Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-17 / 271. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1993. NOVEMBER 17., KEDD &&Y új törvénytervezetről Jogok nemzetiségeknek, Egység az 56-osok között etnikumoknak Az Országgyűlés megkezdte és folyamatosan tárgyalja a nemzetiségi és etnikai törvényt. Ez a törvény nem csak fontos része lesz az Európához való felzárkózás folyamatának, hanem kötelez rá bennünket az évezrédes tolerancia, és kötelez rá Eötvös József, Mocsáry Lajos munkásságának emléke is. A törvény kimondja, a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők. Teljes mértékben figyelembe vették az alkotók azt, hogy ezek a jogok nem érvényesülhetnek csupán az egyéni állampolgári jogok keretében, így a kisebbségeknek és etnikumoknak meg kellett határozni a közösségi jogait is.. A törvény szellemének igen fontos eleme az a vezérfonal, amit pozitív megkülönböztetés, pozitív diszkriminációként határozhatunk meg. Ez lényegében azt jelenti, hogy a megkülönböztetés — természetesen az ország alkotmányának teljes figyelem- bevételével — mintegy kiemeli a politikai környezetből az egyént és a közösséget, azokat az embereket, illetve csoportokat, amelyek nemzetiséginek tartják magukat. Ha figyelmesen olvassuk a törvényt, kiderül belőle az is, hogy a Magyar Köztársaság nem követ, nem ösztönöz és nem támogat olyan politikát, amelynek célja a kisebbségek magyarságba való beolvasztása. A törvény értelmében nemzetiségnek, etnikumnak tekintendő minden Magyarországon honos népcsoport, honos népcsoportnak pedig azok az ezer főt meghaladó létszámban nálunk élő nem magyarok számítanak, akik legalább száz éve élnek ezen a földön. Így a törvény 2. paragrafusa kimondja, honos népcsoportnak minősül a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán. A Magyar Köztársaságban élő kisebbségek államalkotó tényezők, kultúrájuk része a magyarországi kultúrának. A kisebbségek hátrányos megkülönböztetését a törvény bünteti, egyben kimondja: az önazonossághoz való jog alapvető emberi jog, amely egyéneket és közösségeket egyaránt megillet. Az állam a magyarországi kisebbségek anyanyelvét közösségmegtartó tényezőként ismeri el, annak oktatását támogatja, a kisebbségi anyanyelvi oktatás költségeit az állam viseli. Az Országgyűlésben a kisebbséghez tartozó képviselő használhatja saját anyanyelvét, ugyanígy a helyi önkormányzatokban dolgozó képviselők is. Ez utóbbi esetben a megszólalás magyar nyelvű szövegét, kivonatát csatolni kell a jegyzőkönyvhöz. A kisebbségi önkormányzatok, vagy ilyen jellegű településrészi önkormányzatok az önkormányzati törvényben megfogalmazott valamennyi joggal fel vannak ruházva, és országos testületet is alakíthatnak. A törvényben az is benne foglaltatik, hogy ha egy településen a nemzetiségek vagy etnikumok számaránya olyan, a magyar lakosság is kerülhet kisebbségbe. Mennyiben demokratikus, mennyiben európai e törvény? Nyugodt lélekkel kimondhatjuk, hogy Európának ezen a táján ehhez hasonlóan mindenre kiterjedő szabályozás e tárgykörben még nem született. A nemzeti kisebbségeknek és etnikumoknak e törvény olyan jogosítványokat biztosít, amelyek lehetetlenné teszik a hátrányos megkülönböztetést, A Vajdaság több mint négyszázezer magyar lakója veszélyeztetve van, ki van téve a szerbek által kezdeményezett etnikai tisztogatásnak. A hamarosan függetlenné váló Szlovákiában az ottani félmilliós magyarságot hátrányosan érintő nyelvtörvény van érvényben, az új szlovák alkotmány pedig csekély jogokat biztosít a magyarságnak. Románia kétmilliónál is több magyarajkú lakójának csak papíron vannak meg nemzetiségi jogai, azok közűi is a közösségi jogokat a román alkotmány alig ismeri. Iliescu és Meciár urak szinte hetente állítják példának elébünk az országukban érvényes nemzetiségi jogokat, amelyeket ők különbnek ítélnek a Magyarországon biztosított nemzetiségi jogoknál. Jó volna, ha tanulmányoznák a szóban forgó magyar nemzetiségi, etnikai törvényt. A tanulmányozás után talán az is előfordulhatna, hogy szándékosan nem értenek félre bennünket. Hegyes Zoltán Eddig volt jó? Lehet-e az ország vezető pártja etikai bizottságának vezetője az, aki ittasan halálos balesetet okozott, s emiatt egy évet börtönben is ült? Bizonyára vannak olyanok, akik szerint ez kizáró ok, s vannak, akik szerint ettől még betöltheti az illető a tisztséget. Kérdésfeltevésem nem akadémikus, ugyanis a szocialista nap'ilap szombati számában közli — s a rádió is többször bemondta —, hogy Kisteleki Győzőnek, az MDF etikai és fegyelmi bizottsága elnökének lemondását az említett ok miatt többen követelik. Laptársunk ehhez még azt is hozzáteszi, hogy arról a Kistelekiről van szó, aki elnöke a Debrecze- ríi Józsefet szigorú megrovásban részesítő bizottságnak. A hír itt befejeződik, az olvasó tehát levonhatja a következtetést Kistelekiről, illetve az általa vezetett bizottság döntéséről... Vagy inkább azokról a „többek”-röl, akik Kisteleki Győző lemondását éppen most követelik. Hiszen Kisteleki múltja bizonyára eddig sem volt titok. Miért éppen addig volt megfelelő a tevékenysége, amíg nem marasztalták el Debreczenit, miért csak most jutott eszükbe némelyeknek, hogy a múltjában fekete folt van? Netalán, ha Debreczeni József felmentését szavazta volna meg a bizottság, akkor akár fegyveres rablásban is részt vehetett volna büntetlenül? H. P. A Pof ősz elnöksége nevében Nyilatkozat Mécs Imre képviselő úrnak és az „október 23-i bizottságnak”. Tisztelt Képviselő Urak! A tömegtájékoztatásból tudjuk, hogy az Önök által felállított bizottság a Kossuth téren, ez év október 23-án történtekkel kapcsolatban társadalmi szervezeteket is meg kíván hallgatni. Tekintettel arra, hogy egyes napilapok több ízben is megkísérelték szövetségünket a fenti eseménybe belekeverni, szövetségünk elnöksége az alábbi nyilatkozatot adta ki: A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége tiszteletben tartotta és tartja a Magyar Köztársaság alkotmányát, törvényes rendjét. Ennek megfelelően nem kezdeményezett és nem kezdeményez semmiféle törvénybe ütköző, vagy szélsőséges demonstrációt, ilyen megnyilatkozásokhoz segédkezet nem nyújtott és nyújt. Ugyanakkor elismeri minden magyar állampolgárnak — így szövetségünk tagjainak is — azt a jogát, hogy a politikai közszereplők tevékenységével kapcsolatos véleményének — törvényes keretek között — kifejezést adjon. Megítélésünk szerint ilyen véleménynyilvánítás történt a fenti eseményen is, Számunkra nem volt meglepetés, hogy a nemtetszést nyilvánítók között ott láttuk sok, egykori ’56-os társunkat, akik ma vagy szövetségünk, vagy más társszervezetek tagjai. A véleménynyilvánítás formájával azért nem foglalkozunk, mert annak megítélése a szubjektív ízlés körébe tartozik. „De gustibus non est disputandum!” Feltételezzük, hogy a vizsgálat nemcsak a bűnbak keresésére, hanem a demonstráció okainak keresésére is kiterjed. Az indítóokok feltárásának — segítendő az Önök munkáját — készséggel megosztjuk Önökkel az arról szerzett ismereteinket, hogy az egykori ’56-osok jelentős része hogy’an vélekedik a Köztársasági Elnök Ür tevékenységéről. Elöljáróban: lelkesedéssel és egyetértéssel fogadták, amikor egykori börtöntársukat a legmagasabb közjogi méltóságba emelték. Néhány hónap múlva azonban értetlenséggel, majd visszatetszéssel, mára már szembenállással figyelik tevékenységét. Ismereteink szerint az Elnök Ür működését ök így látják: Taxisblokád Göncz Árpád kellően át nem gondolt nyilatkozatával — ha szándéka ellenére is, de — bátorítást adott az ország életét három napra majdnem teljesen megbénító akció szervezőinek. Különösen kirívó volt ez annak láttán, hogy Göncz Árpád egykori pártjának prominens személyiségei milyen tevékenyen szították az elégedetlenséget. „Zétényi—Takács-törvény” Göncz Árpád alkotmány- jogi aggályokra hivatkozva a törvényt az Alkotmánybíróság elé utalta, ezzel lehetőséget teremtve egy olyan értelmezésre, amelynek következményeként több száz ártatlan magyar állampolgár gyilkosai ma is zavartalanul élnek. Az ’56-osok azért nem tudták elfogadni az ún. alkotmányjogi aggályokat, mert ez időben Göncz Árpád — megítélésük szerint — alkotmányos korlátáit túllépve, jogtalanul beavatkozott az Ország- gyűlés munkájába, és túltengő hatalmi ambíciókat árult el. Ezt ök abból következtetik, hogy Göncz Árpád egy tv-interjúban kijelentette, hogy az Országgyűlésnek nem ilyen törvényekkel, hanem a gazdasági gondokkal kellene foglalkoznia. Ugyanakkor a riporter kérdésére kijelentette, hogy nagyobb hatalmat szerelne. Személyi kultusz Göncz Árpád tűrte a személye körüli kultusz kialakítását. Nem tiltakozott például „az Elnök=Demokrá- cia” feliratú plakát és más rosszízű magasztaló megnyilatkozások ellen. A ti- zedrangú rendezvényeken való megjelenésével, állandó közszereplésével lejáratja a legmagasabb közjogi méltóság tekintélyét, úgy tűnik, hajhássza a népszerűséget. Médiumvita Az ország, a nemzet a történelemben eddig példa nélkül álló, egyidejű, gyökeres, politikai és gazdasági átalakítás nehézségeivel küzd. A terhek elviseléséhez szükséges erkölcsi-lelki erőt a közszolgálati médiumok módszeresen rombolják, a tényleges nehézségeket felnagyítják, kilátástalanságot sugallnak. Mindezek ellenére a médiumok felelős vezetőit Göncz Árpád mégsem hajlandó felmenteni. Az „utolsó csepp”: 1992. október 23. Göncz Árpád fölöslegesnek ítélte, és ezzel megaka- dál-ozta. hogy a forradalmárok képviselője a forradalom ünnepén megemlékező beszédet mondjon. Megnyilatkozásával: „Államfő vagyok és egyben ’56-os”, úgy látszik, ki akarja sajátítani és leszűkíteni az ’56-os forradalom értékelését az általa képviselt politikai irányvonalra. Képviselő Urak! A félreértések, belema- gyarázások, csúsztatások elkerülése céljából nyomatékosan megismételjük: ismereteink szerint ez az egykori ’56-os forradalmárok Az írott sajtó egy része és a Magyar Rádió ismét kitett magáért. Ezekkel a szavakkal kereste fel szerkesztőségünket Pongrátz Gergely, az ’56-os Világszövetség elnöke és Bük János, az ’56-os Szövetség budapesti szervezetének elnöke. Ezek az orgánumok ugyanis az ’56-os Szövetség hétvégi közgyűlésén történteket nem valósághűen, csúsztatásokkal juttatták a közvélemény tudomására. (Talum Attila felvétele) Pongrátz Gergely elöljáróban leszögezte: a rendkívüli közgyűlés összehívását maga kérte, hogy bejelentse lemondását. Erre azért került sor, mert nem csak a budapesti szervezetet, hanem, miként eddig, a jövőben is, minden ötvenhatos bajtársát kívánja képviselni, az országhatáron belül és túl. Döntésének fő oka, hogy arra ösztökélték, csak az 56-os Szövetség tagjaival törődjék. Ugyanakkor a Világszövetség elnöki tisztét, amelynek Amerikától Ausztráliáig megtalálhatók szervezetei, változatlanul betölti. Teendője tehát itthon és külföldön számos. Bük János személyében, aki egyébként a tisztséget nem akarta először elváljelentős részének véleménye, ez váltotta ki az ismert eseményeket! Mi csak tájékoztatjuk önöket, de nem kommentálunk! Ezzel a nyilatkozattal mi az 1992. október 23-i események tárgyalását a magunk részéről lezártnak tekintjük. Ez ügyben nem kívánunk és nem vagyunk hajlandók további kérdésekre válaszolni. Indokaink: 1. Nem vagyunk hajlandók egy politikai hisztéria- keltésben segédkezni. 2. A Magyar Országgyűlés állandó bizottsága előtt a közszolgálati Magyar Rádió elnöke, Gombár Csaba, egy előre elkészített nyilatkozat felolvasása után felállt, és elhagyta a helyiséget. Ezt a — megítélésünk szerint az Országgvűlés tekintélyét semmibe vevő — magatartást az Önök bizottságát létrehozó ellenzéki pártok minden jel szerint elfogadhatónak ítélték (hail- gatás=beleegyezés). Ezért az önök által is természetesnek és elfogadottnak tartott „állampolgári jogegyenlőség” elve alapján e nyilatkozat átadása után nekünk sincs több mondanivalónk. Budapest, 1992. november 1? A Magyar Politikai '"'oglyok Szövetsége elnöksége nevében: Desztics Jenő elnökhelyettes Jakab Béla elnökségi tag lalni, olyan budapesti elnöke lesz a szervezetnek, aki Pongrátz Gergely bizalmát élvezi. így a testületben Pongrátz Gergely tiszteletbeli elnökséget vállalt. Bük János úgy látja, hogy vezetőként taktikusnak, bizonyos esetekben rugalmasnak kell lennie a szabadságharcosok képviselete során. A csapatmunka híve, amiből az következik, hogy bajtársaival egyeztetve alakítja ki az új programot. Minden szervezettel és párttal, amely ma is felvállalja az ötvenhatos eszmét, „történelmünk gyöngyszemét”, kapcsolatfelvételre törekszik. Olyan törvények megalkotását látja szükségesnek, amelyek hosszú távon a nemzet egészének érdekeit szolgálják. Nem szégyen — mondotta —, demokratikus hagyományú államok bevált törvényeit, a magyar viszonyokhoz igazítva, elfogadtatni. A közgyűlés döntése egyben azt is jelenti, hogy az ’56-os Szövetség budapesti szervezete és az ’56-os Világszövetség között olyan viszony alakul ki, ami az együttműködés felé tett jelentős lépés, és más szervezetek csatlakozását is maga után vonja. Bük János, aki a forradalmat a Széna téren harcolta végig, ehhez még azt tette hozzá, hogy 1992-ben erre az egységre van szükség az ötvenhatosok között, hiszen a nemzet nem nélkülözheti azt a szellemiséget, ami szabadságharcunk öröksége. Németh Zsolt Jövő héten döntés Kulin Ferenc (MDF), az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke bízik abban, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök a jövő héten dönt a médiaelnökök felmentésére vonatkozó előterjesztésekről. Az MDF médiapolitikusa az MTI munkatársának elmondta: szerdára zártkörű műhely- beszélgetésre hívta a parlamenti pártok kulturális bizottságban helyet foglaló egy-egv médiapolitikusát, szakértőiket, valamint az ellenzéki frakcióvezetőket. Az említett politikusokkal Kulin Ferenc áttekinti a még megoldhatatlannak tűnő kérdéseket.
