Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-12 / 216. szám

FUTNAK, LŐNEK, KÖTÉLRE MÁSZNAK HIDEG SZÉLBEN LIBBENT A SZOKNYA Háziverseny rendőröknek Hártyám svábfesztivál Szeptemberben több for­dulóból álló összetett Há­ziversenyen mérik össze tudásukat a nagykátai rend­őrkapitányság állományába tartozó rendőrök. Egyfajta közérzetjavító, összeková­csoló alkalomról van szó, ami remélhetően később a munka jobb elvégzésében kamatozik majd. A békés vetélkedőre min­denki benevezett, a közsé­gi megbízottaktól kezdve az igazgatásrendészet höl­gyein keresztül a parancs­noki beosztású rendőrökig. Szívesen tették, hiszen a ma még ritkának számító kezdeményezés fővédnöke dr. Komáromi István, Pest megye rendőrfőkapitánya, ő ajánlotta fel az első he­lyezettnek járó fődíjat. Do­bozi József nagykátai ka­pitány azt sem tagadta, hogy a versenyszámok zö­me a kiképzési feladatok­nak ugyancsak része, azok végrehajtása pedig kötele­ző. Vagyis két legyet ütnek egy csapásra, hiszen a KRESZ és a szolgálati sza­bályzat ismerete alapvető kívánalom minden rendőr­nél, a lőfegyver okos és jogszerű használatáról már nem is beszélve. A futás, gránátdobás és kötélmászás szinte csak fűszer, játékos színezőelem. de előfordul­hat, hogy szükség lehet rá váratlan helyzetekben. A versenyzők az első két fordulón túlestek: tesztla­pot töltöttek ki, akadály- pályán gépkocsit vezettek. Ezt a számot a versenyen kívül induló Dobozi kapi­tány nyerte Gúth József törzsőrmester előtt. A szep­tember 15—16-i forduló előtt nagy a készülődés: Tápiószecsőn a futás, lövé­szet, gránátdobás és kö­télmászás következik. Az eredményhirdetés alkalmá­ból rendőrbált szerveznek Nagykátán. Ott lesznek a családtagok, sőt a júliusban hatvankét fővel megalakult nyugdíjas rendőrök klub­jának tagjai, hozzátartozói is. Az országban egyelőre kevés hasonló társulat mű­ködik, pedig ha komolyan belegondolunk egy nyugdí­jazott falusi „megbízott” helyzetébe, akkor igencsak nehezen tudjuk eldönteni, melyikük a számkivetet- tebb: a zsaru, vagy a bű­nöző? Ezt látták be a nagy- kátaiak, ezért szorgalmaz­ták a nyugdíjasklub meg­szervezését. Mondván: ed­dig is összetartoztak, miért ne éreznék így ezután is? A több generációs rendőr­buli időpontját viszont hiá­ba firtattuk, a szervezők nem árulták el. Baj lehet­ne. ha mindenki tudná: mulat valamennyi rendőr; nincs szonda és traffipax az utakon, a betörőké a világ! Nem addig van az, sok az ügyes rendőrünk! Ami remélhetően nem csu­pán a háziversenyeken de­rül ki... (tótti) Szedd magad, tizenötért Igazán méltó az idő a szüretre ezen a péntek dél­utáni napon. Egyelőre a családok látogatják cseme­gézni valóért a kodron- művelésű tőkéket a Kerté­szeti Egyetemi Tangazda­ság budakeszi földjén, de rövidesen az igazi szüret is megkezdődik. Dr. Geiszler János ker­tészmérnök a 200 hektáros bacchusi b! -odalom öt so­Budakeszi f M Önkormányzata pályázat útján, tüzelőanyag-árusítás céljára bérbe adja a 02/5. hrsz. alatti, 1536 m2 nagyságú területet A pályázati anyag (feltétel) átvehető a Budakeszi Polgármesteri Hivatalban, cím: Budakeszi, Fő u, 179. 2092. (tel.: 176-6199), az ügyfélszolgálati irodán, szeptember 23-áig. rán gazdálkodik. Fogadja a „Szedd magad !”-mozgalom résztvevőit. Tizenöt forin­tért vihetik a szőlő kilóját. Elsősorban környékbeli családok látogatják a tan­gazdaság telepét, de meg­fordulnak itt Balaton kör­nyékiek is. Milyen az idei termés? A kertészmérnök véleménye szerint lényege­sen kevesebb lesz a tava­lyinál, viszont a cukorfo- koló 21-et mutat. Aki egy kicsit ért a borászathoz, tudja, hogy ez minőségileg mit jelent. Mi nem va­gyunk szakemberek, de megkóstoltunk néhány sze­met. Jelentjük, az idei sző­lő mézédes! tó-dor Lehet, vannak kérdések, amelyekben a független és az MDF-es honatya nem mindig crt egyet. Az újhartyáni sváb fesztiválról viszont mindketten azt mondták: színvo­nalas, nagyszerű műsor volt! Balról jobbra: dr. Fodor István, Manger Henrik és Szauter Rudolf Karácsony volt, az ’50-es év utolsó napjait éltük. A fel­nőttek tették a dolgukat, mi, gyerekek körülültük a tisz­taszobában Svébis nagyit, aki Andersen meséket olva­sott fel. — Egyszeresek betoppant apám. Igen haragos volt. — Anyám, hányszor mondjam még magának, ne szoktassa a gyerekeket német szóra?! — támadt rá nagy­anyánkra. — Azt akarja, hogy kitudódjon? Hogy elhur­colják a családunkat? Dehogy akart ilyet Své­bis nagyi, ö csupán azt sze­rette volna, ha valamennyi unokája megtanul németül, pontosabban svábul. Hála a kitartásának, meg is tanul­tunk, s a Rófcosi-korszakot is átvészeltük „ vérvesztes- ségek” nélkül. (Részlet egy hártyán! lakos visszaemlé­kezéséből.) A FOLKLÓR GYÖNGYSZEMEI Fázósan ülünk a pado­kon, várjuk a műsorkez­dést. A művelődési ház ud­varán felállított színpad fö­lött komor felhőket űz a szél, s rázza a sárguló fá­kat. A rendezők aggódnak. A forró nyárban lefolyt fel­készülés során mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy egyetlen hét alatt húsz-huszonöt fokot zuhan a hőmérséklet, s szelet, futó záporokat hoz a szeptem­ber. Pedig a Svábfesztivál '90 rendezői, a Die Schwäbele Jungs zenekar tagjai min­dent elkövettek, hogy az új- hartyáni rendezvénysorozat hagyományt teremtsen a községben és a magyaror­szági nemzetiségek kultúrá­jában egyaránt. Az igényesen összeválo­gatott műsor a sváb folklór gyöngyszemeit vonultatta fel dalban, táncban és ze­nében. Pest megye legjele­sebbjei versengtek egymás­sal a széljárta színpadon. A helyieken kívül keve­sen tudják, hogy a sváb- fesztivál gondolata egy fia­talember, Brabanti József fejében született meg, jólle­het ő — saját megfogalma­zása szerint — csak „félig" sváb, az apja magyar. — Megvallom, engem már rég foglalkoztat, hogy ná­lunk nincsenek olyan sváb kulturális hagyományok, mint Pilisvörösváron, Bia- torbágyon vagy Törökbá­linton. Holott a mi falunk lakóiban sem kevesebb az azonosságtudat, mely a ha­gyományok ápolását moz­gatja. Hogy miért nincs? Mert nem volt. aki kivált­sa, élessze ezt az igényt. Ezt próbáltam meg én, nagyon sok segítségei kapva a Die Schwäbele Jungs zenekar tagjaitól, az önkormányzat­tól és egy lelkes zenésztől, Dausch Lászlótól. MA MÁR NEM BŰN Miért csak most kezdik el nemzetiségi identitásukat keresni, ápolni a hártyául KOI/YVTERJESZTES TISZTA LAPPAL Összedobhatják az árát A napokban ülésezett az Állami Vagyonügynökség újonnan kinevezett nyolc­tagú igazgatótanácsa, amely, konkrét ügyekben is döntött. Jóváhagyta azt a tervet, miszerint a Müveit Nép Könyvterjesztő Válla­latból kft. alakul, Bibliofil néven. Ennek célja az, hogy egy olyan országos hálózat jöjjön létre, a cég utódaként, amelyik a könyvterjesztés feladatát bizonyos mértékben magá­ra tudja vállalni. Az állami vállalat há­romszázhuszonegy köny­vesboltjának eredetileg mindegyikét bevonták az előprivatizációba. A jelen­legi döntés ezen változtat most azzal, hogy huszonöt boltot a kft. tulajdonába, illetve használatába ad. A Bibliofil Kft. mintegy két­százmillió forintos alaptő­kével jön létre, ennek hu­szonöt százalékát, plusz egy részvényt a kft.-hez kerülő vállalati dolgozók­nak ajánlanak fel megvé­telre. Ezután kerülhet sor a további vagyonrész érté­kesítésére, de az első for­dulóban csak úgy, hogy egy tulajdonoshoz ne ke­rülhessen huszonöt száza­léknál nagyobb üzletrész. Mennyiben érinti az Ál­lami Vagyonügynökség ál­tal hozott döntés a Pest megyei boltokat? — tuda­koltuk meg a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ke­reskedelmi osztályán. Mor­vái Tibortól azt a választ kaptuk, mindössze a Száz­halombattán működő, első­sorban raktárként használt, de árusítással is foglalko­zó könyvszolgálat érdekelt az ügyben. A többi boltjai­kat — a gyömrőit, ceglédit, üllőit, veresegyházit, gö- döllöit, vácit, szentendreit — már korábban privati­zálták. Van, amelyik to­vábbra is könyvesboltként működik, de tudomása sze­rint olyan is előfordult, hogy az árverés óta a má­sodik, harmadik tulajdonos került a boltba, bár ezekről nincsenek pontos informá­cióik. J. Sz. I. svábok? A válasz egyszerű. Nem most keresik, hanem most kezdik újra felfedez­ni. Mert volt ebben az or­szágban egy olyan időszak, amikor még az is bűnnek számított, ha sváb nyelven beszélt az ember. Hogy miért volt bűn, ezt azoktól kellene megkérdez­ni, akik annak tartották. Dr. Fodor István országgyű­lési képviselő megnyitó be­szédében pont azt hangoz­tatta, attól még lehet vala­ki nagyon jó magyar állam­polgár, mert az any a nyelve sváb, szlovák vagy román. A nemzetiségi tudat minde­nek előtt az egykori kultú­rához, a régi gyökerekhez való kötődést jelenti. Ezt felvállalni s átmenteni az utánunk jövőknek, nem bűn hanem erény, sőt köteles­ség. POTYÁZÁS NÉLKÜL A képviselőtárs, Szauter Rudolf nem csupán poli­tikusként, hanem a nemze­tiségiek sorsát személyesen is megélőként minősítette a hartyáni svábfesztivál je­lentőségét. — A Magyarországon élő nemzetiségek Vezetőinek a legfontosabb feladata az azonosságtudat ébrén tartá­sa. A származás vállalása kötelesség, éppúgy mint a hagyományok és a kultúra ápolása. Ezt az igyekezetét látom itt, Üjhartyánban ki­teljesedni, s annál inkább tudom értékelni, mert ma­gam harminc éve tevékeny­kedem azonos célkitűzések­kel. Ez a folyamat itt most kezdődött el az elmúlt két évben. De amit ma láttunk és tapasztaltunk arra utal, hogy az elvetett mag jó ta­lajba került. Nézze csak meg! Három generáció jár­ta az ősök táncát. Köztük a polgármester a feleségével. Példaértékűnek tartom, hogy Manger Henrik felzár­kózott egy mozgalomhoz, nem fél attól, hogy csorba esik a tekintélyén, ha ő is kiáll eltáncolni egy régi polkát, nemzeti viseletben. A fesztivál iránti érdek­lődésre mi sem jellemzőbb: a szél és az eső ellenére minden hely foglalt volt, pedig egy jegy kétszáz fo­rintot kóstált, ráadásul a színpadot mindössze egy képletes kötélkordon vá­lasztotta el az utcától. Még­sem potyázott senki, mert a bevétel az „Üjhartyán ha­gyományőrzése a jövőért’’ alapítvány számláját gyara­pította, ami úgyszintén a kötődést szolgálja. Matula Gy. Oszkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents