Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-08 / 212. szám

A MALOMBÓL HOTEL, A PATAKBÓL Tó LESZ IS A ESTE A KÉPERNYŐN Létkérdésekről—Gödöllőn Vasárnap este 6 óra után kezdtek gyülekezni a gö­döllői városi művelődési ház előcsarnokában azok, akik részt kívántak venni a Létkérdések című tévé­műsor helyi felvételén. Va­lami furcsa, feszült hangu­lat érződött az érdeklődők körében. Nem tarthatjuk ezt véletlennek, hiszen két egykori köztársasági el­nökjelölt ült fel a pódium­ra, hogy válaszoljon kér­déseikre. Nem is csak az motiválta a nagy7 kíváncsi­ságot, hogy a válaszadók — Für Lajos honvédelmi miniszter és Pozsgay Imre független képviselő — haj­dan egy nagy versenyben ellenfelek voltak, hanem az is, hogy egyikük ma tag­ja a kormánynak, ügyve­zető alelnöke a vezető kor­mánypártnak, míg Pozsgay Imre távol került a hata­lomtól. A félhangon, sut­togva elejtett, egymás kö­zötti beszélgetésekből már az előcsarnokban azt lehe­tett kivenni, hogy az em­berek nagy része inkább a véleményét akarja elmon­dani a két politikusnak, mintsem hogy igazán rá­zós kérdéseket tegyen fel nekik. Amint a 130 perces kérdezz-felelekből végül is kitűnt, igen nehéz dolga lett volna azoknak a kér­dezőknek, akik, úgymond, sarokba próbálták volna szorítani a két politikust, mert a válaszokból az de­rült ki, hogy mindketten frissek, akár vitára is ké­szek lettek volna, nemcsak a precíz, jórészt magyará­zó jellegű, nyílt válaszok­ra. Az első kérdések a két válaszoló egymás közötti viszonyát firtatták, s kide­rült, hogy mivel mindket­ten ott voltak Lakitelken, a mai napig is szót érte­nek egymással, sőt családi barátság is van a két po­litikus között. Az egyik helybéli kérdező — kapcso­lódván a válaszhoz — az iránt érdeklődött, hogy ha már ők ketten ilyen jóban vannaik, vajon Antall úr mikor vesz részt azon a va­csorán, ahol Göncz Árpád főzi a bográcsgulyást. Für Imjos szellemesen azt fe­lelte, hogy ennek a vacso­rának a szervezése még nem kezdődött el. A mintegy 350 részt­vevő korösszetétele en­gem egy kicsit megle­pett. A megjelenteknek legalább a 60 százaléka nyugdíjaskorú volt, 30 évesnél fiatalabb ember talán nem is ült a terem­ben. Jólesett viszont ta­pasztalni azt, hogy megle­hetősen sokan jöttek a fő­Átképzés A Pest Megyei Munka­ügyi Központ legfrissebb adatai szerint a megyében 44 ezer 843 munkanélkülit tartanak nyilván. Bár a szám óriásinak tűnik, a megye változatlanul a kö­zépmezőnyben foglal helyet a 8,9 százalékos munkanél­küliséggel. Pest megyében a munka- nélküliség növekedése egyenletes, átlagosan ha­vonta kétezerre nö azoknak a száma, akik állás nélkül maradnak. Vass Istvántól, a Pest Megyei Munkaügyi Központ igazgatóhelyettesétől meg­tudtuk, hogy az elmúlt hó­naphoz képest 450-nel nö­vekedett a pályakezdő városból, és a környező te­lepülések is képviseltették magukat néhány emberrel. Az ötödik-hatodik kér­déstől gördülékennyé vált a társalgás, és előkerült néhány olyan kérdés, amely akár feszültséget is okoz­hatott volna, ha nem any- nyira felkészültek a válasz­adók. Ilyen volt például az, amikor egy nyugdíjas hölgy megkérdezte Für Lajostól, képes-e a magyar hadse­reg védelmet nyújtani a közvetlenül határainkon kívül élő magyaroknak. A honvédelmi miniszter na­gyon határozottan kijelen­tette, nincs az a politikai helyzet, amelyben erre sor kerülhetne a Magyar Hon­védség a határokon kívül fel nem használható, az egykori Magyarország te­rületén élő magyarok ügyé- ■ ben háboríts konfliktusról szó sem lehet, ez tárgya­lások, kormányok közötti megegyezés kérdése. Egy idős úr azt fesze­gette, mit tesz, mit tehet a kormány azokért az embe­rekért, akik semmifajta jövedelemmel nem bírnak, nyugdíjuk sincsen. Amint mondotta, véleménye sze­rint 300 ezer emberről van szó, akiknek a létmini­mumhoz szükséges anyagi javaik sincsenek. A kor­mány tagja erre azt vála­szolja, hogy közeleg az az idő. amikor meglesznek a lehetőségei az országot ve­zető koalíciónak a szociá­lis háló megszövésére, mely­nek során természetesen ezekre az emberekre is gon­dolnak. Pozsgay Imre e kérdésre azt a véleményét fejtette ki, hogy elő kell teremteni minél hamarabb az anyagi lehetőséget en­nek a társadalmi rétegnek a létbiztonságához, hiszen szinte kizárólag nyugdíjas­korú emberekről van- szó. akik végigdolgozták az éle­tüket, s ilyen vagy olyan okok miatt ma nem kap­nak nyugdíjat. Néhányan a közbizton­ság súlyos megromlását fe­szegették, és — úgymond — javaslatot is tettek a megoldásra. Az egyik úr például felvetette, hogy a honvédség kötelékéből ve­zényeljenek át egységeket a rendőrséghez. Für mi­niszter ettől nagyon hatá­rozottan elzárkózott, mond­ván. a Magyar Honvédség­nek rendfenntartó szerepe nincs, az alkotmány értel­mében nem is lehet, kizá­rólagosan az ország terü­leti épségének megvédé­séért felel. Féltucatnyi kérdés irányult arra, hogv roppant nehezen alakul ki a társadalmi esélyegyenlö­- sikerrel munkanélküliek száma, Je­lenleg 2893 fiatalt tartanak nyilván. Sokon jelentkez­nek átképző tanfolya­mokra, ezért közöttük a munkanélküliség szeptem­bertől relatíve csökken. Az elmúlt időszakban egyébként 40-50 százalékos volt az elhelyezkedési arány azoknak a körében, akik álképző tanfolyamo­kon vettek részt. Ősztől is­mét közel száz ingyenes át­képző tanfolyam indul. Rendszeres például a var­rónőképzés, mert ilyen munkaerőre folyamatosan szükség van. Vannak siker- tanfolyamok, ezek a szá­mítógépes és a nyelvtanu­lással egybekötött kurzu­sok. Például a legutóbbi titkár-ügyintézői tanfolyam hallgatói, akik nyelvet is ta­nultak, még a tanfolyam ideje alatt el tudtak helyez­kedni. H. Cs. lég. Nemcsak hogy esély­egyenlőség nincsen, hanem az egyenlőtlenség már az általános iskola első osz­tályánál megkezdődik. Pozsgay Imre e kérdés kapcsán úgy vélekedett, hogy tartson bár fönn is­kolát alapítvány, magán- személy, egyház, önkor­mányzat vagy állam, olyan állami követelményrend­szert kell kialakítani, ahol az iskola elvégezhetősége nem függ a szülők anyagi helyzetétől. Véleménye sze­rint 18 éves koráig min­denkinek eséllyel kell bír­nia, utána pedig döntsön a tehetség. Für Lajos egyet­értett mindezzel, hozzáté­ve, hogy a kormányzat er­re törekszik, de egyelőre anyagi lehetőségeik nem engedik meg a hatéko­nyabb munkát. A kérdések itt már át­kapcsolódtak a gazdaság körébe, ahol is mindkét politikus hosszasan vála- szolgatott. Für Lajos nem tartotta katasztrófának az év végére jelzett 900 ezres munkanélküliséget, úgy vé­lekedett, hogy a most kör­vonalazódó jövő évi költ­ségvetés már kifejezetten inflációellenes lesz, ezzel együtt csökken majd a munkanélküliség üteme. Pozsgay Imre véleménye e kérdésben eltért, ő kife­jezetten gyorsítani kíván­ná a legégetőbb gazdasági gondok felszámolását, kí­nálati piacot szeretne ki­alakítani a magyar gaz­daságban, és ehhez — mint mondotta — más eszközök kellenek, mint amivel ma a kormányzat dolgozik. A százharminc perc után viszonylag elégedetten tá­voztak az emberek. Ki­hallgattam két idősebb úr beszélgetését, amely kö­rülbelül így hangzott. „Te! Ez a két ember jóformán minden nekik feladott kér­désben egyetért. Akkor miért állnak a politikai paletta két oldalán?” Na­gyon leegyszerűsített volt ez a megállapítás, de fi­gyelemre méltó, már csak azért is. mert kapott a két politikus jó néhány kér­dést az 1994. évi választá­sok kilátásait illetően is. Hogy erre mi volt a fele­letük, azt ma este meglát­hat iák-hallhatják a tele­vízióban. II. Z. Leírták, és ez az alapja annak a feljelentésnek, me­lyet Mészárosné nevében adtak be az Orvosi Etikai Bizottsághoz. Anélkül, hogy Btnkő doktort bárki is meghallgatta volna az esJt- ről az önkormányzat részé­ről. Nem nehéz tehát ki­bogozni, hogy a * Mészá­rosné által kiállított és terjesztett „minősítés”, va­lamint a Benkő doktornak tulajdonított durva mondat jócskán hozzájárult ahhoz a döntéshez, melynek követ­kezményeképpen szeptem­bertől két orvosa van Sós- kútnak. Benkő doktor nem fél Dr. Benkő higgadt, meg­fontolt, nem az a típus, akit könnyű a sodrából ki­hozni. — Ismerem a Mészáros­né által terjesztett vádakat, s igen fájlalom, ha annyi Sóskúton eltöltött szolgá­lati év után az önkormány­zat ezek alapján értékel. Sajnos engemet köt az or­vosi etika írott és íratlan szabálya, pszichopatológiai vonatkozásban nem nyi­latkozhatok a sajtónak a betegről. Majd elmondom amit kell az Etikai Bizott­Csendesek a hajnalok A hervadó lombok közül kikacérkodik a nyár aján­déka, pirosán mosolygó al­mák és fáradt kék szilvák. Az ősz is letette a garast, a szeptember végére beérő otelló már most hamvas­feketén kínálja fürtjeit a házak előtti lugasban. Ez a kép fogadja az ér­kezőt, ha begördül a dim- bes-dombos faluba, s ezt látja nap mint nap a falu polgármestere, aki Sóskút- ról jár át Pusztazámorra. GÁZPROGRAM HITELBŐL Szemet gyönyörködtető, békés táj, s mindez nem csupán látszat. Zámoron valóban béke van, nincse­nek pártok és nincsenek politikai csatározások. Eb­ben nyilván annak is ré­sze van, hogy Pusztazámor a kicsik közt is csak kö- zépmezőnyös, lakosainak száma alig több hétszáz­nál. Ebből mintegy negy­ven százalék az aktív ke­reső, akik többnyire Pestre járnak be dolgozni. A helyi munkalehetőség egyenlő a zéróval. Van ugyan a Sa­sadnak egy kihelyezett mű- anyaggyártó részlege, de már az is haldoklik. Az itt foglalkoztatott 35-40 ember­nek többnyire nincs mun­kája. Különben nemcsak ez az üzem, de minden más is a Sasadé. A külterü­leti földek s a belterületek zöme úgyszintén. Ami csalóka ebben a fa­luban, az az átlagéletkor. Harmincöt év. Ez abból adódik, hogy sok a húsz év körüli, de még több a hat­vanon felüli. Ez utóbbiak — önhibájukon kívül — esetenként fékezik a tele­pülés fejlődését, vagy na­gyobb terhet rónak a fia­talabb korosztály vállára. Példa erre a gázprogram. A 260 portából csak 136 je­lentette be igényét a gáz­ra, vagyis az összlakosság 51 százaléka. A nemet mon­dók zöme idős ember, akik­nek részben nincs pénzük, másrészt idegenkednek a gáztól. Viszont emiatt az igent mondóknak jóval töb­be kerül a hálózat kiépíté­se, pontosan 87,5 ezer fo­rintba. Ehhez tudni kell azt is, hogy Pest megyében át­lagban 45-50 ezer forint körül mozog a lakossági hozzájárulás portánként, vagyis egyharmad résszel kevesebbe, mint Zámoron. És még így is csak a jóis­ten meg Pátrovics Benedek polgármester a megmond­hatója, milyen nehezen si­került előteremteni azt az összeget (az összköltség 48 százalékát), amivel az ön- kormányzat járul a gáz­programhoz. — Nem titok, hitelfelvé­telre kényszerültünk, amit 1997-ig kell visszafizetni. Hogy miből? Az éves fej­lesztési alapból. Ez évente átlag kémillió forint körül van. Gyakorlatilag 1993-ig még tíz méter járdát sem tudunk csinálni, minden rá­megy a törlesztésre. A fűtő­anyagok árának ismereté­ben a testület úgy döntött: márpedig a gázprogramot végre kell hajtani. Még ilyen áron is. BAGOLYVÁRBÓL SZÁLLODA Nem kétséges, vállalkozói kedv Zámoron is lenne, sőt akad ötlet is. Csakhogy mindehhez terület kell. Az viszont nincs, a Sasad gúzsba kötve tartja a fa­lut. — Megkerestük a tsz-t, jeleztük az igényünket az olyan földekre, melyek egy­kor községi tulajdont ké­peztek. A válaszból kide­rült, a Sasadnak nincs tu­domása ilyenről. Mi nem pereskedünk, a békés utat választjuk. Döntsenek az erre hivatott állami fóru­mok. (Ez nyilván utalás a szomszédos sóskúti önkor­mányzatra, amely közel sem ilyen lojális, köröm­szakadtáig harcol a Sasad- dal.) Addig is, amíg a tulaj­donjogi vita eldől. Pátro­vics Benedek azzal a ke­véssel igyekszik boldogulni, ami van. Egy öreg malom­mal. No, meg őröltetési szándékkal, hisz arra nincs kereslet. Viszont igen al­kalmas a vén bagolyvár egy hangulatos szálloda céljára. — Megalakítottuk a Mű­vész Hotel Kft.-t. Ez a ma­lom lesz az alapja egy maj­dani művésztelepnek. Ön is mondta, a táj idilli. S egy képzőművész nyilván még többet is lát, mint mi, egy­szerű halandók. Aki egy­szer ellátogat ide, az más­kor is eljön, hogy megfesse a tájat. Mert ennek a vidék­nek minden évszakban más és más arca van. Erre ala­poztuk a kft.-t. PONTYOT FOGNAK JÖVŐRE A falu alatt patak foly- dogál, már amikor víz van a mederben. A falu jegyző­je, Üjházi Miklós ezt is „hozzáadta” a malomhoz. A végeredmény: — CJtját álljuk a Zámor pataknak, s elárasztjuk a völgyet vízzel. Számítá­saim szerint egy közel há­romhektáros tavat nyerünk, mely alkalmas lesz horgá­szatra, strandolásra. Né­hány éven beiül pedig egy egész pihenőcentrumot ala­kíthatunk ki a tó körül, mely jelentős bevételt hoz majd a falunak. Akkor — kivált hétvégén — hangosabb lesz majd Pusztazámor. Most csende­sek a hajnalok és békés a táj, a búcsúzó nyár arany­festékbe mártott ecsetjével íestegeti a fákat. Jövőre talán már más piktorok is eljönnek. A pusztazámori alkotótelepre, amelynek megvalósításában az önkormányzat is részt vállalt. Matula Gy. Oszkár Két cv alatt egyszer találkoztak (II.) Nem fél a megmérettetéstől ság előtt. Ha eljön az ide­je. © ön tehát kereken ta­gadja, hogy ama ominó­zus mondat elhangzott? — A mi szakmánkban alapvető szabály, hogy a súlyos kórról nem tájékoz­tatjuk a beteget. Főleg nem olyan alpári módon, mint azt Mészárosné állítja. Ami a süketségemet illeti: igaz, az egyik fülemmel rosszul hallok, ezért használok hallókészüléket. Aki két­ségbe vonja a diagnosztiká­mat. annak csak egyet ja­vasolhatok. Ellenőriztesse egy másik orvossal. Én nem félek a megmérette­téstől. @ De mintha félne az új kollégától. Vagy attól, hogy szeptembertől osztoznia kell a praxison. A polgármes­ter azt mondja, ön máris mindent elkövet, hogy meg­nehezítse dr. Keszthe­lyi Gyula beilleszkedését a községben. — A kártyák alapján nincs mitől féljek,, eddig 2480-an nálam adták le. Az új kollégának nem ártot­tam és a jövőben sincs Ilyen szándékom. Azt vi­szont fenntartom, Sóskút- nak és a hozzá tartozó Puszlazámornak dosztig elég egy orvos. Nem tudom, Keszthelyi doktornak ho­nán fog összejönni az elő- í.t kártyaszám. Van lehetőség a megbékélésre Dr. Benkő mindvégig visszafogottan fogalmaz, még véletlenül sem mond egv rossz szót az önkor­mányzatról. Viszont akinek füle van a halláshoz, az kiérzi, komoly indulatok húzódnak meg a háttérben. Az sem kétséges, hogy Benkő doktor nem akart „hajlani”, mert hozzá volt szokva, hogy nem. ő ko­pogtat az elöljárók ajtaján, hanem fordítva. Az önkor­mányzat megtalálta a ke­ményfej űség gyógyszerét, az új doktor mindenek előtt azért kell. hogy ve­le. általa megnyirbálják a Benkő doktor helyzetét. O Doktor úr, ön az éle­te javarészét itt élte le Sóskúton, öt évvel a nyug­díj előtt aligha volna jó kiélezni a helyzetet, netán másfelé költözni. De a sze­mélyes érdekek mellett a község iránti felelősség is azt sugallja, próbáljon ön is engedni. Nem volna böl- csebb megbékélni az önkor­mányzattal, tovább gyógi/í- tani a betegeket, akik ön­höz kötődnek, sőt, részt vál­lalni a község sorsának jobbulását szolgáló felada­tokból? — Ezt hogy érti? © Például leülni Kum­mer János polgármester­rel egy asztalhoz, és tisz­tázni a dolgokat. — Tudtommal ő a fiata­labb, de ezen ne múljon. Részemről nincs akadálya egy ilyen beszélgetésnek, en nyitott vagyok a félreérté­sek tisztázására. Örömmel közölhetem, Kummer János ugyanezt mondta. Már csak egv csendes, semleges zugot kell keresni az első beszélgetés­hez. A többi már jön magá­tól. M. Gy. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents