Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-29 / 255. szám
1992. OKTÓBER 29., CSÜTÖRTÖK r r f r r A KORMÁNY ES A KOALÍCIÓS PARTOK FRAKCIÓINAK NYILATKOZATA Időhúzó ellenzéki taktika A Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökeinek személyi döntései által kiéleződött politikai feszültség feloldása és a médiaügy végleges rendezésének elősegítése érdekében 1992. szeptember 29-én Antall József miniszterelnök a koalíciós pártok képviselő-csoportjai támogatásának birtokában megállapodásra jutott Göncz Árpád köztársasági elnökkel arra vonatkozóan, hogy a törvény meghozatala előtt az 1990. LVII. törvény alapján eljárnak a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökeinek felmentése, illetve az új elnökök kinevezése tárgyában. A kormány leszögezte, hogy ha az előre bejelentett határidőn belül, tehát október 27-ig a tárgyalások nem vezetnek eredményre, megteszi személyi javaslatait, és felkéri az Országgyűlés kulturális bizottságát, hogy a törvény- javaslathoz benyújtott módosító indítványok felett késedelem nélkül szavazzon. A tárgyalások nyugodt és konstruktív légkörben kezdődtek meg. Sikerült tisztázni, melyek azok a pontjai a meghozandó törvénynek, amelyekben politikai egyetértésre kell jutni. Az egyeztetésnek a következő tíz pontra kellett kiterjednie: O A Magyar Rádió külföldi adásainak kérdése; O A Magyar Rádió és a Magyar Televízió alapító okiratának kérdése; O A Magyar Rádió és a Magyar Televízió köz- szolgálati szabályzatának kérdése; O A Magyar Rádió és a Magyar Televízió alapítványi kuratóriuma ösz- szetételének kérdése; O A Magyar Rádió és a Magyar Televízió felügyelőbizottsága összetételének kérdése; O A Rádió és Televízió Hivatal Társadalmi Tanácsa összetételének kérdése; O A külföldi részvétel monopolellenes szabályozásának kérdése; © A Hungária Televízió Alapítvány kérdése; A Rádió és Televízió Hivatal elnökének kinevezése; A Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökének és alelnökeinek kinevezése. A tárgyaló felek eltérően ítélték meg a törvény végszavazásának ügyét: az ellenzék megítélése szerint az egész törvény kétharmados szavazás hatálya alá esik, a kormánykoalíció megítélése szerint viszont ugyanúgy kell eljárni, ahogy az Országgyűlés korábban is eljárt a részben kétharmados támogatást igénylő törvények végszavazásánál, vagyis egyszerű többséggel. A kormánykoalíció küldöttsége mindvégig a tárgyalásos rendezésre, a kér• • dések politikai áthidalására törekedett, a miniszterelnök és a köztársasági elnök közötti megállapodás szellemében. Megállapítható azonban, hogy az ellenzéki pártok az egyeztetés során nem voltak tekintettel a politikai egyeztetés jogi korlátáira. Ez vezetett ahhoz, hogy a tárgyalássorozat egyik alapvető célkitűzésének megvalósítására, nevezetesen a személyi kérdések megvitatására már nem is kerülhetett sor. Bár a kormánypártok október 22-én előterjesztették az elnökökre és alelnökökre vonatkozó személyi javaslatokat, erre azonban az ellenzéki pártok október 27-ig nem reagáltak, és a maguk személyi javaslatait sem terjesztették elő. Egyedül az ellenzék részletekben elvesző, időhúzó tárgyalási taktikája akadályozta meg, hogy ezt, a közvéleményt hosszú idő óta mesterségesen is izgalomban tartó, a társadalmi egyetértést sajnálatos módon veszélyeztető. újabb és újabb feszültséget okozó kérdést a két vezető közjogi méltóság megállapodásának megfelelően rendezni lehessen. A kormány a tárgyalások sikertelenségét követően megteszi személyi javaslatait és felkéri az Országgyűlést, hogy a média- törvényt az Alkotmánybíróság meghatározta 1992. november 30-i határidőre való különös tekintettel készítse elő szavazásra. MEGKÉRDEZTÜK KUliN FERENCET Tudott dolog volt két és fél évvel ezelőtt, hogy az új, demokratikus ország- gyűlés egyik legfontosabb feladata törvényt hozni a médiákról. Az Alkotmány- bíróság a kora nyáron határozott úgy, hogy a törvényt november 30-ig meg kell alkotni. Göncz Árpád köztársasági elnök és Antali József miniszterelnök személyesen állapodtak meg arról, hogy október 27-ig a parlamenti pártok egyezzenek meg a médiael- nökök személyét illetően, illetve a törvénytervezet szükséges módosításaiban. Ezért hozta létre a hat párt két-két tagjának részvételével azt az ad hoc bizottságot, amelynek tárgyalásai tegnap virradóra eredménytelenül végződtek. Kulin Ferencet, az Ország- gyűlés kulturális és sajtó- bizottságának elnökét kérdeztük a tárgyalásokról: —■ Sikertelen kísérlet volt, most már nehezebb lesz a törvénytervezetet megszavazható állapotba hozni. Az a véleményem, hogy az ellenzék túlzott várakozással ült asztalhoz. A tárgyalások alatt egyértelműen kiderült, hogy úgy gondolták, ha ők beleegyeznek a személycserékbe, akkor mi a törvény egészét illetően elvi engedményeket teszünk. Ez a számításuk nem vált be, mi két éve védjük a törvénytervezet alapelemeit, nekünk az ellenzék máig sem kínált használható alternatívát a változtatáshoz. Nem tartom valósnak azt az alapállást, miszerint a kormánypártok érdekeltek a személycserékben, az ellenzék pedig abban érdekelt, hogy átformálhassa a törvénytervezetet. Meggyőződésem, hogy ma már egyaránt érdekeltek vagyunk mindkét sarkalatos ponton. ■ Értsem ezt úgy, hogy az ellenzék nem volt hajlandó személyi kérdésekről tárgyalni? — Minden alkalommal elhárították! Erről csak akkor tárgyaltak volna, ha garanciát adunk nekik a törvénytervezet számukra kedvező megváltoztatásához. Ezt a sarokba szorí- tottságot nem tűrtük, azzal érveltünk, számunkra sincs garancia arra, hogy ők megszavazzák a személy- cseréket, ha mi végrehajtjuk a törvénytervezetben az általuk kért változtatásokat. El kellett jutnunk ahhoz a felismeréshez, hogy ebben a parlamentben ma mór senki senkinek semmiféle szóbeli garanciát nem adhat. Kórossá vált a bizalmatlanság, ami a bizottság tárgyalásainak végére csak fokozódott. Hl Két év alatt tehát semmi előrehaladás nem történt? — Ez így nem igaz, az álláspontok több kérdésben közeledtek egymáshoz, még néhány elvi kérdésben is. Az ad hoc bizottságban az ellenzék a „mindent vagy semmit” alapelvet követte, megállapodást csak akkor írt volna alá, ha valameny- nyi részletkérdésben megegyezünk. Ettől függetlenül bízom abban, hogy egy nem túlságosan sérült, lekopa- szított törvényt sikerül majd — kemény bizottsági előkészítés után — elfogadtatni a T. Házzal. Ezt annak ellenére mondom, hogy a törvény már több ponton nem hasonlít az eredetihez. ■ Tapasztalta a tárgyalások során az ellenzék stílus- váltását? — Az elmúlt napok során mind az ellenzék, mind a kormánypártok politikai magatartása változó volt, bár alapjában véve a közvetlenség jellemezte. A vége felé akadt néhány olyan óra, amikor feszültté vált a légkör, terítékre került néhány oda nem illő dolog. A kudarcot végül is az okozta, hogy az ellenzék megbonthatatlan egységet mutatott minden tárgyalási elem esetében, a legkisebb részletkérdésben is. Erre azt is mondhatnám, hogy politikai szűklátókörűség, hiszen mi a meghozandó jó törvény érdekében hajlandóságot mutattunk arra, hogy egy-egy kérdésben az SZDSZ-szel, vagy a szocialistákkal egyezzünk meg. Annál is inkább tettük ezt. mert a törvénytervezet megszövegezése során a kormánypártok sem voltak egységesek minden részletben. ■ A koalíció valóban Ri- bánszky Lászlót javasolja a Televízió elnökének? — Személyi kérdésekről nem nyilatkozom, nagyon sajnálom a megállapodás ellenére való kiszivárogtatást. Nincs semmiféle érdemleges lista, csak kompromisszumok megkötése után lesz, s nem is hamar. Hegyes Zoltán Ellenzéki nyilatkozat Közös nyilatkozatot juttatott el szerdán este az MTI-hez a három ellenzéki párt a médiatárgyalások megszakadásával kapcsolatban. A dokumentumot Tardos Márton (SZDSZ), Katona Béla (MSZP) és Deutsch Tamás (Fidesz) írta alá. Az ellenzéki pártok képviselői többek között leszögezik, hogy a kérdések rendezése érdekében továbbra is fenntartják tárgyalási szándékukat. Napirenden a „napirend előtti" Boross Péter válaszolt Végezetül — szociális törvény Az október 23-i Kossuth téri incidens „kommentálása’’ az Országgyűlés szerdai plenáris ülésének kezdetén is mintegy kétórás vitát igényelt. Elsőként Boross Péter belügyminiszter válaszolt napirend előtti felszólalásában a Kossuth téren történtekkel kapcsolatos ellenzéki reagálásokra. Mint elmondta: nem több, mint hat-nyolc fiatal viselt a ruháján fasiszta jelképeket, s a téren a skinheadek száma sem haladta meg a 60- 70-et. Boross Péter hátsó politikai szándékot vélt felfedezni az esetet követő felzúdulás mögött, emlékeztetett a miniszterelnököt ért hasonló inzultusokra, s elmondta, hogy a Corvin közben őt magát is atrocitás érte, beszédét azonban folytatta, s a hangosítás elnyomta a békiabálók zaját. A miniszter elmondta, hogy október 23. előtt voltak bizonyos jelzések, a rendőrség néhány intézkedést is tett, azonban sokan olyan lépéseket várnak el, amelyeket a testület nem tehet meg a demokráciában. A televízió székháza előtti demonstrációról szólva pedig leszögezte: az ott egybegyűltek az első rendőri figyelmeztetésre eltávoztak a helyszínről. Füzessy Tibor, a nemzet- biztonsági hivatalt és a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter ugyancsak napirend előtt szót kérve, azt hangsúlyozta, hogy a hivatalnak hasonló esetekben nincs módja közbelépni vagy bármiféle rendészeti feladatot ellátni. * Az SZDSZ frakcióvezető- helyettese, Hack Péter nem tartotta kielégítőnek a belügyminiszter magyarázatát a Kossuth téri incidenssel kapcsolatosan. Ügy vélekedett, hogv a tények tisztázása továbbra is várat magára. Éppen ezért újfent szorgalmazta egy tényfeltáró parlamenti bizottság felállítását. Szintén nem tartotta kielégítőnek Boross Péter válaszait a szocialista párti Katona Béla, aki ugyancsak célszerűnek vélte a vizsgáló bizottság létrehívását. Oláh Sándor — aki a hétfői plenáris ülésen javasolta, hogy a belügyminiszter ajánlja fel lemondását — ismételten úgy fogalmazott: elegáns, a közvélemény számára megnyugtató gesztus volna, ha a történtek után önként távozna a tárca vezetője. Erre reflektálva Boross Péter kijelentette: tudja, hogy adott helyzetben mit kell tennie, és milyen gesztust szükséges gyakorolnia. Hozzátette ugyanakkor, hogy a jelenlegi nem ilyen helyzet, és egyúttal biztosította a képviselőházat, hogy a szélsőjobb szórványos megmozdulásai nem veszélyeztethetik a demokratikus intézményrendszert. A hosszúra nyúlt napirend előtti vitát követően az Országgyűlés — erősen foghíjas padsorok mellett — megkezdte a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény- javaslat általános vitáját. Az előterjesztő Pusztai Erzsébet népjóléti államtitkár az új jogszabály szükségességét indokolva elöljáróban elmondta: jelenleg mintegy 70 különféle szociális ellátási forma létezik, ám ezek jó része egymással összerende- zetlen. Az államtitkár asz- szony az új koncepció elemeit ismertetve rámutatott arra, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nem teszi lehetővé egy bőkezű szociális ellátórendszer beindítását. A képviselőcsoportok vezérszónokainak sorában elsőként az MDF-frakció képviselője fejtette ki álláspontját a törvényjavaslatról. Grezsa Ferenc úgy vélekedett, hogy a szociális problémák eleve a politikai viták gyújtópontjában állnak. Ugyanakkor óva intett attól, hogy illúziók kísérjék a most tárgyalt törvényjavaslatot, hiszen — mint rámutatott — a gondoskodásra, a szociális ellátásokra szolgáló anyagi forrás nem lesz több a közeljövőben. Havas Gábor szabaddemokrata képviselő fontosnak tartotta egy garanciális jogosultságon alapuló segélyezési rendszer meghonosítását, amely felváltaná az eseti segélyezést. Nem tartotta helyesnek, hogy a törvényalkotók olyan kérdéseket is az ön- kormányzatok hatáskörébe utaltak, amelyeket véleménye szerint törvényben kellene szabályozni. Az MSZP vezérszónokaként Csehák Judit a törvényjavaslatot értékelve annak a véleményének adott hangot, hogy a kormány nem néz szembe a valós tényekkel, a szociális feszültségekkel. Mint mondotta: lehet lajstromba venni az előző rendszertől örökölt terheket, de szembe kell nézni az újonnan keletkezett szociális problémákkal is. Parlamenti küldöttség szófiai látogatása A bolgár nemzetgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának meghívására szerdán kétnapos látogatásra Szófiába utazott a magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának küldöttsége. A parlament sajtóirodájának közlése szerint a küldöttség tagjai: dr. Kövér László (Fidesz), a küldöttség vezetője, Sándorfi György (MDF), Szarvas Béla (MDF), dr. Kovács Béla (FKGP), Mécs Imre (SZDSZ), Keleti György (MSZP). A magyar parlamenti delegáció szófiai tartózkodásakor találkozik Dimiter Ikonomov külügyminiszter-helyettessel, Bogomil Bonev tábornok, belügyminisztériumi főtitkárral, és megbeszélést folytat a bolgár parlamenti parlnerbi- zottsággal, valamint Szto- ján Andreev tábornokkal, a köztársasági elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával, Roman Köncsevvel, a védelmi minisztérium stratégiai tervező központja vezetőjével. Frajna Imre, a fiatal demokraták képviselőcsoportja nevében ugyancsak számos fogyatékosságot talált az előterjesztésben, ám — mint mondotta — módosításokkal támogatni fogják a törvényjavaslat elfogadását. A rászorultság meghatározásának nehézségeiről szólt a kereszténydemokrata vezérszónok, Giczy György ts, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy sokszor éppen a leginkább rászorulókat nem érik el a szociális ellátásokkal. Önök szerint ff r • ff soven, náci? Nyilasok fényképét meg egy állítólag a 23-i Kossuth téri ünnepségen készü't fotót közöl egész oldalas — tán hirdetésben — a Népszabadság. Fönn kérdés: Üjra?! És alul a válasz: Nem. A Demokratikus Chartától és támogatóitól származik e különös hirdetésléleség, akik így jelzik: támad a szélsőjobb. Csakhogy ez az árnyékbokszolás kicsit ízléstelen, hiszen én, aki jobban szeretném, ha más lenne például a Televíziónak meg a Rádiónak az elnöke, tán még nem vagyok a szélsőjobbra tolódott. Ha nem tetszik, hogy a felelősséget vállaló miniszterelnök indítványai sorra aláíratianok maradnak, tán e nemtetszésemmel nem vagyok olyan, mint azok voltak 1944-ben? Ha azt mondom, hogy gyönge Orbán Viktor — legalábbis stilárisan —, azért tán még nem vagyok neonáci. Ha azt mondom, hogy én azért tartom etikátlannak Deb- reczeni József ország- gyűlési képviselőt, mert biztos helyről tudom: rólam személyesen a Népszabadság szerkesztőségében kért információkat, holott ezt másképpen is megtehette volna, tán még nem vagyok bőrfejü. Sőt! Remélem, hogy azért, mert nagyon, kimondottan és hangsúlyozottan büszke vagyok magyarságomra, tán még nem vagyok nacionalista-soviniszta. Avagy azért, mert nem tartom az október 23-i ünnepségektől is sajnálatosan távol maradó ellenzéket eléggé együttműködni késznek, még tán nem vagyok embernek farkasa, s azért, mert Soros György amerikai képviselő honi ügyködését fanyalogva szemlélem, tán még nem vagyok ellensége hazámnak. Mert ha igen, akkor kiderül: milliónyi itt a bőrfejü, többmilliónyi a náci, és ugyanennyi hazája ellensége, és minden második ember e honban soviniszta- nacionalista! Akkor is ez derül ki, ha a parlament összeállítása mást is mutat. (Vödrös)
