Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-30 / 231. szám
BERBER MOTÍVUMOK BUDAKESZIN Varga Vilmos magánalapítványa Varga Vilmos festőművész október 8-án — tipikus művészjegyben, a Mérleg havában — lesz 40 éves. Idén igazán stílszerűen ünnepei: október 5-én — V. Majzik Máriával közösen rendezett — kiállítása nyílik a Magyar Honvédség Művelődési Házában, 9-tőí pedig, alapítványának köszönhetően, közös kiállításon mutatkoznak be a Budakeszin élő képzőművészek. A Varga Vilmos Alapítvány Budakeszin elsősorban székhelyéről ismert. A Vadaspark mellett kell ke- - resnünk, de nem akármilyen épületben. Már mesz- sziről feltűnik a kápolnaforma kis építmény, ahol testi és szellemi felüdülésre egyaránt számíthat a látogató. Az előtérben presszó működik, ami többszörösen is jó ötlet: a kirándulók betérnek egy üdítőre, meglátják a képeket, így az esetek nagy százalékában a kiállítóterembe is bekukkantanak. Mi is a presszóban kezdtük a beszélgetést egy gazdagon díszített rézdomborítású arab asztalka mellett. Varga Vilmos édesapja, aki a presszót nyitotta itt nemrég, húsz éven át bányamérnök volt Algériában, 1969-ben ment ki, s egy évre rá 18 éves fia is követte. — Először az orvosi egyetemre jártam — idézi az algériai éveket —, de csak egy évet végeztem, mert közben beiratkoztam a képzőművészéti főiskolára Is. Annyira megfogott az ottani kultúra, hogy a művészeti tanulmányokat választottam! — Az iszlám tiltja a képi ábrázolást A képzőművészeti főiskolával talán kivételt tettek? — Akkor még Igen erős volt a francia hatás, a főiskola pedig a latin kultúra egyik fellegvárának számított. A tanárok zöme külföldről érkezett. — Milyen szakra járt? — Sík- és térdekorációs szakon végeztem, ami a magyar belsőépítészet megfelelője, de ott az amerikai oktatási szisztémát követték: három évig egységes a tanterv minden szakon, a negyedik évben lehet specializálódni. Ezt a módszert vezették be húsz évvel később itthon, az Iparművészeti Főiskolán. Az asztal tehát emlék ... Beszélgetés közben végignéztem a falon függő képeket: lendületes vonalvezetéssel megrajzolt, építészeti elemekkel kombinált női fejek, oiajportrék. Tűzzománc állatséreglet, fantasztikus lények, oldalukon tetovált törzsi motívumokkal. Ez az a stílus, amit ő talált ki odakint Algériában. Nevét, a forrásra utalva, egy berber szóból képezte, így lett az új irányzat elnevezése ause- mizmus, vagyis tetovált stílus. Némelyik berber törzsnél az a szokás, hogy az újszülött gyerek arcát, kezét, lábát tetovált jelekkel díszítik, ezzel jelölik, hogy például a szépség, vagy a szabadság gyerrneMAGYAROK A SZAHARÁBAN A teve harap és köpköd Ausemista szerelem kének szánják. Neki. osztálytársai révén, szabad bejárása volt ezekhez a törzsekhez, elleste rajzaikat, jeleiket. E motívumokat használta fel később grafikáihoz, festményeihez, ezekből építette alakjait. — Diploma után hol helyezkedett el? — folytattam a kérdezősködést. — Párizsba költöztem, és portrérajzokkal kerestem a kenyeremet a Mont- rnartre-on. Franciaországban akartam letelepedni, de itthon a családi házunkat államosítani akarták; kénytelen voltam hazajönni. — Visszafogadták? — Nem honosították a diplomámat, mert nem voltam „képzett” politikailag —, nem tanultam marxizmus—lenínizmust. Nem vettek föl az Alaphoz sem. Később, amikor Pozsgay Imre került a Művelődési Minisztérium élére, hozzá fordultam. Neki köszönhetem, hogy hivatalosan is elismerték a végzettségem. — Mivel foglalkozott, amíg riem ismerték el? — Voltam belsőépítész és dekoratőr, 1984-ben pedig szabadúszó lettem. Ebben az időben újság- és könyvillusztrációkat is készítettem. — Hogyan született az alapítvány ötlete, amelyik egyébként az elsők közül való, hiszen 1989-ben alapította? — Ügy éreztem, hogy támogatnom kell a fiatal, kezdő kortárs képzőművészeket. Az induló tőkéhez úgy jutottam, hogy a svájci Sandoz cég egy algériai kiállításom teljes anyagát megvette. Ebből építettem fel a régi családi ház mellé ezt a galériát is. A kiállítóteremben egyelőre saját munkái várják a becsomagolást. Régi, esip- kei'inomságu rézkarcsorozatok, a fekete-fehér temperával készített „Életjelek” sorozat, klasszikus és ízekre szedett „mobil”- festmények, s végül a nyáron készített munkák, a Balaton ihlette „vízanatómia”. Egyenruhákat nem látok, pedig indokolt lenne: szakértőnek hívták a Honvédelmi Minisztérium tárcaközi bizottságába, ahol a hadsereg új arculatát tervezik. E megbízás, hangsúlyozza, nem függ össze az október 5-i kiállítással, ahol a balatoni képeket fogja bemutatni. Paclmer Edit Az Érdi napok rendezvénysorozat keretében emlékeztek meg a múlt héten a Magyar Földrajzi Múzeumban az ugyancsak Érden szerveződött magyar— lengyel Szahara-expedí- ció 25. évfordulójáról. 1967 januárjában kelt útra három magyar kutató, dr. Balázs Dénes, Csekő Árpád és Martinovich Sándor (közülük ketten, dr. Balázs Dénes és Martinovich Sándor, érdi laikosok), céljuk az volt, hogy a Szaharában geomorfológiái vizsgálatot végezzenek, földrajzi és néprajzi adatokat gyűjtsenek. Áprilisban csatlakozott hozzájuk Do- bieslaw Walknowski lengyel néprajzkutató, vele együtt érkeztek el a Ti- beszti-hegységbe, majd az annak északi oldalán fekvő Bardai oázisba, ahol a Berlini Szabadegyetem földrajzi intézete geomorfológia kutatóállomásán tartózkodva tanulmányutat szerveztek a hegység vulkanikus fennsíkjára. Miután a lengyel tudós és Martinovich Sándor a gyűjtött néprajzi anyagot kísérve hazatért, dr. Balázs Dénes és Csekő Árpád folytatta az afrikai utazást egészen 1968 tavaszáig. LEKÖTÖTTÉK A NYELVÉT Balázs Dénes több könyvében is beszámolt erről az útról: 1970-ben megjelent a Kölcsönautóval a Szaharában, 1971-ben a Cikcakkban az egyenlítőn, 1982-ben A sivatagok világa című könyve. Most az érdi megemlékezésen élő szóval és diaképekkel idézte fel a huszonöt évvel ezelőtt történteket. ' Különös kőalakzatokat, kőtornyokat, kőgom- bókat láthatunk a képeken, a vízfolyások és a szél munkájának eredményeit. Megörökítettek fortyogó iszapot, gőzölgő hőforrásokat. Ezek pasztvulkanikus jelenségek, a Szahara nemrég még működő vulkánjai hatására alakultak ki, magyarázta Balázs Dénes. Beszélt az utazás nehézségeiről, a vízhiányról, melynek következtében „mosdásról szó sem lehetett”, de ivóvizet vinniük kellett magukkal. A vízszállításnál vették jó hasznát a tevéknek. A teve tíz napig is kibírja víz nélkül, nagyon hasznos állat, de a világ legrondább állata, állandóan harap és köpköd, ezért le kellett kötni a nyelvét, emlékezett. TUBU LÁNDZSA Martinovich Sándor a Szaharában, s ott is leginkább a Tibeszti-begység környékén élő tubu népről beszélt. (Egy tubu lándzsával mutogatva magyarázták a diaképeket.) Ä nevük is lakóhelyükre utal: tubu=a sziklák embere; de mondják tíbunak is, ennek jelentése a tibeszti ember. Eredetük nem tisztázott, átmenetet jelentenek az északi berber és a déli szudáni nép közölt. Az iszlám hívei, de sok ősi, közép-afrikai vonást, szokást őriznek. Törzsekben élnek, kasztokra tagozódnak, félnomád életmódot folytatnak a sivatagban. ÉRDEKES SZIKLARAJZOK A tubukról,. tárgyaikról, környezetükről készült diákon kívül még sziklarajzokról láthatunk képet. A tibeszti sziklarajzok igen nagy jelentőségűek, mivel olyan állatokat ábrázolnak, melyek nem élnek meg a . sivatagban, tehát bizonyítják, hogy a vidék nem mindig volt sivatag. Csekő Árpád Fizikus a Szaharában címmel tartott előadást. Ö mint fizikus látta bizonyítottnak, hogy nem mindig volt sivatagos a bejárt terület, hanem a föld idők során megváltozott hőháztartása következtében sivatagosodon eí. A tudományos ülésen megemlékeztek. Afrika-ku- tató elődökről is, Almást) IAszlóról és Kádár Lászlóról. A magyar—lengyel Szahara-expedíció anyagaiból kiállítás nyílt, mely jelenleg is látható a Magyar Földrajzi Múzeumban. (Nádudvari) Zsigmond-koriak a budai gótikus szobrok A közel két évtizede a budai várban feltárt gótikus szobrok régészeti szenzációt jelentettek. A gyors restaurálás után hamarosan a nagyközönség is láthatta a világi személyeket — lovagokat, fegyverhordozókat, udvarhölgyeket és a szenteket ábrázoló alkotásokat. A bemutató most megújul, és „kiegészül — mondta a tegnapi- sajtótájékoztatón Végh András régész, a Gótikus szobrok a budai királyi palotából című, űj állandó tárlat rendezője. Megtudtuk, hogy a kezdetben Anjou-korabeli- nek vélt szobrokról mára bebizonyosodott: Zsigmond magyar király és német császár uralkodása alatt készültek. A XV. század eleji művek a korabeli európai művészet kimagasló alkotásai. A megmunkálásra felhasznált köveket Buda környékén bányászták — a szobrok egy részét festéssel is díszítették. A ma megnyíló tárlatot fotók, helyszínrajzok egészítik ki. A cukorkagyárban napok óta ideges volt a hangulat. Nem tudta senki, mit hoz a jövő, csak az volt biztos, hogy elcsapják a régi górét, s új jön helyette. Ez pedig azt jelenti: változások lesznek. A változásoktól viszont sokan tartottak, mert senki nem tudta, vajon az új górénak melyik színű cukorka tetszik jobban. A piros-e, a zöld-e, vagy netán a fehér? Addig is érezhető volt a három szín hívei közötti nagy-nagy utálat, de a régi góré elcsapását megelőző napon végleg elszabadultak az indulatok, és nemcsak cukorkákat vagdostak egymás fejéhez, hanem különbnél különb sértegetéseket is. — Azt hiszitek, hogy most új világ következik? A fenét! Jegyezzétek meg, hogy a legnagyobb piacunkon, a keleti piacon, most is csak a piros cukorszemeket szeretik nyalogatni az emberek. — Lassan a testtel, hé- kás! — röffent rájuk a fehér cukorkák nagymestere, majd kihúzta magát: — Ezentúl majd mi mondjuk meg, hogy milyen cukorkát gyártunk. A gépsorolcat úgy állítjuk be, hogy az egyik órában fehér cukorkák guruljanak a szalagra, a másik órában viszont megint fehér cukorkákat fogunk csomagolni. így senki nem haragszik majd mun ka közösség it nkre. Csak azok hallgattak, akik következetesen vallották, hogy azt a tasakot szeretik igazán a fogyasztók, amelyben szépen keveredA legfőbb góré, a cukorkagyár első embere, elővett egy tasak cukorkát, és szemenként kezdte elővarázsolni a gyár igen jó hírű termékét. Elsőnek a piros cukorka került elő. A baloldalon helyet foglalók, egykori partizánok, nótákat kezdtek dúdolni, és a főízlelő el is haCukorkagyári történet nek a piros, fehér és zöld színű cukorkák. Szidták is őket eleget a többiek, hogy mi ez a régi mánia a három szín iránt... Másnap összehívták a cukorkagyár dolgozóit. Megjelentek az új górék és végignéztek a társaságon. Baloldalon ültek a vörös- cukorka-párii dolgozók, tőlük jobbra a fehércukorka- párliak nyalták az édes cukorkákat, hátul pedig kényelmesen elfértek a több szín képviselői, mert hiszen mindössze ketten-hárman voltak. tározta magában, hogy az első szabad szombaton ajándékként az új górénak színtiszta cukorból készítenek egy tányérsapkás katonát. Örömük nem tartott sokáig. A második szem cukorka fehér színű volt. Ennek láttán felvidultak a jobb oldalon ülő dolgozók és méla undorral fordultak el a piroscukorka-imdóktól. A góré kiemelte a harmadik szem cukorkát is. Zöld volt. Egymás mellé helyezte a három cukorkaszemet. Nem szólt semmit. A hosz- szú hallgatást a piroscukorlca-imádók főízlelője törte meg. — Főnök, én csak azt szeretném mondani, hogy nagyon, de nagyon, sőt igen nagyon örvendünk annak, hogy itt máris meglátszik a vezetés új szemlélete. Amikor kivette az első cukorkaszemet, szinte elsírtam magam, mert azt hittem ... A piros cukorkát imádók főízlelője nem tudta befejezni mondanivalóját. Hirtelen felállt a fehércukor- ka-pártiak szószólója, s nyájasan, de határozottan közölte: — Főnök, a múlt héten olyan eljárást kísérleteztünk ki, amely lehetővé teszi a három színű cukorka gyártását. — Te, kétszínű! — hallatszott az utolsó pádból. A vitának az új góré vetett véget. — Emberek, azt akarom tudomásukra hozni, hogy holnaptól nincs több cukorka. Patkányirtó szert gyártunk a jövő héttől. Most pedig menjenek dolgukra! — És akkor mit fogunk nyalni?— hallatszott halkan a piroscukorka-imádók sorából. Papp János
