Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-26 / 279. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP HAVANNABAN CÁFOL­JÁK, hogy tovább csök­kentenék a jelenlegi napi 8 (nyolc !)-dekás kenyér-fej­adagot. „Ha mégis lesz vál­tozás, arról idejében érte­sítjük a lakosságot” — te­szi hozzá az illetékes. Ugyanakkor elismeri, hogy B sütödékben használt liszt nem kenyérnek való, nem kel meg rendesen, s ezért a megannyi panasz a tér­nék minőségére. A JAPAN MEZŐGAZ­DASÁGI MINISZTÉRIUM a rizzsel beültetett termő- terület csökkentéséről ha­tározott. Megfigyelők a las­sítás, a japán agrárpolitika „fordulata” mögött a kor­mánypárt nyomását vélik felfedezni. CSŐDBE JUTOTT ai orosz vállalatok közel 20 százaléka, állította a priva­tizációs ügyek orosz minisz­tere. Egyes ellenzéki szak­értők szerint az említett számadat négyszerese kö­zelíti meg a valóságot. BULGARIA VALUTA­TARTALÉKA a január— szeptemberi időszakban 778.4 millió dollárral növe­kedve 1,895 milliárd dol­lárt tett ki. A BTA bolgár hírügynökség a Bolgár Nemzeti Bank illetékeseit idézve azt jelentette, hogy ez a növekedés csupán ne­gyede a „normálisnak”. A i, hogy pontosan mi értendő normális valutatartalék nö­vekedése alatt, azt a BTA nem részletezte. Dobra vert vállalkozások Érden árverések — Cegléden csak hátralékok Míg megtakarított forint­jaink .kamatai az utóbbi időben ugyancsak csökken­tek, a pénzintézetek a hite­lek kamatait viszont nem igyekeznek csökkenteni. Az OTP manapság 32+3 szá­zalékra ad például vállalko­zói hitelt, ami elég magas kamat, gazdaságunk jelen állapotában nagyon nehéz a törlesztéseket rendben fi­zetni. ★ A minap Érden járva a városháza hirdetőtábláján több árverési hirdetményt láttam, valamennyi esetben az OTP volt megjelölve ár- vereztetőként. A dobra ve­rendő értékek között láttam daruskocsit, egyéves, alig használt Audi 80-ast, csúcs­esztergagépet. Arra követ­keztettem, hogy az árvere­zendő vagyontárgyak vala­milyen vállalkozás részei lehettek egykoron. Jó-e a következtetésem ? — kér­deztem Smigruha Mihályné fiókvezetőt. — Igen, az árveréseket szinte kizárólag vállalkozók ellen kértük. Százezer—két­millió forint közötti hitele­ket vettek fel a szóban for­gó vállalkozók, már jó deje nem tudnak fizetni. — Mi lehet az oka ezek­nek a tartozásoknak? Kosz- szul választották meg a vál­lalkozási formát, a gazda­sági ágat? Vagy egyszerűen csak rosszul gazdálkodtak a vállalkozók? — Nehéz erre válaszolni, mert akár tíz oka is adód­hat annak, ha egy vállalko­zás megbukik. Egyik ok kétségtelenül a vállalkozói tapasztalat, a menedzseri rutin hiánya. Ok lehet az is, ha a vállalkozó rosszul vá­lasztja meg vállalkozása méretét, többet akar fogni, mint amennyit bír. Ügy lá­tom, gyakori az is, hogy nem teljesül a hitelfelvétel szerződésben rögzített célja. Mi egy-egy kérelem esetén csak azt vizsgáljuk, hogy megvan-e az előírt saját erő, van-e hitelfedezet. Ha ezeket biztosítottnak ítél­jük, a hitélte megnyitjuk. Előfordult, hogy valaki mű­anyagból készült gyermek- játékok gyártására, az eh­hez szükséges gépek beszer­zésére kért és kapott hitelt, aztán berendezett egy har- minetehenes lefejő tehené­szetet. Az állatok elpusztul­tak, a vállalkozó képtelen törleszteni. Azt is ta­pasztaltuk, hogy a vállalko­zónak esze ágában sincs ar­ra használni a tőlünk fel­vett pénzt, amit hitel célja­ként megjelölt. Részben ez az oka annak, hogy a vál­lalkozók néni teljesítik fi­zetési kötelezettségüket. ★ Az OTP ceglédi fiókjánál szintén érdeklődtünk, arra­felé is olyan felelőtlenek az új vállalkozók, mint a Duna másik partján? — Nem irigylem a kollé­gámat — mondta Farkas Károly fiókvezető. Még egyetlen árverést sem kér­tünk, nem kényszerültünk rá. Nekünk is vannak olyan ügyfeleink, akik egy-egy alkalommal elmaradnak a törlesztőrészlet fizetésével, de az időben elküldött fel­szólítás mindig hatásos. Le­het, hogy azok a vállalko­zók, akiknek mi hitelt nyúj­tottunk óvatosabbak, mint a megye másik felében élők? Több tucat vállalkozónak nyújtottunk hitelt, több tíz­millió forintot — de nagyon lelkiismeretesen törleszte- nek. II. Z. Több kérdésben is egyet­értésre jutottak tárgya­lásaik során a Társadal­mi Agrárparlament és a kormány képviselői. A meg­egyezés három területet — piacvédelem; falusi, illetve agrár-munkanélküliség; az élelmiszer-ágazat finanszí­rozása — érint, melyek konkrét megvitatására — valószínűleg már miniszteri szinten — decemberben ke­rül sor — mondta el az új­ságíróknak Piros László, az Élelmiszer-feldolgozók Or­szágos Szövetségének főtit­kára. Raskó György, a Földmű­velésügyi Minisztérium ál­Kárpollás a mezőgazdaságnak lamtitkára kifejtette; a nyugati modell, az élelmi­szer-gazdaság 40-50 száza­lékos támogatása nálunk nem megvalósítható. A je­lenlegi problémák főként a belföldi piacvesztésből adódnak, amiért az ágazatot ideiglenesen kárpótolják az exportjövedelmek. 1992-ben várhatóan 2,5 milliárd dol­lár lesz az ágazat deviza- bevétele, az aktívum érté­ke pedig eléri a 150 mil­liárd forintot. Az Agrárparlament kép­viselői hangsúlyozták: ki kell alakítani az átlátható szabályok mozgatta piaci mechanizmust, ugyanakkor az állami támogatás meg­vonása az ágazattól nem lehet túl gyors. Üdvözölték azt a kormányszándékot, hogy az élelmiszer-ágazat­ból származó privatizációs jövedelmeket fokozottabban forgassák vissza a vállala­tokba. Véleményük szerint a rendelkezésre álló intéz­kedési lehetőségek jobb kihasználásával a kormány a támogatás növelése nél­kül is számottevő eredmé­nyeket érhetne el. Önkormányzati tulajdonba kerülnek Átalakul a PVCSV Az érvényben lévő ren­delkezések szerint január elsejéig át kell alakulnia a Pest Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalatnak. Szegedi Pál tanácsnok, kinevezett vállalati biztos kezdeményezésére hívták össze azt a szakmai egyez­tető megbeszélést, amelyen dönteni kellett a jövendő üzemmérnökségek sorsáról. Az elmúlt héten ugyan minden érdekelt település önkormányzata megvitatta az átalakulással járó ter- V-.:et és elképzeléseket, de a vagyonátadó bizottság­nak tegnap kellett végle­gesen döntenie, hogy mi­lyen formában fognak mű­ködni ezek az új gazdasági társulások és egységek. Tudni kell, hogy néhány önkormányzat saját hatás­körében oldja meg a jövő­ben a víz- és csatornamű- szolgáltatások gondját, de az általános elképzelés sze­rint üzemmérnökségek megszervezésében gondol­kodnak a települések ön- kormányzatai. A tervezett nyolc üzem- mérnökségnek kell vállal­nia a továbbiakban az el­sődleges fontosságú lakos­sági szolgáltatást, és már most világosan látszik, hogy sok-sok gonddal kell majd megküzdeniük az elkövet­kezendő időszakban. Többen hangoztatták, hogy az induláskor szüksé­ges anyagi feltételek meg­teremtésében számítanak a megyei önkormányzat költ­ségvetési támogatására. Az érdiek véleménye sze­rint biztosítani kell a va­gyonmegosztás tisztességes módját, és még az átalaku­lás előtt meg kell terem­teni a szükséges pénzügyi fedezetet. Dabas polgármestere né­mi iróniával, de annál ha­tározottabban mondta el, hogy náluk nem kevesebb, mint tíz „vattaembert” fi­zetnek a nagy semmiért. Ezekre a jövőben nem lesz szükség. Kifogásolta, hogy az átalakulási időszakban is nagy prémiumokat fi­zetnek ki törvénytelenül, de megnyugodtak a kedélyek, hiszen Szegedi Pál válla­lati biztos elmondta, hogy határozottan megtiltott minden pénzkifizetést, csu­páncsak a díjbeszedők munkája honorálható. A monoriak kételkednek a gyors átalakulás sikerében, és kifogásolták, hogy nem kaptak időben megfelelő részletes tájékoztatást. Tulajdonképpen vita csak akkor kerekedett, amikor a központi vagyon jövendő sorsáról esett szó. Egyesek szerették volna megszün­tetni, mások ellenkező vé­leményen voltak, mondván, hogy a géppark állomá­nyát szolgáló kft.-be kell bevinni, mert csak így le­het megfelelőképpen igaz­ságot tenni az óhajok kér­désében. Gyakorlatilag ar­ról szólt a történet, hogy egyáltalán van-e szükség egy kilencedik önálló gaz­dasági egységre vagy sem. Végül is úgy tűnt, hogy az érdekeltek közös állás­pontot tudnak kialakítani, amely szerint a jövőben lesz majd települési köz­művagyon, üzemmérnök­ségi vagyon, illetve egf köz­ponti vagyon. Lapzártakor még tartott a vita, a történtekre visz- szatérünk. Papp János Mintagazdaságból növénygénbank A régi séikiiűsések ' eg * b e ß" // tg ugboiidőszerűek ETIÓPIÁBAN nyolcmil­lió ember élete kerülhet ve­szélybe, ha rövid időn be­lül nem segítenek rajtuk, egyebek között 1,4 millió tonna élelmiszerrel. Az aszály sújtotta ország egyes vidékein gyakori az éhha­lál, áldozatai elsősorban öregek és gyerekek. Elkez­dődött a lakosság elvándor­lása is. OROSZORSZÁG huma­nitárius segítségben része­síti az özönvízszerű esőzés sújtotta Montenegrót, me­lyet még gátszakadás is fe­nyeget — jelentette be az orosz külügyminisztérium. A minisztérium szóvivője nem adott részletesebb tá jékoztatást a segítség mi­benlétéről, sem pedig ösz- szegéről — írta az AFP. DAKARBAN BEFEJE­ZŐDÖTT a déli félteke 15 fejlődő országát tömörítő önálló szervezet (G15), a Tizenötök csúcstalálkozója. Az állam- és kormányfők el­fogadták Chile jelentkezését a szervezetbe. Határoztak egy saját pénzintézet, úgy­nevezett Déli Bank kiépíté­séről, valamint egy szene­gáli továbbképzési központ létrehozásáról. Számos ipar­ágban az eddigi együttmű­ködés erősítéséről döntöttek a tárgyaló felek. Sanyarú helyzetben vannak a csak állami költségveté­sen élő tudományos kutató- intézetek. Nonprofit jelle­gük miatt egyébként is el­különültek a piaci szférá­tól, s a csökkenő finanszíro­zás miatt esélyük sincs pénzt keresni, hogy azt visszaforgatva önállóan fennmaradhassanak s vé­gezhessék munkájukat. A Tápiószelén működő Agrobotanikai Központ egy azok közül, amelyek a fen­ti problémával küszködnek. Tudnunk kell azonban, hogy az ország vezető nemzeti növénygénbank­járól van szó, ahol szántó­földi és zöldségnövényein­ket mint génforrásokat gyűjtik, kutatják. Megőr­zik a magyar tájfajtákat és helyi változataikat. Igény szerint bármelyik felsza­porítható vagy valamely tulajdonsága átörökíthető, legyen az a kukorica között jól termő babfajta, vagy abrakot kiváltó zöldtakar­mány, mondjuk szöszös bükköny, csicsóka, esetleg baltacím. Itt azt is tudják, hová, milyen talajra spe­ciálisan mi a legjobb. Alig­ha szorul tehát bizonyga- tásra, az újraszülető kis­gazdaságok szempontjából ennek igen nagy a jelentő­sége. Mégis méltatlanul ke­veset hallani a Mezőgaz­dasági Minőségkutató Inté­zet felügyelete alá tartozó génbankról. Pedig — épp a sanyarú helyzet miatt — időszerű, sőt példaadó az Agrobota- nika története, lévén hogy egykor alapítványi tangaz­daságként született. Erről először 1929-ben Konkoly Thege Sándor doktor, az Országos Magyar Mezőgaz­dasági Egyesület főtitkára és Phöl Henrik, a tangaz­daság felügyelője írt be­számolót. Eszerint Szelé- nyi Lajos dr. orvos 1835. évben készült végrendele­tében az OMGE részére adományozta nemesi birto­kát. Az oldalági rokonok pereskedése miatt csak 1912-ben került új tulajdo­nosához a több mint 300 kát. hold nagyságú földte­rület, s a rajta lévő épüle­tek. Az alapítólevél úgy rendelkezett, hogy „a min­tagazdasági alapítvány cél­ja a mezőgazdasági szak­ismeretek terjesztése, a tu­domány és tapasztalat vív­mányainak a gyakorlatban való kipróbálása és az eredményeknek a gazdakö­zönséggel való megismer­tetése”. Másik feladata „a már bizonyos ismeretekkel rendelkező gazdaifjak to­vábbképzése”, amire vo­natkozóan viszont sem a végrendelet, sem az alapí­tólevél közelebbi utasítást nem tartalmazott. A két dokumentum értelmében a birtokot sem eladni, sem adóssággal megterhelni nem szabad. A beszámoló kalászosok, kapásnövények és takarmány kísérleti jelle­gű termesztéséről ír, de ugyanígy telepítettek sző­lőt, fásítottak, állattenyész­téssel foglalkoztak. A tangazdaság életében az újabb nagy fordulópont 1958, amikor dr. Jánossy Andor professzor vezetésé­vel — akit egyébként az 1958-os forradalom után mintegy büntetésként száműztek ide — hozták létre az Agrobotanikai In­tézetet. Magyarország ezzel kapcsolódott be a FAO, az ENSZ Élelmezési és Mező- gazdasági Szervezete által kezdeményezett akcióba, amelyben Tápiószelén elő­ször a fajtagyűjtemény lét­rehozásán munkálkodtak. A törekvés a növénytermesz­tésben akkoriban megjele­nő intenzívebb termelési technológiát igénylő fajták és hibridek miatti faj- és fajtaválaszték szűkülésé­nek, a hagyományos helyi fajták eltűnésének igyeke­zett gátat vetni. Az intézet a hetvenes évek elején a stockholmi környezetvédel­mi konferencia ajánlásait követően génbankká ala­kult át. Az idén, néhány nappal ezelőtt újabb ajánlás ér­kezett a FAO-tól. A nyáron egy, a közép- és kelet-euró­pai génbankokra kiterje­dő vizsgálat alapján az Ag­robotanikai Központ a tel­jes magyar génbankprog- rám szakmai koordinálásá­ra, Magyarország ez irányú nemzetközi együttműködés­ben való képviseletére ja­vasolták. Ehhez nélkülöz­hetetlen a központi infor­mációs rendszer kiépítése, hiszen ez egyben alapfeité- tel a most kifejlesztendő európai génbank számító­gépes rendszerhez való csatlakozásnál. A koordinálásra minisz­tériumi belső határozat szü­letett — tudtuk meg dr. Holly Lászlótól, az intézet igazgatójától — a részle­tes kidolgozás azonban még folyamaiban van. A meg­valósítás nem képzelhető el az infrastruktúra meg­felelő kiépítése nélkül, hi­szen hatalmas mennyiségű információ tárolását, szük­ség esetén azonnali továb­bítását kell megoldani. Az ország 1360 növényfajából 72 300 tétel szerepel a ha­zai gyűjteményekben, ebből Tápiószelén félszázezer ta­lálható. A már meglevő számítógépes rendszert kel­lene tehát sürgősen tovább­építeni. — Az elképzeléseket azonban szinte önmagában meghiúsíthatja, hogy nincs korszerű telefonunk, tele­faxunk: Ceglédről 650 ezer forintért hozhatnánk egy crossbarvonalat. Pénzügyi támogatottságunk szűkülé­se miatt jelentősen csök­kenteni kényszerültünk a létszámot: az 1990. évi 184- ről a nyár elejére 109-re fogytunk, jelenleg már csak 72-en vagyunk, köztük ku­tatók, technikusok, labo­ránsok. Az átlagos bruttó havi bérünk tizenkétezer forint: szerencsére azok. akik itt dolgoznak, nem veszítették el szakmaszere­tetüket — mondta az igaz­gató. Az egykori Szelényi-féle alapítvány célkitűzéseinek és a mai követelményeknek is az felelne meg legjob­ban, ha az itt felhalmo­zott eredeti faj- és fajta- választék felszaporítása után a neki megfelelő vi­dék kis- és középgazdái­hoz, a szövetkezetekhez mi­nél gyorsabban kikerülne. A szaporítóanyagok előál­lításához azonban vállalko­zók kellenének, mert ez a tevékenység már nem az intézet feladata. A pénz és egyéb feltéte­lek hiányán túl akad még néhány, ma már fölösleges kötöttség, ami gátolja a gyűjtő- és kutatóintézet közvetlenebb részvételét a mezőgazdasági termelésben. Közös érdekünk ezek fel­oldása, a tápiószelén és máshol lévő tudományos ér­tékek közkinccsé tétele. Tóth Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents