Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-22 / 250. szám
ÜNNEP 1993. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK ... Régóta foglalkozom a valamikor világszerte is jó hírnevű magyar törvény- széki or-ostan néhány forradalom utáni botránykövével, amely nem hozható egy nevezőre a sokszor helytelenül ismertetett és felhánytorgatott tiszaeszlá- ri perrel. Tiszaeszláron ugyanis esetleg tévedtek a falusi boncolóorvosok, ezzel szemben. például Miskolcon az ország vezető, hivatásos, tehát csak törvényszéki orvostannal foglalkozó szakemberei adtak tudatosan hamis szakvéleményt. Különbségről beszélhetünk azért is, mert a tiszaeszlá- ri boncolok esetleges tévedése következtében nem ítélték el senkit, a nyíregyházi megyei törvényszék a per valamennyi vádlottját felmentette. - A miskolci ügyben azonban az orvos- szakértők, tudatosan hamis szakvéleménye: '• lehetővé tette, hogy n hatalommá! szembeforduló,- ■ gyilkossági -cselekményben : - ártatlan személyeket bírósági ’komédiák segítségévéi börtonba csukjanak, illetve tudato- -san meggyilkoljanak. ■ Népp tüdőm. milyen Isf meretei varinak TÍszaesz- tárról, a rrrai magyar polgároknak. Valószínűleg gyér és sok tekintetben nem helytálló. Kitetszik ez azokból az újságcikkekből is, amelyek az idén, Eötvös Károly születésének 150. évfordulóján jelentek meg. ö volt annak idején a ti- szaeszlári vádlottak védőügyvédje — a Zsidók Világszövetsége megbízásából —, és az ügyet Nagy per című munkájában publikálta. Az, hogy a vádlott által megfizetett védőügyvéd nem egészen tárgyilagos — az ügyvédi etika szerint sem köteles olyan adatokat felemlíteni, amelyek védencét terhelnék —, az általánosan tudott. Eötvös azonban nemcsak ügyvéd volt, hanem élénk fantáziájú író, amiért is kortársai a „Nagyhazug”, illetve az „Utolsó Háry János” melléknévvel illették. Ezek tudatában kell tehát a Nagy pert olvasni. Mivel a 150 éves évforduló kapcsán felemlegették a lapok Tiszaesziárt — és természetesen tendenciózus LEVEL AACHENBŐL Hamis szakvélemény, halálos ítélet valótlanságokkal —, jó lenne az ügyet a maga valóságában a magyar nagyközönségnek megmutatni, de nem hiszem, hogy ez ma Magyarországon lehetséges, mert Konr&d György és a ehartások bizonyára felr hördülnének, és Tóm Lantos a Fehér Házban fasisz- tázna le bennünket. Tisza- eszláít csupán az összehasonlítás kedvéért említettem, valójában az említett miskolci ügy háttéréi szeretném megvilágítani. Ma a megváltozott körülmények lehetővé teszik, hogy rámutassunk, miként működött. az úgynevezett szocialista igazságszolgáltatás. A . legfelsőbb - Bíróság •■Komjáti -Ferenc- ügyének ■semmisségi kérelmével kapcsolatos elutasító, hátát rozata a jogállam szégyene; Ez ugyanis nem egy jogá- szilag megindokolt megállapítás, hanem egy minden alapot nélkülöző kinyilatkoztatás. A tanácsnak ugyanis először azt kellett Volna természettudományosán bebizonyítania, hogy a mégüneselt Gáti Gyula halála és Komjáti Ferenc állítólagos cselekedete között megvan a szoros Okozati kapcsolat. Azonban jogilag éppen itt van a bökkenő: a bizonyítási láncolat megszakad. Gáti Gyulát ugyanis nem a perben említett bányászlámpával, hanem csákánynyélle! és kerék- vizsgáló kalapáccsal verték fejbe. Az 19-őG. október 26-án dr. Fliegler Kálmán és dr. Sótonyi Gábor által végzett boncolás eredménye arra enged következtetni, hogy kalapáccsal fejre mért ütések alkalmasak a leírt sérülések létrehozására és a halál előidézésé-, re. Az elmondottakon kívül .van még más eljárásjogi hiba is a bizonyításban, éspedig az, hogv Gáti Gyula sérüléseit, halálának Az Aachenben élő dr. Tamásba Lóránt, az igazságügyi orvostan nemzetközi hírű tudósa több koncepciós pert tanulmányozott. Egyebek között az emberöléssel vádolt, 1957-ben elítélt és kivégzett, miskolci illetőségű Komjáti Ferenc ügyéhez kapcsolódó igazságügyi orvostani szakvéleményekét is közelebbről megvizsgálta. Figyelemre méltó következtetésekre jutott. okát igazoló perirat (boncolási jegyzőkönyv)- nincs, és az ítéletet hozó tárgyalás időpontjában . semvolt ... A már boncolt áldozatok exhumálását elrendelték, mivel dr. Flieg- ler és dr. Sótonyi szakvéleményét ném tartóitok alkalmasnak arra, hogy ,ítéletet lehessen alapozni rájuk. Komjáti Ferenc halálra ítéléséhez , Ugyanakkor, jobban illett a leletük, mint az, amit a pesti újra- böneojóje találtak-. A pestiek ugyanis semmit nem találtak. Halálokot, sérüléseket nem állapítottak meg, mert a Gál Gyulaként exhumált és nekik boncolásra átadott holttest nem volt azonos Gáti Gyulával. A holttesttel kapcsolatos rejtély nem azért érdekes, mert Tiszaeszlárra emlékeztet — a Sólymost Eszterrel ösz- sZefüggésbe hozott vízi hulla azonosíthatóságára gondolok —, hanem azért, mert az ügy legfontosabb adata súlyos eljárási hibája a halálos' ítéletnek, amelyet a Legfelsőbb Bíróság semmiféle jogászi furfanggal nem kerülhet meg, nem tussolhat el. Az újraboncolók ugyanis véleményükben egyrészt, kijelentik, hogy a nekik átadott holttest nem azonos Gáti Gyulával, másrészt kifejtik, hogy újabb exhumálások sem vezetnének eredményre, mert a hosszú hónapok óta földben lévő holttestek már felismerhet ellenek. Hogy is van ez? Ez a legnagyobb marhaság, logikátlanság: corítradictio in adiecto. Legalábbis így tanultam ezt ezelőtt 56, évvel a gimnáziumban — igaz, akkor meg logikus gondolkodásra tanítottak Kornis Gyula tankönyve alapján. Nem iehet ugyanis kijelenteni, megállapítani, hogy a „boncolásra átadott”, hosz- Szú hónapok óta földben lévő hoittest nem azonos Gáti Gyulával, és ugyanakkor azt mondani, hogy a többi halott exhumálása felesleges, és nem vezet eredményre, mivel az ugyanannyi időig tartó földben fekvés felismerhe- 1 tétlenné tette .őkét. : A véleménynek csak egyik kitétele helyes, miszerint az „ellenforradalom” áldozatait összecserélték. Csakhogy ez nem a temetéskor, hanem a boncoláskor történt, éppen ezért az első boncoláskor az állítólagos Gáti Gyulára vonatkozólag tett megállapítások -nélkülöznek minden bizonyítási értéket Komjáti Ferenc bűnösségét illetően. A huliacsere nagyon is érthető. A megyei kórház proszektúrájára 25 halottat szállítottak be. Ilyen nagy hullaforgalomra az osztály sem . személvze- tileg, sem helyiségeit illetően nem volt berendezkedve. felkészülve. Ezekhez jött az akkori zavaros helyzet, ami nem tette lehetővé a nyugodt, kiegyensúlyozott rutinmunkát. Ezt Sótonyi doktortól tudom. . A temetéskor csere nem történhetett, tehát a. valódi Gáti Ovidét exhumálták és boncolták a pesti szakértők, de a ieiet nem nassz.olt a készülő koncenciós perhez. Az ÁVH-s áldozatokat nem kaparták el titokban, hanem családjuk, hozzátartozóik jelenlétében temették el őket. Űk bizonyára megnézték, hogy ki fekszik a koporsóban. A peri rátok között szerepelnie kell a „nem Gáti” boncolási jegyzőkönyvének, mert, mint mondottam, az exhumáló által „nem Gátinak” deklarált holttest v alójában Gáti Gyulával azonos, de nem mutatott olyan sérüléseket, amelyek á Komjáti Ferencnek felrótt cselekvőségeknek megfelelnének, és alkalmasak a halál megmagyarázására. Meg kell kérdezni, mi lett ezzel az „ismeretlen” holttesttel. Mint ilyen lett vissza temetve? Ez lehetetlen. És vajon így van még ma is nyilvántartva a miskolci halotti anyakönyvben? Nem kívánok további kérdéseket feltenni, csupán a Legfelsőbb Bíróságnak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy Komjáti Ferencet annak idején nem lehetett jogosan elítélni, mért amivel vádolták, az nem volt bizonyítható. A perben szereplő, véleményt adó orvosszakértők munkája alapján még az is feltehető, hogy Gáti Gyula ma Is éleiben van. Az -általuk szerkesztett boncolási jegyzőkönyvnek nincs hitelt érdemlő bizonyító ereje, azok alapján képzett és lelkiismeretes szakértő nem adhat perdöntő véleményt. Mindennél jobban igazolja ezt Moha István első boncolási jegyzőkönyvé, amelyben öngyilkossági fejlövésben adják meg a halál okát az első boncolok, holott a fejet ért többszörös, súlyos tompa erőbehatárok következtében halt meg az illető. A Komjáti Ferenc ügyében folytatott tárgyaláson szakértőként meghallgatott exhumáló orvosok: dr. Kelemen, dr. Fá- ber, dr. Budvári, dr. Somogyi, dr. Földes ezért bűnösök a Btk. 238. paragrafusának 4. pontjában meghatározott bűncselekmény elkövetésében. A hamis szakértő: véleményt adó exhumáló orvosok közül kelten még ma is 'élnek... Az ügyészségek'' a bűnvádi' eljárás .megindítását, a beadvány elfogadását elévülésre váló hivatkozással nem utasíthatják el... Az érvelésnél ki kell dombo-i rí tahi azt a különbséget, ami a régi Btk. (1878. V. t. c.) és az új Btk. (1978. IV. t. c.) között van . Komjáti Ferencet tehát lényegében hamis szakvélemény alapj'án ítéltei halálra a bíróság... A történtekért elsősorban a bűnüldöző . szervek (ÁVH, ügyészség) felelősek, mert hamis tanúvallomások, szakértői vélemények segítségével ártatlan embereket ültettek a vádlottak padjára... Dr. Tamáska Lóránt Nagykörös városát különösen hátrányosan érintette a Rákosi-féie önkény uralom: elvesztette határának egy- harmadát, városi jogállását, kulákvárossá nyilvánítása következtében üzemeit, intézményeit (tanítóképző, bíróság. OTP stb.). az éhezést, nélkülözést sohasem ismerő lakosságnak súlyos ellátási gondokkal kellett szembenéznie — ipari termékek cs mezőgazdasági termények terén egyaránt —, régi, híres mezőgazdasága a kulákiildözé- sek és az erőszakoltan létrehozott, működésképtelen termelőszövetkezetekben gyakorlatilag megsemmisült. Nem volt városfejlesztés — 1945—1956. között összesen húsz családi ház épült, állami erőből pedig semmi sem —, és az épület-karbantartásokra sem lehetett pénzt szerezni. A város helyzetének bizonytalanságát mutatta a rendkívül ingatag városvezetés is: 1945—1956. között hét polgármester, illetve tanácselnök, négy vb-titkár, és nem kevesebb, mint 16 rendőrkapitány váltotta egymást, teljes mértékben nélkülözve a lakosság bizalmát, támogatását, segítő együttműködését. Egy kisváros a Az 1956. október 23-án Budapesten kezdődő forradalmi események élénk visszhangot váltottak ki városunkban. A változtatás igénye már hónapok óta a levegőben volt, míg október végére nyíltan a felszínre tört. (Október 22.: koszorúzás és beszédek az Arany János-szobörnái; október 23.: este rendkívül viharos összejövetel a kul- túrházban, a TIT értelmiségi klubjában.) . Október 26-án a diákság koszorúzott a Kossuth-szobornál, amely koszorúzás rendkívül nagy tömeget felvonultató tüntetéssé alakult át. Az esti órákra ledöntötték a megszállás és önkény- uralom jelképének tekin- !elt szovjet emlékművet, a helyi pártvezetők halálos áldozatot követelő (17 éves diáklány) provokációja nyomán megostromolták a Kossuth Lajos utcai pártházat, sor került a rendőrség épületének átvizsgálására, jelentéktelen, iratmegsemmisítésekre. A rend fenntartására hivatott rendőrség. gyakorlatilag szétesett, jelentős mennyiségű fegyver került ellenőrizetlenül a lakosság kezébe. A helyi forradalom napjáról, 1956. október 26- . ról így írt a kortárs. dt Balanyi Béla naplójában: „Kitört mindenkiből a 12 évi elnyomottság, a keserű, nehéz évek minden fájdalma. Szabadot lélegzett az ember, a diadalmas ha- rangszó a tornyokból az októberi estében felejthetetlen volt, 1848. márciusi napokban érezhetett ilyet a város népe.” A forradalmat követő napon spontán módon megalakult a helyi Nemzeti Bizottság, ameiynek elnöke a közigazgatást ismerő dr. Végh Sándor egykori jogász, majd egyéni gazdálkodó lett. A Nemzeti Bizottság magát hangsúlyozottan ideiglenesnek', kizárólagos feladatának pedig a közellátás biztosítását, ä közrend és közbiztonság fenntartását tekintette. A fegyverek összegyűjtésére megszervezték a nemzetőrséget, a közbiztonság elősegítésére együttműködtek a szovjet parancsnoksággal és a magyar honvéd helyőrséggel. Számos határozatot hoztak az élet normalizálására, az üzemek és intézmények működésének biztosítására. A városi tanács végrehajtó bizo.ítsága 1956, december 10-éri megköszönte a Nemzeti Bizottság tevékenységét, az indoklásban írva: „Városunkban a Nemzeti Bizottság volt az. amely az első. perctől kezdve az ügyek vitelének élére állt,: A Nemzeti Bizottság legfontosabb teendőjét, a közrend biztosítása, a viszonylagos nyugalom helyreállítása, azonkívül a folyamatos és zavartalan közellátás biztosítása képezte. Kétségtelenül megállapítható, hogy Nagykőrösön a Nemzeti Bizottság működése, és jó működése következtében különleges zavargások, a forradalmi időt megelőző időkben vezető tisztséget betöltő személyiségek elleni üldözések, tettleges bántalmazások nem keletkeztek... A végrehajtó bizottság megállapítja, hogy a Nemzeti Bizottság működésének időtartama alatt egyedül ér, kizárólagosan a nép és a város érdekét tartotta szem (lőtt.” (Szükséges megjegyezni, hogy ezt a vb-határozatot a Nagykőrösi Tanács V. B., majd a tanácsülés is hatályon kívül helyezte 1958-ban.) Sajnálatos tény, hogy a Nemzeti Bizottság irataf- nak hiánya miatt intézkedéseit csak . . másodlagos forrásokból •— elsősorban bírósági perekből és 1957— 1958-ban készített jelentésekből — ismerhetjük meg. A nagykőrösi forradalom vi tat h al a ti a n jogosultsága mellett szembetűnő annak rendkívüli fegyelmezettsége. mértékletessége. A súlyos sérelmeket elszenvedett lakosság hangulatát a végsőkig fokozta a felelőtlen-gyilkosság: az első naforradalomban pon a városban valóságos lincshangúlát volt. amelyen sikeresen lett úrrá a demokratikusan választott vezetés. A város forradalmi eseményeinek különös sajátosságot adott az a tény, hogy mindvégig éreztette jelenlétét a helyi szovjet katonai parancsnokság. Különös súlyt jelentett továbbá a magyar katonai helyőrség, amelynek parancsnoka — Kovács őrnagy — október 27-én még lövetni akart, majd fegyveres helyetteseivel a Nemzeti Bizottság valamennyi ülésén jelen volt Kovács, őrnagy a Nemzeti bizottság - vezetői élleni perben így- vállott 1959- ben: „A Nemzeti Bizottság csak a város rendje és biztonsága érdekében cselekedett, valamint a munka, illetve az élet megindítása érdekében.” Ezek után a” város valamennyi lakosát-, váratlanul érte az indokolatlan elszán moltatás. megtorlás. A város ellátásáért és biztonságáért önzetlenül dolgozókat ellen forradalmároknak nyilvánították, felelősségre vonták, közbiztonsági őrizetbe helyezték vagy börtönbe zártak. Dar a nagykőrösi Nemzeti Bizottság vezetői a korszakban szokatlanul enyhe ítéletet kaptak — 1 hónap és 1 év közötti börtönbüntetések —, de például Crettier Ferenc ágronómust a Legfelsőbb. Bíróság Népbírósági Tanácsa 12 év börtönbüntetésre ítélte államrend elleni bűntett vádjával. Gyakorlatilag ma már megállapíthatatlan azoknak a száma, akiket „ellenforradalmi tevékenységért” munkahelyéről elbocsátottak, áthelyeztek, vagy megalázó fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene. Az 1956-os nagykőrösi forradalom valóságos indítékait, tisztességes célját, a kritikus helyzetben tett in- tákedéseit minél előbb fel kell túrnunk, közzé kell tennünk. mért még van lehetőségünk az utólag készített források szándékos torzításainak kijavítására. Az Igazság megismertetésével pedig tartozunk a város nehéz helyzetében helyi i álló, ám később meghurcolt ismert vagy ismeretlen szereplőinek, a nemzeti bizottsági tagoknak, a nemzetőröknek és a város akkori lakosságának. Dr. Böör László
