Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-29 / 255. szám

♦ Áthelyezik a nadvornai magyar katonatemetőt Ukrán kérésre áthelyezik a nadvornai magyar kato­natemetőt, ahol a II. világ­háború 670 áldozatát hán­tolták el az 1940-es évek elején. Az ukrajnai város vezetői a sírok áttelepíté­se ügyében hivatalosan ke­resték meg hazánik kül­ügyminisztériumát, fel­ajánlva, hogy a magyar fél végezze el a kegyeletteljes exhumálást és újrateme­tést. A minisztérium a fel­adattal a Don menti ma­gyar temetők gondozására létrejött Fényeslitkei Ala­pítványt bízta meg, amely­nek vezetői — az áthelye­zés részleteinek megbeszé­léséről — szerdán érkeztek haza Nadvornából. Mártha Tibor, az alapít­vány kuratóriumának elnö­ke az MTI tudósítójának elmondta: az ukrán város iskolájában a háború évei alatt magyar katonai kór­ház működött, s az ott el­hunyt honvédeket, vala­mint munkaszolgálatosokat hántolták el az intézmény mellett kialakított temető­ben. A sírhantok azóta há­borítatlanok, áthelyezésük most azért vált szükséges­sé, mert egy új út nyomvo­nala ott halad majd el. A síroknak a nadvornai veze­tők a helyi köztemetőben jelöltek ki új helyet. Az exhumálást és az újrate­metést az alapítvány a jö­vő év áprilisának első fe­lére tervezi. A Fényeslitkei Alapít­vány lehetőséget teremt a Nadvornában eltemetett magyarok hozzátartozóinak — akiket annak idején az egykori kórház értesített a szomorú halálról — arra, hogy jelen lehessenek a sí­rok árhelyezésénél. Levél­ben jelentkezhetnek az ala­pítvány címén: 4621 Fé- nyeslitke, Kossuth út 179. Erre a címre küldhetők az adományok is, hogy méltó emléket állíthassanak a háború áldozatainak. ELKÉSZÜLT AZ ORVOSKAMARAI TÖRVÉNY TERVEZETE Becsület- és betegvédő kényszertagság Hosszas egyeztetés és előkészítő munka után a Népjóléti Minisztérium és a Magyar Orvosi Kamara elkészítette az Orvoskama­ráról szóló törvényjavasla­tot — tájékoztatták az új­ságírókat szerdán a mi­nisztériumban. A törvénytervezetet ked­den bocsátotta tárcaközi egyeztetésre a szakminisz­térium. Amennyiben azt a kormány, majd pedig a parlament is elfogadja, úgy az európai gyakorlat­hoz hasonlóan hazánkban is kötelezővé válik az or­vosok kamarai tagsága. Ez pedig annyit jelent — mu­tatott rá Jávor András minisztériumi államtitkár —, hogy minden, a gyó­gyító ellátásban közvetle­nül tevékenykedő orvosnak kötelessége lesz belépni a MOK-ba, míg az állam- igazgatásban dolgozóknak csupán lehetőségük lesz erre. Brooser Gábor, a ka­mara elnöke hangsúlyozta: a „kényszertagság” az or­vosi hivatás becsületét és a betegek érdekeit egyaránt védi. A kamara ugyanis azzal, hogy szigorú etikai és szakmai feltételeket tá­maszt tagjaival szemben, megóvja az orvostársadal­mat a „sarlatánoktól”. A betegek így biztosak lehet­nek abban, hogy csak ma­gasan képzett, erkölcsileg feddhetetlen orvossal ke­rülnek kapcsolatba. Az orvoskamarai tör­vénytervezet megalkotásá­val összefüggésben a tájé­koztatón szóba került az egészségügy helyzete is. Brooser Gábor hangsú­lyozta : kétségtelen, hogy jelenleg válsághelyzetben van az egészségügy. Meg­reformálása a hazai halá­lozási és megbetegedési adatok ismeretében az óriási forráshiány mellett olyan kihívás, amely előtt ritkán állt az egészségügy. Jávor András kijelentette: annak ellenére, hogy az eddigi eszközökkel jövőre nem tartható fenn az ellá­tás színvonala, a tárca „tűzzel-vassal” azon lesz, hogy mégis megőrizze azt A látszólagos ellentmon­dást az államtitkár az egészségügyben ható piaci elemekkel véli feloldani, amelyek jövőre az egész­ségügy mind nagyobb terü­letein éreztetik majd ha­tásukat. Mint mondta: az alapellátásban 1993-ban teljes egészében a beteg- biztosítási „kártyapénz” válik majd meghatározóvá, míg a járóbeteg-, a kórhá­zi és a krónikusbeteg-ellá- tásban — legalábbis rész­ben — szintén belép a tel- j esítményf inanszírozás. Ákos István országbíró, III. András király leghí­vebb embere, amikor feje­delmi barátja meghalt, el­siratván igaz szívbéli bá­nattal, Szent István nem­zetsége „utolsó aranyágacs- kájá”-nak nevezte Andrást. Egy korábbi aranyágacs­kát, II. András Jolánta ne­vű leányát 1235-ben adta feleségül a királyi atya I. Jakab aragóniai uralkodó­hoz. Ennek az Árpád-házi hercegnőnek a neve viola virágot jelent, új hazája nyelvén — Violante, s ezt az aranyágacskán nyílt vi­rágot évszázadokon át megőrizte a spanyol nép emlékezete. Mert a magyar király­lányból nem akármilyen királyné lett. A fennma­radt dokumentumok tanú­sága szerint igen eszes, in­telligens és tettre kész asz- szony volt, férje sokat adott a szavára, sőt a kirá­lyi tanács ülésein is helyet biztosított számára maga mellett. Még ma is min­den évben megemlékeznek a királyi párról, s minden spanyol leány legmerészebb álma, hogy őt válasszák ki Jolanta megszemélyesítésé­re. Az idén — a spanyolok kérésére — ezt a színpom­pás ünnepséget a sevillai magyar pavilonban rendez­EK- VISEGRÁDI CSÚCS Kidolgozzák a csatlakozás teltételeit Az EK és a visegrádi csoport első csúcstalálkozó­ján Londonban a résztve­vők megállapodtak, hogy a kormányok és az EK-szer- vek minden szintjén intéz­ményesítik, rendszeressé teszik és erősítik a politi­kai párbeszédet a nemzet­közi kérdésekről. Megálla­podtak abban is, hogy az EK bizottsága már a kö­zösség decemberi edinbur­ghi csúcsértekezletéig el­kezdi kidolgozni a visegrá­di országok közös piaci csatlakozásának feltételeit és kritériumait. Egyetértet­tek abban is, hogy a tavaly decemberben kötött társu­lási szerződések a belépés alapkövének tekintendők, de javításra szorulnak. Az EK—visegrádi csúcs a II. Erzsébet királynőnél tett tisztelgő látogatás után közös sajtóértekezlettel fe­jeződött be az egyik lon­doni konferenciaközpont­ban, a Lancaster House- ban. John Major brit mi­niszterelnök, az EK soros elnöke Jacques Delors-nak, az EK brüsszeli bizottsága elnökének a nevében is is­mertette a megállapodáso­kat. Hozzátette, hogy az EK belső életének viharos szakaszán megy át, de bi­zakodását fejezte ki a kö­zös jövő iránt. Az MTI kérdésére, hogy Edinburghra lesz-e már valamiféle belépési menet­Anders Björck hazautazott Anders Björck, a Svéd Királyság védelmi minisz­tere, aki Für Lajos honvé­delmi miniszter meghívá­sára — küldöttség élén — kétnapos hivatalos látoga­tást tett Magyarországon, szerdán elutazott Buda­pestről — tájékoztatta az MTI-t a HM sajtóosztálya. Aggodalommal látunk a világban és hazánkban minden olyan szélsőséges megnyilatkozást, amelyben faji megkülönböztetés vagy antiszemitizmus jelenik meg. Ezek nemcsak igaz­ságtalan diszkriminációt je­lentenek a társadalmi élet­ben, hanem súlyos konflik­tusokat is előidéznek — tartalmazza a magyar ka­tolikus püspöki kar nyi­latkozata, amelyet szerdán juttatott el az MTI-hez a püspöki kar sajtóirodája. Az általános erkölcsi tör­vény kizárja a faji meg­különböztetés minden for­máját — írja a dokumen­tum. A keresztény tanítás ezenfelül hirdeti, hogy mindenki egyformán Isten teremtménye, és hogy a szeretet parancsa minden ember iránt kivétel nélkül kötelező. Ezért elutasít és elítél minden olyan szem­léletet és magatartást, amely különbséget tesz em­ber és ember között faj, szín, társadalmi helyzet vagy vallás miatt. A nyilatkozat idézi II. János Pál pápa szavait, amelyeket a múlt eszten­dőben Budapesten, a zsidó közösség képviselőinek mondott: „Fennáll a veszé­lye, hogy antiszemita ér­zelmek és megnyilvánulá­sok támadnak és terjednek. Ennek sajnos mostanában máris nyugtalanító jelei mutatkoznak, a múltban pedig szörnyű eredményeit tapasztaltuk. E veszéllyel szemben az emberek lelki­ismeretét arra kell nevel­ni, hogy az antiszemitiz­must és a rasszizmus min­den formáját úgy tekint­sék, mint Isten és az embe­riség elleni bűnt.” Aranyágacska és életfa Sevillában ték meg. A több mint 700 évvel ezelőtt virágot hozó aranyágacska újból kihaj­tott, méghozzá abban az épületben, amelyet a ma­gyar alkotó szellem vitt utána a messzi Spanyolor­szágba. Miként a XIII. század­ban az aragóniaiak meg­becsülték a távoli magya­rok küldöttjét, e mai gesz­tusuk, hogy tudniillik a magyar pavilonban akar­tak ünnepelni, azt jelzi, hogy a hazánkat képviselő Makovecz-ház is elnyerte a vendéglátók tetszését. Hír­lik, hogy Sevilla polgár­mestere amellett van, hogy az épület megmaradjon. A spanyol rádió munkatársa szerint „amikor az embe­rek nézik ezt a pavilont, akkor úgy képzelik el, hogy ha ez ilyen gyönyö­rű, akkor az ország talán még sókkal szebb. ... Az építészeti élmény lélegzet­elállító”. Viszont egy honi „elfogulatlan” bírálónak a pavilonban felállított élet­fáról csupán annyi megje­gyeznivalója van, hogy a fa ágai belógnak a lépcső­be. A spanyol rádiósnak a véleménye erről egészen más: „Az életfa ugyancsak felkavaró, megdöbbentő, mélységesen megindító él­ményt jelent. Nem vélet­len, hogy a világkiállítás egyik leghíresebb elemévé, eseményévé, látványossá­gává vált.” De nemcsak a spanyolok véleménye ilyen jó. A 620 ezres látogatói szám is azt jelzi, hogy Makovecz alko­tása általános elismerést kapott. A Washington Post kritikusa így lelkesedett: „Ez a kis építmény több gondolatot és építészeti meglepetést foglal magá­ban, mint bármelyik más háromszor akkora épület. Eredeti és mégis vitatha­tatlanul magyar... Ez egy óriási mű!” A magyar pavilon nem­csak az alkotóművész sike­re, hanem az alkotó mun­kásoké is! Egy ottani üz­letember, aki végigkísérte az építés folyamatát, a legnagyobb csodálattal be­szélt a magyar munkások­ról, akik — a szerinte — elavult eszközökkel tökéle­teset alkottak. íme, a magyarság, amely évszázadok óta jelen van egy távoli nyugati ország­ban, hol egy királylány alakjában, hol építőmű­vészként, hol kétkezi mun­kásként, meghódította az ország lakóit. Úgy látszik, mégsem igaz, hogy a ma­gyar történelem és a ma­gyar jelen kudarcok és ve­reségek sorozata. Nemcsak nagy uralkodóink, Árpád, Géza, Szent István. Szent László. Könyves Kálmán, III. Béla, IV. Béla, a két ÜZEMZAVAR A DüNACSÜNI ZSILIPNÉL (Folytatás az 1. oldalról.) tér vizet juttatnak a szlo­vákok Dunacsúnnál az Öreg-Duna medrébe. Míg Dunacsúnnál kedden lényegesen csökkent az át­adott víz mennyisége — addig mintegy 40 kilomé­terrel lejjebb — Szapnál a felvíz-, illetve alvízcsa- tornán keresztül lényege­sen több víz érkezett a ko­rábbiaknál g Dunába. A Pozsonynál mért szerdai 1800 köbméter/másodper- cenkénti vízhozamból Szap alatt már 1500 köbméter körüli mennyiség volt mér­hető a Dunában, tehát több a keddi 1200 köbméter kö­rüli mennyiségnél. A magyar kormány már a Duna elterelésének elő­készítése során is megke­reshette volna érdemben a különféle nemzetközi fóru­mokat — mondotta Vargha János, a Duna Kör vezető­je a szerdán tartott sajtó- tájékoztatón. A magyar fél azonban nem lépett fel kellő hatékonysággal. Vargha János szerint a szlovák érdekcsoportok tankok helyett buldózerek­kel harcolnak, befolyásuk alá kerítették a szlovák és a cseh-szlovák szövetségi kormányt. A szlovák kor­mánynak ezekre a felelő- •ökre kellene rámutatnia. A környezetvédelmi mozgalom akkor fordul a tüntetés eszközéhez, ha a parlamentet olyan döntésre próbálják rávenni bizonyos körök, amely ellentétes a Dunával kapcsolatos ko­rábbi országgyűlési hatá­rozatokkal. A sajtótájékoz­tatón bejelentették, hogy a Duna Kör felkéri a Nem­zetközi Vízitörvényszéket egy Dunára vonatkozó pár­tatlan vizsgálatra. nagy Anjou (Károly Ró­bert és Nagy Lajos), Zsig- mond, Mátyás, majd az Európában is számon tar­tott erdélyi fejedelmek (Báthory István, Bocskai Bethlen Gábor, I. Rákóczi György), de a nagy tudó­sok Vitéz Jánostól Szent- Györgyi Albertig, a világ­hírű művészeink, Liszt, Bartók, Kodály stb., stb., és most a sevillai Makovecz Imre, mind-mind az ellen­kezőjét bizonyítják. S mi mégis csüggedten lógatjuk fejünket, mert el akarják hitetni velünk, hogy harmadrendű mucsai népség vagyunk. Jolanta egyik kései alattvalója másként vélekedik rólunk, így biztat: „Meg kell mu­tatni a világnak, sőt el kell dicsekedniük azzal, hogy milyen tehetségesek, hogy az emberek milyen kitar­tóak és ügyesek. Az ország valamennyi polgárának össze kell fognia, be kell bizonyítaniuk önmaguknak csakúgy, mint a világnak, hogy képesek együttmű­ködni és sikereket elérni.” De jó lenne egyszer ilyen szavakat hallani egv ma­gvar ellenzéki politikustól. (De még egy kormánypár­titól is!l Török Bálint Antall József fontosnak nevezte a kritériumrend­szer megfogalmazását az EK részéről, hogy legyen mihez igazodni. De mint­egy Major szavait megerő­sítve hozzátette: — Nem évszámokat kell hangsú­lyozni. Optimizmusomat arra alapozom, hogy az év­tized végéig mind az EK belső fejlődése, beleértve Maastrichtot, mind a mi belső fejlődésünk meg fog felelni a kritériumoknak. ; Egy kérdésre válaszolva Jacques Delors azt mond­ta, hogy értesülései szerint a magyar—csehszlovák kü- löntalálkozókon haladás volt a Duna-gát ügyében, vagyis közelebb jutottak a megoldás eljárásmódjának megtalálásához. rend, Major így felelt: Most a felmérés időszaka következik. Megbíztuk az EK bizottságát a kritériu­mok kidolgozásával, és er­ről Edingurghban is szó lesz. Egyáltalán nem biz­tos, hogy időrenddel tu­dunk majd előállni. Min­denesetre akkor már töb­bet fogunk tudni, mivel Edinburghig folyamatosan foglalkozunk a feltételek kérdésével. De fontos meg­jegyezni, hogy nemcsak nekünk nehéz időrendet adni, hanem a visegrádi országok is nehezen tud­nának ilyesmivel előhoza­kodni. Egyelőre még ma­radjunk abban, hogy amint a visegrádi országok ké­szek a csatlakozásra, az EK befogadja őket. A magyar katolikus püspöki kar nyilatkozata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents