolatairól esett szó a múlt századvégtől máig, három — történész, irodalmi és nyelvészeti — szekcióban. Előadást tartott EK-n, illetve a WEU-n belül működő politikai intézményekbe. Magyarország az azonnali NATO-tagság ellen sem tiltakozna, de belátja, hogy jelen pillanatban ez az óhaj illuzórikus. Csóti György szerint mindazonáltal a NATO előnyére válna a „földrajzi erősödés”. egyebek között Szörényi László római nagykövet és Entz Géza államtitkár, a határon túli magyarok hivatalának elnöke is, aki a magyar kormány kisebbségi politikáját ismertette. Ezt követően egy venetói borgazdaságban a hunga- rológusok a magyar tokaji és a friuli Tocai borokról rendeztek kollokviumot irodalmi előadásokkal és borászati szakemberek részvételével. A rendezvényen helyi tartományi vezetők is részt vettek. Az Egyesült Államok eddigi külpolitikája az új kormány alatt érdemben aligha fog változni. Vonatkozik ez Magyarországra a kezep-eürópai térségre is. Élről nyilatkozott az MTI-nek Tar Pál, washingtoni nagykövet. Várakozása szerint a Clinton-kor- mány valamivel tevékenyebb szerepet vállal majd a délszláv válságban, a tárgyalásos rendezést szorgalmazza Bős ügyében és aktívabb lesz emberjogi téren, bár a magyar kisebbségek gondjainak megértetése még további erőfeszítéseket igényel. Budapestet nem érte váratlanul a választás eredménye, és külképviseletünk természetesen korábban is széles körű kapcsolatokat ápolt az ellenzéki demokrata párt törvényhozóival, Kétnapos hivatalos látogatásra Nagy-Britanniába érkezik Borisz Jelcin orosz elnök. A látogatás külsőségei — a brit protokollban ritka alkalom: Jelcin beszédet mond a parlament mindkét háza előtt, majd II. Erzsébet királynővel ebédel — jelképezik, hogy Nagy-Britannia a Maast- richt-vita, a jugoszláviai a párt intézményeivel is —■ mondotta. Clinton elnök valószínűleg tapasztalt, külföldön ismert személyisegeket állít majd a külügyi tárca élére, hogy ez- zei is az amerikai külpolitika folyam a fösságát húzza alá. Máris jelezte, hogy az ország érdekei nem változtak, ami a külpolitikában legfeljebb stiláris, ai új elnök egyéniségéből eredő változásokra enged következtetni. Clinton kampánybeszé- deiből a nagykövet arra következtet, hogy az Egyesült Államok valamivel tevékenyebb szerepet vállal majd a délszláv válság rendezésében, de önálló kezdeményezésre továbbra sem lehet számítani: Washington továbbra is csak EK- szövetségeSeivel együtt és az ENSZ égisze alatt kíván majd fellépni. háború, a GATT-válság, as amerikái elnökváltás közepette is nagyon figyel Oroszországra, mert a Szovjetunió elmúlása után is az európai és világbiztonság egyik kulcsországának tart- ja. A brit kormány részéről a kétoldalú tárgyalások fő témája az orosz belső helyzet lesz. Nem tokaji a Tocai Hungarológusok Triesztben Jelcin ma Londonba érkezik MAGYARORSZÁG Orosz regény trilógia I. rész - CÁRI IDŐK Olga Puhatolozovna közelebb bandzsított, repdeső varkocsával vájatta a rönköket a kasmárba. Szokásától eltérően nem térdepelt le a muzsikok előtt, hanem Vanyjuskáját várta Pravoszlávba. A hóié kupacokba kásult, beszívták a heringek. Az orosz falu aludt, tollatlan dunnyuskáján a szél csak itt-ott fodrozott huzatot. — Akszenyka! Becsurog a bádogeresz, megvaki- tod a lovakat! — Horganyzott lavórt vett elő, abba csúsztatta magából a káposzta-borjakat. Tőgyén a férfi még hosszan tetvészkedett... — Eh, Kunyecska, Kunyecska! Már emberéletben kereskedsz?! — gyömöszölte a vodkásdugót a szájába, hogy ne folyjon belőle a szó. — Mennyit vesztettél megint, te istenfattya, te semmirekellő?! A bűz és a mocsok trágyáiéként áradt szét a gőzölgő zupában, a szentkép mögül előkerült a szappan. — Köpj le, bátyuska! Csak akkor vagyok boldog, ha sírhatok. — Egyik szemében petróleum pislákolt, a másikban csillag ragyogott. Elérhetetlen ezüst félrubeles világított a hold helyett. — Négy emberéletet vesztettem kártyán, a börtönben most pótolnom kell, hogy kiszabaduljak, megszakaduljak, elszabaduljak, felszabaduljak. — Szabdaljátok fel! Levágta a hagymát a kupoláról, és az éppen arra sétáló cár atyuskával megvakíttalta magát; de még mindig nem látta világosan a sorsát. Otthagyta hát a hegedűt a háztetőn, és elment. Eh, Kunyecska. Talán helytelenül tudtad a helyedet a világban. Talán hamarabb születtél, talán épp rosszkor. Hátha rosszul akartad a rosszat, rosszul jót, jól a rosszat! Szélesre morzsolt tenyered dandárparancsnok lehetett volna. A világon a legelsőnek találhattad volna föl: a legelsőt. Rólad neveztek volna el téged. A borotván is az élen jártál, most a saját emlékművednek a talapzatát sem leled. Eh, Kunyecska, ej, te nyicsevó! Még fel sem tűntél, máris eltűntél. Negyedóra múlva nyomod sem lesz, nemhogy követőd! (Bár amott is haldoklik valaki.) (Nem, mintha inkább születne ...) Lent a földben te mélyebben érzed, hogy ez egyre megy. Mikor idáig ért, kanyarított egyet a Donból, a nap már lebukott a földalatti mozgalomban, a taj- gán nem volt sztyepp, csak Szibéria, de a hamu alatt már csírázott a krumplivirágocska. Valami még eszébe jutott. Elhessegette. Hess! Eh, Kunyecska, Kunyecska! Kis ötlet voltál te, egy nagy országban. Sándor György (Az Űj Magyarország nyomán.) Saját vállalkozásokba vándorolt Bizalomvesztés és jogszabályellenes tevékenység miatt menesztették a Kaposvári IKV-ból alakult Készker és Klinker részvénytársaság igazgatótanácsát. A részletek tisztázásán a rendőrség gazdasági osztálya dolgozik. a haszon A vállalatnál többségi tulajdonnal rendelkező Városi önkormányzat képviselőtestülete legutóbbi ülésén foglalkozott a súlyos visz- szaélésekkel. Hírek szerint a két cég vezetői és családtagjaik olyan vállalkozásokba kezdtek, amelyekkel. saját vállalatuk konkurensei lettek, így például két betéti társaság is foglalkozott önkormányzati lakások értékesítésének előkészítésével, mégpedig úgy, hogy tagjai eevben a hivatalosan a feladatot ellátó Inköz dolgozói voltak. Az év első fél évében például az értékesítés 94 százalékát e két betéti társaság bonyolította le. Ez egyértelműen jogszabályellenes — fogalmazták meg a képviselő- testületnek íródott elemzés készítői. Vevők a Caolára A Caola Részvénytársaság 1300 dolgozója közül 1100 szívesen válna résztulajdonosává saját gyárának. A 92 százalékban az Állami Vagyonügynökség, 8 százalékban pedig az önkormányzat tulajdonában levő társaság privatizálására érdeklődést mutat az amerikai Revlon cég. Az arcátlanság stratégiája V olt idő, amikor a szocialista egypárti diktatúra megpróbálta ránk- kényszeríteni sajátos politikai és világnézeti csőlátását. Rá akart venni minket, hogy a jelenségeket, még közvetlen élményeinket és tapasztalatainkat is a feje tetejére állítva vizsgáljuk és értékeljük. A marxi dialektikától megit- tasult filozófusnak, politológusnak, de főként publicistának álcázott propagandisták a hamis és torz elemzések, magyarázatok, következtetések soha nem látott özönét zúdították a nyakunkba. A Váci úton csilingelő hármas villamos csóró kalauza talán el is hitte, hogy a munkásosztály élcsapatának vezéralakjai az ő hatalmát testesítik meg, míg a jólöltözött, Volkswagenjében terpeszkedő nyugatnémet munkás csupán a kapitalisták által kizsákmányolt, szerencsétlen pária. Talán elhitte, hogy Kun Béla, Korvin Ottó, Landler Jenő, Sallai Imre, Fürst Sándor, Schönherz Zoltán jelentős történelmi személyiségek, sőt kimagas- lóbb alakjai a magyar történelemnek, mint Lónyay Menyhért, Széli Kálmán, Andrássv Gyula, Podma- niczky Frigyes vagy Appo- nyi Albert, minthogy előbbiekről elneveztek, utóbbiaktól megfosztottak utcákat és tereket. Talán elhitte, hogy a szocialista világ- rendszer gazdaságilag fölébe kerekedik a kapitalistának, amely majd tévedéseit belátva, megszégyenülten omlik a lába elé, s kér bebocsátást a szocialista paradicsomba. Ki tudja, mit vett be a sok maszlagból az az egykori, lyukasztóját csattogtató kalauz, aki közben go- lyóstollról, nejlonharisnyáról, Cornavin karóráról és orkánkabátról álmodozott. Rég volt, igaz sem volt — mondanánk, s felejtenénk a rossz emlékeket, tudva, hogy a puhuló diktatúra a nyugati kölcsönök felhalmozásával egyenes arányban halkította le a propagandistáit. Ma, ebben a szabad, demokratikus választások révén kialakult, civilizált politikai magatartást feltételező időszakban megdöbbenve látjuk, hogy újra éledezik a bolsevik múlt tár- sadalomhiilyítő gyakorlata. Egyre erőteljesebben sulykolják belénk, hogy ne higgyünk annak; amit a szemünkkel látunk, a fülünkkel hallunk. Az egész ország tudja, mi történt október 23-án a Kossuth téren. Az ünneplő sokaság tapsolva, fütyülve, lemondást követelve megakadályozta a köztársasági elnököt abban, hogy beszédét elmondja. Közben néhány, visszatetsző öltözékű, azóta is azonosítatlan fiatal nemzetiszínű zászlót lobogtatott és feltűnően ugrabugrált. Ennyi. A szabaddemokraták és a fiatal demokraták vezérkara ebből szeretne világraszóló botrányt barkácsolni, ezt akarja a magyarországi fasizmus bizonyítékaként felmutatni. Vizsgálatokat követelnek, állásfoglalásokat fogalmaznak, és mindenről beszélnek, csak a lényegről nem. Arról tudniillik, hogy ekkora cirkuszt csak úgy lehet csapni ebből a jelentéktelen belpolitikai epizódból, ha kezükben 'van az ehhez szükséges hírközlő gépezet, ha a kezükre játszik a Kossuth téri élményr ből sem okuló köztársasági elnök. Pető Iván a médiaháborúval kapcsolatban a miniszterelnöknek címezve mondotta a minap: „ ... tudomásul kell venni, hogy alkotmányos korlátok állnak igazsága érvényesítése előtt. Az ország nyugalma, békéje azt kívánná, hogy ezekről a korlátokról vegyen tudomást.” Másszóval az alkotmányos korlátok áthágását annak a miniszterelnöknek róják fel, aki mindeddig következetesen, a törvényes utat járva terjesztette elő a javaslatait. A köztársasági elnök ezzel szemben csaknem egy éve semmibe veszi e javaslatokat, és valóban alkotmány- sértő módon zárkózik el az aláírásuktól. Ezzel védelmezi azt a két médiaelnököt, akik a közelmúltban, a médiatanácskozásokat megelőzően, illetve azok kellős közepén távolították el a Vasárnapi Üjság, a Híradó és A HÉT, majd a Panoráma főszerkesztőit. Ennek ellenére neki — ellenzéki logika szerint — nem kell tudomásul vennie az alkotmányos korlátokat, és lépéseivel hozzájárul az ország nyugalmához és békéjéhez. E z a feketét fehérnek láttató stratégia talán eredményes lehetne annál a Váci úti villamoskalauznál. Kérdés, beválik-e honfitársaink többségénél, akiknek ítélőképeségét az említett politikai erők a jelek szerint jócskán alábecsülik. Bánó Attila
