Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24 / 251. szám
A DONI ÁTTÖRÉS ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉK- IÍÁPÓLNA SZENTELÉSÉT TERVEZIK. AZ ÉPÍTÉS BEFEJEZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ÖSZ- SZEG FELE AZONBAN MÉG HIÁNYZIK. BŐVEBB INFORMÁCIÓNK a 0. OLDALON. A Magyar Köztársaság kormányának nyilatkozata XXXVI. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM Áru: 11,.10 forint 1993. OKTÓBER 21., SZOMBAT ÜNNEP Ünnepel a magyar diplomácia: elérte — szó szerint idézem a hivatalos nyilatkozatot —, hogy ha csqk néhány napra is, de késlelteti a Duna elterelését. Ezt nevezem. Teljesítmény ez a javából, minden oka megvan, hogy ünnepelje magát. Ez akár az összmagyarság nagy ünnepe is lehetne, hiszen minden családban krónikába illő esemény, ha a gyerek egyszer csak talpra áll, és bár sután, de már segítség nélkül lesz néhány téveteg lépést. Az utóbbi napok diplomáciai lépései is hasonlóak. A világ most sok gondja-baja közepette ránk emeli tekintetét, hogy napok múltán ugyanez a szempár átnézzen a fejünk fölött. Az Amerikában élő Lipták professzor hangosabban dörömbölt a közönyös világ zárt ajtain, mint az egész magyar diplomáciai sereglet, amely csak akkor szisszent fel, amikor már sarkára csapták az ajtót. Hasonló diplomáciai „erőfeszítésekkel” azt is elérte, hogy például Erdély a világ valamennyi nagy enciklopédiájában mint ősi román föld szerepel. A román diplomácia mégsem ünnepel. Végzi a dolgát. Országa válságos gazdasági helyzetének közepette is mindig volt arra pénze, hogy különböző kiadványokban, diplomáciai fogadások emlékbeszédeiben, fotókiállításokon a világ fülébe égesse vélt igazát. Meg is van az eredménye. Ma már Urundi Burundiban is úgy tudják: Erdély ősi román föld. A magyar diplomácia effélékre nem áldozott. Inkább Erdélyt áldozta fel. A világ Trianonról is csak mások igazsága révén értesült. Talán meghallgatta volna erről a mi álláspontukat is. Ha lett volna, kitől. Bizonyára hihetetlenül hangzik, de hetekkel ezelőtt egy francia diplomata az általunk is fogható egyik tv-csatornán mint szláv népről beszélt a magyarokról. Rólunk s igazunkról legfeljebb az szerez tudomást, aki makacs elszántsággal kérdez ki bennünket, mert magunktól nehezen szólalunk meg. Diplomáciánk ma mégis ünnepel. A Duna kapott még néhány nap haladékot. Az a Duna, amelynek ősi medre mindig is szlovák területen húzódott, csakhogy a bűnös magyar nagyhatalmi törekvések valamikor a maguk irányába terelték. Csallóközi barátom Unokája ezt már így fogja tanulni. Ahhoz képest, hogy már legalább egy éve tudunk a C variáns tervéről, épp időben állt talpra a magyar (diplomácia). Ki vitathatja hát el jogát az ünnepléstől? Paizs Tibor A Duna elterelése súlyos nemzetközi jogsértés A megyeházán tartott ünnepségen — többek között —■ Balázs Tibor is átvette a megérdemelt emléklapot (Erdősl Ágnes felvétele) A városháza díszterme adott otthont a nemzeti ünnepünk tiszteletére rendezett ünnepségnek. Október 22-én délután 3 órakor dr. Szentgyörgyvölgyl Péter címzetes államtitkár, Budapest köztársasági megbízottja tartott rövid megemlékezést. Utalt arra, hogy 195G. október 23-án egy ellenséges társadalmi rendet megdöntő forrada* lom robbant ki a fővárosban, amely másnap szabadságharccá terebélyesedett. Történelmünkben hasonló esemény 1848—49- ben zajlott le, amikor a márciusi polgári forradalom népünk szabadságharcában csúcsosodott ki az idegen elnyomás ellen. 1526 után, amikor is az ország három részre szakadt, a második olyan nagy történelmi időszakot éljük, amikor a nemzet nincs idegen megszállás alatt. A két éve lezajlott rendszerváltást követően óriási feladat vár az országra, amelynek lényege: magyarnak maradni a Kárpát-medcncé- benl A meghívottak tiszteletére műsort adott az abonyi Bihari János és Gyulai Gaál Miklós Zenei Általános Iskola együttese. Az ünnepségen dr. Szent- györgyvölgyi Péter és dr. Skultéty Sándor, régiónk (Folytatás a 4. oldalon.) A magyar kormány és a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszerrel kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokat aggodalommal figyelemmel kísérő magyar közvélemény csalódással, megütközéssel fogadta a hét közepén lefolyt brüsszeli tárgyalások eredménytelenségének hírét. A tárgyalások egyértelműen bebizonyították, hogy a cseh és szlovák fél nem hajlandó a Duna elterelésének felfüggesztésére, Európának ebben a térségében így újabb konfliktusveszély alakult ki. Az elterelés előkészületei a megbeszélések idején is erőltetett ütemben folytatódtak. Megkezdődött a Duna medrének elrekesz- tése, ezzel a cseh és szlovák fél már a brüsszeli tárgyalások idején kész tények elé állította a magyar kormányt és a vita tárgyalásos rendezésében érdekelt nemzetközi tényezőket. A magyar kormány e meghatározó fontosságú pillanatban az ország és a külföld előtt egyaránt kötelességének tartja, hogy kifejtse véleményét arról, miért és hogyan alakult ki a ma adottnak tekinthető, súlyos kényszerhelyzet, ki viseli ezért a felelősséget, milyen következményekre lehet számítani, s Magyar- ország e fordulóponton, az egyre nehezebben visszafordítható helyzetben milyen lépéseket tesz. Az 1977. évi államközi szerződés megszüntetésekor a Magyar Köztársaság abból indult ki, hogy a vízlépcsőrendszer felépítésével és üzembe helyezésével ökológiai szükséghelyzet jön létre, amely csak a szerződés megszüntetésével, azaz a teljes vízlépcső- rendszer elhagyásával kerülhető el. Egyetlen országot sem kötelezhet olyan szerződés, amely lényegében lehetetlen feladat végrehajtását írja elő, ez esetben azt, hogy saját területén jóvátehetetlen károkat okozó vízlépcsőrendszert építsen. A szerződés megkötése, majd módosítása óta alapvetően megváltoztak azok a körülmények, amelyek a szerződés alapját képezték. A cseh és szlovák fél nem tett eleget a magában az államközi szerződésben is előírt vízminőség- és természetvédelmi kötelezettségeknek sem. A szerződés megkötése óta keletkezett általános nemzetközi környezetvédelmi normák elsőbbséget élveznek a szerződésben foglaltakkal szemben. A Duna egyoldalú elterelésével a cseh és szlovák fél olyan, súlyos nemzetközi jogsértést követ el. amely önmagában is elegendő ok az 1977. évi szerződés megszüntetéséhez. A Magyar Köztársaság kormánya emlékeztetni kíván arra, hogy a magyar fél — az Országgyűlés határozata alapján — 1991- ben indítványozta a szer(Folytatás a 2. oldalon.) Tegnap az Operaházban az ünnepi hangverseny megkezdése előtt Antall József miniszterelnök ünnepi beszédet mondott. A zsúfolásig megtelt nézőtéren többek között jelen volt Szabad György, az Országgyűlés elnöke, a hazai cs a külföldi politikai cs társadalmi elet számos kiemelkedő képviselője, illetve a magyarországi egyházak jeles személyiségei. Maiéter Pál kopjafája Tökölön A miniszterelnök beszédét a következő szavakkal kezdte: „ ... Szent nap ez a mai. Szent nap, mert 1956. október 23-án a magyar nemzet egy olyan történelmi tettet hajtott végre, amellyel beírta a nevét a világtörténelembe. Ez a nap olyan, amelyik európai és nemzetközi méretekben magasra emelte a magyar nemzet, a magyar szellemiség zászlaját. 1848- ban a magyar szabadság- harc kirobbanásával, a forradalom és szabadságharc történetével akkor is nagy tekintélyt és elismerést váltottunk ki. Akkor is csak hatalmas, túlerőben lévő hadseregek taposhatták el a magyar honvédséget. 1956. is ilyen világ- történelmi jelentőségű esemény volt, amihez azt hozMsgyeszerte tisztelegtek a mártírok emlékének NAGY TÖRTÉNELMI IDŐSZAK Országszerte ünnepi megemlékezések voltak az. 1956. október 23-1 forradalom és szabadságharc 36. évfordulója Alkalmából. Pest megye településein tisztelettel adóztak a mártírok emlékének, s büszkén idézték fel azt, hogy hazánk volt az első ország, amely nem gyógyuló sebet ejtett a kommunista rendszeren. Nagykörösön, ahol felavatták a vérzivataros napokban mártírhalált halt diáklány, Barta Margit emléktábláját, Für Lajos honvédelmi miniszter mondotta: 1956 eszméit az utókornak kelt valóra váltania, s ez az októberi napok ma is érvényes politikai üzenete. zá kell tennem, hogy 1956- ban a világ láthatta a történteket. 1848—49-ben csak hallhatta. 1848—49-et követően Henrich Heine úgy érezte, hogy megszűkül a német gúnyája, nevét, ha hallja a magyarnak. 1956 után az európai szellemiség, a világ szellemiségének jeles alakjai érezhették úgy, hogy hálával tartoznak a magyarságnak, amelyik a vérét adta. Albert Camus úgy érezte, hogy a magyarságot, amelyik a vérét áldozta, különlegesen kell megbecsülni... Európára is mutatott, arra, hogy európai szolidaritásra van szükség, és mi ebben az irányban is utat mutattunk. Ügy érzem, hogy amikor a nemzet egészéről beszélek, mindenkiről, aki a magyarsághoz tartozik, az ország minden lakosáról, akkor nyugodtan kijelenthetem : amikor nemzetben gondolkodunk, akkor sohasem kizáró szándékkal, sohasem azért hangsúlyozzuk, mert a mi patriotizmusunk rosszabb lenne, mint más népeké, más nemzeteké. Ki vonja kétségbe, hogy a léleknek, a szellemnek az áldozata, a szellemnek és a léleknek a szimbóluma az, amikor akár a csillagos-sávos ame(Folytatás a 3. oldalon.) ' ANTALL JÓZSEF ÜNNEPI BESZÉDE A magyarság a vérét áldozta
