Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-28 / 229. szám

AlűvelőcUsi központ Iskolán kívüli szakmai oktatás A Kossuth Művelődési Központ az iskolán kívüli szakmai oktatás keretében — az érettségizett fiatalok­nak — középfokú szaktan- folyamokat indít, amelyek eredményes elvégzése után a pályakezdők elhelyezke­dési esélyeit szeretnék nö­velni. Az áruforgalmi nemzet­közi szállítmányozói vám­ügyi tanfolyamra jelentke­zők alap-, illetve középfo­kú nyelvvizsgával és szá­mítástechnikai alapismere­tékkel bővített képzést kapnak. A szakmai gyakor­lat két hétig tart. A hall­gatókat személyiségfejlesz­tő tréninggel készítik fel. Azoik. akik a vámügyin­tézői kurzusra járnak — amennyiben sikeresen vizs­gáznak — országosan érvé­nyes középfokú bizonyít­ványt vehetnek át. A titkár — menedzser asszisztens — képzés célj-a, hogy olyan titkárok, titkár­nők végezzenek, akik — a hagyományos teendőkön kí­vül — a korszerű ügyviteli gépeket is tudják kezelni. Ugyanakkor igényesebb munkát is rájuk lehet bíz­ni, önálló feladat megoldá­sára, szintén alkalmasak. Azoknak kötelező egy ide­gen nyelv tanulása, akik nem bírnak középfokú nyelvvizsgával. A kereskedelmimened- zser-hallgatók magasszintű kereskedelmi tevékenység­re lesznek képesek. A részt­vevőket ugyancsak speciá­lis tréninggel készítik fel. A jelentkezés feltétele — ahogy az előbbi három tan­folyamnál — érettségi bi­zonyítvány. Ennél a kép­zésnél figyelembe veszik a felsőfokú végzettséget vagy az öt éven belül szerzett középfokú kereskedelmi szakvizsgát is. A fiatalok a kereskedelmi szakvizsga bizottság előtt bizonyíthat­ják, hogy jól elsajátították a szakmai ismereteket. fotókiállítás Élő történelem Elő történelem a 40-es évek katonai dokumentu­mainak tükrében címmel fotókiálítás nyílik szep­tember 30-án, délután 3 órakor a ceglédi helyőrsé­gi klubban. A Csárádi Jó­zsef alezredes által ösz- szegyűjtött fotódokumentu­mokat Kocsis Gyula, a Kos­suth Múzeum igazgatója ajánlja a látogatók figyel­mébe. CEGLÉDI Ezüstkalászos tanfolyamok A Kossuth Művelődési Központ ezüstkalászos tan­folyamokat szervez. Ezek a foglalkozások főleg az egyéni gazdálkodóknak le­hetnek hasznosak. A ter- vezett témakörök: Növénytermesztés: vető- és virágmag-, szőlő-, vi­rág-, gyümölcs-, zöidség- valamint gyógynövényter- mesztés; öntözéses gazdálko­dás; gombaismeretek; me­zőgazdasági vegyszerek. Ál­lattenyésztés: ló-, szarvas- marha-, juh-, sertés-, nyúl-, baromfi-, galambte­nyésztés ; méhészkedés. A szlovák szurkolók rendesek voltak Pozsonyi élmények első kézből A Jobb érzésű emberekben — de nem az UEFA uraiban — mélységes felháborodást váltott ki az, ahogy a ferenc­városi szurkolókkal Pozsonyban a kommandósok elbán­tak. Ütöttek, vertek mindenkit aki magyar volt. Ráadá­sul a terrorista képüket csuklya alá rejették, ami módfe­lett emelkedett lélekre vall. A ceglédi Kővári Csaba is ott volt a meccsen, és átélte azokat a borzalmakat, amik­nek a kikeveréséhez bizony hosszú idő kell. Vele beszél­gettünk a történtekről. — Egy-két héit nem elég a feledéshez. A stadionban lévő hisztérikus állapot, és a verés, még sokáig az eszemben lesz — mondotta. — Mivel ment Pozsony­ba? — A meccs napján, sze­mélyautóval, a barátaim­mal. Azokat a magyarokat, akik az előző nap lementek, atrocitások, érték. Legfel­jebb arra számítottam, hogy nem fogadnak szere­tettel. Ilyen mértékű ma­gyarverésre álmomban sem gondoltam. — A mérkőzés előtt utalt valami a későbbiekre? — A két, csapat szurkoló- tábora békésén vonult a stadion felé, ekkor még nőm volt semmi gcund. Ta­lálkoztunk olyanokkal, akiknek a rendezők eltép­ték a jegyét, és mosolyog­va mulattak a pénztár felé, felajánlva az újbóli sorbán- állás lehetőségét. — Hova helyezték el a magyar szurkotokat? — Három csoportba tet­tek minket. Az egyik az ülőhelyen kapott helyet, itt nem volt erőszakos fellépés. A többieket két külön álló­helyi részre osztották be. Azt híresztelték, hogy csak a hatvanadik perc táján kezdődött az akciójuk. Hol­ott az igazság az, hogy az egész mérkőzés alatt folya­matosan verték a magya­rokat. — Mint minden összecsa­pás előtt, gondolom, ezúttal is volt motozás. — Olyannyira, hogy még a magyar zászlókat is el­vették, semmi nem maradt nálunk. Teljesen védtele­nek voltunk a kommandó­sok akciójával szemben. Az emlékezetes brüsszeli tö­megverekedés, azért volt sportszerűbb, mert ott az angol és az olasz szurkolók azonos feltételek mellett mérkőzhettek meg. Itt azonban fegyveres kom­mandósok támadtak a fegyvertelen magyarokra. Ez igazán nagy bátorságra vall. — Az önök szektorát is elérték a fekete álarcosok? — Amikor megláttuk őket, az valami hátborzon­gató érzés volt. Mindenki menekült amerre látott. Megpróbáltam elkerülni az ütéseket, de néhányszor el­találtak. Ezután, mint aki jól végezte a dolgát, men­tek tovább. — A Slovan-szurkolók nem szóltak bele az össze­csapásba? — Egyáltalán nem, ők sem tudták, hogy mi a helyzet. Sőt, még azt is mutatták, hogy másszunk át hozzájuk, amit jó néhá- nyan meg is tettek. — Ahogy a tévében lát­tam, a távozás sem bár­sonyszőnyegen történt... — Nem bizony, mi pél­dául a villamossíneken me­nekültünk. Nagy szeren­csénk volt, mert az előttünk haladó kocsit megdobták kővel, mi kikerültük őket, így nem sérült meg az autónk. Az utcán tízes cso­portokban zaklatták a gép­kocsikat. számtalan buszt rongáltak meg. — Mit szól az UEFA dön­téséhez, amely szerint egy­formán büntették mind a két csapatot? — Teljesen igazságtalan­nak tartom. Elképesztő, hogy tudták egy kalap alá venni a két csapatot. Ha a Fradi-szurkolók követtek volna el hasonlót, akkor biztos, hogy' súlyos bünte­tést osztottak volna ki. — Amitől mindenki fél, az a visszavágó. Bizonyíta­nunk kellene, hogy gond nélkül le tudjuk bonyolíta­ni, mert mi civilizáltabbak vagyunk a szlovákoknál. Ugyanakkor ott motoszkál bennem a kisördög, hogy vannak néhányon akik ne­hezen felejtenek. — Valóban vegyes érzé­sek dúlnak bennem, A Fra­di érdeke, hogy a visszavá­gó gond nélkül lemenjen, ugyanakkor az első gondo­lat a visszavágásé. Nem szabad elragadtatnunk ma­gunkat, hiszen ha most balhé lesz, akkor a Fradit elmeszelik. A józan ész a békét hirdeti, az utókor pedig remélhetőleg a helyé­re teszi ezt a nyílt, ma­gyarellenes provokációt — fejezte be Kővári Csaba. Kóbor Ervin KjPtírtcm XXXVI. ÉVFOLYAM, 229. SZÄM 1992. SZEPTEMBER 28., HÉTFŐ BESZELGETES NAGY LÁSZLÓ LAZARRAL Jövőre Japánba várják grafikáit Genovában Kolumbusz Kristóf tiszteletére nagyszabású ünnepségeket tartanak az esztendő végen. Egyebek mel­lett nemzetközi kisgrafikai kiállítást is rendeznek, ame­lyen csak meghívott művészek vehetnek részt. A váro­sunkban élő grafikust, Nagy László Lázárt az a meg­tiszteltetés érte, hogy egy művével ott lehet Olaszhon­ban. A művésszel ennek az eseménynek a kapcsán be­szélgettünk. — Igazán mozgalmasak voltak az elmúlt hetek — kezdte a grafikus némi megkönnyebbüléssel. — Comóba is invitáltak. Egy hatalmas hotelcentrum tá­mogatja az ottani kiállí­tást. Kritériumként azt kérték, hogy a mű vala­miképpen kötődjön a Vil­la D’este épületéhez. — Miként készült a Ko- lumbusz-kompozíció? — A legtöbb időt az előkészület- vette el. Mi ta­gadás, szinte mindenkinek a Santa Maria jut első pil­lanatban az eszébe, ha Ko- lumbuszra gondol. Én el akartam kerülni a közhe­lyeket. Annál is inkább, mert ezen a nemzetközi kiállításon biztos, hogy rengeteg Santa Maria tesz majd. Én az emberi olda­láról próbáltam megköze­líteni az elszánt és kitartó felfedezőt, utazót. Nálam egy korabeli térkép fölé hajol — amit kortársa, Tos- canelli matematikus, föld­rajztudós szerkesztett —, és az addig megtett utat mé­ricskéli. Az árbocon fent egy matróz, míg a kajüt ablakán kitekintve a két másik hajó látható. Végül is csak egy színes rézkar­cot készítettem. Ugyanis szeptember 15-ig lehetett benevezni. A másik elkép­zelésem egyelőre vázlat maradt. — Az utóbbi időb'en egy kicsit talán visszafogta magát. — Igen egyszerű magya­rázata van: vállalkozó let­tem. Egykori cégem közel volt ahhoz, hogy megszű­nik. Én ezt nem vártam meg. önállósodtam. Rek­lámmal foglalkozom. A grafikától a cég- és utca­névtábláig, a rézkarc ok­levéltől az üveg tervezé­séig annyi minden megfér ebben a műfajban. — Nem érzi ezt méltány­talan dolognak? — Egyáltalán nem. Szá­mos művészt ismerek Euró- pa-szerte, akik művészi te­vékenységük mellett, más­sal is gondoskodnak meg­élhetésükről. Reklámgrafi­kát készítenek. Lehet, hogy ők nem festenek címkéket, utcanévtáblákat. Volta­képpen a reneszánsz kori mesterekben azt becsülöm — amióta eszmélek —, hogy a műhelyükben min­denféle készült. Raffaello művészi kivitelű cégtáblá­kat festett a kalmárok­nak. Ha ő nem szégyellte, akkor én meg pláne. — A művészetben meg­őrizheti az önállóságát. Vi­szont a reklámmegrende­lők többnyire közlik a kö­vetelményeiket. Nehéz ezt elviselni? — Nehéz. Általában min­denki úgy érzi, hogy ért a A bádogodé már a múlté Ismerőseim sok mindent mondanak a ceglédi városközpont új pavilonjairól. Azt, hogy szépek, de nagyok, mások gzerint kicsik, meg csúnyák. Túl barnák, a tetejük zavaróan zöld. Akadt, aki szerint az a jó bennük, hogy zöld a tetejük, barnák, kicsik és na­gyok ... A Kossuth téren megjelent az iker változat is nemrégiben, a vélemények megszámlálhatatlan változatát tovább szaporítva. Valami azonban vitathatatlan; egy­séges megjelenésükkel szerencsésen váltják fel a tiri-tarka bádogbódékat (Apáti-Tóth Sándor felvétele) reklámhoz. Aid betér ide, többnyire remeknek vélt ötletével kezdi. S nem könnyű ráébreszteni arra, hogy amit kitalált, nem ér­demes' megcsinálni. Lé­nyeges a hatás, de az esz­tétikumra is vigyázni kell. Ha nem tudom az illetőt meggyőzni arról, hogy amihez ragaszkodik: giccs — nemet mondok. Persze, sokszor kompromisszu­mot kötök. Egyébként igencsak eltérek a szok­ványos reklámkifejezések­től. Én másképp gondol­kozom, mint egy átlagde­koratőr. Jóllehet tudja, hogy miként kell elosztani a betűket egy mezőben. De nem biztos, hogy képes művészi rajzzal illusztrál­ni. — Manapság megoldat­lan a művészet mecenatú­rája. önnek is van efféle gondja? — Soha nem titkoltam, hogy én nem végeztem fő­iskolát. A magam erejéből és akaratából tanultam meg mindent. Szeren­csémre Kopasz Márta né­ni a szegedi tanárképző főiskola rajztanszékveze­tő docense és Varga Nán­dor Lajos, a grafikai tan­szék vezetője sokat segített tanácsaival. A szívem mé­lyén a mestereimnek tar­tom őket. Világéletemben dolgoztam. S mindig a munka mellett alkottam, Eddig nem kerestem me­cénást, s ezután sem töröm magain. Ugyanis a kis- grafika legtöbbször két em­ber kapcsolata, egyfajta intimitást feltételez. S nem várom, hogy valaiki tá­mogasson. Rengeteg tervem van. Csupán idő és pénz kér­dése, hogy mit tudok meg­valósítani. Hamarosan Len­gyelországban veszek részt öt fametszetemmel egy tárlaton. Jövő év januárjá­ban Belgiumban, április­ban pedig Japánban sze­retnék bemutatkozni — miután meghívást kaptam — egy nemzetközi grafikai kiállításon. Hála istennek, nem fogok az elkövetkező hónapokban unatkozni. F. P. Mozi A Szabadság filmszínház­ban délután 6 órakor: Only You (amerikai film). Este 8 órakor: Bűn vadászok (olasz vígjáték). Az autósmoziban Only You (amerikai film). Az előadás este fél 9 órakor "kezdődik. ceglédi hírlap Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. # Munkatár­sak: Tibay Ágnes és Kó­bor Ervin. # Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Tele­fax és telefon: 53 11-400. • Telex: 22-6353. • Hirdetés- felvétel: Hírlapkiadó Válla­lat Közönségszolgálata, Ceg­léd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (53) 10-763.

Next

/
Thumbnails
Contents