Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-30 / 256. szám
Sütő András hatvanöt éves A 65 éves Sütő András, mellette Farkas Árpád költő Sütő András 65 éves. Ebből az alkalomból múlt héten Marosvásárhelyen a kultúrpalotában köszöntötték őt. A közönség özönlött a rendezvényre: az erkélyek, a kakasülő úgy megtelt, hogy „életveszélyessé” vált a terem. Így a műsort csak akkor kezdték meg a szervezők (a Kemény Zsig- mond Társaság és a Látó szerkesztősége), amikor az érdeklődők egy része a színpadra s a folyosóra szorult. Írót így még tán sosem köszöntöttek! A magyar irodalom egyik legnagyobb vigaszát, Sütő Andrást — ahogy Illyés Gyula írta — méltóképpen ünnepelték erdélyiek, anyaországiak s a világ számos pontjáról érkezők. Sütő András iránytű, mozdíthatatlan pont, akihez mindig igazodni lehet — méltatta az írót Markó Béla, a Látó főszerkesztője. Kiemelte az író hűségét, aki mindig hű maradt az anyanyelvhez, a kultúrához, a szólásszabadsághoz, az erkölcsi értékhez. Mint mondta: Sütő András ábeli hite, Kolhaas Mihály áldozatvállalása megkerülhetetlen. A világirodalom egyik legnagyobb teljesítményét cselekedte — folytatta a köszöntők sorát Czine Mihály irodalomtörténész. Amikor azt hittük, csak lekonyult fejjel járhatunk, ő megmutatta: az itt állok, másképp nem tehetek konok fejtartását. Bebizonyította, igenis lehet emelt fővel menetelni, lehet a halál ellen menetelni, ahogy a Sütő család is tette; igenis nincs reménytelen ügy, csak ember kell hozzá, aki fölteszi valamire az életét. Élni, remélni, mégis és újra! Ez az a magatartás, amely végigvonul irodalmunkon. Sütő a magyar századoknak is az egyik legnagyobbja — jelentette ki az előadó. Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan — írta valamikor Tamási Áron. Sütő András ezt műveivel és életével hitelesítette. Emberség, magyarság, európaiság ötvöződik benne. Farkas Árpád költő köszöntő sorai helyett vallomással — egy versével — szolgált, mert úgy érezte, az előre megfogalmazott sorok leperegnének a papírról. Felidézte huszonéves ifjúságát, amikor gerincoszlopokat kerestek az éjszakában, s ezt Sütő Andrásban fedezték föl, alti elsőként tett mécsest az ablakba, aki évtizedeken keresztül olyan fényt mutatott, amely mindig azt jelentette: itthon vannak a házban. Hálásak lehetünk ezért a tartásért — mondta —, melynek fényében az utódok is megtalálhatják helyüket. Majd a költő elszavalta versét, amelyet az ünnepeltnelc ajánlott: „Orra bukva az avaron és menni tovább mégis ... derékig csonk erdőben is csak menni egyre menni mint kire országló erőt s egy ilyen földet szabtak hogy óvja lélegzetenként e keserves hatalmat.” Ugatni jogunk, ha már nein beszélhetünk, de el nem hallgatunk — idézte fel Jókai Mór bujdosásban megfogant gondolatait Ab- lonczy László, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója. Mint mondotta, Sütő András társa Nagy Lászlónak. aki versben bujdosott, és Mikes Kelemennek, aki bukaresti levelében így írt: „könyörögj, néném, hogy meg ne fagyjunk!” Az író is e fagyhalál ellen küzd. Amikor azt hittük, a csoda a történelmi változásokban is megtörténik, csalódnunk kellett. Tamási Áron még Énekes madárról írt a kártevő varjakkal szemben. Az idő azonban komorabbra fordult. A varjak belepték a földet. Ebben az időben Sütő úgy érzi, immár a madár nem énekelhet. Jelképes értékű — vélte az igazgató —, hogy az író új művének címe: Az ugató madár. Már ugató madár van, és nem énekes madár. Ez is sorsunkat jelenti. Sinkovtts Imre színművész Sütő András 1988-ban neki írt születésnapi levelét olvasta fel, amely annak idején a Kossuth rádióban is elhangzott. A híressé vált levélben az író sikolt az elmenők, a menekülők után. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei az ünnepelt műveiből adtak elő részletet, majd Gulyás Dénes operaénekes, Ruha István hegedűművész. Cs. Nagy Emese hárfaművész, Kerekes Tóth Erzsébet népdalénekes, valamint a Vártemplom leánykórusa lépett fel. A háromórás műsor végén maga Sütő András szólt a közönséghez, ahogy ő mondta: a rég nem látott, madárlátta olvasóihoz. Vallomást tett a keserű órákról, amikor szellemi vámtisztek és pisztolyos kihallgatok fe- njmgető számonkérései közül, akár egy vigyori ördög, ugrott elé nemegyszer a kérdés: „Nos, volt-e értelme, uram, közösségi, kisebbségi drámákról szólni, nyelvünk nagyfejedelemségéről álmodozni?... Miért kellett hát önnek lázongó szövegekkel az önkény ütésközeiében maradni? ... Az efféle számvetések idején a vigyori ördögöt el hallgattatva színpadi hősöm, Szervét Mihály jött ki elibém, akit máglyán megégettek ... Szakadt, ingben és szakadozó lélekkel ő szólt hozzám: mindennek értelme volt, barátom! Minden leírt szavam önmagam megőrzésének legutolsó menedéke.” Majd az író felidézte azt a kisdiákot (önmagát), aki Bethlen Gábor fejedelem színe előtt fogadalmat tett volt a nagyenyedi kollégiumban. Azóta a kisdiák véndiák leit, de az egyitori fogadalomhoz hűen a kisebbségi lét Néssus-i'ngét magára öltötte, és őrzi a mai napig. „Egy térkép mögé omlott ország küldi fájdalmas üzenetét: hol van az a régi Erdély?" A lelkekben — válaszolt saját írói kérdésére Sütő András. A nagy sikerű est végén a Színművészeti Akadémia Szentgyörgyi István tagozatának diákjai köszöntötték az írót. A közönség felállva éltette az ünnepeltet, volt, aki könnyét törölte, mások virágot hoztak ... Bárcsak felejthetnénk azt a márciusi véres napot!... De mivel nem felejthetünk, Ablonczy Lászlóval tovább fohászkodunk: „Isten áldja Sütő Andrást, hogy minél több művet, minél több csodát teremtsen, mert amíg ő ír és dolgozik, addig mi remélünk!” Frigyesi Ágnes Pénz; barátok, türelem A Magyar Népművelők Egyesülete, a Budapesti Ismeretterjesztő Társulat és a Német Népfőiskolái Szövetség Budapesti Irodája szervezésében tegnap kezdődött az a kétnapos országos konferencia, mely a vállalkozás, az üzlet, valamint a kultúra kapcsolatát és együttműködésük lehetőségeit kutatja. Ebből az alkalomból kérdeztük meg Takács Gábort, a Pest Megyei Közművelődési Információs Központ igazgatóját, ő hogyan látja a kulturális vállalkozások helyzetét megyénkben. Többszörösen is illetékes a kérdésben, mert nemrég végezte el az Iparművészeti Főiskola kulturális menedzser szakát. — Korábban megszoktuk, hogy a kulturális élettel kapcsolatban nem illett üzletet, hasznot, vállalkozást emlegetni — mondta. — A rendszerváltás után rá kellett döbbennünk, hogy a kultúra nem tudja eltartani önmagát, és az állam sem képes magára vállalni a teljes finanszírozást. A kultúraközvetítő intézmények kiszolgáltató! tá váltak, az önkormányzatok — maguk is nehéz helyzetben lévén — legtöbb esetben csak aszin- tentartást tudják biztosítani. A mozihálózat jóformán az egész megyében tönkrement, ahol vállalkozóknak adták bérbe, vagy visszaadta — mint Szentendrén —, vagy butikokkal tömte tele. Szinte teljesen megszűnt a fiimklub- hálózat, a mai fiataloknak fogalmuk sincs, ki az a Sica, Jancsó, Bergman vagy Antonioni. ■ Reménytelen kísérlet egy az egyben pénzre váltani a kultúrát? — Én most nem tudok olyan vállalkozást mondani, amelyik mintaértékű lehetne! Mert bizonyos szempontból vállalkozás — mondjuk — a visegrádi erdei művelődési központ nyári természetjáró gyerektábora is, hiszen a gyerekek fizetnek érte, de nem a teljes összeget. A népművelők pályázatokkal gyűjtik össze a különbö- zetet. Az üzleti vállalkozások — mint a diszkók, olcsóruha-akciók, termek bérbeadása, butikok nyitása — egyrészt nem igazán sikeresek, másrészt jelentősen eltérnek attól, amit kultúraközvetítésnek nevezünk! II De legalább pénzt hoznak... — Egyre kevésbé! Egy időben például jó üzletnek bizonyult konferenciákat rendezni, de amikor magánirodák, szállodák szakosodtak erre, elvitték a legpénzesebb rendezvényeket. H A híresebb helyi népi együttesek, zenekarok (folyóiratok) csak el tudják magukat tartani, nem? — Nem tudnak olyan árat kérni a fellépéseikért, amennyiből fedezni tudnák a költségeiket. Az „Y” című színvonalas, regionális kulturális-művelődési folyóirat is anyagi gondokkal küszködik, nem tudják megoldani a terjesztést. 51 Hol lehet a hiba? A pénz, a bátorság, az érdeklődés, vagy a fizetőkénes kereslet hiányzik? Esetleg mind a négy? — Is-is. De egyes műfajokra már mutatkozik igény. Szentendrén például hiányolják a színházi előadásokat, azt mondják, akár 300 forintos jegyet is megvennének. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy Budapestre járjanak színházba, igény viszont lenne rá. Sajnos, a képzőművészet egyelőre nem hiányzik ennyire. ■ Főleg a kortárs képzőművészet ... — A vállalkozók és a vásárlók a névre, a biztos bevételre „utaznak”, a kísérletezésekre és a tehetséges, de még névtelen fiatalok támogatására nem szívesen áldoznak. BJ Csak akad néhány pozitív példa a megyében? Az információs központot nem szokták megkeresni vállalkozók, hogy kulturális programokat kérjenek? — Dehogynem. Néhány vendéglő, kávéház (például a szentendrei Dalmát Pince) már felfedezte a kulturális műsorok vonzerejét, engem személy szerint egy olyan vendéglős fiatalember keresett meg nemrég, aki az Expóra készülve, a bormúzeumához illő műsorokról szeretne ötleteket kapni. Lassan elindul egy tisztulási folyamat, de ehhez idő kell. H Cs pénz... — És szponzorok, barátok, és türelem! Az államnak sem lenne szabad kivonulnia a kulturális életből. Tudomásul kell venni, hogy a kultúra támogatása hosszú távú befektetés, később kamatozik, az emberek — és hangsúlyozom, a gyerekek, a fiatalok — szellemében, gondolkodásában, viselkedésében! Paehner Edit Pandora Galéria Előadássorozat A budavári szobortorzók titkai A budavári szobortorzók Történeti Múzeum vár- titkai címmel indul elő- múzeumában. A sorozat adássorozat a Budapesti nyitányaként szerdán Zsigmond királyt és császárt, mint művészetpártoló uralkodót „ismerhették meg” a résztvevők. Az egy héttel későbbi rendezvényen Luxemburgi Zsigmond budai királyi palotáját mutatják be és ugyanakkor összegzik az elmúlt évtizedek ásatásainak tanulságait. A szobrok a korabeli emberek és a középkori életmód tükrözői is egyben — ezzel a témával is külön előadás foglalkozik. A december 9-i program címe: Kérdőjelek a gótikus szobrok körül. A januári rendezvények a középkori ikonográfia rejtelmeibe engednek bepillantani, majd a záróelőadáson a XV. század elejének európai művészetéről kaphatnak áttekintést a résztvevők. Gábor Áron, Kis-Tóth Ferenc, Iilimó Károly, Nád- ler István, Soós Tamás és Záborszky Gábor egy-egy nagyméretű és néhány kisebb vásznának bemutatásával nyitotta meg kapuit Budapesten a Pandora Galéria csütörtökön a Népszínház utcában. A magángaléria — Badacsonytomajban már 5 éve működik — a kortárs hazai piktúra népszerűsítését és az alkotók menedzselését tekinti elsőrendű feladatának. A Pandora a tervek szerint performance-oknak és kisebb nézőközönséget vonzó kamara-előadásoknak is otthont ad majd, illetőleg önálló bemutatkozási lehetőséget nyújt a festőművészeknek. Kapcsolatfelvételre törekednek a hasonló karakterű külországi magángalériákkal. A jó ötleteket, a máshol már bevált magánmecenatúra módszereit szeretnék ellesni, és cserekiállításoknak is helyet adnának a VIII. kerületi galériában. SVÁJCI EESZTIVÁLSIKER Almási Tamás ítéletle- nül című videofilmjét Ezüst Sestercius-díjjal jutalmazta a zsűri a svájci Nyonban rendezett doku- mentumfilm-fesztiválon A díjnyertes film a MIT Stúdió, valamint a Magyar Televízió produkciójában jött létre. MARADOK, MÁSKÉPP NEM TEHETEK HOSSZÚ TAVU BEFEKTETÉS PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. OKTOBER 30., PÉNTEK
