Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-22 / 224. szám

4Í MAI SZAMUNKBAN EGY RENDŐR NEM RENDŐR (4. oldal) A SZÜLŐFÖLD MÁSA VISEGRÁD ALATT (6. oldal) JAPÁN MATEMATIKA (8. oldal) PARKOK PARKOLŐPÁLYÁN (11. oldal Begyei V ^tiriap ____________________________' \ \ 1 XX XYI. ÉVFOLYAM. 221. SZÁM Ára: II,50 forint 1992. SZEPTEMBER 22., KEDD Szép Ernő-jutalom Két alkotónak Domahidy Miklós Svájc­ban élő magyar író Patkol- ni kell a Bársonyt című kö­tetének, valamint Pozsgai Zsolt ' Viaszmadár című drámájának ítélte a kura­tórium idén a.Szép Ernő- jutalmat. A kitüntetéseket a magyar dráma napján, hétfőn Fekete György kul­tuszminisztériumi helyet­tes államtitkár adta át a két alkotónak. ANTALL JÓZSEF-INTERJÚ A NEWSWEEKBEN Nem tekintem nácinak Csurka Istvánt „Csurka István egy szó­kimondó fenegyerek, aki szívesen feszíti pattanásig a húrt”, de aki elsősorban író, és legutóbbi tanulmá­nyának is legfőbb célja a közélet felrázása volt, ame­lyet sikeresen el is ért — MJ&GZATVEDELMÍ TOBVENY Új szemlélet Az űj magzatvédelmi tör­vénytervezet sokkal átgon­doltabb és jobban előkészí­tett, mint a sok vitát kava­ró abortusztörvény volt — tájékoztatta az újságírókat Pusztai 'Erzsébet, a Népjó­léti Minisztérium politikai államtitkára a tegnap tar­tott háttérbeszélgetésen. Szemléletváltozásról van szó, mert nem terhesség­megszakításról, hanem a magzat életének védelméről beszélnek. A törvény első része tartalmazza azokat a feladatokat, amelyek az ál­lamra hárulnak, nevezete­sen, hogy mit tehet az ál­lam az állapotos nő védel­mének érdekében. Javasol­ták, hogy a család szerepé­nek, a fogamzásgátlásnak és az egészségvédelemnek a tanítását építsék be az ok­tatási rendszerbe. Mindezek érdekében lét­rehozzák a családvédelmi szolgálatot, amely vállalja az említett ismeretek ter­jesztését. A szervezet már januártól működne, és a tervek szerint olyan támo­gató szolgálattá fejleszthe­tő, ahol nem az anyagi, sze­mélyi vagy tárgyi feltételek a lényegesek, hanem a ta­nácsadás. Ebbe a munkába orvosokat, védőnőket, pszi­chológusokat vonnának be, hogy szociális, pszichés és gyermeknevelési tanácsok­kal segítsék a hozzájuk for­dulókat. A törvénytervezet két változata közül az A válto­zat kissé szigorúbb, ennek értelmében akkor hajtható végre abortusz, ha a ter­hesség veszélyezteti az anya életéi, ha a magzaton szel­lemi vagy fizikai elválto­zást észlelnek, illetve, ha a terhesség nemi erőszak eredményeként lépett föl. A B változat nyitottabb, az említett esetek mellé sorol­ja az anya válsághelyzetét is, azaz, ha a szülés testi, lelki megrendülést vagy társadalmi ellehetetlenülést okozna. Az államtitkár asszony elmondta, azt kellene elér­ni, hogy ne a magzat életé­nek megszakítása legyen a cél, hanem a nem kívánt terhesség megelőzése. Si­kernek számítana, ha az ismeretterjesztés hatására legalább a felére csökken­ne az abortuszra jelentke­ző nők száma. Jobb ered­ményeket érnénk el, ha a fiatalolt először megismer­kednének az élet és a csa­lád szépségével, és csak utána gondolnának terhes­ségmegszakításra. A dönté­sek sokkal megfontoltabbak lesznek, ha mindenki tuda­tában lesz annak, hogy a beavatkozással gyakorlati­lag egy magzat életét sza­kítja meg. P. A. Újdonság a pénzbedobós mosógép Indiaiak a BMV-n Az őszi Budapesti Nem­zetközi Vásár díszvendégei •— India kiállítói — tartot­tak sajtótájékoztatót hét­főn a vásárváros konfe­renciaközpontjában. Surin- der Lal Malik, India bu­dapesti nagykövete, a ma­gyar—indiai kapcsolatok­ról elmondta: a volt Szov­jetunió köztársaságaival és Lengyelországgal kialakí­tott kapcsolataik sokat szenvedtek a változások­tól. de ez Magyarország­gal szerencsére nem így van. A két ország kereske­delmi forgalma az utóbbi 5 esztendőben elérte az évi 125—150 millió dollárt. Az indiai cégek szeretnének továbbra is nagy tömegű fogyasztási cikket — fo­ként ruhákat, bőrárut, teát, fűszereket — exportálni Magyarországra. E hagyo­mányos cikkek az indiai kivitel kétharmadát teszik ki, de a jövőben műszaki cikkekből — például sze­mélygépkocsikból és ke­rékpárokból — is többet szándékoznak eladni ha­zánknak. A mostani vásá­ron 26 indiai cég állítja ki (Folytatás a 3. oldalon.) hangoztatta egyebek között Antall József miniszterel­nök abban az interjúban, amelyet a Newsweek leg­frissebb, szeptember 28-i dátummal Európában hét­főn megjelent száma közölt. A neves amerikai politi­kai-közéleti hetilap szer­kesztője, Kenneth AuchinC- loss, illetve a lap varsói irodájánál* vezetője, And­rew Nagorski elsősorban Budapestnek a Közép- Európában élő magyar ki­sebbséggel kapcsolatos po­litikájáról, valamint Csurka István tanulmányáról kér­dezte a magyar kormány­főt. A magyar kisebbségek helyzetéről szólva Antall József mindenekelőtt hang­súlyozta, hogy a magyar ál­láspont. a helsinki értekez­let záróokmányán alapul, s így többek között Budapest egyszer és mindenkorra le­mondott a határok erőszak­kal történő megváltoztatá­sának politikájáról. Ma­gyarországnak azonban kö­telessége kapcsolatot tarta­ni a határain kívül élő hon­fitársaival, és amikor a magyar kormány állást fog­lal sorsuk alakulásával kapcsolatosan, csupán al­kotmányos kötelességét tel­jesíti — tette hozzá. A jugoszláviai magyarok kapcsán a magyar kor­mányfő felhívta a figyelmet a Horvátország szerbek ál­tal megszállt területeiről el­űzött magyarok lehetetlen helyzetére, és egyúttal re­ményét fejezte ki, hogy nem kerül sor _ erőszakos cselekményekre a Vajda­ságban. Hozzátette: Budapest tá­mogatja az itt élő magya­rok autonómiatörekvéseit. A csehszlovákiai helyzetet , alapvetően más jellegűnek minősítette a magyar mi­niszterelnök, ahol szerinte nem áll fenn a polgárhá­ború veszélye. Megemlítette ugyanakkor, hogy a szlovák alkotmány nem biztosít megfelelő garanciákat a ki­sebbségek- számára. A lap azon kezdésére, hogy Csurka István tanul­mánya nem tekinthető-e a térségben láthatóan erősödő nacionalizmus egy újabb megnyilvánulásának, Antall József mindenekelőtt eltúl­zottnak, „felfújtnalc” ne­vezte a tanulmány- körül támadt visszhangokat. Hoz­zátette: a tanulmányban tó- írtak jelentős része kifejezi a magyar népnek az átme­net lassúsága miatt érzett kiábrándultságát, és azt, hogy a jogállamiság elvei­nek érvényesítése érdeké­ben le kellett mondani a múlt egyes bűnöseinek megbüntetéséről, mivel „tettüket már túl régen” (Folytatás a 3. oldalon.) MÉG NEM KÉSŐ Amikor szombat este a Rádió és a Televízió el­nökének leváltása érdekében szervezett tüntetés­ről hazafelé tartottam autómmal, beltapcsoltam a rádiót. Kíváncsi voltam az eseményről elhangzó tudósításra. Nem csalódtam... A több tízezres tömeget a Rádió munkatársa mindössze ötezer­nek ítélte. Nem csalódtam, hiszen végső soron azért tün­tettünk. hogy ehhez hasonló félretájékoztatásnak, hazugságnak ne legyen tere a közszolgálati mé­diumokban. Nem csalódtam, de elgondolkodtam: vajon mekkora tömegnek kell az utcára vonul­nia, hogy annak eredménye is legyen? S vajon nem csak lesajnálásban lesz részünk mindaddig, amíg a tüntetők a szombatihoz hasonlóan fegyel­mezettek? Félreértés ne essék, semmit sem kívánok kevés­bé, mint hogy az utcára vonulók erőszakhoz fo­lyamodjanak, ne adj’ isten, vér folyjék. De vajon meddig lehet türelmet kérni a tömegtől? A köztársasági elnök arra hivatkozik, hogy azért nem írja alá a Rádió és a Televízió elnöké­nek fölmentését, mert még nem született meg a médiatörvény. A törvényt előkészítő kulturális bizottság azonban az igazán kényes kérdések — például a médiumelnökök megválasztása — tár­gyalását még el sem kezdte. Ezért — s ez nem­csak az én véleményem, hanem számos ország- gyűlési képviselőé is — a médiatörvényre még jó ideig várni kell. A kulisszák mögötti egyezkedés persze bármi­kor fölgyorsíthatja a törvény megalkotását. Az el­lenzékkel való megegyezésnek azonban nincs nagy esélye. Hiszen miért is engednének, amikor birtokon belül vannak?! Ök bármiféle egyezség­ben csak veszíthetnek. Malcacsságuk viszont fel­dühítheti a tájékoztatás tisztaságáért aggódókat. A népharag kiprovokálása azonban módfelett kockázatos játék. Ezért volna mindenképpen hasznos, ha a köz- társasági elnök most az egyszer végre valóban önállóan cselekedne, a tanácsadói súgását figyel­men kívül hagyva, aláírná a két elnök leváltását. Most még nem késői Hardi Péter Új helyen a zsibvásár A Dunaharasztl főterén álló első világháborús em­lékművet az utóbbi időben nehéz volt megközelíteni. A néha kilométeres sorokban kanyargó autók dudálása, az ott tanyázó piacosok zsi­vaja és kellemetlenkedése sok gondot okozott a lakos­ságnak és a polgármesteri hivatalnak egyaránt. Végre kiköltözött az egész piac * Battai lakótelep és a MÁV közötti üres területre, ahová majd autóbuszok szállítják az embereket. Ezzel a szo­bor életét is megmentették. A megtisztított Hősök tér• ismét méltó az elesett kato­nák emlékéhez. í9l4á<?SS rx ;yrr {m fw«ak; .l' í'Ü í. Í< C ':i? ' :;p: S ÖUNAMAttAWTN Méltó környezetben áll az emlékmű Ugyanakkora tömeg ostromolja majd az új helyére költözött piacot, mint bent a központban (üancsovszki János felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents