Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-17 / 271. szám
4 pest megyei hírlap MAGYARORSZAG 1992. NOVEMBER 17., KEDD Babai István igazságügy-miniszter véleménye az elévülésről az igazságtételről A háborúhoz nem kell hadüzenet Az 1956-os forradalommal kapcsolatos bűncselekmények, az igazságtétel, a politikai felelősség kérdésében fellángoltak a viták. Szóba került az 1968-as prágai bevonulással és a bősi vízlépcső szerződésével kapcsolatos felelősség kérdése is. Ezekről kérdeztük Balsai István igazságügy-minisztert. — A három történelmi epizóddal kapcsolatban hogyan vélekedik az igazságtételről? Milyenek az ide vonatkozó törvényjavaslat kilátásai? — Hosszas vizsgálat után az Alkotmánybíróság eldöntötte, hogy a múlt rendszer legsúlyosabb bűn- cselekményeinek büntetőjogi felelősségre vonása kérdéseiben az elévülés nem merülhet fel. Ezért meg kellett keresnünk azt a megoldást, amely a magyar nemzet történelmének, történelmi közelmúltunk legsúlyosabb fejezetét, az ’56-os forradalom és szabadságharcot illetően az el nem évülő bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását lehetővé teszi. Ezzel kapcsolatban az egyik meghatározó az 1945- ben alkotott, és jelenleg is hatályos törvény, amely szerint aki bármilyen formában olyan tevékenységet fejt ki, illetőleg mozdít elő, amely a népek háború utáni békéjének megnehezítésére. vagy megbontására, avagy nemzetközi viszály előidézésére alkalmas, az Is háborús bűnös. Ez világos beszéd. — Lehetséges, hogy erről a törvényről az Alkotmánybíróság elfeledkezett? — Az Alkotmánybíróság a Zétényi-féle első javaslat kapcsán a törvényben megfogalmazott törvény- alkotói szándékot vizsgálta, tehát azt, hogy a már elévült bűncselekmények elévülését újraindító jogszabály alkotmányos-e. Ugyanakkor azt is kimondta; annak semmi akadálya, hogy a bíróság olyan eljárásokat lefolytasson, amelyek nem évültek el. Másrészt olyan jogi szabályok összesítéséről van szó. amelyek 1956. október 23-án, és azt követően azokat a szörnyű cselekményeket, sortüzeket, tömeg- gyilkosságokat érintik, amelyek a közvélemény előtt többnyire ismertek. Szerencsénkre „megtaláltuk azokat a jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik a felelősségre vonást az akkori magyar jogrend alapján is, amely különben alkotmányosnak a mai értelemben nemigen volt mondható. Ezek alkotják azt a belső jogforrást, amely a nemzetközi egyezményekhez történt csatlakozásunk alapján tényállást is megfogalmazott, és az emberölések, illetve egyéb, a polgári lakossággal, a hadifoglyokkal szemben elkövetett kegyetlenkedések tilalmára vonatkoznak. Ez utalt arra, hogy e bűncselekményeket az egyezményhez csatlakozott országokban szigorúan büntetni kell. A magyar jogrendben, az akkor hatályos büntető jogszabályok ezeket a cselekményeket természetesen büntetni rendelték. — Az Alkotmánybíróságnak volt egy korábbi határozata, amely szerint az elévülésről csak a bíróságok dönthetnek. Ez továbbra is érvényes, vagy módosul ez a megállapítás? — Az Alkotmánybíróság abban a határozatában, amely hosszasan indokolta a Zétényi-féle javaslattal szembeni kifogásaival kapcsolatos rendelkező részét, azt is kimondta, hogy az el nem évült ügyeknek a bírósági lebonyolítása vitathatatlan. A most benyújtott Zétényi-féle új javaslat arra irányul, hogy ne a nyomozóhatóság és ne az ügyészség legyen „köteles” elutasítani elévülés okán az ügyeket, mint ez történt Mosonmagyaróvár kapcsán. Tehát ne állhasson elő az, hogy már a nyomozóhatóságnál egy ottani, mintegy ügydöntő, érdemi állásfoglalás alapján el se jusson az ügyük a bíróságig. Az előterjesztők azt szeretnék, hogy csak a bíróság legyen feljogosítva annak kimondására, hogy mi évült el és mi nem. — Kérdéses volt, hogy a forradalom háborús időszaknak tekinthető-e? Milyen kritériumok alapján lehet háborús helyzetről beszélni? — A nemzetközi egyezmények úgy fogalmaznak, hogy nem szükséges háborús helyzetnek fennálla- ni ahhoz, hogy valaki ennek a tilalmazott magatartásait megvalósítsa. Ehhez nem kell háború. Ettől füg— Akkoriban nem volt helyszíni CNN-adás... getlenül Magyarországon 1956-ban sajnos háború volt. Mindenki által közismert dolog, hogy a lerombolt Üllői út, a megszálló csapatok tevékenysége milyen helyzetet teremtett. Háború volt, annak ellenére, hogy nem történt hadüzenet. A háború tényleges belső és nemzetközi jogi megállapításához egyáltalán nem kell hadüzenet. Tudjuk, hogy a világháború idején Japán is hadüzenet nélkül támadta meg az Egyesült Államok Pearl Harbour- ban állomásozó egységeit. Ennek ellenére senkinek nincs kétsége afelől, hogy ez háborús cselekmény volt. Sok hasonló példát említhetnék a történelemből. A jogszabály tehát nem ír elő háborút, a háborúhoz nem kell hadüzenet. Ami 1956-ban történt, az a huszadik századi történelmünk harmadik háborúja volt. Előfordult, hogy épületek nem sérültek meg, de sortűz oltotta ki számos ember életét, vagy épületek dőltek romba, miközben nem sérült meg senki. Mindez nem változtat a lényegen. — Nemrég a miniszterelnök úr is érdekes összehasonlítást zett .. vég■— A bős—nagymarosi ügy ennél jóval komplikáltabb .. (Vimola Károly felvételei) — Nagyon helytálló és szellemes volt az a megállapítása, hogy több tank érkezett a szabadságharcunk leverésére, mint amennyi egykor, a II. világháborúban, Párizs megszállásához kellett. — Az igazságtétel tehát lehetséges a meglevő, hatályos jogszabályok alapján. Hasonló a helyzet az 1968-as csehszlovákiai agresszió, illetve a bősi vízlépcső szerződéskötése nyomán felróható bűncselekmények esetében is? — A feltárt és kidolgozott kormányzati elképzelések a forradalom eltip- róinak a felelősségre vonására irányulnak. Az említett, 1945-től folyamatosan hatályos jogszabály ezekre az esetekre is alkalmazható. Meg kell vizsgálni, hogy Magyarország felelős politikai és katonai vezetői 1968-ban vajon hozzájárultak-e magatartásukkal ahhoz, hogy a népek háború utáni békéjét megnehezítsék, viszályt idézzenek elő. A válasz, azt hiszem, nem lehet kétséges. Ezek az ügyek a rendszer- változás után kialakult jogállam feladatainak a részét képezik. A bős—nagymarosi ügy ennél jóval komplikáltabb. Ha az nyerne megállapítást, hogy annak idején a szerződés kidolgozása során a béke- szerződésekkel garantált országhatár tényleges megváltoztatásáról is szó volt, és arról, hogy nem volt jóváhagyatva az akkori Ország- gyűléssel, akkor ebben az esetben is fel kell tenni a kérdést, hogy a döntés és súlyos következményei nyomán veszélyeztetve van-e a két szomszédos nép békéje. A bősi ügy két, sőt három ország között kialakuló konfliktus forrása lehet. Valószínűnek tartom, hogy olyan esetről van szó, amely alaposabb értékelést igényel. Szeretném felhívni a figyelmet a hatalomra kerülésünket közvetlenül megelőző időszak úgynevezett szakértői kormányának működésére is. Mint tudjuk, az akkori parlament a bős—nagymarosi erőmű akkor már mindenki által ismert számtalan beláthatatlan következménye ellenére, a fenyegető veszély ellenére az építkezés gyorsítását határozta el. Jól emlékszünk a Duna- szaurusz című filmre, amely bemutatta az ezzel kapcsolatos parlamenti vitát, majd állásfoglalást. Felvetődik a kérdés: vajon az akkori ismeretek birtokában a kormány felelős tényezői helyesen jártak-e el. nem vonhatók-e felelősségre az említett jogszabály alapján? Ezt meg kellene vizsgálni. — Egy laikus számára is nyilvánvaló, hogy a szerződést kísérnie kellett volna egy olyan államközi szerződésnek, amely az államhatár kérdésében egyértelmű helyzetet teremt. Az 1947-cs párizsi békében megjelölt közös határ tudomásom szerint a Duna hajózási fővonala azon a szakaszon, ahol a folyó a két országot elválasztja egymástól. Ez a fővonal az egyoldalú szlovák lépés következtében egy jókora szakaszon szlovák területre lett áthelyezve. Mi erről a véleménye? — A Duna hajózásra alkalmas medre ma valóban nem magyar területen van az elterelés következtében, és ez a helyzet az eredeti szerződés alapján is előállott volna. Egy ilyen szerződésnek az akkori Ország- gyűlés elől való elrejtése törvénytelen, és minden szempontból súlyosan kifogásolható lépés. — Az igazságügy, az igazságszolgáltatás illetékesei miért haboznak olyan ügyekben, amelyek az egyszerű állampolgárok számára is világosak és egyértelműek? — Mit mondjak? Amikor az említett 1945-ös jogszabály létét is kétségbe vonja az Alkotmánybíróság főtitkára, amikor a nemzetközi jog egyik ismert tanszékvezető professzora is azt mondja, hogy csak a II. világháborúval összefüggésben alkalmazhatóak az 1945- ös jogszabályok, amikor a Független Jogász Fórum alelnöke azt nyilatkozza, hogy azért nem lehet alkalmazni 1968-cal és Bőssel kapcsolatban, mert ez 1962—1978 között hatályon kívülre lett helyezve, nos, akkor igazán nem tudom, mit gondoljak. Sorolhatnám még a felelős jogászi véleményeket, és meg kell állapítanom, hogy szomorú tapasztalataim vannak ezekkel kapcsolatban. — Ez azt jelenti, hogy politikai meggondolások befolyásolják a jogi megítélést és az állásfoglalásokat? — Bizonyára így van, bár ennek kimondására nem vagyok illetékes; — Visszatérve az 1956- tal összefüggő bűncselekményekre, érdekelne, hogy olyan esetekben, amikor hiányoznak az írásos dokumentumok, elegendő bizonyító erővel bír-c a tanúk állítása? — Természetesen. Akkoriban nem volt helyszíni CNN-adás, nem lehetett karosszékből figyelemmel kísérni a tragédiát, mint az iraki háború esetében, bár tudjuk, hogy gyakran fény- képfelvételek, a külföldi lapokban megjelent fotók is szolgálták a későbbi megtorlás alapját. Ehhez elég volt olyan felvétel is. amely géppisztollyal a kézben ábrázolt valakit. Akadt, aki az életével fizetett azért, mert így kapták lencsevégre. Azonban számos olyan bűncselekményt követhettek el, amelyekről nincs bizonyító erejű dokumentum, és kizárólag tanúvallomásokra kell hagyatkozni. A hosszú idő elteltére tekintettel, ezek feltehetően nem lesznek egyszerű eljárások. — Milyen lehetőségek vannak még? — Nemrég kezembe került a Maléterék tököli tőrbe csalását dokumentáló könyv, amely hiteles-tanúkat is megszólaltatva több évtizednyi messzeségből szinte mozaikszerűen, percről percre képes nyomon követni az eseményeket. Az ilyen feldolgozások is jó szolgálatokat tehetnek az esetek rekonstruálása terén. — Milyen parlamentáris lépések szükségesek ahhoz, hogy az említett területeken megvalósuljon az igazságtétel? — A parlamentnek törvényt kell alkotnia, azután a nyomozások, vádemelések, bírósági eljárások következnek. Mindez időt vesz igénybe. A most zajló németországi Honecker- per előkészítése például másfél évet vett igénybe. — A törvényalkotáshoz elegendő lesz az egyszerű többség? — Igen, de meg kell jegyeznem, hogy mértékadó ellenzéki politikai elemzést ezzel kapcsolatban még nem olvastam. Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslattal olyan tiszta munkát végeztünk, amibe nem lehet belekötni. — Számítani lehet az ellenzék konstruktív magatartására? — Arra számítok, nem esnek abba a hibába, hogy szembehelyezkednek a törvényjavaslattal. — A bíróságok túlterheltek. Milyen sorrendiség alapján tárgyalják majd ezeket az ügyeket? — Ez a kérdés talán túlságosan korai. Gondolom, hogy a bíróságok emiatt nem lesznek lényegesen megterhelve. Szerintem ezek a-z ügyek nem hátráltatják az egyéb bírósági ügyeket, és a meglevő személyi feltételek alapján biztosítva látom a megfelelő lebonyolítást. Természetesen itt nem ugyanazok a bírók fognak eljárni, akik a szokványos ügyekben bíráskodnak. Bánó Attila
