Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-17 / 271. szám

1 i PEST MEGYEI HÍRLAP , M AGYAKOR SZAG 1993. NOVEMBER 17., KEDD Az Országházhan hallottuk . Nyíltabban a privatizációval Roszik Gábor Nagy-Britanniába utazik Roszik Gábor országgyű­lési képviselő a hét köze­pén Roy L. Le Poidevin képviselő meghívására Nagy-Britanniába utazik, Guernsey szigetére látogat. Szombaton és vasárnap egy keresztyén politikusok részére rendezett konferen­cián vesz részt Bourne- mouth-ban, majd Alan Puce börtönlelkész vendé­geként Lincolnban ismer­kedik az ottani börtön­misszióval. A 36-ob frakcióülése A 36-ok parlamenti frak­ciója hétfői ülésén 16:11 arányban úgy döntött: Oláh Sándort két ügy miatt is elmarasztalják. Mint is­mert, Oláh nem oly régen a frakció tudta nélkül ta­lálkozott Torgyán József pártelnökkel és Boross Im­rével, a nemzeti kisgazdák főtitkárával, s ugyancsak előzetes egyeztetés nélkül szólalt fel a parlamentben a belügyminiszter lemon­dását követelve. Minderről Szabó Sándor frakcióveze­tő számolt be az ülés után tartott rövid sajtótájékoz­tatón. A kormánykoalíciónak megnyugtató többsége van az Országgyűlésben, ezért kapja fel a fejét a parla­menti tudósító olyankor, amikor azt látja, hogy a vezető kormánypárt hat képviselője önálló indít­ványt nyújt be annak érde­kében, hogy a T. Ház ala­kítson egy a privatizációt felügyelő különbizottságot. Amint a bizottság meg­alakítását célzó indoklás­ban elmondják, a privati­záció évtizedekre befolyá­solhatja a magyar gazda­ság és az egész társadalom sorsát. Az egész kérdéskör­rel lényegében mindmáig nem foglalkozott a parla­ment részletesen, csak az idevágó törvényjavaslatok­kal kapcsolatban, nem kí­sérte folyamatos figyelem­mel a privatizációs gyakor­latot, és elmaradt annak áttekintő elemzése is. Azt is kifejtik a képviselők, hogy a privatizáció fnár eddig is súlyos feszültsége­ket okozott, mert az ere­deti törvény — amely 1988-ban született — tele van joghézagokkal. Körösi Imre képviselőt kérdeztem, miért pont ők javasolják az új bizottság megalakítását. — Furcsa lenne, ha a rendkívül fontos privatizá­cióval nem a vezető kor­mánypárt képviselői fog­lalkoznának a legaktívab­ban. Mi nemcsak azért ja­vasoljuk a bizottság fel­állítását, hogy rendet te­remthessünk a privatizá­cióban, hanem úgy érezzük, hogy az egész folyamatot sokkal nyíltabban kell megszervezni, megismertet­ni valamennyi állampol­gárral. Manapság, ha egy munkavállaló azt hallja, privatizáció, gondolatban melléteszi: csalás, átverés, vagyonátmentés. Ezek el­len akarunk valamiféle formában harcolni, mert rájöttünk, hogy a semmi­féle módon nem büntethető gazdasági visszaélések ma már jóval felülmúlják az eltűrhető mértéket. Sérel­mezzük azt is, hogy az 1988. évi VI. tv. végrehaj­tása során roppant kevés figyelem irányul a munka- vállalói érdekre. Meggyő­ződésünk, hogy ha a bi­zottság megalakul, és gya­korolja majd ellenőrző sze­repét, csökken a munka nélkül maradók száma. An­nak is nagyon örülnénk, ha a sajtó többet foglalkoz­na a privatizációval mint általános vagy egyedi je­lenséggel, természetesen mindenféle részrehajlástól mentes formában. Ez segít­ség lenne a majdani bi­zottságnak is. II. Z. Beszélgetés Debreczeni József országgyűlési képviselővel Petróleum a tokajiban? A Liberális Fórum Alapítvány szombati rendezvényének szünetében interjút készítettünk Debreczeni József, Elek István és Dénes János országgyűlési képviselőkkel. Utóbbiak véleményét tegnapi számunkban közöltük. Ez­úttal a Debreczeni Józseffel készített beszélgetést adjuk közre. avatkozás esetén ez is ki­küszöbölhető lett volna, de a nagyobb részével egyet­értett. Ennek alapján nem érzi túlzónak az iménti vé­leményét? — Mi a politikai célja a mai rende vénynek? — Szándékosan nem akartunk a napi politikába belemélyedni. A rendszer- változás két évének gazda­sági, társadalmi, kulturális sajtóbeli folyamatait igye­keztünk elemezni. A meg­hívottak személyével is je­lezni akartuk, hogy ezt a rendezvényt egyfajta nyi­tásnak szántuk, hiszen olyan előadókat is hív­tunk, akik nem tagjai az MDF-nek. Annyiban van politikai tétje a dolognak, ha kiderül, hogy a pártunk nemzeti liberális arca ro­konszenves egyes értelmi­ségi körök számára, akkor az a belső súlyát is növel­heti ennek az irányzatnak. — Van-e jelentősége en­nek az összejövetelnek az MDF-en belüli nézeteltéré­sek szempontjából? — Most nem akartunk vitatkozni azzal a radiká­lis politikával, amellyel na­pi vitáink vannak. Csak közvetve vitázunk azáltal, hogy más hangon szólalunk meg. Politikai természetű beszédet itt elsősorban a miniszterelnök tartott, és politikai gesztus volt, hogy egyáltalán elfogadta a meghívást, és vállalta az előadást. — ö utalt arra, hogy az 2UDF három fő irányzatáról ezúttal is úgy beszél, mint amikor más irányzat által rendezett összejöveteleken szólal fel. — Egy pártelnöknek az a dolga; hogy igyekezzen a centrumban lenni. és egyensúlyozni a különféle törekvések között. — önök korábban jelez­ték, szívesen vennék, ha Antall József állást foglal az önök oldalán. — Ezt itt meg is tette. Azt nem szerettük volna soha, ha ezt a népi-nem­zeti vagy a keresztényde­mokrata irányzat rovására teszi. Nekünk ezekkel az irányzatokkal soha semmi bajunk nem volt. Azokkal a törekvésekkel van ba­junk, amelyek az MDF egyik irányzatához sem so­rolhatók. Azzal a szélsősé­ges, radikális irányzattal, amit Csurka képvisel. A miniszterelnök Csurkával szembeni bírálata minden eddiginél erősebb volt, az­zal együtt, hogy a nemzeti liberálisok felé is voltak kritikai megjegyzései. — ön szerint Csurka Ist­ván személyét külön lehet választani a népi-nemzeti irányzattól? — Határozott meggyőző­désem, hogy az eredeti né­pi-nemzeti értékekhez, amelyeket Bibó István, Illyés Gyula, Németh László, Kovács Imre képvi­selt, Csurkának édeskevés köze van. Legfeljebb Sza­bó Dezsőhöz van köze. Az MDF-ben raita kívül na­gyon kevéssé fogalmazódik meg ez a népi gondolat. Ez­zel kapcsolatban Salamon Konrád nevét tudom még említeni. — Lezsák Sándor nem­rég egy tévéműsorban azt mondta, hogy ö a Csurka- dolgozatnak mindössze tíz- tizenöt százalékát tartja kritikusnak. Ügy vélte, hogy megfelelő lektori be­— A dolgozatnak sokkal nagyobb részét tartom elfo­gadhatatlannak. Ezzel kap­csolatban egy hasonlattal élnék. Ha egy hordó kitűnő borba beleöntenek 15 szá­zaléknyi petróleumot, az attól kezdve ihatatlan. Ugyanez a helyzet a Csur- ka-dolgozattal is. — Ez igen szellemes ha­sonlat a tokaji bort ille­tően, azonban egy politikai tanulmányból mégiscsak ki lehet emelni, le lehet választani részeket. A poli­tika mégsem olyan állandó, mint a tokaji bor. Csurka István egyes kitételeket vissza is vont, és ezekkel kapcsolatban elnézést kért. — Igen, miután tapasz­talta, hogy az MDF tagsá­gán belül is nagy visszatet­szést keltett az a kitétel. Miután tapasztalta, hogy saját híveinek többsége Antall Józsefet abszolút te­kintélynek tartja, és elha­markodott volt az Antall félreállítására vonatkozó szándék. — Azt önök is elismerik, hogy a tagság nagyobbik része nem áll a nemzeti li­berális irányzat mögött. Ennek ellenére a sajtó nagy részében az önök vé­leménye jelenik meg, az önök arcát látni, és nincse­nek előtérben azok, akiket a többség támogat. — Ez csak annyit jelez, hogy a sajtó többsége nem áll Csurka mögött. A ma­gyar közvélemény többsége sem áll Csurka mögött. Amennyiben az MDF belső közvéleménye túlnyomó­részt szimpatizál ezzel a politikai stílussal, akkor ez A parlament napirendjén az EK-szerződés Történelmi mérföldkő Történelmi jelentőségű­nek minősítette az Európai Közösségekkel kötött tár­sulási szerződésünket Ká­dár Béla külgazdasági mi­niszter a Brüsszelben ta­valy decemberben aláírt megállapodás megerősíté­sét célzó országgyűlési ha­tározat hétfői parlamenti vitájában. A miniszter — kérve a magyar Országgyűléstől a megállapodás ratifikálását — hangsúlyozta: e szerző­déssel hazánk egyrészt le­zárta a külgazdasági súly­pontváltást, másfelől rálé­pett az európai integráció útjára. Rámutatott, hogy a társulási megállapodás nem egyszerű kereskedel­mi, vagy gazdasági szerző­dés, hanem politikai és gazdasági integrációs meg­állapodás. Arra az integrá­ciós rendszerre épül, amely az Európai Közösségeknek, így az Európai Gazdasági Közösségnek is az alapja: vagyis az áruk, a szolgálta­tások, a munkaerő és a tő­ke szabad mozgására. A szerződés szerint az ipari termékek forgalmában 2000-ig teljes szabadkeres­kedelmi övezetet hozunk létre. A hazai vállalkozók­nak így akkor már nem a 10 milliós honi piacon, ha­nem a 350 milliós nagy­piacon kell megállniuk a helyüket. A kormányzati elöter­éles ellentétet képez a szé­lesebb magyar politikai közvéleménnyel. Bennünket főleg ez nyugtalanít az 1994-es választások előtt. — Talán válasszuk szét a magyar közvéleményt és a sajtót. A sajtó nagyobb ré­széről köztudott, hogy ott nem ment végbe a rend­szerváltozás, miként a poli­tikai szférában, holott igen közel áll ahhoz, hiszen hor­dozója, közvetítője, for­málója a politikának. Erről mi a véleménye? — A lapok 95 százalékát privatizálták. Tulajdonos­ként nincs lehetőség az új­ságírók befolyásolására. A sajtótörvény is kétharma­dos, ezért a koalíciónak törvényhozási módszerek­kel sincs alkalma arra, hogy ezen a meglévő, egyébként szomorú állapo­ton változtasson. Ettől kezdve öngyilkos az a po­litika, amelyiknek az az egyik célja, hogy szüntele­nül bírálja és ezáltal ma­gára haragítsa a sajtót. Minél jobban szidjuk a sajtót, annál inkább elle­nünk fordul. — Nem érzi úgy, hogy a régi struktúrával rendelke­ző sajtó kegyeiért küzde­nek azok a politikusok, akik mégiscsak egy rend­szerváltozást követően, de­mokratikus választások út­ján kerültek hatalomra? — A sajtóban végbement a rendszerváltozás, ameny- nyiben a pártállam tulaj­donában lévő sajtó helyett magántulajdonban lévő sajtóval állunk szemben. — A sajtó nagyobb része a választások óta nem szimpatizál ezzel a kor­mányzattal, A sajtó maga­tartását tekintve mire ala­pozza a véleményét, amely szerint ezen a területen végbement a rendszerválto­zás? — Az intézményi keretek megváltoztak. A rendszer- változás egészen más dolog, mint az, hogy mi volt a véleménye az újságíróknak a választások előtt vagy után. A rendszerváltozás ebben az értelemben egy tévesen használt kategória. jesztést követően az egyes országgyűlési bizottságok képviselői mondtak véle­ményt a társulási szerződés megerősítését kimondó ha­tározati javaslatról. A be­számolókból kitűnt, hogy valamennyi törvényhozó testület nemcsak a Ház, hanem a köztársaság életé­ben is történelmi mérföld­kőként értékeli az előttük fekvő dokumentumot, ek­ként támogatásukról bizto­sították a javaslatot. Ugyanakkor szinte mind­annyian ráirányították a figyelmet a szerződésben foglaltak esetleges árnyol­dalaira. Főként azt fejte­gették a bizottsági elemzé­sek alapján, hogy milyen veszélyeket rejt, ha a kö­zösség rázúdítja a hazai piacokra az olcsó és szín­vonalas termékeit. Ennek kapcsán úgy vélték: a szer­ződés megkötései bizonyos védelmet jelentenek a ma­gyar termékeknek. Ug3ran- akkor a magyar vállalkozó­kon és vállalatokon múlik, miként tudják tartalommal kitölteni a szerződés kere­teit. Véleményüket a bi­zottságok úgy summázták: a magyar delegáció jó munkát végzett, elérte, amit az adott körülmények között lehetett. Az elnöklő Szűrös Má­tyás hétfőn este 8.35 óra­kor lezárta az EK-társulás Azzal a ténnyel szembe kell nézni, hogy ugyan­azokról az emberekről van szó. Csurka már 1989 no­vemberében azt nyilatkoz­ta, hogy a rendszerváltozás a személyek cseréjét fogja jelenteni a sajtóban is. Et­től kezdve mindenki az MDF ellen drukkolt, mert arra gondoltak, ha az MDF nyer, akkor lapátra kerül­nek. — Nem gondolja-e, hogy az MDF egysége, a belső feszültségek csökkentése érdekében az önök irányza­tának is engedményeket kellene tennie? — Amíg Csurka fenn­tartja az MDF alapszabá­lyával ütköző szándékait, nézeteit, politikáját, s amíg az az ambíciója, hogy ezeket tegye az MDF hiva­talos irányzatává, hogy a soron következő gyűlésen homogenizálja az MDF-et, addig nem lehet ezzel a tö­rekvéssel megbékélni. A leghatározottabban fogunk ezzel szemben fellépni. — Akkor is, ha ez az MDF bukásához vezet? — Ez nem vezet az MDF bukásához. Éppen ellenke­zőleg, akkor bukunk el, ha az említett irányzat lesz meghatározó. — A miniszterelnök úr beszédének lényeges eleme volt az, amely az eltérő irányzatok egymás mellet- tiségét, együttműködését hangsúlyozta. — A Csurka által han­goztatott szándékokkal nem lehet kompromisszumot kötni, ő akarja a maga ké­pére formálni a pártot, és azt hangoztatja, hogy radi­kális változást kell elérni a kormány politikájában. — Ha az önök elvi en­gedményein múlik az MDF egysége, akkor mit tesz­nek? — Ebben a kérdésben benne rejlik, hogy mi le­szünk a felelősek az MDF bukásáért, ha nem béké- lünk meg a Csurka-féle ra­dikalizmussal. A kérdés felvetését nem tartom sze­rencsésnek. Ez egy rossz kérdés. (bánó) ratifikálásáról az együttes vitát. A határozathozatalra várhatóan kedden kerül sor. Ezzel befejeződött az Országgyűlés hétfői mun­kanapja. Kedden reggel 9 órakor folytatják a törvényhozói munkát a képviselők. A bányászat jovojerol Ma folytatódik a tegnap kezdődött tanácskozás a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezeti Szövetsége és a kormány tárgyalócsoportja között a BDSZSZ székházá­ban. A találkozón áttekin­tették a januárban kötött megállapodások időarányos teljesülését, valamint a ter­vek szerint új megállapo­dásokat kötnek a jövő év­re. Sor kerül az 1993. évi energetikai szénátvétel mennyiségére és árára vo­natkozó szerződés előké­szítésére, egyes szociális kérdésekre, valamint a szénbányák és a szénfűtésű erőművekről szóló közép­távú koncepció megvitatá­sára. Önök szerint kár a jegeresért? Eltűnt a j egeres!... Ezzel a jajkiáltásn&k is beillő mondattal hívott föl ismerősöm. Szemem előtt megjelent a Ku- tyor, s annak végén a jegeres, előtte meg a pi­ros cserepes pici házak sora, közöttük az, ahol Ángyi lakott, aki az egész falunak Ángyi volt. Egyszer valaha, tán a hatéves fiúk roppant bánatával vetettem be magam a jég eresbe, nyil­ván azzal a határozott céllal, hogy betyárnak állok, s mikor már szürkülni kezdett, jó volt hallani Ángyi kiáltásait. Éhes is voltam, hát elő­bújtam rejtekemről, ő meg hátára véve vitt a pompakútig, ahol meg­mosta maszatos arco­mat, hogy aztán kisvár­tatva letegyen egy tá­nyér gőzölgő káposztás cvekedli mellé. Ángyi és a jegeres, Kutyor meg a pici porták... Eltűnt a jegeres! — kaptam a je­lentést, s hozzá a ma­gyarázatot: jó pénzéri veszi az osztrák a papír­fát. Papír lesz hát a je­geres. Ángyi biztosan nem engedte volna, no­de nem Ángyi ott az úr. Ö szegény már jobblét­re szenderült, s nem mondhatja el az igazi uraknak, a téeszveze- tőknek, hogy ne űzzer.i*k csúfot abból a szegény kis erdőből — amely úgy mellesleg természet- védelmi terület volt —, hogy vegyék már tudo­másul az életet, a fákat, a madarakat, a virágo­kat ... Ángyi már hall­gat, mint a jegeres is. Ángyi is némán, Isten akaratának tudta be az őt ért csapásokat. Tűrt, mint tűrte a jegeres a fűrészgépeket. Ángyi megvédte volna a fá­kat. (Vödrös)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents