Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-28 / 229. szám

19«2. SZEPTEMBER 28., HÉTFŐ /I pilisi szlovákok folklórfeszti iá Jfa Olajággal a színpadon (Folytatás az 1. oldalról.) beszeigeió embereket, tu­dom, azok a kedvemért mindjárt magyarra fordít­va a szót, szívesen, kedve­sen társalognak aztán ve­lem is. Hát a népművészetükről mit tudhatunk ? Felidézhet­jük magunkban Juhász Gyula Ancsa szolgáló című versét — Ancsát, aki „hall­gatott / Szelíd, szláv dalla­mokkal a szivében.’’ —, emlékezhetünk Mikszáth Az a fekete folt című el­beszélésében leírott ének­re: „Ott künn a Brezmán az a fekete folt. .. / Feke­te folt helvén valaha akii yolt” — szinte halljuk hoz­zá a lágv dallamot. Emlé­kezetes Lapaj, a híres du­dás — Mikszáth másik el­beszélésének címadó hőse —. aki erd"'.c zúgásától, fo­lyam locsogásától, lomb- suttogástól tanulta művé­szetét. A SAJÁTOSSÁG ÁPOLÁSA Sokat megtudhatott a szlovák népzenéről, nép­táncról, aki az elmúlt szombaton délután Pilis- szén (keresztre látogatott, a pilisi szlovák falvak első fólklórfesztiváljára. A falu utcáján vonult az együtte­sek színpompás menete az általános iskoláig, hol szín­pad várta őket. Pilisszent­kereszt, Pilisszántó, Pilis­szentlélek. Piliscsév, Kesz- tölc. Moffvorósbánya — a pilisszentlászóiak valami­lyen akadályoztatás miatt otthon maradtak —, vala­mint a budanesti szlovák általános iskola énekkarai, tánccsbportjai. pávaköréi mutatkoztak be. A műsor előtt Telek Pál, Pilisszentkereszt polgár- mestere köszöntötte a meg­jelenteket. Beszélt arról, hogy a pilis» települések kulturális téren már ko­rábban is együttműködtek, s ez év januárjában mint Pilisi Községek Társulása önkormányzati szinten is szövetkeztek. Céljuk a nemzetisé"! kultúra és nyel” ápolása, feilesziése, s az. hogy a pilisi meden­ce lakosainak életét a bé­kés együttműködés jelle­mezze. Jakab Róhertné, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke kö­szöntő s"9vai után olajágat helyezett a színpadra a béke és a szeretet jelképe­ként. Teret kaptak az együt- . lesek. Már-már értettem a dalok szövegét a sok is­merős más, tanult szláv T anévny ító Budakeszin Ma délután ötkor tartja évnyitóját e Budakeszin működő Budaköí'nyéki Szakképző Népfőiskola. Eb­ből az alkalomból két elő­adásra kerül sor: a ma­gyarországi , nemzetiségek életéről beszél űr. Drahos Ágoston főiskolai tanár és dr. Kovács Péter nyugal­mazott főiskolai tanár, majd a dákoromán elmé­lettel foglalkozik dr. KosZ- *in Árpád töri én és/ nyelvek szavaira hasonlí­tó. meg utazásaim során hallott — szóra támaszkod­va, és azért is. mert hiszen a népdalok ugyanarról szólnak mindenfelé. A dal­lamok sem voltak idege­nek. Nem egynél törtem a fejem: milyen szöveget is énekelnek erre.— vagy az ezzel rokonítható dallam­ra — magyarul? Kiemel­kedő sikere volt Mogyorós- bánya fúvószenekarának, mely már hetven éve mű­ködik a falúban, vastaDS kísérte fellépésüket. Bra-- városán rakták, anrózták'á lépéseket a pilisszántói Pántlika é"viít:tes fiataljai, mikor zempléni szlovák táncokat adtak elő. hagyomány LEHETNE Figyeltem a közönség so­raiban ülő idősebbeket-: énekelték, vagy inkább csak suttogták ők is a fel­hangzó dalokat. De a mű­sor vésén felszabadult a közönség, már valóban enviitt énekelt színpad és nézőtér. Pedig a fiatalok számára bizony már nem egészen természetes, hogy szlovákul tud iának. — Tani""a-e az unokáját szlovákul? — kérdeztem egy idős asszonyt, az egyik pávakör tagját. — Tanítom, de nem na- gvon tanul. Azt mondja, adjak neki pénzt, me’d ak­kor tanul — válaszolta. « Egy férfi elmondta: a gyerekei a7 iskolában ta­nulnak szlovákul, de ő in­kább csak a szüleivel be­szél az ősök nyelvén, a gyerekeivel' magyarul. A fesztivál szerveznie a pilisszentkereszti általános iskola és az ugyancsak helvi pávakör volt. A mű­sort az iskola igazgatóhe­lyettese és a szlovák mun­kaközösség elnöke, Szivek Józsefné vezette. Kérdé­semre elmondta, hogy most háromszáznegyvenen lép­tek fel a fesztiválon, mely­ből szeretnék, ha hagyo­mány lenne, úgy, hogy mindig más pilisi falu vál­lalja a szervezést. Rangos vendégei voltak a fesztiválnak. Így Für La­jos honvédelmi miniszter, Rudolf Chmel, a Cseh és Szlovák Köztársaság. buda­pesti nagykövete. Karol Wlachovslcy, a budapesti .Cseh és Szlovák Kultúra Háza igazgatója. Szlová­kiából a komarnói Matica . Slovehska munkatársai kö­zül érkeztek többen. Rudolf Chmel nagyköve­tet kérdeztem, más-e az itteni szlovák dal és tánc, mint a szlovákiai. PILISSZENTKERESZT BIZONYÍTOTT — Ö, hát más ... Az it­teni szlovákoknak nem túl­ságosan erős a nemzeti azo­nosságtudatuk. Nem lehet összehasonlítani például a szlovákiai magyarok erős nemzeti azonosságtudatával — de hát ennek történel­mi okai vannak. A feszti­vál bizonyította, hogy az itteni szlovák kisebbség mégis él a maga népi kul­túrájában. Tetszett, aho­gyan a fesztivál bemutatta, hogy a fiatal és az idősebb korosztály együtt ápolja a népi. nemzeti hagyományo­kat. Kellenek a helyi, táji jellegzetességek, azok sza­badon élése a nemzetközi feszültségeket Is oldhatja. Reméljük; nincs .messze az idő, amikor kormányaink is olyan jól tudnak majd pm,«Hműködni, mint ami- lven béké7"r| élo°k egymás mellett a kultúrájukat sza­badon áooló emberek. Nádudvari Anna SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJÁN Tompa Mihály emlékezete Petőfi, Arany, Tompa ... A triumvirátus! De szépen hangzott ez a múlt század közepén, s később is, a szá­zadfordulóiig. Aztán a hár­mak valamiképp csak ket­ten maradtak: a huszadik század inkább csak Pető­fit és Aranyt olvasott, Tompát inkább csak emle­gették, meg tanították a gimnáziumban, aztán a tan­könyvekből is kikopott, épp csak neve, egy-két ver­se maradt ott, mintegy mellékesen, kegyeleti ak­tusként, irodalomtörténeti nagylelkűségből. Kegyetle­nek lettek volna a Nyugat írói és esztétái, s mind az utódaik? Inkább, csak rea­listák voltak. A múlt szá­zad közepének korban,gu- lata megemelte Tompa Mi­hály rangját, s nem is ok­talanul, hiszen egy új iro­dalmi iránynak volt feltű­nően tehetséges képviselő­je. Nem volt zseni, mint Petőfi és Arany, de mellet­tük jó költőnek lenni sem utolsó dolog. S az ötvenes és hatvanas években Arany mellett ma csupán Tompa Mihályt és Vajda Jánost tartjuk számon.: két-évti- zed lírájának egyik vezér- egyénisége tehát Tompa. S hogy Vajdához képest miért szorult hátrébb az e századi értékítélet, alapján, az is könnyen .megérthe­tő. Tompa volt az idő­sebb. ő még a Petőfi előt­ti költészethez is ezer szál­lal kötődött, s a népnem­zeti irányzat stíluseszmé­nyén túllépni semmivel sem tudott, nem is akart. Nem irányzatformáíó, úttörő egyéniség volt. bár kora jórészt annak látta, csak rendkívül jó érzékkel a korszerűt fölismerő: egy­szer. a negyvenes évek de­rekán. Később már nem tudott igazán változni: a megtalált hangot őrizte és formáleatta, ellentétben az idős Arannyal vagy Va.idávail, akiben már a századvég életérzése ifi megszólal. Ne legyünk azonban igaz­ságtalanok Tompa Mihály­lyal. Bár 1817-től 1868-ig tartó életideje a magyar költősorsokhoz képest nem mondható túl rövidnek, if­júságától kezdve súlyos be­tegségek terhelték életét. S az apró kis falvakban vaJó megbújás, a református parókiák világa sem csak védelmet jelentett az ön­kényuralom komor eszten­deiben, hanem gátoltságot is: az eleven szellemi élet, a folyamatos művelődés le­hetőségeit illetően. . A be­zártság olykor, előny is le­het, s bizonyos, hogy Tom­pát kiegyensúlyozott, szép házassága, hivatásszereteté is őrizte az élet és az iro­dalom számára: se a köl­tészettel nem hagyott fel, se öngyilkos nem lett. De e bezártság elvonta meg­határozó szellemi kalan­doktól is. Két kisfiának halála pedig csak önemész­tő kínlódásait növelte. Al­kotótársaival a kapcsola­tot leginkább levelekben tarthatta, s a Tompa-le­velezés gazdag anyaga sok kincset rejt,_ az ő korában azonban a levél már nem tölthette be azt a szere­pet, mint Kazi>nczynál, hi­szen már létezett valósá­gos irodalmi élet. Elsősorban mégiscsak költő. Tompa Mihály, s nemcsak annak a két vers­nek a szerzője, amelyek ma is állandó antológia­darabok. A gólyához, A madár, fiaihoz persze mél­tán jelképei e lírának is, meg az 1850-es évek vilá­gának is, de több. tucatnyit lehelne melléjük állítani. E kissé , talán túlságosan bőbeszédű. életmű szigorú rostáján fennmarad a ja­va, s az ma is méltó a’sze- retetünkre és folyamatos figyelmünkre: a népdalok is, a 48-as versek is, meg a későbbiek legszebbjei is. Vasy Géza Újjáéledt az Erdélyi Múzeum Egyesület A napokban történelmi jelentőségű könyvbemutató volt a budapesti Püski Ki­adó könyvesházában. 40 évi kényszerű hallgatás után ugyanis újjáalakult az Er­délyi Múzeum Egyesület, mely 1859-ben Mikó Imre reformkori politikus kezde­ményező áré jött létre Ko­lozsvárott, s fő feladatának a magyar tudományos és irodalmi élet felkarolását tekintette. Termékeny szellemi élet után 1050-ben mint nemkívánatos szerve­zetet betiltották. 1930-ben Benkő Samu és Jaki Zsigmond, az erdélyi magyarság két kiváló tudósa élesztette újjá az egyesületet. Benkő Sa­mu munkájával (Nagy Géza, a literátor és műve­lődésünk mindenese) foly­tatta az Erdélyi Tudomá­nyos Füzetek kiadásának sorát, amely — a folytonos­ságot jelölendő — 209-es számmal jelent meg. A so­rozat következő kötete György Lajos egyetemi ta­nár, szerkesztő munkássá­gával. foglalkozik, aki e'Tu­dományos Füzetek életre keltője is volt, s akinek áp­rilisban emlékezünk szüle­tésének 100. évfordulójára. Életművével összefüggés­ben képet kaphatunk az akkori erdélyi magyar ok­tatásügyről, s az egyházi is­kolák sokszor lehetetlen helyzetéről. (Szerző: Antal Árpád.) (Szentandrási E.) AZ IGAZGATÓ JAVASLATAI Ötlettől a megvalósulásig Szükségük van-e a helyi művelődési bizottságoknak a települések kulturális életét „vezénylő” népműve­lőknek megyei segítségre? Ha igen, hogyan segíthet egy olyan, hatalmát vesztett szervezet, amelyiket már nem kőtelező tájékoztatni a helyi eseményekről, megalakuló csoportokról, egyesületekről. Tavalyi tanulmány . Ezekre, a kérdésekre ke­resik a választ a megyei önkormányzat kultúrával foglalkozó szakemberei. Az október közepére — a- helyi művelődési bizottságok ré­szére — tervezett konferen­cia sikerének érdekében pályázatot is kiírtuk, de, mint tudjuk, postaládájuk ezúttal üresen maradt. Az ismert közmondás mintájá­ra, mint Mohamed a hegy­hez, úgy mentünk el mi is — kérésükre — a különfé­le posztokat betöltő nép­művelőkhöz és tanárokhoz: mondják el élőszóban a vé­leményüket. Kecskés Józsefet, a gö­döllői művelődési központ igazgatóját külön kiemel­ték, de először nehezen akart kötélnek állni. Egy tavaly június 17-re kelte­zett nyolcoldalas, sűrűn gépelt tanulmányt muta­tott. melyben szakszerűen, pontokba szedve sorolta fel a megyei és regionális sze­repkörű intézmények szá­mára összeállított közép- és hosszú távú javaslatait, öt­letszerűen ragadok ki né­hány címszót: „Űj tudások, új módszerek terjesztése; esemény menedzser-képzés, szabad időmenedzser-kép- zés; új szerveződések felké­szítése; szakmai kiadvány ; művelődéskutatások; mű­helymunka. innovációs park; szakértői, tanácsadói testület működtetése.” Még a lehetséges pénzügyi for­rásokat is elemezte! Ügy vélte, egy ilyen sokrétű munka után már nem tud újat mondani. Újr.t szövetkeznek — Az a véleményem, hogy a megye, elsősorban azokért a depressziós tér­ségekért tehet sokat, ahol jó ötletek születnek Ugyan, de valami, miatt néni tud­ják megvalósítani. Ha kö­rülnéznek, mindenféle pá­lyázat nélkül is oda tudják tenni a hangsúlyt, ahová kell — mondta kissé re­zignáltam — Vannak olyan térségek, ahol teljesen egyedül maradt a szakma. Mindenkit beleértek, aki humánerőkkel foglalko­zik, legyen az egyház, könyvtár, vagy iskola. Az információk, a párbe­széd hiánya itt is gond. Kecskés József csak azok­ról az egyesületekről, klu­bokról tud, melyek itt. a művelődési központban születtek vagy megalaku­lásukhoz tőle kértek segít­séget. S ha már a segítség­nél tartunk; Gödöllő ha­sonló cipőben jár, mint a megyei önkormányzat. Ko­rábbal! a Galga menti köz­ségek hivatalos szellemi centruma volt, ez a szerep­kör azonban megszűnt. Ma is sokan fordulnak az igaz­gatóhoz tanácsért, néki azonban igen kevés eszkö­ze maradt a segítségnyúj­táshoz. — Ha megfigyeli, kik próbálnak ma együtt dol­gozni, „szövetkezni”, érde­kes dolgokat tapasztalhat. A régi járásnak megfelelő ■ térségek keresik* az együtt­működést. Üjabb Iratok kerülnek elém: egy pályázata, mely­ben a környék népműve­lőinek közös programjaira és továbbképzésére kért tá­mogatást. Talán ott követ­te el a hibát, hogy a rá jel-, lerriző precizitással sorolta fel, ki mindenkitől’vár még anyagi támogatást, emiatt a kuratórium úgy ítélte meg: jóval kevesebb pénz is elég lesz számára, mint amennyit kért. Kecskés Józsefnek nem erős oldala az önmenedzse­lés. ismerősei azonban olyan népművelőt tisztel­nek benne, aki minden tőle telhetőt megpróbál, ha se­gítségért fordulnak hozzá. Többek ' közt összeállított egy kérdőívet, inelvnek se­gítségével fel tud iák térké­pezni a térség műemlékeit, népművészeti értékeit, hí­res-neves embereit. fojáspatkoló — Tudta például, hogy Szobon él egy iójáspatkoló kovács? — szegezte nekem a kérdést. — Én véletlenül fedeztem fel. A solymári Waldorf-iskoláról annak idején úgy szereztem tudo­mást, hogy mi is akartunk szervezni egyet és oda küldtek tapasztalatcserére. A megye összehívhatna pél­dául egy adatbázist, ahon­nan minden-ilyen informá­ciót lehívhatnánk. Ha kellő számú munka­társsal, megfelelő számító- gépparkkal rendelkezne. ha Budapesttől 40-50 kilo­méterre kurblis telefon he­lyett telefaxon küldhetné­nek üzenetet... de ez már egy másik cikk témája! Pachncr Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents