Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24 / 251. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1992. OKTÓBER 24., SZOMBAT ÜNNEPI MEGEMLEKEZÉSEK A MEGYÉBEN Gyomron országzászlót avattak (Vimola Károly felvétele) a községi temetőben két éve felállított keresztnél rótták le kegyeletüket, emlékezve a két nagymarosi áldozatra, Bürgermeister Józsefre és Laki Bélára is. TÁPiÚ VIDÉKE A csütörtöki hűvös, szeles időben méltóságteljes, bensőséges ünnepségeken emlékeztek 1956 októberére a Tápió vidékén. Nagy- kátán Bodrogi Györgyné, a város polgármestere méltatta a harminchat évvel ezelőtti események jelen-' tőségét. A művelődési központ színpadán a ’Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola tanulói idézték fel a forradalom nagy pillanatait. A tápióbicskei művelődési házban Láng Ferenc polgármester és Földváry Károly általános iskolai tanuló idézték fel szépszámú közönség előtt a forradalom történéseit. Az ünnepség keretében nyitották meg Katona Zsombori Mária, Kolozsvár mellett született, pályáját Marosvásárhelyen kezdő, majd Magyarországon, Ócsán folytató festőművész kiállítását. Ezt követően az emlé- kezők a római katolikus templomba sétáltak át, ahol halotti gyászmisén vettek részt. Nemzeti ünnepünk napján, pénteken délelőtt Szentmártonkátán, a Hősök ligetében tartottak koszorúzással egybekötött ünnepséget. A pártok, szervezetek, intézmények képviselői és a lakosok az 1956-os kopjafánál helyezték el az emlékezet koszorúit, virágait. PILISVŐRÖSVÁR Az égiek i« méltányolták a pilisvörösvári polgárok hazafias érzelmét, hiszen — ha csak rövid időre is —, mégis az emberekre mosolygott az áldott nap. Ennek legjobban a kiscserkészek örvendtek, akik feszes vigyázzállásban tisztelegtek a hajdani hősök emlékére szervezett bensőséges hangú ünnepségen a Hősök terén. Akik megjelentek az októberi forradalom tiszteletére szervezett koszorúzás) ünnepségen, azok jelenlétükkel és elhangzott szavaikkal elkötelezettségüket fejezték ki egy sokáig tiltott és elhallgatott szép eszme iránt, és jelezték, hogy a pilisvörösváriak bátran vállalják 1956 mának szóló üzenetét is. Szép szavak hangzottak el áldozatvállalásról, becsületről, hazaszeretetről és a helytállás erkölcsi kötelezettségeiről. Az újságíró számára pedig nagy tanulsággal is szolgált az ünnepség, hiszen meggyőződhetett arról, hogy csinnadratta nélkül is szép lehet egy ünnepség. SOLYMÁR Oly gyakran hallani azt, hogy a mai fiatalokból hiányoznak az érzések, valahogy nem érthetők számukra olyan fogalmak, mint a hazaszeretet. Anyagiasak, beszédükben is csak a durva kifejezések az uralkodók, távol áll tőlük a szépség iránti vágy, kialakulatlan világlátásuk, történelemszemléletük. Ez akár igaz is lehet, ám — szerencsére — vannak kivételek. Ilyenek a Solymári Általános Iskola diákjai is, akik igen megkapó előadásban emlékeztek meg október 22-én, délután hat órakor, a' művelődési házban megtartott ünnepségen 1956-ról. S akik eljöttek, fejkendős, idős asszonyok, csizmás, ősz hajú férfiak, fiatalok, gyerekek, azokon érződött, nem a „muszáj”, az újabb „elvárás” hozta el őket. Hanem a megemlékezés, az ünneplés szándéka. Ami a forradalomhoz méltó módon sikerült Solymáron. PILIS Tegnap reggel sok pilisi meglepődve ébredt, mégpedig régről ismert, de régen is hallott hangokra. Nemzeti ünnepünk reggelén mutatkozott be a helybelieknek az újjáalakult községi fúvószenekar, Ku- rucz Sándor, az örökifjú hetvenöt éves karnagy vezetésével. A „rezesek” méltón készítették elő a hangulatot a templomkertbeli ünnepi megemlékezésnek, melynek szónoka Kriskó Jánosné jegyző volt. MŰKOR Monor főterén szinte elveszett az ünneplők szerény létszámú csoportja. A volt pártbizottság, a mostani városi könyvtár és a zeneiskola épületével szemközt álló kopjafa tövében gyertyákat gyújtott egy asszony, s itt helyezték el koszorúikat a helyi pártok, egyesületek képviselői. — Szégyen! — kiáltott egy idős asszony, mintegy zárószónokként, s láthatóan alig volt képes visszafogni az indulatait, amíg az üres főtérnek, s a művelődési központ felé balla- góknak kiáltozva elsorolta, milyen sokan hiányoznak a közös ünnepekről. Hol van például a tanulóifjúság? A tanulóifjúság becsületén esett csorbát mindenesetre helyretették a gimnazisták. Irodalmi színpadjuk adott ünnepi műsort a kamarateremben, ahol már megtelt minden széksor, s Bölcső Gusztáv növendékei. mint mindig, megint valami nagyon szépet nyújtottak át az ünnepi közönségnek, amely tapsolt és könnvezett. Dr. Marton Aurél polgármester 1956-ra emlékező beszéde után a temetőbe vonült az ünnepi csoport, hogy a két mártírhalált halt monori fiatalember, Magócsi István és Tóth László sírjára helyezze koszorúit. DUNAKESZI Harang kondult az 1956-os mártírok emlékére. A kisalaai temető főbejáratánál álló kereszt talapzatánál gyertyát égettek az emlékezés résztvevői. Meghajtották zászlóikat a Néri Szent Fülöp cserkészcsapat tagjai. Dr. örményi László, a város polgármestere koszorút helyezett el a keresztnél, s azokra emlékeztette a hallgatóságot, akik nélkül soha nem nyílhatott volna meg az út a szabadság felé. SZÁZHALOMDATTA Százhalombattán tegnap bensőséges ünnepség keretében a városi temetőben a Bodor József amatőr fafaragó művész készítette kopjafánál koszorúkat helyeztek el a város politikai pártjai, az önkormányzat vezetői, és az ipari nagyvállalatok képviselői. Sefcsik István, az 1956-os Nemzeti Bizottmány helyi vezetője emlékezett az évfordulóra. Beszédében személyes tapasztalatain keresztül idézte fel a forradalom történéseit. A megható szavak után az ünneplés a városi katolikus templomban folytatódott, ahol Tóth Andor atya, római katolikus lelkész ökumenikus istentiszteleten imádkozott a forradalomban életüket áldozott fiatalokért, harcosokért, Ezután az esemény a pártok házában, a polgármester, Vezér Mihály méltató szavaival ért véget. A NAGYKOROS Nagykőrösön az Arany János Gimnáziumban — Bazsó Lajos ma már nyugdíjas tanár javaslatát valóra váltva — emléktáblát avattak Barta Margit 17 éves diáklányra emlékezve, akinek életét 1956. októberben oltotta ki égy lövedék. Dr. Kulin Sándor országgyűlési képviselő, a meghitt hangulatú ünnepség szónoka arra emlékeztetett, 1956 magyar forradalma azért világtörténelmi jelentőségű, mert kihever- hetetlen, halálos döfést jelentett a bolsevik világuralomra. A gimnázium második emeletén az emléktábla mellett ezentúl egy osztály viseli az alma mater egykori mártír tanulójának nevét. Délután a kis Hősök terén, a tavaly felavatott II világháborús áldozatok és 1956-os mártírok emlékművénél több ezer nagykőrösi polgár jelenlétében Für Lajos honvédelmi miniszter, a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnöke tartott nagy hatású beszédet. Az ünneplés méltóságát fokozta, hogy azon részt vettek az erre az alkalomra meghívott testvér- városi küldöttségek is, így a hollandiai Haaksebergen, a romániai Nagyszalonta vezetői csakúgy, mint a környező települések polgármesterei. Für Lajos beszédének első részét a forradalom előzményeinek értékelésének szentelte. — Az egész nemzet szíve szinte egyszerre mozdult meg, egy ütemre. Mámoros napok voltak, szinte természetellenes egységbe kovácsoló- dott a nemzet. De nem véletlenül történt mindez, ezt megelőzően néhány év leforgása alatt olyan megpróbáltatásokat zúdítottak erre az országra, amit legfeljebb a török világhoz lehet csak hasonlítani. Az országot megfosztották függetlenségétől, idegen, nag3'- hatalmi akaratot kényszerítettek mindenre és mindenkire. Megalázták az egész nemzetet, a társadalmat. s annak minden egyes tagját, csoportját. Szétzúzták az ország hagyományos gazdaságát, tulajdonrendszerét, elvették a gyárakat és a kis szatócsboltokat, szétzúzták a közoktatást, a kultúrát, semmi sem maradt nyolc esztendő leforgása alatt, amit ez a nemzet századokon át teremtett és termelt ki saját magából saját magának. Szinte nem volt olyan család az országban, akit ne ért volna sérelem, megaláztatás. Ezért volt a mámor, mert az ország minden tagját meg tudta rázni 1956 októbere. Az emlékművet ezt követően elborították a megemlékezés koszorúi. Für Lajos „1956-os hőseink emlékére — Honvédelmi Minisztérium” szalagfeliratú koszorút helyezett el, de a hivatalos szervezetek, pártok s a városi és megyei önkormányzat mellett nagykőrösi polgárok is vittek virágot szeretteikre emlékezve. VÁC Vácott már október 22-én a délutáni órákban elkezdődtek az ünnepi megemlékezések. A város főterén álló- vaskeresztet megkoszorúzták az 56-os szövetség tagjai. A zeneiskola nagytermében tartolt városi ünnepségre várták Bo- ross Péter belügyminisztert és Katona Tamás államtitkárt. Boross Péter ünnepi köszöntőjében csodásnak nevezte a szabadságharcot, amire racionálisan gondolkodó honfitársaink akkor esetleg azt is mondhatták, fejjel megyünk a fainak, hiszen olyan aránytalanul nagy erővel szállt szembe a maroknyi magyarság. Sokáig azt hittük, hogy szilárd betonlábakón megdönthetetlenül áll az idegen hatalom. Ha nem is volt így, hiszen két és fél éve bebizonyosodott, csupán agyaglábak azok, magunkra maradtunk segítség nélkül, s akkor tizenkét csodálatos nap után elbukott a forradalom. A fizikai megtorlás után, ami százak életét követelte, következett a lelki, amelynek hatása a Legnehezebben leküzdhető. Ma országunk a béke szigete. Körülöttünk háborúk dúlnak, államok bomlanak fel. Csak rajtunk múlik, sikerül-e megőrizni belső békénket. Ezen érdemes munkálkodni — fejezte be az ünnepi szónok. Ezt követően az ünneplők a Madách Imre Gimnázium falán elhelyezett Brusznyai Árpád-emléktáblát koszorúzták meg. Itt Katona Tamás államtitkár mondott emlékbeszédet. A 301-es parcellában nyugvó tanár alakját felidézve az államtitkár kijelentette: meg kell ismernünk a gyilkosok nevét, és ki kell mondanunk azokat. Ne csak Haynauét jegyezzük meg, hanem ezeket is. Az emléktáblánál jelen volt a kivégzett mártír özvegye, lánya és unokái. Utánuk a többi jelenlévő is koszorúkat és virágokat helyezett el a táblánál, melyet a résztvevők égő gyertyái még sokáig megvilágítanak az éjszakában. PEST MEGYEI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG Díszegyenruhás rendőrök vonultak fel a csapatzászlóval, mely előtt a testület tagjai tisztelegtek — így kezdődött október 22-én délután, az 1956. október 2-3-i forradalom és szabadságharc harminchatodik, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának harmadik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon. Szabó Gyula színművész műsora után felolvasták dr. Boross Péter belügyminiszter köszöntőlevelét, melyben további lelkesedést, erőt és elszántságot kívánt a fegyveres testületek tagjainak. Ezt követően dr. Lantos György alezredes ismertette azoknak a nevét, akik az ünnep alkalmából soron kívüli előléptetésben, dicséretben és jutalomban részesültek. A szolgálat példamutató ellátásáért a belügyminiszter ezredessé léptette elő dr. Komáromi István Pest megyei rendőrfőkapitányt és Horváth Andrást, a főkapitány bűnügyi helyettesét. Dr. Komáromi István posztumusz 1956-os emlékérmet nyújtott át Sólymos Gyula őrnagy és Patkós Béla őrnagy özvegyének. Az állomány tagjai közül százharmincán részesültek elismerésben a szolgálat példamutató ellátásáért. AZ ÜNNEPSÉGEKRŐL, TUDÓSÍTOTT: Balázs Gusztáv, Ballal Ottó, Borgó János, Dudás Zoltán, Fehér Ferenc, Gaál Judit, Kob- lencz Zsuzsa, Matula Gy. Oszkár, papp János, J. Szabó Irén, Tóth Ferenc. A szónok ezt követően arra a kérdésre kereste a választ, miért kell most is emlékezni. — Azért kell, mert a magyar nemzet történetének egyik legfényesebb korszaka volt ez. Az ilyen korszakok különleges erőfeszítéseket követelnek, bátrakat állítanak a nemzet élére, olyan hősöket, akiknek életéből, erkölcsi helytállásából az utókor mindig meríthet, új és új erőre tehet szert, hitet kaphat. 1956 ragyogó eszményeit nekünk kell valóra váltanunk. Azon kell munkálkodnunk, hogy az adott feltételek között valóra váltsuk 1956 valamennyi magasztos eszméjét — mondta beszéde végén Für Lajos.
