Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1992. SZEPTEMBER 39., SZERDA 5 MaximáEis kockázat • • Uvegexport Szentendréről A szentendrei Unilux Üvegipari Kft. alkalma­zottai — negyvenen — a százszázalékos olasz tulaj­donú társaság vámszabad- területén síküveget dol­goznak fel csillárrá.-Termé­keiket külföldre szállítják, elsősorban Németországba és Ausztriába. A vámszabad terület többféle előnyt kínál: az első és a legfontosabb szempont; nem kell semmi­féle adót, vámot fizetni. A Még 1990-ben történt, hogy a Mezőgazdasági Szö­vetkezők és Termelők Or­szágos Szövetsége kapcso­latot keresett Európa egyik legpatinásabb biz­tosítótársaságával, a belga ABB-vel. Akkoriban a MOSZ a magyar mezőgaz­dasági termelők biztosítási problémáira keresett meg­oldást. A gondok ugyanis hirtelenjében keletkeztek a mezőgazdasági nagyüze­meknél, mivel megszűnt az államilag támogatott bizto­sítási rendszer az agrár- szektorban. így, ennek kö­vetkeztében új díjtételek léptek életbe, s némely kockázati fajtára nem vál­laltak többé biztosítást. cég alkalmazottai mégis fo­rintban kapják a fizetésü­ket. így szól a jogszabály. A közelmúltban az Uni­lux mellett megalakult az Italux, amely az előző cég alapítóinak tulajdona. Ez az új társaság kizárólag a csillárok vámexport-ügyei- nek intézésével foglalko­zik. Kényelmes megoldás, biztonságosnak tartják, mi­nimális a kockázatuk. síinkre, hogy vajon miből fizetik a közös gazdaságok, a likviditási gondokkal küszködő nagyüzemek az éves, mint hírlik, eléggé borsos biztosítási díjat, az rt. egyik vezető képviselője azt a választ adta, hogy akik nem képesek a szük­séges összeget egyszerre be­fizetni, azoknak díjfizetési haladékot biztosítanak. Kedvezményt kapnak -azok is, akik például előre fize­tik be az éves, az adott gazdaságra megállapított díjtételt. Valójában a piac, az adott gazdaság pénzügyi pozíciója dönti el, hogv valóban érdemes-e voksolni az Argosz Rt. mellett. (gyócsi) Harangszentelés Törökbálinton Törökbálint jelentős tör­ténelmi múlttal bíró Pest megyei község, históriájá­nak gyökerei egészen az Árpád-korig nyúlnak visz- sza. A krónikák szerint a hajdani település az Ár­pád-házi királynék budai birtoktestéhez tartozott. A község mai lakói hűek kívánnak lenni a történel­mi hagyományokhoz. En­nek ékes bizonyítéka a szombaton, október 3-án megrendezendő ünnepség. Délelőtt 10 órára várják dr. Takács Nándor szé­kesfehérvári megyés püs­pököt, aki felszenteli a templom most elkészült nyolcmázsás harangját., az újjávarázsolt kálvária­dombot és a fehér már­ványból faragott „minden­ki keresztjét” a községi te­metőben. Mint dr. Pelsőczy Ferenc törökbálinti prépost-plé­bános /megfogalmazta, a felszentelésre váró „ke­gyelmi öröm” tárgyai nem kevés anyagi áldozatot je­lentettek a falunak, s emel­lett 110 ember társadalmi munkájára volt szükség ahhoz, hogy e tárgyak mél­tóképpen fogadhassák az ünneplőket és a vendége­ket. A harang és a kálvária szentelése délelőtt 10 és 12 óra között történik, míg az öt méter magas és három tonna súlyú temetőkeresz­tet délután két órakor szen­teli fel a püspök atya. Az ünnep részeként a plébá­nia énekkara, a férfikar, a fúvószenekar, és a helyi fiatalok zenekara hang­versenyt rendez. tó-dór I. M. Rizikó nélküli kockáztatás A magyar vidék biztosítója lehet Felfigyeltek a Közép-Ke- let-Európában végbemenő változásokra a nyugat­európai biztosítótársaságok is, mintegy partnereket ke­resve vállalkozásaikhoz. Közéjük tartozik a már említett ABB ts, amely a belga farmerek és gazdál­kodók tőkéjével alakult meg hat évtizeddel ezelőtt, s ma Belgiumban a 280 működő biztosítótársaság közül az öt legnagyobb kö­zé tartozik. Minap mutatkozott be az ABB-ből kinövő „kis­testvér”, az Argosz Rész­vénytársaság, s annak igaz­gatótanácsa. Elhangzott, hogy nem csupán biztonsá­got kíván nyújtani a ma­gyarországi szövetkezetek­nek, kisgazdaságoknak, a magyar falvak vállalkozói­nak, hanem zavarmentesen beépül a termelő folyama­tokba. Vagyis a magyar vi­dék falvaiba, s a kis- és nagyvárosok életébe, a pol­gárok otthonába. Szakta­nácsokat ad a delikvensek­nek,- miközben éberen fi­gyeli a gazdálkodás mene­tét, mégpedig úgy, mint a görög mitológia százszemű Argosz hercege, akinek ál­mában nyitva volt ötven szeme. A sajtótájékoztatón je­len lévő Nagy Tamás, a gyáli Szabadság Termelő- szövetkezet elnöke, aki mellesleg a MOSZ társel­nöke is, elmondotta, hogy szervezetük minimális tő­kével vesz részt az Argosz Rt. munkájában. Kérdé­Hulladék típusú találkozások A Nyugatot a Kelettel ösz- szekötő fő közlekedési útvo­nalon, a Zsámbéki-meden­cében igazi békebeli tem­póban zötyög vonatunk a főváros felé. Van tehát idő és rrv'd gyönyörködni a panorámában vagy éppen bosszankodni az elébünk tá­ruló látványban. Mert a változatos magyar táj szem­nek üdítő látvány ugyan, de szájízünket megkeseríti a vaspálya mellett húzódó te­rület mostohagyerek mivol­ta. Kilométerről kilométer­re itárulkozik előttünk a szánalmas kép: ebek har­mincad jóra jutott, elhagyott épületek, évtizedek óta ék­telenkedő lepusztult vagy elpusztított romok, törmelé­kek. És hogy a szomorú látvány teljesebb legyen, szeméttelepek sorozata nyílt színi kiállításban. Ez az élő(halott), hatal­mas kirakat nyújtja majd az első benyomásokat a tu­risták ezreinek, akik nem is olyan sokára az Expóra igyekeznek? Lesz-e elegen­dő időnk majd rendbe ten­ni ezt a senki földjét? Mert az évtizedek óta felhalmo­zódott hulladékot „tűzoltó- munkával” nem lehet meg­szüntetni. Dunántúli nagyvárosunk szívében évtizedeken át ék­telenkedett egy kolónia. Mintegy húsz esztendeje a legfels i szintről érkezett az ukáz: lebontani! Megsem­misíteni! A föld színével egyenlővé tenni! Megtörtént. A szegénysé­get demonstráló falakat el­hordták. A szégyenteljes nyomortanyát a főid színé­vel tették egyenlővé, azaz majdnem ... két évtizeden át megmaradtak a szemét­hegyek, a bontási maradvá­nyok, a hamarmunka árul­kodó hordalékai. Egyelőre csak a jótékony természet szegődött segítőtársul: az enyészetet lassan, de bizto­san benövi a burjánzó gaz. Az utód, a város másik pontján épült „modern” la­kótelep sem dicsekedhet sok jóval. A betonsivatag ugyan időre elkészült, de körülötte a parkosítás va­lahogy „elfelejtődött”. Jó másfél évtized elteltével is szeméttelepeken játszik a legifjabb nemzedék a be­ton oaneh'k árnyékában. Tűzoltótiszt ismerősöm­mel mintegy két évvel ez­előtt Dorogon jártunk. A település határában egy ve­gyi üzem működésének végterméke' rozsdás vas- hordókban várnak a jó sze­rencsére — vagy a ka­tasztrófára az ötvenes évek óta. Emberöltőn keresztül senkinek sem jutott, eszébe, Nézsui vállalkozás Az Észak-Pest megye szélén húzódó kisközség. Né- zsa vezetése ez év augusztusában lakossági szava­zás után úgy döntött, hogy kéri megyénkhez csato­lását. A főleg szlovák nemzetiségiek lakta településen a málnatermesztés mellett alig akad mezőgazdasági tevékenység, ezért egy esztendeje létrehoztak egy Erigoland ne­vű kft.-t, amely ma már gyakorlatilag csak nyugati exportra szállítja a gurulós- és lémálnát. A környék gyümölcsfeldolgozásában még jelentős a szilva bértárolása és exportja. A megszűnt Május 1. Termelőszövetkezet helyett így új munkalehetőség kí­nálkozik a nemsokára Pest megyei településen. Képünk a málnaválogatásról készült, ahol plusz 8 fokos hidegben a helybeliek dolgoznak (Vimola Károly felvétele) FÉLÁLLÁSBÓL FOALLASBÄ Akinek kolompot kötöttek o nyakába... Van olyan polgármester, aki tagadja, van, aki be­vallja: 1990 őszén nem volt egészen tisztában azzal, hogy mit jelent valójában a vállalt tisztség. Cserna Ferenc, Újlengyel polgármestere sem mérte fel kellően a rá váró fel­adatokat. különben nem mondja a képviselőknek: egy ilyen kis településen szükségtelen főállású pol­gármester. elvégzi ő azt fél­állásban is. — Abból indultam ki, hosy Újlengyelnek csak 1700 lakosa van. Kis község, kis hogy hatástalanítani kelle­ne ezt az időzített bombát. A hordók ezrei ugyanis „akármilyen” vegyszert is tartalmazhatnak: összetéte­lüket ma már senki nem tudja. Pesszimista jóslat szerint elég lenne egy vil­lámcsapás valamelyik szét­korhadt hordóba, hogy be- ind Íjon a láncreakció. Az igazsághoz tartozik, hogv ott már megépült az égetőmű a baj orvoslására. De mennyi időbe telik, mire az utolsó hordó is megsem­misül? Vajon az ország hány vidékén ülnek még ma is effajta puskaporos hordón? Mert dicső eleink nem elégedtek meg saját szemetünkkel: dollárala­mizsnáért külföldről is im­portáltak veszélyes hulla­dékot . .. Folytathatnánk a sort itt a hajdani, mára maradt hulladékok árnyékában a bőség zavarával küszködve. Említhetnénk a szovjet csa­patok mérhetetlen pusztítá­sait földben, vízben, leve­gőben. Szólhatnánk a szép magyar tájba fekélyes seb­ként hasító külszíni bá­nyákról, melyek kétes hasz­na után számunkra csak a táicsúfító örökség maradt. Kétes dicsőség, hogv bár régóta van környezetvédel­mi minisztériumunk, nem volt tervszerű, átgondolt környezetvédelmünk. Talán ma még nem késő, hogy végre magunk vegyük kéz­be gyermekeink, unokáink örökségét 1 Lássunk végre hozzá a nagytakarításhoz 1 Tóth Sándor gondok. Aztán egy adott pillanatban rá kellett döb­benjek, hogy a problémák éppúgy megjelennek az én asztalomon is, mint a szomszédos község polgár- mesterén, ahol 1200-zal na­gyobb a lélekszám. Feb­ruár táján fizikailag és szellemileg egyaránt megfá­radtam. Márciusban jelez­tem a képviselőknek, fél­állásban nem tudom foly­tatni. Szó nélkül tudomásul vették, és egyhangúlag megszavazták a státusmódo­sítást. Április 1-jélől füg­getlenített polgármester­ként dolgozom. Újlengyel 1991 januárjá­ban nyerte el „függetlensé­gét”, előtte tizenöt évig „élvezte” a ráerőszakolt kényszerházasság minden „áldását” Üjhartyánnal. Pe­dig a két település kapcso­lata viszonylag békés volt. Az viszont tagadhatatlan, bogy a másfél évtizedes kö- zösködés alatt Üjhartyán- ban erőteljesebben mutat­kozott meg a fejlődés üte­me. — Több konkrét példát is tudnék sorolni, de marad­junk csak a gyógy szertárnál. Tíz évig hajtogatta a lakos­ság. mennyire unja, hogy Nyáregyházára vagy Har- tyánba kell átjárnia a gyógyszerért. Próbálja el­képzelni: ha Nyáregyházára átmegy valaki, az jövet­menet 56 forint. Plusz rá­megy a fél napja, mert rit­kán jár az autóbusz. Cserna Ferencnek egy fél évébe került, de végül is megoldotta a problémát; ma már van gyógyszertár Újlengyelben is. — Áz egykori székházat kaptuk meg a hernádi Már­cius 15. Mgtsz-től. Közérde­kű kötelezettségvállalás cí­mén ingyen lemondtak róla, már át is írták a nevünkre. A forgalmi értéke 2,5 mil­lió forint, a külső és belső felújításra 650 ezret költöt­tünk, De ezzel nemcsak a gyógyszertár ügyét rendez­tük, itt kapott helyet a községi könyvtár, valamint az anya- és csecsemővédel­mi rendelő is. Mi sem természetesebb, mint hogy ellátogatunk az új patikába. Ertsey Tamás gyógyszerész július óta na­pi két órát tölt Újlengyel­ben; főállásban a hartyánl gyógyszertárat vezeti. — Cserna Ferenc addig kapacitált, míg elvállaltam ezt a munkát is. Gyakor­latilag az ebédszüneteimet töltöm itt, Lengyelben. Az igények felmérése során azt tapasztaltuk, a napi két­órás nyitvatartás elég lesz. Meg kell mondanom, a la­kosság örömét tapasztalva, nem bántam meg ezt a pluszmunkát. Mellesleg a forgalom sem lebecsülendő, havi 1,5 millió forint érté­kű gyógyszerre van keres­let. Cserna Ferenc mezőgaz­dasági közgazdász, a her­nádi tsz-nél dolgozott hosz- szú évekig. Ez idő alatt volt alkalma kitapasztalni, mennyire kötődnek a len- gyeliek a röghöz, mennyire meghatározója a föld a la­kosság életének. — A tsz-hez tartozó társ­községek közül egyben sem volt annyi földigénylő, mint nálunk. Van ötszáz tsz-la- gunk, ebből háromszáz ké­ri vissza a földjét. Részt veszek az érdekegyeztető bizottság munkájában, oda­figyelek minden döntésére. A lakosság ezt is elvárja a polgármestertől. Épp a na­pokban mondta valaki ez­zel kapcsolatban: akinek kolompot kötöttek a nya­kába, annak kötelessége ko- lompolni, s vezetni a nyá­jat. Tiszta beszéd. Tudom, mit várnak tőlem, és igyek­szem eleget tenni. Vesze­kedés, egymásra acsarko- dás nélkül. Én nem kívá­nok a tsz-szel tengelyt akasztani, úgy tűnik, nincs is rá szükség, békésen meg tudunk egyezni. Aztán ki­ki bizonyítson, mire megy a saját földjén, saját erő­ből. Mert ettől függ majd a község sorsa, a fejlődés üteme. Félidőben járunk. Két év alatt a már leírt válto­zásokon túl megújult, meg­szépült egy sor községi in­tézmény,. derűsebb a főutca képe. Lett gáz és telefon, már folynak a tárgyalások ez ügyben is. Mindebből ar­ra kell következtetnünk, hogy Újlengyel csak nyeri az önkormányzati rendszer­rel. Ez pedig végső soron a rendszerváltás eredménye. Matala Gy. Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents