Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-19 / 273. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP «V - 7%c - .,fí ■' » LEVELÜNK JÖTT 1992. NOVEMBER 19., CSÜTÖRTÖK 13 Aggályok Ceglédről T. Főszerkesztő Űr! Elhűlve vettem észre, hogy a Pest Megyei Hírlap nov. 16. számában nincs Ceglédi Hírlap melléklet. Az elmúlt időszakban a melléklet íele különböző érdektelen hirdetésekkel volt tele, de legalább némi információt adott a ceglédieknek Ceglédről. Kérem szíves válaszát, hogy a melléklet kimaradása csak egynapos, vagy végleges, mert ebben az esetben az előfizetést azonnal felmondjuk. Csanád László Cegléd ★ Lapunk szerkezete tartósan megváltozott. Ceglédről a korábbiakhoz képest nem csupán némi, hanem éppen ellenkezőleg, bőségesebb információkkal szeretnénk szolgálni. Az előfizetésére vonatkozó döntés természetesen az ön szíve joga. (A szerk.) Tisztelt Szerkesztőség! Áttanulmányozva a Pest Megyei Hírlap november 16-án megjelent — új szerkesztési elvek szerint készült — számát, bizakodásomat szeretném kifejezni, hogy a jövőben a Pest Megyei Hírlap valóban a megye napilapja lesz, mely nem tartalmaz preferált városi oldalakat, hanem a megye összes településének híreit tárja az olvasó elé. Mellékelten megküldöm településünk címerének Önök által kért fekete-fehér változatát, egyben tájékoztatom önöket, hogy a jövőben megküldöm a Pí- liscsabai Polgár című községi havilap aktuális számait. Üdvözlettel: Kasza Péter Piliscsaba Nagyközség polgármestere Új tornacsarnok Kocséron „ ■ , • rr '! ! Díszére válik a falunak a szép, modern épület Régi vágyuk teljesül a előkészületeket, gyümölcs- kocséri lakosoknak azzal, szedéssel gyűjtötték a pénzt hogy elkészült a nagyon az új létesítményre. Ám ez szép, modern tornacsarnok, nem lett volna elég, és a A 2250 lakosú település döntő fordulatot az jelen- már 1977-ben megtette az tette, amikor 1990-ben állami céltámogatást kapott a település, majd az önkormányzat magára vállalta az építkezés lebonyolítását. Ilyen előzményeit után került sor arra, hogy október 24-én az önállóvá alakulásának 115. évfordulóját is ünnepő Kocséron felavatták az új tornatermet. Az ünnepségen ott volt Gallov Rezső államtitkár, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke. aki arról beszélt, hogy az erős, edzett ifjúság neveléséért anyagi áldozatokat is kell hozni. Barabás Ferenc polgármester adta át Csukás István iskola- igazgatónak az épület kulcsát, majd Hajdú Jenő apátplébános megáldotta az új létesítményt. Negyvenen kaptak emléklapot és könyvjutalmat azok, akik legtöbbet tettek a nemes cél megvalósításáért. Az avatóünnepségen óvodások és, általános iskolások szerepeltek tornagyakorlatokkal, akik közül kitűnt a 6 éves Varga Juditka. Barátságos labdarúgó- és kézilabda-mérkőzéseit is voltak, amelyeket a nézők ugyancsak megtapsoltak. Nyolc órán keresztül sporttal és játékkal ünnepelt az egész falu. Nem kevesebb, mint 38 millió forintba került az új tornacsarnok, melyben egyebek között kosárlabdaeredmény- és időjelző szerkezet is helyet kapott. A játéktér 33-szor 19 méteres, s így több labdajáték versenyszerűen is űzhető itt. A nézők a bejárati előtérnél, valamint a galériáról nézhetik az eseményeket. Felnőttek és gyerekek számára nagy öröm ez az építészetileg is szép, új tornacsarnok. Sulyok Zoltán Nagykőrös Mentősbemutató Domonyban Mentősbemutatóval egybekötött, egészségvédelmi nap volt november 7-én a domonyi általános iskolában. A program megszervezésének költségeire Hegyvári Lászlóné, a diákönkormányzat vezetője egy pályázatot nyújtott be a Pest Megyei Vöröskereszt vezetőségéhez. Majd felkeresték az aszódi mentőállomás dolgozóit, akik önként és nagyon szívesen vállalták ezt a feladatot. A program délelőtt 9 órakor kezdődött, amelyen Korsós Attila főápoló. Dunai Csaba mentőápoló, Fi- czek Alajos mentőápoló, Kristófik Ferenc mentő- ápoló, Nemez Attila mentőápoló és Bartók András gépkocsivezető vettek részt. Elsőként Kovács Péter igazgató köszöntötte a mentősöket, gyerekeket, szülőket és a pedagógusokat. Korsós Attila főápoló köszöntő szavai után, Dunai Csaba mentőápoló, rövid ismertetőt tartott a mentés történetéről. Ebből a gyerekek megtudhatták, hogy az őskorban még az ösztönösség és a misztikum dominált. Az emberek varázslatokban hittek. Az elsősegélynyújtás gyökerei a máltai lovagrendig nyúlnak, amely még ma is működik. A lakosság megsegítésére először Svájcban alakult még 1864-ben a Vöröskereszt. Ekkor ugyanis nagyon sok emberi áldozatot követeltek a különböző járványok. Az első Magyar önkéntes Mentős- egyesület 1887-ben alakult meg, amely akkor 3 db mentőkocsival, 3 pár lóval és egy omnibusszal rendelkezett. A második világháború után alakult ki az Országos Mentőszolgálat. A légi betegszállítás 1957-től 2 géppel jött létre, majd 1980-tól helikopterek is részt vesznek a mentésben. Gödöllőn 1923-tól, Aszódon Odahaza a kocsikban szembe ültetik a népet, kedves barátkozásra. Amerikai kocsikban éppen úgy ülnek a népek, háttal egymásnak, mint a templomban, ahol a lelki kalauz képes egy órán keresztül csendben tartani akár háromszáz asszonyt is. Míg azonban az. óhazai kocsikban a belül való népek kedvesen barátkoznak, azalatt a lépcsőkön utazó népek bizony, kemény időben harcokat vívnak a belül valókkal. Mintha régi bástyáknak a gyilokjárdája volt az a járda. Boldog napsütésben azonban az a lépcső olyan szép, mint a galambdúc járdája a székelykapun, ahol örökösen galambok barátkoznak, vagy civódnak a napsütésben, vagy pedig tollászkodnak az ő tarka köntöseikben. Amikor a tizenkét székely a faórát ellopta a peronról, és a versenyfutás a szuronyos, román csendőrökkel megkezdődött, én még nem mertem felugrani a lépcsőkre. öreg magyar kalauzok tanítását tartottam szem előtt: — A lépcsőkre nagyon tessék vigyázni, mert az a legveszedelmesebb. A lépcső a rohanó vonaton olyan, mint a trojkán és a szibériai szánkán a kiegyenesített kasza, amit a muszkák a járműre szerelnek. Ha a jármű far- kascsordával találkozik, ezek a kaszák vágják a véres rendet a farkasok között. Ha igaz. . . Mindig a legeslegutolsó kocsit tessék megvárni, annak is a hátsó lépcsőjét. Aki ott elvágódik, az nem kerülhet a kerekek közé. Legfeljebb meg kell várni a következő vonatot...!! Amíg a legutolsó karvas elém került, mindent láttam a drámai játékból. Mind a tizenkét székely felcipelte a megfelelő órarészt valamelyik lépcsőre. Áldott, erdélyi magyar kezek nyúltak ki értük, hogy frakkjukat, illetőleg a nadrágjaikat elérjék, és az órarészt beljebb cipelni segítsenek. Közben a román csendőrök éktelenül ordítoztak. Az egyik csendőr túlságosan buzgó volt, és a szökevény székely felé döfött. De csak a viaszkos szekrényt találta. A viaszálarc nagy darabokban hullott le a gyorsuló vonat mellé, melynek magyar mozdonyvezetője megértette a helyzetet. Hiába intették le a vonatot, az öreg masiniszta „fütyölt reá”! Sógorom, a vasútállomási 2. számú kolozsvári posta- hivatal ellenőre s egy Müller Antal nevű régi hívem Kolozsvárról, addig szaladtak a gyorsuló vonat mellett, ameddig csak szusszal bírták. Szüntelenül a százados fenyegetését ismételgették: — Dobasd le a vonatról az órát, Kálmán, mert Bánffy- hunyadon úgyis letakarítja a csendőrség az egész társaságot órástól. A telefon hamarabb odaér! De akkor már magam is fogtam a karvasat, és elmeREGÉNY NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye A. fűltem galambocskáimnak féktelen rémületében. A hosszú szerelvénynek középső részén voltak összegyűlve. Az órarészek a padokon hánykódtak szerteszéjjel. Mindenki a zokogó ezermestert akarta vigasztalni, aki sehogyse bírt a bánatával. Szomorúsága, mint a ragadós nátha, rászállott a többiekre is. A prímhegedűt a pitver- gésben éppen Jósika Paula vitte, gróf Bethlen Györgynek, az Erdélyt Magyar Párt elnökének a felesége, minden jó és igaz ügynek fáradhatatlan angyalkája. Ebben a lelki zivatarban azt tanácsolta valaki: — Imádkozzuk el a Mindenszentek litániáját... Imád- kozzuk el a fájdalmas rózsafüzért! Ebben a pillanatban összetérdelt kincses Kolozsvárnak, Marosvásárhelynek, Csíknak, Brassónak kedves népe. Kétszáz év óta másodszor imádkoztak együtt a többivel az én galambocskáim. Az imádság a szerencsétlen sorsra jutott óra jobb szerencséjéért ment az Istenhez. A vasúti szakaszok zúgtak az ilyen rimánkodó mondatoktól : — Minden gonosztól... Minden bűntől... A Te haragodtól. Haragodtól, gyűlölségtől és minden gonosz akarattól ... Ment meg, Uram, minket! — Hogy minket szent szolgálatodban megtarts és megerősíts ... Hogy az egész kereszténységet békességben és egyezségben megtartsad... Kérünk, Téged, hallgass meg minket! Végül a Csíksomlyói segítő Máriához is elfolyamodtunk. Azt az imát mondtuk el, amit Jenő pápa 1444-ben búcsúval látott el azok számára, akik a ferenceseket a Hunyadi Jánostól alapított és megkezdett csíksomlyói templom befejezésében segítik. Ezzel az imával ajkukon vívták ki a csíki székelyek a Hargita alján, az úgynevezett Nagyerdőn az ő híres győzelmüket 1567 pünkösdjén. Ezt az imádságot is elmondtuk, keserves zokogások között: — Csíksomlyói segítő Mária!... Alázattal kérünk téged, add nekünk őseink buzgóságát s szent hitünkhöz 1967-től működik mentő- állomás. Ezután egy videofilmét vetítettek, amelyhez Korsós Attila adott magyarázatot. A filmen bemutatósérültek szerepeltek, akiket a mentősök szakszerű ellá- tásban részesítettek. Sokfajta sérülés ellátását láthattuk, pl. nyílt lábszártörés, koponyasérülés, medence- és combtörés, vérzéscsillapítás, eszméletlen beteg ellátása, valamint kocsiba és kocsi alá szorult személyek kimentése. A film után az iskola előtt láthattunk egy igencsak valódinak tűnő balesetet, egy személygépkocsi kerékpárost ütött el, aki a kocsi alá került. A balesetet a gyerekek jelentették telefonon az aszódi mentőállomásra, ahonnan természetesen szirénázva megérkezett a helyszínre a mentőautó. A gyerekek életben és közvetlen közelről láthatták. hogyan kell a sérültet szakszerűen kiemelni a kocsi alól. valamint a fejsérülést és nyílt lábszártörés ellátását. Ezután a gyerekek megtekinthették a mentő belsejét és korszerű felszerelését. Ezt követően az aulában a gyerekek közreműködésével, műsebekkel illusztrált sérüléseket láttak el. Németh Sándor VII. oszt. tanuló karján pl. üvegszilánkok okozta seb volt. Láthattuk a seb ellátását és a kar rögzítését. Mikus Barnabás VI. oszt. tanulónak követ dobtak a homlokába. A seb környékének fertőtlenítése mellett, láthattuk az úgynevezett sapkakötés alkalmazását. Szlovák Zoltán VII. ősz. tanuló kerékpárral esett el, és felkarja eltörött. Itt alkalmazták azt a faita kötést, amikor először a derékon tekerjük körbe, majd a kart a mellkason rögzítjük. Mivel az áramütés utáni újraélesztést élő emberen bemutatni nem lehet, az ambubabán végezték el azt. A bemutató ezzel véget ért. A gyerekek ezután totó- szelvényeket töltöttek ki, amelynek kérdéseit a mentősök állították össze, amelyek nem is voltak köny- nyűek. Ennek ellenére teli- találatos szelvények is akadtak. A maximális pontszámot elért csapatokat természetesen megjutalmazták. Ezt követően Kovács Péter igazgató megköszönte a mentősök munkáját, színvonalas bemutatójukat, majd egy rövid fogadásra invitálta őket a tanáriba. Ügy érzem, hogy a gyerekeknek nagyon sok vizuális élményben volt részük, nagyon sok hasznos dolgot tanúltak. S ha any- nyit sikerült elérni ezzel a bemutatóval, hogy ezek a gyerekek nem fognak elszaladni, ha balesetet látnak, hanem megpróbálnak segíteni, vagy segítséget hívni, akkor már nagyon is megérte, nem volt hiábavaló ! Én ugyan ápolónő va- gvok, mégis sok élménnyel és hasznos tapasztalattal lettem gazdagabb. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani annak a 6 mentősnek, akik a szabadnapjukat feláldozva eljöttek erre a bemutatóra. Reméljük, hogy hamarosan újra találkozni fognak a gyerekekkel, hisz vállalták, hogy támogatni fogiák az iskolában alakuló vöröskeresztes csoportot. Köszönet illeti még Kovács Péter igazgatót és Páncél Tibor karbantartót, akik a rendezvény technikai részét biztositották. Valamint a pedagógusokat. akik majdnem teljes létszámmal részt vettek a bemutatón, és segítettek a lebonyolításban. Kívánok a domonvi iskolás gyerekeknek és a mentős kollégáknak további sikeres együttműködést. Tomis Paine Domony való szilárd ragaszkodást. Adj erőt a test, világ és ördög ellen, s ékesíts fel minket a jónak állhatatos gyakorlásában. Szenteld meg családi életünket, ifjúságunkat vond teljesen Magadhoz, és minden tévelygőt vezess az Isten világosságára. Ámen. Még zúgott a kedves imádság, amikor az összes turistavonatokat Budapestre indító társaságnak, az ún. Hálókocsi Társaságnak, a „Wagon Lit”-nek az igazgatója megrántotta a ruhámat, és kihívott a folyosóra. Bemutatkozott és mondta: — Tudok mindent, és láttam mindent... Azonkívül informálva vagyok mindenről. Főképpen segíteni szeretnék önökön. — Nem értem ... — Két taxatőr felszállott a vonatra még Kolozsváron. Az volt az elgondolás, hogy, mint a többi kongresszusi vonatnál, már Bánffyhunyadon megkezdjék a vámolást, hogy Biharkeresztesnél, a határnál már semmi dolguk ne legyen. Mennyi pénzt tudnának főtisztelendőséglek felajánlani? Igen jó fiúk! Beszélni lehet velük, azt hiszem ... — De hát a kolozsvári vám- és a csendőrség mindent tud. — Ezért lesz egy kicsit súlyosabb az összeg, mert már azok mindent tudnak. Azoknak is osztozkodni kell ... Remélem, tetszik érteni, miről van szó? Romániában vagyunk ... — Uram, most arról van szó, hogy egy testvért vagy egy apát, vagy csak egy önöknek sokat jelentő faragott fadarabot meg lehet pénzen váltani. Hát mi az a pénz?... Én persze, nem erőltettem a dolgot. Csak ha az önöknek megéri... Akkor szívesen szólok egy pár szót nekik ... Megtehetem? Megmondom őszintén, undor fogott el a hirtelen. Soha olyan gyalázatos helyzetben el nem képzeltem magam, hogy én ilyen vesztegető eszközhöz folyamodjam. Meg is kockáztattam egy-két ellenvetést, mielőtt megkérdeztem volna, hogy mekkora összegről volna szó? A Wagon Lit embere itt közbevágott: — Kedves Páter, én Amerikában ettem meg kenverem legjavát, a legízesebbik részét. Van ott egy szólásmondás és egy rövidítés. A szólásmondás úgy szól. hogy: „Take it easy”. A rövidítés pedig? Ez a rövidítés minden második szava az amerikainak. Így írja: O. K. — S igy ejtik: O-ké! O-kél (Folytatjuk)
