Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-23 / 225. szám
1992. SZEPTEMBER 23., SZERDA MÉG EGYSZER A PÉCELI ISKOLAÜGYRŐL Írott és íratlan szabályok Az 1992. szeptember 17-1 számban megjelent egy cikk „Magánérdekek szorításában” címmel. Szerzője Matula Gy. Oszkár újságíró, aki, mint írja, „Teleki Gyula polgármester meghívására” járt Picéién, a helyi mezőgazdasági szakközép- és szakmunkás- kásképző iskola szerkezet- váltása ügyében. ELVI ÁLLÁSFOGLALÁS Az egy éve tartó szerkezetváltási ügyben a szak- középiskola tantestülete többségének felkérésére mint tanári végzettségű orsizággyűlési képviselő, hónapok óta részt veszek. Az ügyet teljes alapossággal. ismerem, és azzal kapcsolatban számtalan tárgyaláson vettem * részt a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, a köz- társasági megbízottnál, valamint a péceli önkormányzatnál. Így mélységes megdöbbenéssel olvastam a cikket, mely több részletében elferdítéseket, csúsztatásokat tartalmaz, és számos lényeges tényt elhallgat. Mindenekelőtt valótlanság a cikkben szereplő azon állítás, hogy „mint derült égből a villámcsapás, ágy jött az augusztus 28-án felvetett javaslat, módosítsák a szerkezetváltást, mert a gimnázium beindításához nincsenek meg a tárgyi és személyi feltételek. Mindezt három nappal a tanévnyitás előtt!” Ugyanis már hónapokkal előbb kiderült, hogy az újságcikkben is leírt, 1991. november 22-i képviselő-testületi döntés csak elvi állásfoglalás volt. A szerkezetváltáshoz a művelődési miniszter 2/1989. (I. 18.) számú rendelete értelmében kötelező az iskolafenntartó önkormányzat pénzügyi felelősségvállalása. Ilyen értelmű érvényes döntést viszont a péceli önkormányzat képvi- selő-testülete sohasem hozott. Igazolta ezt a tényt a köztársasági megbízott 1992. július 6-án kelt, az önkormányzathoz e témában írt 45 064-2/92. sz. levele is. Ami az előírásoknak megfelelő szerkezetváltási kérelem egy évvel ezelőtti állítólagos benyújtását illeti, erről a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1992. május 20-án(!) keltezett, a péceli önkormányzathoz írt 45 475 (1992. X.) sz. levelében a következő olvasható: „Mivel a péceli mezőgazdasági szakközépiskola nem terjesztett fel az előírásoknak megfelelő kérelmet a szakmai irányítási főosztályra, ezért egyedi engedély- lyel sem rendelkezhet,” Ezt az előírás szerinti szerkezetváltási programot a péceli önkormányzat oktatási bizottságának elnöke többször is — legutóbb az 1992. augusztus 23-i képviselő- testületi ülés előtti napon — kérte Krisztbaum Éva megbízott igazgatótól, de eredmény nélkül. Az is a tényékhez tartozik, hogy miután egyértelműen kiderült, hogy a pereli mezőgazdasági szak- középiskola nem rendelkezik a rendeletben előírtak szerinti szerkezetváltási programmal, és hiányzik a képviselő-testület pénzügyi felelősségvállalásáról szóló döntés is, a megkeresés után még a nyár elején tárgyalásokat folytattam Kálmán Attilával, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkárával és Dobos Krisztina államtitkár-helyettessel. Az utolsó ilyen tárgyaláson jelen volt a péceli önkormányzat polgármestere, néhány képviselője, és a mezőgazdasági szakközépiskola igazgatónője is. Ezen a tárgyaláson az államtitkár-helyettes asszony a péceli önkormányzatot jelölte meg, mint az ügyben döntési joggal rendelkező testületet. A GYEREKEK ÉRDEKE Ennyit a „derült égből villámcsapás" megállapítás valódiságáról! Azt hiszem, ezek után kitűnik, hogy a képviselő-testületnek éppen az a nagyobbik része járt el felelősségteljesén, amelyik a miniszteri rendeletben előírtak szerinti szerkezetváltási program, valamint az önkormányzat testületi pénzügyi felelősségvállalásának hiányában nem volt hajlandó szabálytalanságot elkövetni. Ugyanakkor éppen a gyerekek iránti felelősség- érzet miatt a már beiskolázott diákok e _ tanévi oktatását nem akarta megakadályozni. Csak helyeselni lehetne Teleki Gyula polgármester azon -kijelentését, hogy „mi csakis a gyerekek érdekét néztük”. Sajnos azonban a polgármester úr ny ilván elfelejtette elmondani, hogy Krisztbaum Éva megbízott igazgató már tavaly novemberben — a Művelődési és Közoktatási Minisztérium szerkezetváltási engedélye nélkül — elkezdte -szervezni az általános iskolák tanulóit az általa tervezett képzési formákra. Így kitette őket annak a veszélynek, hogy a képzés, amire jelentkeznek, esetleg el sem kezdődhet. Ez volna a gyerekek iránti „felelősségérzet”? Nyilván arról sem kapott tájékoztatást az újságcikk írója, hogy a mezőgazdasági szakközépiskola tantestületének többsége, 26 aláírással, még a nyár elején írásban tiltakozott az ellen, hogy a polgármester által támogatott Krisztbaum Éva megbízott igazgató, azonnali hatállyal felmondott három pedagógusnak, mert azok többször felszólaltak a tervezett szerkezetváltoztatás ellen. MINDKÉT FÉL Ami Teleki Gyula polgármester személyeskedő rágalmazásait illeti, azokkal nem kívánok bővebben foglalkozni, azok őt minősítik. Azt azért minden pedagógus tudja, hogy az általa említett középiskolai országos rangsorolás kizárólag a felsőfokú oktatási intézményekbe felvett tanulók száma alapján történt. Abban sok egyéb szempont (például nevelőmunka, tanulmányi versenyek, sporteredmények stb.) nem került elbírálásra. Az iskolai légkört pedig — mint olyan szülő, akinek két gyermeke is a Ráday Pál Gimnáziumban töltött el négy évet és szerzett érettségi «bizonyítványt — mindig kifejezetten emberségesnek és gyermek- központúnak ítéltem meg. Rendkívül sajnálatos, hogy a cikk mindezekről a tényekről nem tett említést. Már a címe is egyértelműen arra utalt, hogy írója a polgármestertől hallottakat minden kétséget kizáró tényként ítélte meg. Ha az újságíró betartotta volna azt az íratlan etikai szabályt, hogy egy vitás kérdésben illik mindkét felet meghallgatni és álláspontját ismertetni, úgy bizonyára a fenti tényekről is tudomást szerzett volna. Így sajnos az újságcikk rendkívül egyoldalú tájékoztatást nyújt az olvasók számára, és valóság- tartalmával is komoly baj van. Végezetül szeretném leszögezni, hogy nem magával a szerkezetváltási törekvéssel van problémám. Arra mindenhol szükség lehet, ahol az szakmailag körültekintően megalapozott tervezéssel és az idevonatkozó rendelet által előírt módon történik. Pé- celen viszont sajnos nem így történt. Körösfői László országgyűlési képviselő Múzeumok megyeszerte AZT KÉRIK, ROSSZABB NE LEGYEN A múzeumok meghatározó , szerepet töltenek be az idegenforgalomban is. A külföldi és magyar turista kiállításaikon ismerheti meg nemzeti értékeinket, múltunkat. A látogatók számának alakulása tehát nem közömbös. Erre apellálva szólalt fel legutóbb a Közép-Duna vidéki Intéző Bizottság ülésén Éri István, a Magyar Múzeumok Egyesülete elnöke, aki szerint gondos elemzésre szorul az a tény, hogy az 1978 évi 20 milliós látogatói számhoz képest felére csökkent az érdeklődés Magyarországon. Hasonló a helyzet Pest megyében s különösen szembetűnő, hogy a szentendrei Kovács Margit Múzeum évi 1 millió látogatója helyett tavaly már csak 40 ezer ember kereste fel az intézményt. Éri István szerint hanyatlott a gyűjtő-, gyarapító munka is, pedig a ma emlékeit meg kellene őrizni az utókor számára. A* felszólalásra reagált Soós Sándor, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója. Arra hivatkozva, hogy nem túl régen vette át a hálózat vezetését, megjegyezte: — Nem tudom, mennyire voltak reálisak, hitelesek a régi statisztikák. Tény, hogy a mi adataink szerint az előző két évi félmillióPest megyei kisgazda-nyilatkozat Elhatárolódás Tor gyóntál Dados László, az FKGP Pest megyei elnöke a következő nyilatkozatban határolta el magát és megyéjét a Torgyán-vonaltól. — Mint a Független Kisgazdapárt Pest megyei, legitim elnöke ezúton szólítok meg minden kisgazdát és kisgazda-szimpatizánst. Az elmúlt több mint egy esztendő az FKGP történelmének legsúlyosabb válságát hozta. Mi, kisgazdák, akik a magyar demokrácia történelmi letéteményesei voltunk, mára elvesztettük politikai hitelünket, szétforgá- csolódtunk, csak az árral sodródunk. Kisgazdák! Felhívlak benneteket, hogy szakítsatok a szélsőségekkel, a de- mae'giával. az antiliommu- nista retorika mö»é bújtatott sztálinista módszerekkel működő, hiteltelen, Torgyán Józs- * nevével fémjelzett elnökséggel! A szélsőségek előretörését, a torgyánízmus vírusának terjedését meg kell állítanunk! Ennek érdekében felelősségem teljes tudatiban kijelentem, hogy a tagság elsöprő többségének véleményét képviselve az FKGP Pest megyei szervezete megszakít minden kapcsolatot az ál-kisgazda TorKóka Község Önkormányzatának Képviselö-testülete pályázatot hirdet a művelődési ház és könyvtár vezetői állásának betöltésére A munkakör főállásban tölthető be. A kinevezés egyelőre meghatározott időre szól (1992. november 1- jétől 1994. október 31-éig), de alkalmasság esetén, meghatározatlan idejűvé válik. Lehetőség szerint felsőfokú szakirányú végzettségű, a környéken lakó jelentkezőt várnak. Szolgálati lakás nincs. A pályázat tartalmazza: a pályázó szakmai önéletrajzát, képesítését igazoló okiratainak fénymásolatát, erkölcsi bizonyítványát, bérigényét. A pályázatokat október 15-éig lehet benyújtani a polgármesteri hivatal címére: Káka, Dózsa György u. 1. 2243. (Tel.: Káka, 101.) A pályázati feltételekről felvilágosítást ad Papp János polgármester és dr. Németh András jegyző. hoz képest tavaly csak 350 ezer látogatót jegyeztek. Mégsem vagyok túlzottan pesszimista. A'gyűjtőmunka nagy akadálya viszont, hogy a helyiségek alapterületének csak 10-14 százaléka raktár. Még nagyobb gond, hogy a fenntartási költségekhez képest csak 8-10 százalék a belépők árából származó bevétel. Az ülésen elhangzott további felszólalásokkal kapcsolatban a tudósító kérdezte az igazgatót. A múzeumok iránti érdeklődésről részletesebben szólva Soós Sándor az elmúlt évek változásaira hívta fel a figyelmet. — Többször elmondtam már, hogy Csernobil óta a nyugat felől Magyarországra irányuló turizmus aránya csökkent — mondotta, majd azzal folytatta, hogy mióta a két Németország újra egyesült. Magyarország már nem az ideutazó rokonok, barátok találkozási helye. Szentendrét pedig a külföldi turisták látogatták és látogatják nagyobb arányban. ■ Bezárt múzeumokról, tájházakról és elküldött személyzetről is beszéltek a hozzászólók. — A tavaly decemberi hivatalba lépésem után néhány racionális intézkedést kellett hozni. A háromgyán-hívőkkel. A 10-es frakció végleg felbomlott, vajon hol késnek a Torgyán doktor által előre beharangozott átült képviselők? Még az is elfordult a Tor- gvan-vonaltól, aki eddig támogatta. Mi, Pest megyei kisgazdák a Független Kisgazdapartot egyseges parinak, frakcióját peuig egy egységes frakciónak tekintjük, természetesen Torgyán József és hűbéresei neíkül. Nekünk kötelességünk, hogy a tisztulás útján az egységes Független Kisgazdapart léuenozasát segítsük elő. Éppen ezért elhatároljuk magunkat a felelőtlen ígérgetésektől, szakítunk a parthoz sodródott alvilági egyenekkei. Harcolunk a part igazi célkitűzéseiért, s csak olyan ígéreteket vagyunk hajlandóak tenni, amiket végre is tudunk hajtani. Ez idáig ugyanis csak szólamok szintjén létezett a lakásprogram, az áfa és vám nélküli külföldi gépbehozatal, a kisgazdabank, minden alap nélkül a széles tömegek és a tagsag félrevezetéséért hangoztatta csak ezeket a bukott elnök. Végre hiteles, országos pártvezetőt kell az FKGP élére választani, mert Torgyán úrral senki sem hajlandó már egy tárgyalóasztalhoz sem ülni. A pártot oly mértékben lejáratta, hogy aggódva nézünk a közelgő választások elé. A manipulált, nem valós és nem hiteles országos nagyválasztmány és nagygyűlés helyett végre demokratikus fórumokat kell összehívni, hogy valóban a tagság döntse el, hogy mit akar, hör an és kivel. A Független Kisgazdapárt Pest megyei elnökeként szólítok fel minden tagtársamat arra, hogy szakítson a torgyánizmussal és tegyen hitet az egységes, szélsőségektől mentes, széles tömegek érdekeit képviselő kisgazda politika mellett. százegyről kettőszázötvenre csökkentett létszám úgy alakult ki, hogy a kollégáit kiszámolták: a jelenlegi teremőrlétszámhoz képest mennyivel kell a valóságban kevesebbet alkalmaznunk. A negyvenhét ember elküldéséből következett, hogy a megmaradt nyugdíjas kollégáik bérét hatezer néhány száz forintról nyolcezerre tudtuk emelni. Egyelőre még csak tervezzük, de szükség lesz egy racionális nyitvatartási rend kialakítására. Télen a vidéki múzeumokban nagyon kevés a látogató. Napi egy-két érdeklődőért nem lehet állandóan nyitva tártani. A hétvégék az ideálisak. ■ Említette, hogy néhány épületet visszakért a régebbi tulajdonos, az egyház. — Ezek az igények jogosak. Az aszódi Petőfi Múzeum az evangélikus egyház gimnáziuma volt. A megállapodás szerint itt csak pénzbeli kárpótlást kérnek. A nagykőrösi Tanárki-kúria most raktár. Ez rákerült arra a védett műemléki listára, amelynek alapján nem adható át. Szentendrén a Ferenczy Múzeumot kérte vissza a budai szerb püspökség. A Czóbel Múzeum épületét pedig a római katolikus eevházközség. Nemrég még úgy látszott, hogy a művelődési központra építendő emeleten megoldódna az elhelyezésük, de most a város és a megye között fennálló tulajdonjogi viták akadályozzák a dolgot. Az államtól mi azt kérjük, hogy múzeumaink a jelenleginél ne kerüljenek rosszabb helyzetbe. Moys Csaba alpolgármester azt tetté szóvá, hogy másfél éve bezárt a váci intézmény, mert végleg tönkrement az épület. A diákvárosban átmenetileg legalább helytörténeti kiállításhoz kellene segítség. Űj épületnek jelölték volna ki a régi préposti palotát, de kiderült, hogy nem alkalmas erre a célra. A váci helytörténeti kiállítást egyelőre a Hinez Múzeum épületében, a Hincz-gyűjtemény mellett rendezzük be. Az átalakítási költségek felét a városi önkormányzat vállalja. Nem lenne baj, ha a katolikus egyház igényt tartana a préposti palotára, mivel valóban nem alkalmas múzeumi célra. Teljes falfelületeket takarnak be a freskók, s többek között ezekhez sem nyúlnak. Most folynak a tárgyalások. A Tabán városnegyedben, a görög templom melletti új telken várható új múzeum felépítése. B Pénztelen világban sok pénzt kellene szerezni. Mi a véleménye a tanácskozáson elhangzottakról, s arról, hogy önöknek is bevételi források után kellene nézniük. A jegyek árát ugyanis r.era lehet emelni, mert ez elvenné a látogatók kedvét. A központi támogatás meg nem lesz több. — A menedzserszemlélet szükséges és lehetséges. Szerencsés például, hogy a világkiállítás a közelünkben — s egy része talán szűkebb pátriánkban lesz. A megyei és a helyi ön- kormányzatok érdeke ebben az esetben pedig az, hogy több támogatást adjanak a múzeumoknak. Kovács T. István
