Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07 / 263. szám
. . r-V ” • ■'-■ ' jí •b •’ v ’r‘Vv; .' w v-' ‘ r T" 6 PEST MEGYEI HÍRLAP HITELET éé-Ei 1992. NOVEMBER 7., SZOMBAT I Elsősorban gondolkodásra kell nevelni Beszélgetés a piarista rend magyarországi tartomány főnökével Kitörő lelkesedéssel ünnepelte a piarista nagycsalád Jeleníts István tartományfőnököt, akinek munkásságát Teleki Pál-emlékéremmel ismerték el a rend magyarországi megtelepedésépek 850. évfordulóján tartott megemlékezésen a Vígszínházban. Az emlékérmet tavaly alapította a Magyar Piarista Diák- szövetség azoknak jutalmazására, akik kimagasló szolgálatot tettek a magyar és keresztény kultúra elmélyítéséért. A kitüntetés alkalmából Jeleníts Istvánt a rendhez fűződő kapcsolatáról, a magyarországi piaristák múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdeztük. — Tizenkét évesen, 1944- ben kerültem a budapesti Piarista Gimnáziumba — emlékezik. — A falai között szerzett benyomások elgondolkoztattak. A rend tagjaként talán megtalálom élethivatásomat.. . Ügy láttam, hogy a fenyegetően változó külső világ elől a rendi iskola menedéket nyújthat valamiféle eszmény fennmaradásához. Észrevettem, hogy az államosításkor ránk szakadó világnézeti és szervezeti változások közepette a diákok egymást bátorító, bizalmas közösséggé kovácsolódtak. Cserkész- és szívgárda- vezetőként magam is tudtam segíteni a hozzám fordulókon. Diáktársamat korrepetálva azt is megtapasztaltam, hogy tanítani jó. Jelen its István 1955-ben magyar szakos egyetemi diplomát, 1959-ben teológiai doktorátust szerzett, és még ebben az évben pappá szentelték. Azóta a rend gimnáziumaiban, 1905-től a Teológiai Főiskolán és a két év előtti alapítás óta a piaristák gödi szakmunkás- képzőjében tanít. 1985-ben választották a nagy múltú rend tartományfőnökévé. Rendünk az életre nevel H De hogyan is értékeli ezt a múltat? — kérdezem. — Talán sehol a világon nem vált olyan fontossá rendünk egy ország, egy nép számára, mint éppen Magyarországon — mondja. — Rendünket Kalazanci Szent József a szegények iskolázására’alapította. Alkotmányunk szellemében iskoláink gyakorlati ismeretekre tanítottak, és ezeknek társadalmi hasznosítására neveltek. S miután az egyes rendtartományok önállóan alakíthatták ki tanrendjüket — egészen 1883- ig, a magyarországi iskola- rendszer központi szabályozásáig —, ez egyedülálló lehetőséget kínált arra, hogy a helyi körülmények megkövetelte praktikus ismeretek megtanításával a szegény gyerekeknek kenyeret biztosító tudást nyújtsunk, és az országnak a mindenkori fejlődéshez szükséges szakembereket neveljünk. Első történelmi lehetőségünk a török kitakarodása után jött el: a lepusztult volt hódoltsági területen telepedtek meg rendházaink. Akkor kezdődött a folyamszabályozás, települések, házak, templomok épültek. Ez az igény egyedülálló helyzeti zsenialitásra ösztönözte a rendtagokat. A fejlettebb országokban iskolázott és egymástól szerzett tudás alapján matematikát, rajzot, technikai és más gyakorlati ismereteket tanítva szakemberek tömegét képezték az ország újjáépítéséhez. H Az újjáépítéssel egyletében zajlott nemzeti tudatunk kialakulása, a magyarság fennmaradását biztosító céiok megfogalmazása és gyakorlati megvalósítása. A piaristákat e téren is a küzdelem élvonalában találjuk. — Rendünk a katolikus iskolák között elsőként kezdett magyar történelmet, földrajzot tanítani a XVIII században — mondja Jeleníts atya. — Katona, Vörösmarty nálunk ismerte meg nemzeti tárgyú írásainak témáját, Kossuth, Széchenyi és mások rendházainkban nevelkedtek a nagy politikuselődök gondolatain. A XIX. századi nemzettudat kibontakozásának előmunkálataiból a piaristák jelentősen kivették részüket. Jeleníts atya példáit vég nélkül sorolhatnánk. Szólhatnánk a kegyesrendiek szerepéről az anyanyelvűnk érdekében folytatott küzdelemben, amelyben a magyar anyanyelvű oktatás követelésével és anyanyelvű tankönyvek írásával és használatával, az anyanyelvű szépirodalomban betöltött szerepükkel elévülhetetlen érdemeket szereztek. S a rendtagokat és diákjaikat mindenkor ott találjuk — háborúban és békében egyaránt — a haladásért és a haza felemelkedéséért küzdők élvonalában. ü A közéleti szerepléstől és tagjainak kétharmadától megfosztott rend 1950-ben két kis iskolába szorítva folytathatta munkáját. Fenn lehetett-e ilyen kö- rülmények között tartani a piarista tanítási szellemiség folytonosságát? — A szociológia szerint, ha egy közösség nem növekedhet, pusztulásnak indul. Az új rendtagok felvételének minimálisra korlátozása miatt mi negyven évig nem növekedhettünk. Olyan behatárolt területen éltünk, ahol nem volt értelme jövőt tervezni, hiszen emberi számítások szerint nem remélhettük helyzetünk megváltozását. Az alkotás lehetőségétől megfosztva olyan helyzetben tempóztunk, amelyben legfeljebb a szinten maradásra korlátozhattuk erőfeszítéseinket. S ez is pusztítóan hat egy közösségre. Hivatásunk szépségéről meg voltunk győződve, de azt is állandó ellenőrzés közepette és diákjaink reális életesélyeinek figyelembevételétől korlátozva végeztük. SS Diákjaik áldásos tevékenysége nélkül ma az ország sokkal rosszabb helyzetben lenne — vetem közbe. — Mert valamennyi tanárunk a múlt értékeit átörökítő közösségbe belenőve csiszolódott a nevelőmunkára. az idősebb rendtársak jó és rossz példájából egyaránt tanulva. S mi minden időnket a diákoknak szenteljük, hiszen az ő szolgálatukra szegődtünk. Tiszta légkörben neveljük, és eszmények vonzásába állítjuk . őket. Noha a külvilág realitásait ismerve ezt is óvatosan és nagy körültekintéssel tehettük. Oda megyünk, aliova hívnak B Magas színvonalú képzést biztosító, országépítő szolgálatra és felelősségre neve'ő iskoláikra ma égető szükség lenne. S a rend számára megnyílt a lehetőség új intézmények alapítására. Tudnak-e élni ezekkel a lehetőségekkel? 1 zrael népének nem volt kiforrott véleménye a halál utáni létről. Sokan úgy gondolták, hogy az élet végeztével a Seol vár a 'telkekre: Az alvilágban való élet, amely sem szenvedéssel, sem boldogsággal nem jár. Voltak, akik úgy vélekedtek, hogy az igazak Ábrahám kebelére kerülnek, és ott várják meg, hogy az eljövendő Messiás kitárja a Mennyek Országának kapuját. (V. ö.: Lk 16, 19) Olyan álláspont is létezett, amely szerint a halál után nincs semmilyen élet. Ezt a sokszínűséget tükrözi a szadduceusok, a papi párt képviselőinek furcsa kérdése. A probléma megértéséhez ismernünk kell az úgynevezett levirátusi házasság lényegét. Eszerint, ha valaki fiúörökös híján hal meg, özvegyét köteles feleségül venni öccse, és az ebből a házasságból származó első fiúgyermek elhunyt nagybátyja nevét viseli, mintha az ő utóda lenne. (MTörv. 25, 5-6.) Ebből az írásból kiindulva tették fel a szadduceusok a bizarr kérdést: Hét férj közül vajon meÉvközi harmimkettedik vasárnap A feltámadásról — a szadduceusok kérdése lyik lesz az asszony ura a föltámadáskor, ha ugyan van föltámadás?” (Lk. 20, 27-38.) Jézus válaszában utal arra, hogy már az Ószövetség is tanúsítja a tűlvilági létet, a föltámadást. Utal a közismert csipkebokor-jelenetre, ahol Isten Ábrahám, Izsák, Jákob Istenének nevezi önmagát. Vagyis Ö áz élők Istene. (Kiv. 3,2-6) Azt is elmondja, hogy életünk végső dolgairól nem földiesen kell gondolkodnunk, mert Isten végső örök Országában más rend lesz. Az angyalokéhoz hasonlítja ezt a létet. Ott már nem nősülnek, nem mennek férjhez, tehát a föltett kérdés teljesen értelmetlen, fölösleges. IZ ülönös dologgal zárul a történet. Egy törvény- tudó megdicséri Jézust: „Mester, helyesen válaszoltál.” Ennek az a magyarázata, hogy a farizeus párt tagjai, a törvénytudók, hittek a föltámadásban és a túlvilágban. Molnár Béla lelkész — Ahol valaha tanítottunk, sürgetik iskoláink újjászervezését. Korlátozott erőink tudatában azokat az ajánlatokat fontoljuk meg, ahol nem kell harcolnunk az újraindulásért, és ahol számíthatunk öregdiákjaink, szimpatizánsaink, valamint az önkormányzat támogatására. Lassú előrehaladással, türelemmel dolgozunk, és próbáljuk kerülni a konfliktushelyzeteket. 1991-ben nyitottuk meg Vácott és Szegeden gimnáziumunkat és Gödön szakmunkásképzőnket. Volt váci rendházunk egyik szárnyába 1990 őszén költöztettük noviciátusunkat. Sátoraljaújhelyen visszakaptuk egykori rendházunkat a benne működő diákotthonnal együtt, hiszen a városban és környékén van állami, illetőleg református konviktus. Pl A piarista igazgató és egy-két szerzetes tanár mellett főként világiak tanítanak új iskoláikban. Tudják-e garantálni a rend szellemiségének érvényesülését? — Valamiféle garanciáról joggal beszélhetünk. Diákjaink oktatására sikerült megnyernünk volt tanítványainkat, mostani tanulóink szüleit és keresztény elkötelezettségű nevelőket. Másfelől viszont vállalnunk kell valamelyes kockázatot is a piaristák történeti helyzetéből következően. Hiszen míg a legtöbb rend működése teljesen lehetetlen volt az elmúlt negyven évben, mi legalább két iskolánkban folyamatosan taníthattunk: vannak fiatal, diplomás öregdiákjaink, van élő pedagógiai gyakorlatunk. Az ország újjáépítésében gondolkodunk B Újjáépülő társadalmunk számos gonddal küszködik. Mely gondok megoldását látja a legsürgetőbbnek, és milyen segítséget várhatunk a piarista rendtől? — Nagyon megrendített nyári németországi tanul- mányutamon a különbség a két ország szakmunkásképzése között. Az európai szintű iparosképzés megoldását ma elsőrendű hazafias feladatnak látom. Ha nem akarunk gyarmati helyzetbe kerülni, ha nem akarjuk, hogy új létesítményeink építéséhez, működtetéséhez, karbantartásához a személyzetet mindenestül meg kelljen vennünk, a szükséges szakemberek képzéséről magunknak kell gondoskodnunk. Gödi intézetünk szolgálhat ehhez modellül. Tízes létszámú diákcsoportjainkra jut egy jól képzett szakember, és ezzel az emberi ráfordítással példát adhatunk arra, hogyan lehet áthidalni a n.vugati és hazai iparoskép- zés közötti különbséget. A továbbiakban nemzetközi kapcsolatok kiépítésével a magyar szakoktatás is birtokába juthat olyan korszerű berendezéseknek, amelyeken gyakorolva a fejlett országokéval egyenrangú iparosokat képezhetünk. 13 Lélekben és erkölcsökben megtépázott, nemzeti tudatukat vesztett polgárokkal nem lehet egy országot újjáépíteni. Milyen kiutat lát ebből a helyzetből? — A jó iskolák sokat tehetnek ezeknek a gondoknak a megoldásában. Nemzetiszínű szólamokkal azonban a legkevésbé lehet a kritikus kamaszokra hatni. Őszinte légkört kell teremteni, és elsősorban gondolkodásra kell nevelni. Az újjáépítéshez elengedhetetlen új értelmű hazafiság. ezekben a gondolkodó emberfőkben születik majd meg. D. Vcszelszky Sára Imabäz épült Inärcson Közös akolban a két nyáj Egy ház elkészülte mindig esemény, hátha még az istenháza az, mely először nyitja meg kapuját a nyáj előtt. Az inárcsi új imaház nyitóünnepsége több volt, mint esemény. Igazi lélekemelő ujjongas, melyre bosszú évekig vártak a község evangélikus és református hívei. Az imaház építésének gondolata az ’56-os forradalom után született, ám a templomépítésnek nemcsak a Rákosi-rendszer, de a kádári konszolidáció sem kedvezett. Az inárcsi imaház építési engedélyének megszerzésére és a munkák elkezdésére csak a pártállam bukása után kerülhetett sor. Az imaház alapköve a pótharaszti templomrom falából került ki, melyet a re-’ formáíus fiatalok hoztak el a térség ökumenikus lelkületűnek jelképeként. Ez a lelkűiét az építkezés során is számos esetben megmutatkozott. Mindenekelőtt az adomám,-oknál. Az evangélikus és református híveken kívül a katolikus és pünkösdi gyülekezet is jelentős pénzösszegekkel és ajándék munkával járult hozzá az építkezéshez. Külső segítségként 270 ezer forint folyt be a kasz- szába, ebből 30 ezret az inárcsi önkormányzat utalt át. A többi pénz — 836 ezer forint — személyes adományokból és az imaház javára hímzett térítők eladásából jött össze. Mindezen túl 200 ezer forint értékű ingyenes munkát végeztek a hívek. » Maga a berendezés is a különböző felekezetek öss- szefogását bizonyítja. Azúr asztala a katolikusok egy régebbi oltára volt, a padok pedig a pünkösdi gyülekezetét szolgálták hosszú évekig. A nyitóünnepségen — az evangélikus és református gyülekezet papjain kívül — jelen volt és beszédet mondott Dombi Ferenc katolikus plébános és Pintér Imre pünkösdi lelkész. Kaczor Tamás, a térség evangélikus pásztora az imaház ajtaját díszítő faragásokhoz kapcsolta az Ige szavait. Ezek a faragások a református és evangélikus felekezet jelképei, melyeket egv bibliai idézet foglal keretbe: Hogy mindnyájan egyek legyenek. Befejezésül hadd idézzük Csontos József református lelkész ez alkalomból elhangzott szavait: Ezt a bibliai Igét azért választottuk, hogy emlékeztessen bennünket Jézus kívánságára. és Igyekezzünk egységre, közös akaratra jutni eltérő nézeteink ellenére is. Ilyen egységre törekvést kívánunk Inárcs polgárainak, hívőinek és nem hívőinek egyaránt a közös ügvek intézésében, a vitás kérdések eldöntésében és általában a község jövőjének formálásában. (— gyé —)
