Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám

ismeretien Van Eoghiestmény a láthatáron ? Tíz frank volt a bolhapiacon Több ismert szakértő is Vincent van Goghnak tu­lajdonítja azt a festményt, amelyet most mutatott be riportműsorában a TF—1 francia televízió. A kis­méretű festmény a ver- sailles-i park egyik kis ta­vát ábrázolja. A képen nin­csen rajta a művész szig­nója, de rendkívül sok jel utal arra, hogy az ő műve. A képet tulajdonosa, Al­bert Chelli vitte el a szak­A szárazföldön akarja megdönteni a mélytengeri merülés világcsúcsát négy francia búvár. Szimulált merülésük során olyan kö­rülmények közé jutnak, amelyek megfelelnek a 700 méteres tengerszint alatti mélységnek. A kísérlet hat hétig tart majd, ennyi idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy szervezetük előbb al­kalmazkodjék a nagy mély­séghez, ma'd két héten át dekompresszálódjék. A különleges, hatalmas barokamra, amelyben hét­főn este foglalták el helyü­ket, több részből áll. Az el­ső részben töltik majd nap­jaikat olyan körülmények között, amely körülbelül 600 méteres mélységnek felel meg. A másik rész már a nagyobb mélység körülményeit imitálja, egy laboratóriummal, sőt egy olyan medencével, amely­ben a 700 méteres mélység­nek megfelelő tengeri nyo­más alatt végeznek majd szkafanderben különböző gyakorlatokat a búvárok. A kísérlet célja, hogy kita­pasztalják, alkalmas-e az emberi szervezet az ilyen mélységben végzett mun­kára, s megfelel-e az élet fenntartásának szükségle­teihez a különleges, hidro­génből és héliumból álló keverék, amelyet a földi levegő helyett kell beléle­Gyuri, Gyurikám, Gyur­ka, Gyurkácska — és az ördög tudja, hány változata van még a György névnek, mellyel a kispesti asszonyok becézik a Wekerle-telepi széltolót. Gyuri úr egy fogalom, Don Juan kismiska volt hozzá képest a spanyol ud­varnál. Ö körzetünk höl­gyeinek a szeme fénye, igaz, nem szívtiprói minőségben. No de mit is tud Gyuri úr, amiért ennyire felka­pott? Kőműves, parkettás, szobafestő és -mázoló. De leginkább vízvezeték-szere­lői tudását igénylik. Persze aki ennyire felka­pott, azt nehéz elérni. Amiért is Gyuri úr neje otthon ül, nála kell felirat­kozni. (Lehet levélben is.) Mindketten betegnyugdíja­sok. Mi sem „természetesebb”, hogy Gyuri úr iparengedély nélkül ügyködik, tehát adót ner- fizet. Ami nincs, azért nem szokás fizetni. Jogta­lan haszonszerzésért nem lehet elmarasztalni, pénzt soha nem kér az elvégzett munkáért. Hogy bedugják a jattot a zsebébe? Isten- kém, arról ő nem tehet. Persze az más kérdés, hogy ahol nem dugják, vagy ne­tán keveset dugnak, oda értőkhöz. A festményt sok évvel ezelőtt anyósa vásá­rolta meg mindössze tíz frankért egy bolhapiacon, s Chelli arra figyelt fel, hogy rendkívül sok hasonlóságot mutat egy olyan Van Gogh- festménnyel, amelyet egy képeslapban látott repro­dukción. Több szakértő megállapítása szerint a vá­szon, a felhasznált festék valóban Van Gogh idejéből származik, a festmény jel­gezniük. Állatkísérletek so­rán majmokkal már elju­tottak 1200, egerekkel pedig 2000 méteres szimulált mélységig. Az ilyen szimu­lált merülés jelenlegi világ­rekordját 686 méteres mélységgel két amerikai kutató tartja. Bár kevéssé valószínű, hogy a tökéletesen automa­tizált kutatóeszközök, ro­bot-tengeralattjárók szük­ségessé tennék ilyen mély­ségben az ember közvetlen közreműködését, a kutatók nem tartják lehetetlennek, hogy megfelelő feltételek mellett akár ezerméteres mélységben is dolgozhasson búvár. Sok mindent lehet csi­nálni a dollárral — újab­ban virágcsokrot is lehet bele csomagolni. Egy tokiói virágkereske­dő ugyanis — azzal a szán­dékkal. hogy fellendítse a karácsonyi forgalmát — 900 lepedő valódi 32 dol­lárost vásárolt az Egyesült Államok Szövetségi Tarta­lékbankjától (U. S. Federal Reserve Bank), és a lepe­dőkbe Virágcsokrokat cso­magol. Egy ilyen „dollár­Gyuri úr többet nem megy el. De tudtommal erre még nem volt precedens, amiért is barátunk szépen gyarap­szik, csak még autót nem vett magának, mert azzal nem tudna Bacchus oltárán áldozni. Gyuri úr sikerét egyetlen dolog biztosítja, és ez nem (csak) a szaktudás. Az egész környéken nincs konkuren­cia, kikoptak, elfogytak az iparosok, és nem csak a víz­vezeték-szerelő szakmában. Nincs szabó, suszter, aszta­los. varrónő, fodrász vagy bádogos. Sem kisiparos, sem szövetkezeti. Illetve mindegyikből van elvétve, de mindegyik fusiban dol­gozik. Ugyanúgy, mint Gyuri úr, hasonló módszer­rel. Ezután nem kell sem adót, sem tb-járulékot fizet­ni. Fizeti helyettük is a kuncsaft. Jutott mindez annak kapcsán az eszembe, hogy négy egész napon át a szomszédból hordtam a vi­zet, mert megrepedt a nyo­mócső a falban. Gyuri űr „kis késéssel” az előbb fu­tott be, hallom, ahogy ne­jem kint turbékol vele a konyhában: Gyurikám, hány cukorral issza a ká­vét? (— gye —) lege, az ecsetkezelés és sok más egyéb jel arra mutat, hogy az ő munkája, sőt a kép hátoldalán elmosódott kézírást is felfedeztek, amely szintén nagyon ha­sonlít Van Gogh írására. Más szakértők viszont vi­tatják ezt az állítást, van, aki másolatként tartja szá­mon, mások szerint bizo­nyos, hogy nem Van Gogh műve, mért a festő szinte pontos leltárt vezetett al­kotásairól testvérének írt leveleiben. Ez utóbbi állí­tást viszont az cáfolná meg, hogy a kép minden bi­zonnyal párizsi tartózkodá­sa idején született, amikor testvérénél élt, s így nem volt szükség a levelezésre. A riport utalt arra, hogy a vita azért is kiélezett, mert ha valóban Van Gogh alkotásáról van szó — ez lenne a festő 880. ismert al­kotása —, a kép előkerülé­se befolyásolhatná művei­nek jelenlegi árfolyamát. A tragikus sorsú művész fest­ményei vezetik jelenleg a műkincsek árfolyamlistáját. Közben állítólag még egy ismeretlen Van Gogh- alkotás került elő: egy olasz műgyűjtő, ugyancsak „bolhapiacon” vásárolt meg négyszáz frankért egy egy­séges keretbe foglalt össze­állítást, hat — képeslap nagyságú — rajzzal. Egyes szakértők most úgy vélik, hogy a rajzok Van Gogh művei, és arles-i tartózko­dása idején készüllek. csomagolású csokrot” 15 000 jenért, azaz 120 dollárért árusít. Naohiro Imái, a virág- kereskedő azt állítja, hogy a tipikus vevő az a fiatal­ember, aki karácsony al­kalmából megajándékozza az ünnepekre külföldre utazó szerelmét. Ez a ma­gatartási norma egyesíti magában a fiatal japánok körében dívó nyugati szo­kást, hogy virágot ajándé­kozzanak, azzal az ősibb japán szokással, hogy „szembetszut”, azaz búcsú- ajándékot adjanak annak a személynek, aki messzi­re utazik. A szövetségi tartalék­bank a dollárlepedőket kettőtől 32 dolláros címle­tekig terjedő méretekben adja el. Öntöttvas kályhák ma­gánmúzeumát tervezi Haj- dúsámsonban Bárdi János, aki 15 éve gyűjt öntöttvas tárgyakat, ebből legjelen­tősebb a 220 darabos kály­hakollekciója. A kis jancsikályhától a 2 Vad elefántok úttorlaszo- kat képeznek India észak­keleti részének főútvona­lain. A gépkocsivezetők ezért arra kényszerülnek, hogy banánnal „veszteges­sék meg” az állatokat, s így tereljék el azokat az útjukból. Asszam tartományban például nap mint nap fenn­akadást okoznak az agya­rasok azon az autópályán, amely a szomszédos teater­mesztő vidékről vezet Na­galand államba, 400 kilo­méterre Kalkuttától észak­keletre. A legutóbbi időkben már út menti árusok ütötték fel tanyájukat, és fürtszámra adják el a banánt a bosz­szankodó gépkocsivezetők­nek. Az elefántok megjelené­sének az az oka, hogy az erdőségekben egyre-másra létesülnek lakott települé­sek. Mint K. K. Barna, Asszam állam főerdésze el­mondta a UPI amerikai hírügynökség tudósítójá­méteres, 3 mázsás darabo­kig gondos kézi munkával rendbe is hozza a fa- és széntüzelésű kályhákat. Az ország legnagyobb kályhagyűjteményének gaz­dája tárolási gondokkal nak, az emberek elűzték az állatokat természetes lakhelyükről. Mialatt a dzsungel ösz- szezsugorodik, Asszam ele­fántjai a vadállatokat vé­dő indiai törvény oltalma alatt folytonosan szapo­rodnak. Az olajban gazdag állam elefántjainak szá­mát jelenleg 6000-re becsü­lik. Barua hangoztatta, hogy az erdős területek csök­kenése és az elefántok szá­mának növekedése sok em­beréletbe került, s a tea- ültetvények is kárt szen­vednek. Csupán ebben az évben 30 falusi lakost öl­tek meg az elefántok. Az állam kormánya most felkérte a szövetségi kor­mányt, hogy enyhítsen az elefántfogási tilalmon. Idő­közben azt tervezik, hogy alacsony feszültségű elekt­romos kerítéssel veszik kö­rül a falvakat és a teaül­tetvényeket. Az indiai kör­nyezetvédelmi miniszté­rium ugyanis egyelőre nem küzd, ezért várja a község segítségét, ami nemcsak az egyedülálló kollekció miatt indokolt, hanem azért is, mert a történelmi Magyar- ország szinte minden öntő­műhelye szerepel a jeles együttesben. szándékozik megváltoztat­ni azt a törvényt, amely tiltja az elefántok rabul ejtését. Hiába a törvény, a bosz- szúra éhes falusiak — akik­nek termését az ormányo­sok elpusztították — és a vadorzók vadásznak az elefántokra. A környezet- védők a rezervátumok ki- terjesztését és védelmét szeretnék, a helyi lakosok azonban, akik közül egyre többen esnek a megvadult állatok áldozatául, követe­lik, hogy joguk legyen meg­ölni a támadó elefántokat. Motorral a nagy fal felett Motorkerékpárral ke­resztülugratott a minap a kínai nagy falon Peking mellett, a Csiensan-hegyi szakaszon egy 39 éves hongkongi kaszkadőr, Ka Sou-lieng, Guiriness-rekor- dot állított fel alighanem ezzel a nyaktörő mutat­vánnyal, hiszen senki más nem rendelte még maga alá ilyen módón az embe­ri kultúra e kivételes pro­duktumát. 50 méternyit re­pült 230 köbcentis Yama­hájával, s ez is rekord a motorosugrások történeté­ben. ■ Nagyon biztos volt a dol­gában, a nagy kunsztra több mint egy éve készülő hongkongi kínai kasz­kadőr: az eredetileg jó hosszúra tervezett gyorsí­tórámpát az utolsó pilla­natban jelentősen megkur- títtatta, csak 100 méteres nekifutást hagyva magá­nak a halálugráshoz. Mégis biztosan, vette a nem hét­köznapi akadályt, és „si­ma leszállást hajtott vég­re” a fal túloldalán, egy 30 méter hosszú párnázott rámpán. — Nem halaszthattam későbbre ezt a mutatványt, mert ilyesmire készül a brit Eddie Kidd is. Nem hagyhattam, hogy meg­előzzön, mert kínainak kel­lett elsőként átugratnia a nagy falat — mondta Ko sikeres ugrása után. Rsksacsoda Tóth András MÁ V-kalauznak kedvenc hobbijai közé tartozik a kerékpárok javítása, és különféle kerékpáros „csodaboga­rak” építése. Ilyen a legújabb gyártmányú riksája. Az ener­giatakarékos és környezetkímélő szerkezet világítással, irányjelzővcl van ellátva, és bízik benne készítője, hogy közlekedési engedélyt is fog kapni járművéhez. Mélytengeri merülés — szárazfölden Gyuri úr, a vizes Dollárba csomagolt virágok Bandi János gondos kézi munkával állítja helyre az ódon kályhákat Úttor/asz elefántokból Banánbaksis Vaskályhagyűjtő múzeumaiapító

Next

/
Thumbnails
Contents