Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-13 / 268. szám
Rendőrőrsöt avattak Üllőn (III. oldal) Szeretnék hű maradni (III. oldal) Embert ölt, és most izzad a tenyere (IV. oldal) Civilek az éjszakéban (V. oldal) Nyomozókkal helyszínelésen (VI. oldal) Dolgoznak a zsebesek (VII. oldal) — Főkapitány úr, rövid életrajza, felkészültsége alapján feltételezhető, hogy ön rendőr-politikus elődeitől eltérő szellemet, stílust honosított meg, vagy igyekezett meghonosítani a megyei főkapitányság élén... — Nem annyira elődömtől, elődeimtől határolnám el magam; inkább azt mondanám: korábban egy főkapitány más hierarchiában más szerepet töltött be. Ma, s ez *a rendszerváltozásból, a megváltozott körülményekből következik, a tényleges, eredeti feladatát operatívabban kell ellátnia. — Milyen feladatra vállalkozott? MUTATÓBA IS ALIG — Amikor beadtam a pályázatot, eszembe jutott, hogy kerületi kapitányként mennyi nehézséggel találkoztam, s hogy néhányszor eljátszottam a gondolattal: ha én egyszer főkapitány lennék, itt és itt, ebben és ebben segítenék az elsőfokú szerveknek, a beosztot- taimnak. Némi túlzással: dühből írtam meg a pályázatomat. A Pest megyei közbiztonsági állapotokat, a bűnözési statisztikákat elég jól ismertem, ez nem riasztott el. Vonzott viszont egy — ma már tudom — kissé naiv elképzelés, nevezetesen az, hogy mivel Pest megyének nincs klasszikus értelemben vett székhelye, a megyei szervezetet a lehető legkisebbre lehet csökkenteni, megerősítve ezzel a helyi rendőri szervezeteket. a stílus változik Tudom: nem szabad azzal riogatni a gyereket, hogy elvisz a rendőr bácsi. Már csak azért sem, mert aki falra festi az ördögöt, annak, az meg is jelenhet. Kiváltképp így volt ez az elmúlt évtizedekben, amikor egy sikamlósabb politikai vicc miatt is kiszállhattak, majd amikor ez kiment a divatból, akkor október 23-a előtt jöttek az apukáért, avagy nemzeti ünnepünkön és gyásznapunkon öltöttek a rendőrök kart karba munkásőrrel és ifjúgárdistával; érzékletessé téve ily módon is: a hatalom erős. Mára kiderült, hogy az egyenruha nem erre való. A rendőré sem. Inkább arra, amit viszont Molli- náry Gizella hallatlanul szomorú könyvében, a Betévedt Európába címűben olvastam. Nos, ebben a kislány egy alkalommal a rendőr bácsira, emlékszik könnyfacsaró, meleg szavakkal, mert féltve vitte át őt a forgalmas körúton, Budapesten. De azt hiszem, hogy a rendőri egyenruha nem is kifejezetten erre való, amit jelez: a posztos-rendőr ideje lejárt. Ám lehet, hogy ebben tévedek. Mindenesetre úgy tűnik, a végre jobb autókban ülő rendőrök stílusa kezd illeszkedni napjaink követelményeihez, ám e követelmények minden korábbinál nehezebben körvonalazhatók. Egyszerűen azért, mert a hallatlan fejlődés nem kerülte el a zavarosban halászók háza táján sem. Mint tudjuk: néha sokkal korszerűbb eszközöket vetnek be, mint amivel a bűnüldözők egyre képzettebb Maigret felügyelői- rendelkeznek. Ám valószínűnek tartom, hogy a rendőrség kezében az lenne — lesz — a leghatásosabb eszköz, ha olyan rendőrségi törvény születik, amely egyértelművé teszi a közbiztonság őreinek munkáját. Szó se róla, az elmúlt két esztendő tapasztalatai mutatják, határozottan haladunk ezen az úton. Hála istennek, a rendőrség levetette politikai álorcáját, s egyre markánsabban tölti be azt a feladatot, amely rá hárul a demokratikus berendezkedésű országokban Hogy e téren még vannak hiányosságok? Hogyne volnának! Megyénkben például még ezer rendőrre lenne szükség. Biztos vagyok benne, hogy a létszámnövekedés kezdetét veszi ugyanúgy, mint ahogy a technikai fejlődés is megkezdődött. Ezt pedig nemcsak az egyenruhások szeretnék, hanem azok a civilek is, akiknek sokat ér a nyugodt álom. Sokat ér számukra, ha tudják: biztonságban vannak. Vödrös Attila Megalapozott cél a közbiztonság további romlásának megállítása Beszélgetés dr. Komáromi István megyei főkapitánnyal — Kiderült, hogy ez nem járható út? — Csak részben járható. A szervezet és a hatáskör ugyanis összefügg egymással. Hiába akarok én például minden bűnügyet le- küldeni a városi kapitányságokhoz, ha az érvényben levő jogszabályok szerint az egymillió forint fölötti kárú, vagy életellenes bűn- cselekménynél a megyei főkapitányság az elsőfokú eljáró hatóság. Ott azonban, ahol lehetett, léptünk az említett rendszer irányába, azzal a kifejezett szándékkal, ismétlem, hogy erősítsük a megye közbiztonságát, a bűnüldözést. — Milyen Pest megye közbiztonsága a rendőrfőkapitány megítélése szerint? — A bűncselekmények száma az idén (is) valamelyest növekedett. Az országban a Budapesti Rendőr-főkapitányság a legnagyobb teherviselő, és az összes bűncselekmény negyven százalékát Budapesten és Pest megyében követik el. E két területen együtt is növekedés tapasztalható, az üteme azonban az idén némileg mérséklődött. A megye sajátos helyzetét nem kell részleteznem, egy újabb sajátosságról azonban nem szabad elfeledkeznünk. A főváros szőkébb és tágabb környéke mindinkább felértékelődik, ipari, kereskedelmi, technikai, szórakoztató központok épülnek, települnek a megyébe, a világ- kiállítás is fejlődést hoz. Mindez örvendetes, engem azonban a jövőt illetően aggaszt is. Különösen, ha arra gondolok, hogy az ország megyéi közül fajlagosan Pest megyében található a legkevesebb rendőr. — Ez egyszerűen hihetetlen. Hogy érti ezt? — Ki tudja, hogy a múltban milyen szempontok, meggondolások, szimpátiák és ellenszenvek, ösz- szeköttetések szerint határozták meg egy-egy terület rendőreinek a számát. Magyarországon egy ideje már folyik a rendőrség átvilágítása, s a Team Consult cég munkájában magam is részt veszek. E vizsgálatok során hamar kiderült, hogy a nyugati országokban átlag háromszáz lakosra jut egy rendőr, s az is kiderült. hogy Pest megye a sor végén baktat, hogy Pest megyéből ezer rendőr hiányzik. — Pedig Budapesten sem érnek éppen egymásba . .. — Nem. Ezek után elképzelhető. hogy milyen teher hárul meglevő munkatársainkra, akik — igazán mondom — áldozatos hivatásukat ugyancsak hihetetlenül szerény javadalmazásért látják el De nem az ezer rendőr, hanem az ezer státus, s az ahhoz szükséges anyagi háttér hiányzik. — Ez az oka, hogy a megye településeinek egész sorában mutatóba is alig van rendőr? Dr. Komáromi István, Pest megye rendőr-főkapitánya 1955-ben született, Budapesten. Polgári végzettségét tekintve mérés-automatizálási mérnök. Tíz évig dolgozott a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon, rövid ideig működött tudományszervezési területen, majd a fővárosban a XXII. kerület kapitánya leit. Menedzser- tanfolyamokat végzett, a Német Szövetségi Köztársaságban rendőri szakfőiskolán tanult, a hadtudományok doktora, disszertációját szervezési-hatékonysági témában írta. 1991. március 16-án foglalta el. sikeres pályázat után, jelenlegi hivatalát. — Igen. A megyei közgyűlés tagjai, a polgár- mesterek minden alkalommal szóvá teszik ezt. Teljesen igazuk van. Valamit enyhített a gondokon, hogy az idén Pest megye kétszáz fős fejlesztésben részesült, s ebből százhetven a „területen” állt szolgálatba. Mindemellett a megyében levő — tudom: szűkös — anyagi erők összefogásával is lehetne segíteni a helyzeten. Van is erre szándék, lásd önkormányzati segítséget. S a magunk belső munkájának ésszerűsítésében is van még némi tartalék. A BŰNÖZŐK VÉDEKEZNEK — Milyen jellegű bűnügyekkel birkóznak leginkább a megye rendőrei? — Rendre előfordulnak a mi területünkön is a széles közvéleményt megrázó úgynevezett nagy bűncselekmények, a folyamatos, mindennapi munkát azonban a tömegügyek adják, amelyekben a városi kapitányságok munkatársai nyomoznak. Tömeges például a megyében is a gép- járműlopás, -feltörés, nagyon sok a közterületen elkövetett erőszakos cselekmény, a rablás, a betörés, a tolvajlás. Az autók újabban az autópálya menti parkolókban sincsenek biztonságban. Bemegy a tulaj egy kávéra, s mire kijön, hűlt helye az autónak. Dabasi rendőreink a napokban az M5-ÖS mellett nagyon egyszerű módszerrel füleltek le egy bandát, a bokrok mögül figyeltek. A tolvajok menekülni próbáltak, szemben az autópálya forgalmával, lőfegyver használatár» is sor került. — Mintha aktívabbak lennének újabban a rendőrök ... — Arra törekszünk, hogy mi legyünk offenzívában, a bűnözők azonban védekeznek, és ezért egyre több a hivatalos személy elleni erőszak. Ez is újabb keletű jelenség, erre is felkészítjük a rendőreinket, mert legyünk őszinték, korábban nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy kést rántanak ránk. Azt nem fogjuk tűrni, hogy arra, aki közfeladatot lát el, kezet emeljenek. Nőtt a jogszerű fegyverhasználatok száma is, és itt hangsúlyozom a — jogszerű. Ennek azért van különös jelentősége, mert a rendőrnek a másodperc törtrésze alatt kell eldöntenie, hogy mit tegyen. — A szemtanúk, az állampolgárok mintha mind többször állnának ki a rendőr mellett... — A lakosság hihetetlen mértékben — s természetesen érthetően — igényli a közbiztonságot. — Nem utolsósorban a nyaralóhelyeken, a víkend- htlzas telepeken, a Dunakanyarban. a Ráckevei-Du- na mellett. .. SEMMIVEL SEM ROSSZABBAK — A bűncselekmények nyolcvan százaléka vagyon elleni bűncselekmény, s ebben benne vannak a gépjárművek és a víkendhá- zak is. Mindinkább kezd jellemzővé válni, hogy a módosabb polgárok távolabb a nagyváros zajától, bűzétől vásárolnak maguknak házat, lakást, s onnan járnak be dolgozni. Ez a jelenség újabb potenciális feladatot adhat nekünk. Az élet-, a vagyon- és a gazdaságvédelmi terület az, ami napjainkban különösen a figyelmünk előterében áll. A korábbinál több az életellenes bűncselekmény, ezen belül a családi és a vagyoni indíttatású. — Véleménye szerint milyen lesz a holnap köz- biztonsága? Nem a távoli, hanem a közeli jövöé? Mire számíthatnak Pest megye lakói? — Hivatásomnál és életkoromnál fogva is optimista kell legyek, reményemet mégsem csupán ezekre a motívumokra alapozom. Módom volt a fejlett nyugati országokban is tanulmányozni a rendőri munkát, s azt mondhatom, hogy a mi rendőreink alkalmasságban, felkészültségben semmivel sem maradnak le nyugati kollégáik mögött. Az anyagi, a technikai hátrányokról most nem beszélnék, bár csökkentésére tudatosan törekszünk, ezt mutatja például az idén „munkába állt” poligráfunk. Azt is felelősséggel állíthatom, hogy eredménytelenebbek sem vagyunk, mint a nyugat-európai rendőrségek, sőt! Igenis, nagyon tehetséges rendőri, nyomozói gárdánk van, akikkel hegyet is lehetne mozdítani. Derűlátásomat tehát erre is alapozhatom. Hiszek abban, hogy az önkormányzatokkal közösen kifejlett erőfeszítéseink meghozzák az eredményt. A hatalmas anyagi, technikai lemaradás bepótlása azonban már meghaladja a mi lehetőségeinket, s pillanatnyilag nem látom, az ország ismert gazdasági helyzetében, hogy a fölötteseink miből és miként tudnának segíteni rajtunk. A szándék megvan, ezt jelzi a többi között az idei létszámfejlesztés is, gondjainkat is ismerik, csak hát a pénz nagy úr. Összefoglalva: a közeljövőt illetően annak van realitása, hogy ne romoljon tovább a megye közbiztonsága, a bűnügyi statisztika. A holnapot illetően az az egyik legfőbb törekvésünk, hogy ha az állampolgárok szükség- helyzetbe kerülnek, a lehető legrövidebb időn belül a helyszínen legyünk. A közigazgatás jellegű feladatainkat is egy szóval jellemezném: ügyfélközpontúság. — Főkapitány úr, beszélgetésünk elején utalt rá, hogy nemes célok megvalósításának a szándékával érkezett Pest megyébe. Másfél év elteltével milyen mérleget lehetne röviden vonni? — Annak idején magam elé négy fő irányt tűztem ki. Az első a bürokrácia, a papírhalmaz, az úgynevezett szabályozók csökkentése, mederbe szorítása volt. Úgy vélem, itt nem lehetek elégedetlen. A másik: egy világos, hatáskörűé» jól elhatárolható rendőri szervezetre gondoltam, ezen belül az elsőfokú szervezetek megerősítésére; lehetőségeim szerint e téren is sikerült előbbre lépnem. Az úgynevezett piramis azt hiszem, mindinkább a talpán és nem a csúcsán áll. A harmadik célom — többször utaltam rá — az anyagi, technikai, tárgyi feltételek javítása volt. Itt is van nem elhanyagolható elmozdulás, külön kiemelném azonban, hogy mind a tizenhárom kapitányság rendelkezik alapítványokkal, a megyei főkapitányság is. Különösen örvendetes, hogy az önkormányzatokban jó partnerre találtunk. Mindez azonban melléke» körülménnyé válhatott vnlna, válhatna, ha nem lenne olyan az állományunk, amilyen. A legfontosabb a mi területünkön is az ember. a rendőr, lett. légyen bármilyen beosztásban, és azt hiszem, hogy ebben a lakosság teljes mértékben egyetért velem. Deregán Gábor
