Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-26 / 252. szám

SZUKEBB HAZANK ... . . • 1 ;. - - ' r- • fi • > ' 1992. OKTÓBER 26., HÉTFŐ 5 HÓBAN OLVAS Partnerkeresőben Tunéziában Mokkwa i&ss ff bússá irefésferüiefe ? Marhahúst importálunk További 2500 tonna cson­tos marhahús importjának engedélyezéséről döntött legutóbbi ülésén az Agrár­piaci Rendtartást Koor­dináló Bizottság. A testület határozata alapján a behozatal októ­ber 20. és december 31. kö­zött lehetséges. Az import- kérelmek elbírálásakor a közvetlen feldolgozást vég­ző gazdálkodó szervezetek előnyt élveznek. A kérel­meket a beérkezés sorrend­jében bírálják el a szóban forgó mennyiség kimerülé­séig. * Olívaolaj és citrusfélék Hosszú, boldog élet A tavaly alakult sziget- szentmiklósi Reformélet Klub az idei évadban is több neves személyiséget hív meg előadónak. A vá­rosi könyvtárban 28-án 18 órakor kezdődő összejöve­telük vendége Schirilla György makrobiológus, aki amellett, hogy több köny­vet is írt ebben a témában, éveken át azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy átúszta télen a jeges Du­nát. Mostani előadásának cí­me Hosszú, boldog élet, amelynek keretében saját életéről is mesél, és ötletes tanácsokat ad hallgatósá­gának az egészséges élet­móddal kapcsolatban. A szervezők szerint óriá­si érdeklődés várható. So­kan nem fogják sajnálni a hatvanforintos belépőjegy árát kifizetni, hogy talál­kozzanak azzal a Schirillá- val, akinek kedvenc idő­töltése a hóban olvasás. II. Cs. A Pest Megyei Mezőgaz­dasági Termelők Szövetsé­ge az utóbbi két évben kárpátaljai, erdélyi és olasz partnerszervezetek­kel vette fel a kapcsolatot vegyes vállalatok létesíté­sét szorgalmazva. Ennek eredményeként alakították meg a MA-UK, valamint a MA-RO Kft.-t, ukrán és erdélyi érdekvédelmi szer­vezetekkel. Az olaszokkal zsákutcába jutottak a kö­zös cég alapítására irá­nyuló elképzeléseik. Vi­szont biztató együttműkö­dési megállapodást kötöt­tek a tunéziai UTAP de Nabuellel, amely szervezet a Tunéziában működő me­zőgazdasági szövetkezetek, illetve azok tagjainak ér­dekképviseletét látja el. Gyovai Pál. a Pest Me­gyei Teszöv titkára enge­dett betekintést a napok­ban megkötött együttmű­ködési megállapodásba. Elmondta, hogy keresik a kereskedelmi vállalkozá­sok lehetséges formáit és területeit. így például me­zőgazdasági termékek köl­csönös piaci bevezetéséről: hazánkba olívaolajat és különböző citrusféléket hoznának be tunéziai szö­vetkezetekből. Sor kerülne magyar mezőgazdasági gé­pek és berendezések tuné­ziai bemutatására. Adott az érdeklődés magyar te­nyészállatok. köztük hízó­marha és szaporítóanyagok értékesítésére az észak-af­rikai országban. Mindkét fél tervezik mintaboltháló­zat létrehozását Magyaror­szágon és Tunéziában. A gazdasági jellegű együttműködési lehetősége­ken kívül tervezik a csere­üdültetés különböző módo­zatait, akár közös turiszti­kai vállalkozás keretében is. A tervek között szerepel testvérszövetkezeti és test- várfalui kapcsolatok ki­alakítása és azok ápolása. Gy. L. Sok a forgalmazó, kicsi a haszon Idén nyáron Pest megye közás gazdaságaiból a Bu­dapesti és Pest Megyei Ga- bonaíorgalmi és Malomipa­ri Vállalat a szövetkeze­tekkel megkötött szerződé­sek alapján több, mint 123 ezer tonna kenyérgabonát vásárolt fel. Megyéimben ezen a nyá­ron 50 ezer hektárról taka­rították be a búzát. Az át­lagonként 3-3,5 tonnás hek­táronkénti hozamok azt mutatták, hogy bizony a nagy szárazság megviselte a kalászosokat. Hasonló nagyságrendű termőterüle­ten termeltek a gazdasá­gok kukoricát is. Itt is messze alatta maradnak a hozamok az előző évinek. Még így is, a kedvezőtlen körülmények ellenére is biztosítottnak tűnik a ke­nyér- és takarmányellátás. Tegnap a Magyar Gabo­nafeldolgozók és Kereske­dők Szövetsége sajtótájé­koztatón számolt be arról, hogy -bben az évben meg­közelítően 3,4 millió tonná­nyi étkezési búzát takarít­hattak be a termelők. Eled­dig több mint 1 millió tonna kenyérgabonát vásároltak fel, de jelzések szerint még mindig 100-200 ezer tonna közötti az a mennyiség, amit a termelők visszatar­tanak. Azon egyszerű ok­nál fogva, mert bíznak, és bizonnyal nem minden ok nélkül, abban, hogy né­hány hónap múlva jó áron adhatnak túl terményei­ken. Az utóbbi évek legsike­resebb gabonaexportjának számított az 1991-ben kez­dődött, s ez év közepéig tartott szemes termény, il­letve liszt értékesítése. . A forgalmazók ötmillió ton­nányi termésre kértek exportengedélyt. Ennek sajnálatos módon azért volt némi szépséghibája. Az említett búzamennyi­ség ugyanis nem felelt meg a piaci igényeknek. A tegnapi tájékoztatón sérelmezték a forgalmazók, hogy a földművelésügyi tárca irreálisan magas ösz- szegek meghitelezésére szó­lítja fel a gabonakereskedő cégeket azért, hogy finan­szírozzák a termelők talaj- művelési, vetőmag-, műtrá­gya- és energiaköltségeit. A lisztexportnál például tonnánként 400 forintot kellene az ágazat számára biztosítani. Olyan összege­ket kell tehát letétbe he­lyezni, amelyekre még ka­matot sem kaphatnak a forgalmazók. Tehát a pén­zük után a minimális ha­szontól is elesnek. Ez évben 400 ezer tonna kukorica és 800 ezer ton­na búza exportjára kap­tak engedélyt a kereskedők. Ez bizony igen elenyésző mennyiség a már említett 1991-es kivitelekhez képest. Mintegy 150 ezer tonnányi liszt exportját hírek sze­rint 140 forgalmazó cég bo­nyolítja le! Ha ez utóbbiak bekapcsolódnak a külpiaci tevékenységbe, úgy 1993 első félévében a gabonafel­dolgozóknak és -kereske­dőknek nem is lesz mit for­galmazniuk. Súlyosbítja a gazdasági kilátásokat az is, hogy még mindig nem világos, hogy jövőre mekkora területen foghatnak hozzá az aratás­hoz. Ha 1 millió hektár­ról terveznek aratni, akkor egy ilyen nagyságú termő- terület bevetéséhez leg­alább 240-260 ezer tonná­nyi valóban jó minőségű vetőmag szükséges. Ha hin­ni lehet az értesüléseknek, idén a mintegy 110 ezer tonnányi vetőmagból mind­össze 60 ezer tonnányi a fémzárolt. Tehát a kérdés: honnan kapják még a gaz­daságok a hiányzó vető­magot. miből fizetik ki és milyen feltételek mellett? Az 1991-ben megalakult, s 42 céget magában fog­laló Magyar Gabona Szö­vetség, amely társult tag­ja lett az Európai Gazda­sági Közösség Gabona és Takarmány kereskedelmi Bizottságának, következete­sen küzd azért, hogy a magyar termelők és forgal­mazók jó híre ne szenved­jen a nemzetközi piacon olyan csorbát, amely be­láthatatlan gazdasági kö­vetkezményekkel járna. Az ország kenyere tehát a következő aratásig bizto­sított. Megoldottnak lát-., szik mintegy 6 millió da­rab sertés takarmányozása is. A baromfitartóknak sem kell takarmánygondoktól tartaniuk, már azért sem, mert idén, mintegy 20 szá­zalékkal csökkent a szár­nyasok száma és ezzel pár­huzamosan piaci értékesí­tésük. Gyócsi László AZ ÖNKORMÁNYZATNAK ENNYI SIKERÜLT Itt van a tó _ és hol a hal? Hűségóra John György mindennap megkérdezte a postai kéz­besítőt, hogy a Pest Megyei Hírlapon kívül hozott-e más küldeményt is? Nem nagy csomagot várt, csupán egy kis doboznyi méretűt, amelyben elfér egy karóra. Várta a küldeményt nagy konoksággal, de az igazi örömet lapunk munkatársa szerezte meg, aki átadta azt az órát, amelyet előfizető­ink között sorsoltunk ki nyereményjátékunkon. — Gyuri bácsi, mióta elő­fizetője lapunknak? — Amióta újságolvasó ember vagyok, azóta jára­tom az önök lapját. Volt időszak, amikor még előfi­zettem a Magyar Nemzetre is, de mostanában mind ke­vesebb a pénz, így hát az egyikről le kellett monda­nom. Természetesen az országos lapot mondtam le, mert én itt élek Solymá­ron, és ha nem is naponta, de hetente egyszer biztos. hogy írnak rólunk a megvet lapban. Engem bizony na­gyon is érdekel, hogy ml történik szűkebb pátriám­ban, és a megyei esemé­nyek mellett megtudhatom a nagyvilág ügyes-bajos dolgait is. — Mit olvas legszíveseb­ben az újságban? — A bűnügyi tudósítá­sokkal kezdem, azután kö­vetkezik a politika. Máskü­lönben el kel] mondjam, örvendek a változásoknak, mert én még átéltem azo­kat az időket, amikor csendben meg kellett hall­gatnunk a Népszabadság­ban megjelent aznapi ve­zércikket. Röhejes volt. amint csendben hallgat­tunk, de senki nem figyelt a felolvasóra. Most válogat­hatok a lapokban. Azt vá­sárolom meg, vagy arra fi­zetek elő, amelyik szellemi­ségével rokonszenvezek. Én továbbra is a Pest Megyei Hírlapot fogom járatni. P. J. (Vimola Károly felvételei) Ma még csak bőrösödik az állóvíz, de holnapra vastagodó hártya von rá jégablakot. Hűvösödnek a hajnalok. Itt az idő, hogy a csendes vizek pásztorai megmerítsék a hálót. Zsákmány szerencsére bőven van a bioi halastó­ban is, legyen rá bizonyí­ték a fotó. Csak egy a bök­kenő: ez a Biatorbágy és Herceghalom határán hú­zódó halparadicsom a Ta­tai Állami Gazdasághoz tartozik. Tulajdonképpen ez sem okozna problémát, ha nem lenne tény a tény: itt, a halhazában nem le­het halat kapni. Mármint Biatorbágy on. Azaz lehet. Sátoros ünnepeken, ponto­sabban karácsonykor és húsvétkor. Az önkormány­zatnak ennyit sikerült el­érnie az utóbbi esztendők­ben. Nem az a gond, hogy a Biatorbágy határában húzódó, területileg a köz­séghez tartozó halastónak más a gazdája, A baj ott kezdődik: sem az áfész, sem á halgazdaság nem vállalta, hogy halszaküz- letet nyisson a községben. Propagáljuk az egészséges életmódot, szónokolunk a helyes táplálkozásról, ugyanakkor még azt a sült­galambot sem fogadjuk el, ami szinte szó szerint a szánkba repül (ne). Mi ma­rad tehát a biatorbágyiak- nak? Lesétálhatnak a tó­hoz, megnézhetik, hogyan dolgoznak a halászok. És ha egy kiadós halászlére fáj a foguk — vonatra vagy autóbuszra ülnek ... tó-dor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents