Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-22 / 250. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK 13 A LENGYEL 195 HÍVEN A TÖRTÉNELMI LELKIISMERETHEZ A 400 ezer lakosú Poznan 1956, június-23-á'n egyre -ha■ talmasabbá növekvő menet lépéseinek zajára ébredi: az óriási Cigielski Fémművek akkoriban: ZISPOl munkásainak menetéhez egyre több más ipari üzem. intézmény személyzete és a város többi lakosa csatlakozott. Ez a nap és ezek a léptele jelentették a lengyel társadalom tömeges lázadásának kezdetét, amely megelégelte az elmék- és lelkek Szovjetunióból átvett kommunista lekötüzé- sét. Poznanból származom," akkoriban a helybeli műegyetem diákja voltam, a • korabeli eseményeket ismerem, mert részt vettem bennük. Mindez kevésbé ■ ismert Magyarországon, m,int az októbe.ri fordulat. Ezért most valamivel több figyelmet szentelek nekik. Úgy kezdődött — mint az a spontán mozgalmak esetében, lenni szökött —, hogy Igazságtalanul megemeltek a munkahelyi normákat, és oktalanul Icja- . rágták a prémiumokat. A helybéii és a központi, var- . sói szervek által . hónapokon át lelketlenül és félvállról kezelt probléma okozta a robbanást. Ez annál is inkább, lehetséges volt, hiszen a_II. világháború során kipusztított ország és a társadalom anyagi helyzete nem javult, ugyanakkor egyre Iáiba- , tőbbá vált a Közvagyon kommunista elpocsékoíá- sa, a nemzet hangjának semmibe, vételé, valamint a jogrend,„felülről jövő” áthágása. A tüntetők Poznan utcáira a következő jelszavakkal. léptek: „kenyeret akarunk", „ r. . fizetésemelést, árcsökkentést”; hamarosan azonban hozzájuk kapcsolódták a politikai természetű követelések is.: „te' a vérszivókkal”, „le a bol.se- vizmussal", „Szabad választásokat az ENSZ felügyelete alatt”. . A tüntetők képviselőinek az a kísérlete, hogy párbeszédet kezdhessenek az államhatalommal, eredménytelen maradt. Varsó hallgatott, várta az események kifejletét, hogy jogcím legyen a revánsra, az ütésre. A százezresnél is nagyobb tömeg elveszítette türelmét, és felgyorsullak az események. A „Szabad Európa Rádió” adását zavaró berendezéseket megsemmisítették. A városi börtön kapuit betörték, hogy kiszabadítsák a politikai foglyokat. Hasonló célja volt az UB (Biztonsági Hivatal, az AVO lengyel megfelelője) vajdasági székháza elleni támadásnak is. Ekkor hangzottak fel az első lövések, melyeket a hivatal emberei adtak le. Megkezdődtek az utcai harcok. A lázadás, amely csupán Poznan környékére terjedt ki, hamarosan, másfél nap alatt elbukott, a messzi Sziléziából oda vezényelt katonai egységek segítségével fojtották el. A megöltek száma körülbelül 75 fő volt, (Közöttük a 13 éves Romek Strzalkowski, aki a Biztonsági Hivatal épülete előtt emelte magasba a fehér-piros lengyel zászlót, .melyet egy sebesült .villamoska- lauznő ejtett ki á kezéből.) Körülbelül 800 tő megsebesült. Az akkori miniszterelnök, Cyrankie- wicz, aki 28-án délután érkezett Poznanba, másnap az egész országban sugárzott rádióbeszédet tarlóit. Ebben a következőket mondta: „Mindenki..., aki kezet emelni'merészel a néphatalomra, bizonyos lehet abban, hogy kezét a néphatalom levágja ... ” Egyúttal a külföldről irányított, úgynevezett „imperialista provokációval” !n- szinuált, annál is inkább, mert éppen tartott a Póznáéi Nemzetközi Vásár. A póznául „véres” vagy „fekete csütörtök” eseményei az egész országot megrázták, növelték a társadalmi fermentációt, amely 1956 tavasza óta terjedőben volt. A nyári hónapokban — Varsóban és másutt — spontán munkástanácsok alakultak, a sajtó egyre kifej ezett.ebbe'n tárta fel a káoszt és a gazdasági visz- szaéléseket, augusztusban újdonság volt az 1944-e» varsói felkelés ;korábban eltiltott megünneplése, melyben részt vettek a nemrég még üldözött és bebörtönzött tisztek, a Honi Hadsereg (a II. világháború alatt a londoni emigráns lengyel kormányhoz csatlakozó hadsereg) kötelékéből, Czestochovvában pedig különleges egyházi ünnepségre kerül sor, a „Jas- na Góra-í fogadalmak”-v&. melyen a bebörtönzött Wy- szynski bíboros tiszteletére üres fotelt állítottak a közönség elé. Itt eladdig soha nem látott tömeg, • kör rülbeiül egymillió embei gyűlt össze. A társadalmi mozgolódás növekedése következtében a hatalom politikai rendszere mind kevésbé irányíthalóvá vált, felsőbb köreiben nőtt a veszélyeztetettség érzése. Ennek az elitnek erői megosztottak voltak abban, hogy mit kellene tenni: továbbra Is a Szovjetunióra támaszkodva a nép ellenében kormányozni (mint a nato- lincsikoknak nevezett konzervatív szárny kívánta), vagy pedig lazítani a Kremlhez fűző szálakon, és a lengyel társadalommal fenntartott kapcsolatok új útját járni (amit a pulav- csikolc elnevezésű, növekvő erejű réformszárny akart). Az egyedüli, mindkét szárny által elfogadható megoldás az lett, hogy Gomulká- ra tettek, a Lengyel Munkáspárt volt elnökére - és mezőgazdasági miniszterre, aki 1949 óta volt házi őrizetben. Ügy tartották, hogy a repressziók áldozataként egyedül ő élvezi a társadat lom bizalmát,, s . ugyanakkor, a változások kommú- nistá — ám- emellett nemzeti — jellegét is biztosítja. A tervezett változás nem állt kézre "a szovjeteknek. Hogy eltérítse szándékuk-. . tói, Hruscsov -a LEMP teljes politikái bizottságát Moszkvába . invitálta, még . az előtt a plenáris ülés előtt, amelyen Gomulkát a ■ pártvezeíőségbe - akarták kooptálni. Miután az 'első : titkár, Ochab a látogatás .elnapolását javasolta, Hruscsov Molotovval és a tábornoki karral együtt váratlanul Varsóba repült X. 19-én, szó szerint a plenáris ülés megnyitása előtt néhány órával. Hruscsov — mások között Gomulkával folytatott — drámai tárgyalásai után a felek’ megállapodásra jutottak. A Varsó felé közeledő szovjet csapatokat Hruscsov parancsára megállították. Lé- nj'eges. azonban, hogy ezen a napon országszerte tömeggyűléseken fejezték ki az Oehab és Gomulka álláspontja .iránti .szolidaritást, ami megkönnyítette nekik, hogy a szovjet nyomásnak ellenálljanak. Október 20-án tartotta Gomulka a plenáris ülésen programbeszédét. Bemutatta a sztálini időszakban felgyülemlett .rosszat. Kritizálta a gazdasági voluntariz- must és a hatalom eszközeként alkalmazott hazugságot és provokációt, Új irányítási módszerek bevezetését jelentette be. Aláhúzta, hogy a lengyel- szovjet kapcsolatoknak az államok szuverenitásán kell alapulniuk. Mindez végeredményben az egy- párti irányítás megőrzött viszonyai között a politikai v iszonyok liberalizálásának programja volt. Másnap, azaz október 2t-én Gomulkát első titkárrá, választották. ., A lengyel helyzetet bonyolították a magyarországi, események, . melyek Bu- - dapesten október 23-án a tömegtüntetéssel, az újjászülető Lengyelország iránti szolidaritás kifejezésével kezdődtek, a Bem-szobor- nál. A LEMP Központi Bizottsága kezdetben támogatta Nagy Imre politikáját és a magyar forradalmat, ahogyan mindvégig óriási együttérzéssel tekintett a magyar ügyre a lengyel társadalom egésze. A Türelmes sorban állók 36 a nemzeti örökség része Konrad Sutarskl végzettsége szerint mezőgazdasági gépészmérnök. érdeklődése azonban az irodalom feié terelte. Költő, esszéista, műfordító, a lengyel—magyar kulturális kapcsolatok ismert alakja. Magyar feleségével évtizedek óta hazánkban él. Idén júliusig másfél éven át a Nagymező utcai Lengyel Kulturális Intézet és Tájékoztatási Központ igazgatója volt. Fenti írásunk szerzőjét arról kérdeztük, miként látja ma lengyel szemmel a magyar októbert. — Lengyelországot a második világháború alatt érte két szovjet megszállás: 1939-ben, amikor az ország keleti felét foglalták el, majd 1944—45-ben, amikor a felszabadító harcokat követően nem vonultak ki. Lengyel forradalmat azonban nem fojtottak vérbe a későbbiekben szovjet fegyverekkel. Ifjan, de már felnőtt fejjel éltem át ötvenhatot Poznanban, s magyarországi lakosként közéiről megismerkedhettem azzal, amit a felkelés és a megtorlás itt jelentett, ösz- szétartotla az egész régi, demokratikus ellenzéket, biztatást adott a reformok és a haladás híveinek. A Magyarországon mostanság zajló politikai harcok árnyékot vetnek ötvenhat. képére,, s ezért a felelősséget — véleményem szerint — nagyrészt a mai ellenzék viseli, amely a kormánykoalíció elleni támadásaiban nem ismer sem Istent, sem embert. Ha úri kedve úgy hozza, képes fel-' szeletelni, feldúlni a magyar október örökségét is, eszközként használja a hatalmi harcba. Ebbe pedig ez. a nemes örökség belepusztulhat. Felmérhetek' len veszteség .lenne, hiszen ötvenhat volt mindannak a kiindulópontja, amit a magyar társadalom mára elért. Bukásában-"ts^ nemes, fontos esemény Ma-" gyarország történelmében; nélküle forrás nélkül maradnának napjaink eredményei. Én úgy tartom, a magyar, október . a nemzeti örökség része, közös kincs, közös emlékezet, amelynek ébren tartása állampolgári kötelesség. Ugyanez a véleményem a lengyel ötvenhatról is. — bursa — Működött a Molotov-koktél lengyelek tömegesen siettek vért és öltözéket adni „magyar testvéreiknek”, vagy díszőrséget álltak a varsói Magyar Kulturális Intézet előtt. Lengyel repülőgépek landoltak Ferihegyen, vérplazmát és más gyógyszereket hozva. Hiszen mindkét felkelő nemzet céljai hasonlóak voltak; A lengyelországi reformokat Magyarország bukása után is folytatták. Rehabilitálták a korábban törvénytelenül elítélteket, a parasztoknak átadták a veszteséges szocialista gazdaságok földjeit, továbbra is tartott az olvadás a kultúra területén... Mégis, a LEMP reformbe- állitottságú vezetőségének helyzeté már 1957-től rosz- szabbodott. Az állam egyrészt a lengyel társadalom elvárásai. másrészt a Kreml, a szomszédos országok és a kevéssé megváltozott pártapparátus kétoldali nyomása alatt működött. Ezért az erőviszonyok eltolódtak a dogmatikusok javára, akik idővel egyre erősebben befolyásolták Gomulkát. Az októberi remények időszakának végét általánosan, bár jelképesen, a „Po prostu” (Egyszerűen) című, hallatlanul népszerű, a reform híveinek bástyául szolgáló hetilap felszámolásának dátuma jelzi. Ez 1957. október 2-án történt, vagyis, alig egy évvel Gomulka hatalomra jutása után. Hogyan értékelhetjük a lengyel 1956-ot ma, a már szabad országban? Nem tekinthetünk rá elkülönítve a későbbi lengyel társadalmi megmozdulásoktól, 1963, 1970, 1976, 1980—81 eseményeitől, amikor a nemzet egyre újabb tiltakozásai lassan és kitartóan felmorzsolták az igazságtalanság és rabság láncait. Nem tekinthetünk rá elkülönítve más, volt szocialista országok reformtörekvéseitől. Bár az első lépést Hruscsov és titkos beszéde, a sztálini rendszer súlyos kritikája jelentette az SZKP 1956. februári, XX. kongresszusán, mégis a szocializmus reformálásában, majd megdöntésében alapvető szerepet Lengyelország mellett — Magyarország játszott. Magyarország kiváló szerepét azért hangsúlyozom, mert 1956 veresége után az ország, a nemzet már a 60-as években ismét az újjászületés útját-módját kereste: ezúttal lóként gazdaságiakat, majd diplomácia iákat is. Az ismétlődő lengyel társadalmi megmozdulások és a magyar, gazdasági eredmények (az 1968-as csehszlovák reíormiörekvésSk és a Charta 77, az NDK lakosságának 1989-es, tömeges exodusa mellett) mutatták . meg, hogy. .minden elnyomott nemzet érdekében, bár a rajtuk uralkodó elit számára is.szükség van alapvétő reformokra. Csak e sokéves magyar és lengyel (általában fogalmazva közép-kclet-éurópai) küszködés és tapasztalat tette lehetővé a 80-as évek második felében Gorbacsov reformpolitikáját, és a 30- as, 90-es évek fordulóján a szocialista-kommunista moloch végleges bukását. ■ Manapság Lengyelország- 'ban sokan mondják 1956- ról, hogy sápadt és jelentőségét veszítette, hogy csak a korabeli hatalom kibúvója volt. Mégis, bármennyire is palotaf orra dalom-jel-l-egű volt (októberi, Gomulka-fé- le kiadásában), minden változást az elégedetlenség és tiltakozás lentről jövő tömeges mozgalma kénysze- rített ki. Ezért a pirkadat kezdete ez az év, az én — akkortájt felnövő — nemzedékem számára az az időszak is, amikor először vehettünk friss, szabad levegőt. Bár ez a szabad érzés nam tartott sokáig, olyan élmény volt, amelyet nem lehet, nem akarunk elfeledni, amely után lehetetlen volt betömni a szánkat. Ennek emlékét őrzi ma a miskolci Strzalkowski utca, azé a 13 éves fiúé, aki Poznanban magasra emelte a fehér-piros lengyel zászlót, és elesett. Hasonló jelkép a poznani utca, amely a 17 éves Mansfeld Péter nevét .viseli. Bár csak minél több ilyen emlékőr- ző nyom létezne. összességében 1956 hallatlanul fontos része annak a hagyománynak, amelyről a nagyszerű romantikus költő, Norwid így beszélt: „Tudd még, hogy áz emberi méltóságot a hagyomány emeli ki a mézei vadak köréből, az pedig, aki elszakadt a történelem lelkiismeretétöl, távoli szigeten elvadul és vaddá változik.” Konrad Sutarskl
