Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-09 / 213. szám

KATASZTRÓFAVÉDELEM ÉS INGÁZÓK PEST MEGYÉBEN Védelem új alapokon Modern nomádok Nem is olyan régen Száz­halombattán egy véletlen íolytán elirányított vonat­szerelvény — mely történe­tesen ammóniát szállított — fennakadt a felüljáró vasszerkezetén, s megsérül­tek a speciális tartályok szelepei. A tűzoltók, a pol­gári védelem szakemberei­nek gyors közreműködése íolytán szerencsére a bal­esetnek nem lettek komo­lyabb következményei. Ezt követően Pécelen, a felhő- szakadás tette próbára a bajban segédkezőket. Óha­tatlanul felmerül a kérdés, az ilyen katasztrófák elhá­rítására felkészültek-e, fel- készíthetők-e az erre hiva­tott szervezetek? Gondol­hatunk-e megelőzésre ezek­ben az esetekben? Ahogy Földváry Vendel ezredestől, a Pest megyei honvédelmi bizottság tit­kárától megtudtuk, a rend­szerváltozást követően a honvédelmi igazgatás új elemmel bővült. A régiók­ban, a köztársasági megbí­zott szakapparátusaként a védelmi feladatok segítésé­re védelmi koordinációs irodák jöttek létre. Nógrád, Pest és Szolnok megyékben e régiós irodát is ő vezeti. Feladata a vé­delmi felkészítés, az ország mozgósításának területi teendőit végrehajtó szervek munkájának segítése, koordinálása. A védelem összetettségét mutatja, hogy ide tartozik a veszélyes anyagok szállításával, a katasztrófák elleni véde­lemmel, a fegyveres erők és a gazdaság mozgósítá­sával, a lakosság és az anyagi javak védelmével kapcsolatos honvédelmi igazgatási feladatok végre­hajtásának támogatása, egyeztetése. Kiemelt helyen szerepel a veszélyes anyagok szállítá­sánál a balesetek elleni vé­delem. Pest megye a tran­zit megyék közé sorolható, ezért itt fokozottabb figyel­met igényel e kérdés. Az anyagszállítások nem min­dig ellenőrizhetők, nö­vekszik ezáltal a balesetek száma. Anyagi okok miatt eszközökben nem biztosítot­TERV ÉS VALÓSÁG Falusi turizmus Szatirikusnak szántam ezt az írást, aztán meggon­doltam a dolgot. Komolyra kell fordítanom a szót. Egy téves feltételezésből sok komikus helyzet adódhat, átélni azokat mégsem olyan vicces. Pláne, ha költünk Is a sovány, nyaralásra szánt pénzünkből. Írták az újságok, ezt hallhattuk ki bizonyos rá­dióműsorokból, hogy fej­lődőben van a falusi turiz­mus. Jó, ajánlatos az a pi­henés egyik érdekes for­májának, tanulságos is a városi embernek. Kivált­képp, ha az onnan szőr- mazottaknak még van egy kis nosztalgiájuk a falu, a csend, a kellemes esti illatok, vidéki hangulatok, nyílt szívű és szavú embe­rek iránt. A Balaton túl­zsúfolt és drága, a külföld már-már megfizethetetlen, hát menjünk vidékre. Ieaz. ismeretségi és kölcsönösségi alapon. A télen majd hoz­zánk jönnek a háziak, így még olcsóbb. Ha legalább egy hetet tölt az ember, mondjuk, a fővárostól keletre, megtud­hatja nagyjából, hogy mi­ről nem tájékoztatnak, esetleg nem is tudnak az Idegenforgalom illetékesei. Az ipari környezet civi­lizációs ártalmai majdnem úgyanúgy, ha nem draszti­kusabban fordulnak ma már elő, ám azzal a hatvá­nyozássá, hogy egy ilyen vidéki környezetben kü­löncködésnek számítana a csendrendeletet forszíroz­ni, ha átellenben egész éj­jel kalapálnak a lakatos­mesterek. Amikor hajnali négv óra tájban hangrob­banásnak számít a mun­kásszállító autóbusz mo­torjának indítása, majdnem a virágoskertre nvíló ablak előtt. A kutyaugatást mee egyszerűen nevetséges lenne reklamálni, pedig az is hangosabb, mint valaha mert többen rikkantanak az elszaporodott garázdák, tolvajok, betörők miatt. Vizek partjára indulunk, de az egyik folyó medre pocsolyás, a másik vize hí- náros, amott fertőzésve­szély van. Erről lemon­dunk. Ahol pedig nincs in­tézményes környezetvéde­lem ott csak ironikusan idézgethetjük Petőfi Sán­dor versét, hogy „falun ke­resd, mi szép az est’’. Dél­ről a sertésólak illata száll, keletről a brojlercsirke- telep árasztja el az esti levegőt. Ezek gazdasági funkciója még akkor is elsőbbséget élvezne, ha vol­na jól beszabályozott állat- tartási rendelet. Van a falusi embernek egy olyan tulajdonsága, hogy szereti munkára fog­ni a vendéget. Ez állítólas hozzá is tartozik a turista programjához. Mármost, ha éppen húszkilós kisma­lacokat kel! zsákba rakni, aztán Zsiguliban vinni az átvevőhöz, az külön kaba­ré. Lehet kacagni a váro­si emberen, s ez megtörté­nik. De legalább megérti miért panaszkodnak arra­felé az emberek az olcsó átvételi árak miatt. Azon is elgondolkodik, milyen­nek kéne lennie az igazi, falusi turizmusnak. K. T. I. Június 2-án a gyűli ren­delőintézet ügyeletese, dr. Zubor Ludmilla két súlyos beteghez riasztotta a men­tőket, egy lakásnak aligha nevezhető nyomortanyára. A Frim fivéreken. Istvánon és Zsolton az ételmérgezés tüneteit észlelte, a mentők ezzel a diagnózissal szállí­tották a két fiatalembert a IX. kerületi László Kór­házba. István még aznap meghalt, Zsoltot — állító­lag — néhány nap eltelté­vel átszállították a János Kórházba tbc-gyanúval. Hivatalos értesítést mind­máig a gyáli anyakönyvi hivatal nem kapott, csupán idősb Frim János haláláról, aki viszont egy vasúti bal­eset következtében hunyt el június 10-én egy pesti kórházban, zsebében a táv­irattal, melyben a fia ha­láláról értesítették. Hogy melyikről? Ez a szövegből nem derült ki, Gyálon ma is csak találgatják, él-e vagy meghalt Frim Zsolti? Mást is találgatnak. Hogy mitől kapott ételmérgezést tak a szükséges védelem feltételei, ennek ellenére alapvetően eredményes a védekezés, de nem éri el a kívánt szintet. A régión belül a három megye polgári védelmi pa­rancsnokságai modellezték azokat a veszélyforrásokat, amelyek bármikor bajt okozhatnak. S már megkez­dődött a felkészítés. Ebben részt vesznek a települések polgármesterei, a tűzoltók, polgári védelmi szakembe­rek, vagyis mindazok, akik ilyen helyzetben „hadra” foghatók. A katasztrófavédelemről szólva az ezredes elmondta, hogy még nem született meg az ezzel kapcsolatos törvény, melytől a végleges szabályozást várják. A tűz­oltók. a polgári védelmisek nehéz feltételek mellett, de igen hatékonyan látják el munkájukat. A hattal, vagy a péceli eset, és az utób­bi napok erdőtüzeinek megfékezése azt bizonyítja, hogy a körülmények ellené­re is megállják a helyüket. Ami a megye veszélyez­tetettségét illeti, első he­lyen áll a százhalombattai olajfinomító környéke. Igaz, hogy itt már minden kor­szerű. belső védelmi rend­szerek óvják a környék la­kóit és az ott dolgozókat. Három éve annak, hogy a megyei honvédelmi bizott­ság áttekintette a vállalat katasztrófa elleni védel­mét, és határozatot hozott e rendszer kiépítésére, a veszélyeztetett települések lakosságának felkészítésé­re, a szükséges védőeszkö­zök biztosítására. Időköz­ben a vállalat biztonsági berendezéseit tovább kor­szerűsítette, egyes veszély­források megszűntek. A MÓL Rt. kezdeményezésé­re indokolttá vált, és je­lenleg napirenden van a veszélyeztetettség megálla­pítása, és a lakosság védel­mének újraszabályozása. A másik veszélyforrás az, hogy a szomszédos Szlová­kiában a határtól mintegy harmincöt kilométernyire két atomerőmű épül. Üzembe helyezésükig még két esztendő van hátra, de már a szomszédos polgári védelmi parancsnokságok felvették a kapcsolatot, együttműködésük folyama­tos. Mi csak másodlago­san vagyunk érintve egy esetleges üzemhiba esetén. Mindannyiunknak az len­ne jó. ha soha nem kellene kipróbálniuk a szakembe­reknek. milyen sokat jelent vészbe! vze then az előze­tes felkészülés .. . J. Szabó Irén (Folytatás az 1. oldalról.) ben, mintegy 5 százalékkal csökkent ugyan, de az aktív keresőkön belüli arányuk 54 százalékról 57 százalék­ra emelkedett. Az ingázás területi meg­oszlását tekintve az ingá­zó aktív keresők 28 száza­léka, 68 OOO személy Pest megyén belüli települések között utazott, míg többsé­gük, 72 százalékuk, amely 172 000 embert jelent, me­gyén kívül, főleg Budapes­ten talált magúnak munka­helyet. A statisztikai adatok sze­rint az ingázók számának csökkenése elsősorban a fővárosi munkaerőigény mérsékléséből adódott, ugyanis míg 1.980-ban a megyéből Budapestre bejá­rók száma 176 000 volt, ad­dig 1990-ben mintegy 10 000-re! (7 százalékkal) kevesebben jártak Buda­pestre dolgozni. Aki olvassa az újságokat, jól tudja, hogy tovább erő­södik napjainkban is a fo­lyamat. amely elsősorban az ingázók újabb elbocsátási hullámát jelenti, hiszen őket jobban veszélyezteti, mint a helyben lakókat, mert a megnövekedett uta­zási költségek miatt foglal­A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszté­rium, Pest Megye önkor­mányzata, Délegyháza Köz­ség Önkormányzata, a Kö­zép- Duna-vidéki Intéző Bi­zottság, az IKM Országos Idegenforgalmi Hivatal és Dunavarsány Nagyközség önkormányzata meghirdeti Délegyháza és térsége fej­lesztési és rendezési terv- pályázatát. Budapesttől délre, a Du­na kavicsteraszán évtize­dek óta folytatódik a kül­színi kavicsbányászat. A bányaművelés után vissza­maradt tavak részben spontán, részben szerve­zett formában üdülési cél­ra hasznosultak. A terve­zési területen Délegyháza, Kiskunlacháza, Dunavar­sány. Bugyi és Majosháza községek területén mint­egy 40 különböző nagysá­gú, helyenként összekötött, többségében önálló tó ma­koztatásuk jóval többe ke­rül a munkaadóknak, ma­napság pedig ezt a szem­pontot is . figyelembe ve­szik. A tendenciát jelzik az ingázók iskolai végzettség szerinti megoszlásában be­következett változások is: míg 1980-ban a Pest megyei ingázók 19 százaléka nem végezte el az általános is­kola 8. osztályát, addig 1990-ben arányuk már nem érte el a 6 százalékot sem. Természetesen köztudott, hogy a munkanélküliség először a szakképzetlen ré­teget érintette legnagyobb mértékben. Szám szerint tekintve a legnagyobb napi népesség- mozgás a Budapest környé­ki területen tapasztalható, de ezen nincs mit csodál­kozni, és alapjában véve logikus is. A legtöbben Bu­dapesten vállalnak munkát. Csupán az érdekesség ked­véért említjük meg. hogy Érdről 14 240 személy, Du­nakesziről 7447, Gyálról 6280. Budaörsről 5835. Ve- csésről 5636, Szigetszent- miklósról pedig 5341 ember utazik naponta a munkale­hetőséget biztosító más te­lepülésekre. A megyében viszonylag kevés az úgynevezett mun­radt fenn, amely figyelem­be véve az MO-s autópá­lya közelségét, Budapesttől félórányi megközelíthető­ségét, potenciálisan a Ve­lencei-tóval azonos lehető­ségű üdülőterületet jelent. A tavak vízminőségének tervszerű védelme nélkül azonban e tavak előbb- utóbb elhalnak. A tervpályázat egyik cél­ja a vízminőségromlás meg­akadályozása és olyan víz­gazdálkodási javaslatok be­szerzése, amelyek a térség tervszerű továbbfejlesztésé­hez kellő támpontul szol­gálnak. A tervpályázat aktualitá­sát indokolja, hogy a Vi- lágkiállítás . miatt jelentős mértékben folytatódik a kavicstermelés, melyet cél­szerű úgy irányítani, hogy a meglévő és újonnan ke­letkező tavak együttesen feleljenek meg a térség üdülőterületként történő TERVPÁLYÁZATI HIRDETMÉNY Bányutuvakból üdülőövezet Mérgezés két változatban Patkányokkal közös albérletben a két fivér. Egyesek azt mondják, húst hoztak el a dögkonténerből, abból főz­ték a pörköltet. Mások — így a rendőrök is — a pat­kányokat okolják, akikkel nemcsak együtt laktak, de egy tálból is ettek a Frim fiúk. Van, aki azt is fel­veti, ki a bűnrészes a tra­gédiában. Mi késztette pél­dául a gyáli tsz vezetőit ar­ra, hogy az eseményeket követően eldózerolják ama nyomortanyát, melyhgn Fri- mék laktak, társbérletben egy falka patkánnyal? Ne­tán a bűntudat? Merthogy a mérlegház a tsz tulajdo­na volt. Egy biztos, így már a Jóisten sem tudja rekonstruálni az ott ural­kodó állapotokat. Jelzem, erről tudott a fél falu, hallgatólagosan a tsz, a rendőrök, sőt az önkor­mányzat is. Térjünk át a másik vál­tozatra, a döghúsevésre. Gyermekkorom színhe­lyén a községi dögkút egy öt-hat méter mély verem volt, a tetején vasráccsal. Ezen öklömnyi lakat, mely­nek kulcsát bizonyos Ber­talan apó őrizte. Aki egv személyben volt dögkutas és sírásó. Nála nélkül nem volt temetés, de az elhul­lott jószág is csak az ő köz­reműködésével kerülhetett a verembe. Manapság más módszert alkalmaznak, a dögkutat kiiktatták. Ki tesznek vala­hová a falun kívül egy konténert, ebbe hordják a jobblétre szenderült jószá­got. Mikor megtelik, valaki üzen a konténert üzemelte­tő állati fehérjét értékesí­tő vállalatnak. Azok jön­nek, amikor jönnek, köz­ben a konténer környékén jobb érzésű ember már nem tud meglenni, részben a szagtól, részben a le­gyektől. Határozottan ál­lítom, ama faluszéli dögku­tat pont azért védte rács, hogy bizonyos, kevésbé finnyás polgárok ne esse­nek kísértésbe, ne hordják el a döglött jószágot. Ot- ven évvel ezelőtt az akko­ri elöljárók számoltak ez­zel. Gyálon is volt dögkút, de betemették, ott is a konté­ner lépett a színre. Ha igaz, ennek a tartalmát dézsmálták meg Frimék. kahelyet adó jellegű tele­pülések száma, és a megyé­re továbbra is jellemző a keresztingázás, azaz nagy számban vannak olyan te­lepülések, ahonnan napon­ta több ezren eljárnak más településre dolgozni, ugyan­akkor jelentős számban be is járnak e települések gyá­raiba, hivatalaiba. Buda­örsről naponta 5835-en utaznak, és 6160 az oda be­járók száma, de ugyanez mondható el Dunakesziről, Törökbálintról, Solymárról és Kerepestarcsáról is. Érdekes képet mutat a Pest megyéből a település- határon túlra naponta mun­kába járó aktív keresők gazdasági és társadalmi összetétele, amiből min­denképpen le kell vonni bi­zonyos következtetéseket. Az ingázók legnagyobb fog­lalkoztatója az ipar, ezt kö­veti a közlekedés, posta és távközlés, a kereskedelem, az építőipar, a mezőgazda­ság és erdőgazdálkodás, va­lamint az egészségügy, szo­ciális és kulturális szolgál­tatások. Jó tudni még, hogy az ingázók 72 százaléka fi­zikai, 28 százaléka pedig szellemi munkakörben te­vékenykedik. Papp János újrahasznosítási céljainak. A tervpályázat során a kiíró hatóságok a térség egészének újszerű fejlesz­tési lehetőségére kívánnak hasznosítható javaslatokat beszerezni vízgazdálkodási, tájtervezési és területfej­lesztési téren egyaránt, kü­lönös tekintettel arra, hogy a ..40 tó területe” az MO s autópályától délre. a Ráckevei (Soroksári)-Duna és Duna—Tisza csatorna között az Ócsai és a Kis­kunsági Természetvédelmi Terület szomszédságában helyezkedik el. A bányatavak térségét úgy kell kialakítani, hogy a természeti értékek el­sőbbséget nyerjenek, és a két határoló természetvé­delmi területtel együtt ösz- szefiiggő rendszert képez­zenek. A pályázók feladata, hogy olyan vízgazdálkodá­si, vízminőségvédelmi ja­vaslatot adjanak, amely biztosítja a terület ökoló­giai egyensúlya fenntartá­sának anyagi alapját. A fenti térségi javasla­tokon túlmenően, illetve arra alapozva a délegyházi tavak közvetlen környéké­re rendezési javaslat készí­tendő a további kavicster­melés irányítása és a meg­lévő tavak hasznosítása céljából. Biztos tények hiányában csak feltételesen lehet vé­leményt mondani, kivált közvetett bűnösről beszél­ni. Arról — vagy azokról —, akik nem tartják zár alatt a „korszerűsített” dög­kutat. Érre már csak azért is szükség van (volna), mivel olyan esetekről is suttognak (nem Gyálon), miszerint egyesek a dög­konténerekből szerzik be a sertéshizlaláshoz szüksé­ges „takarmányt". Magya­rán döghússal etetik az el­adásra szánt disznókat. Lehet, kissé eltértem az eredeti témától, nevezete­sen attól, él-e még Frim Zsolt. Valójában a tragédiát kiváltó okot kerestem, melynek egyik változata a döghúsevés volt. Oknyo­mozati információimat az önkormányzatok figyelmé­be ajánlom, azzal a kérés­sel: ha lehet, térjenek visz- sza a jól bevált vermes módszerhez. Ráccsal és la­kattal. Ami biztos, az biz­tos. (—matula—)

Next

/
Thumbnails
Contents