Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-08 / 212. szám

ÉRZELMES SOROK KOCSIS LÁSZLÓRÓL Húsz év után ismét a mienk... „Ha egy szóval kellene jellemeznem, Kocsis László festészetét — írja Tornai József egy 1983-as kiállítá­si katalógusban —, azt mondanám: kemény. Kemény volt grafikájában és táblaképeiben egyaránt. Nemhiába vonzódott annyi­ra Cézanne-hoz vagy Bar- csayhoz; azt a művészetet szerette, amelynek jól kö­rülhatárolt szabályai, s ami még ennél is több; törvé­nyei vannak.” Ki is volt az a festőmű­vész, akiről a költő, a jó ba­rát ilyen határozott, már- már az alkotó ember helyét is jelző véleményt tudott mondani — halála után tíz évvel, 1983-ban, egy öt hó­napos emlékkiállítás-soro­zat megnyitása alkalmából? — Ki volt Kocsis László — ismétlődik a kérdés —, aki a tanítványok és alkotótársak emlékezetében évtizedek múltán is csak a nagyok­nak kijáró jelzőkkel és fő­hajtással, elismeréssel tár­suló gesztusokkal van je­len? E sorok írója még a Ki­rályhágón túl élt, amikor Szigetszentmiklóson ügykö­dő ismerősei, barátai egy tragikus festősorsról beszél­tek, a homokbuckák vilá­gában önmagára nem talált Jellemről, aki hajnalonta és naplementekor a „sziget- •ég” dombjait, a Duna-part rajzolatokat őrző és a tisz­taságra emlékeztető lankáit járta, hogy otthon, az alko­tás perceiben képpé szer­veződjön a — körből és vo­nalakból álló — látvány. Nemrég egy Szentendrén napvilágot látott kötet bo­rítóján (a város irodalmi helyrajzát vázolta fel) an­nak a Kocsis Lászlónak a grafikáját fedeztem fel, akiről énnekem csupán előképeim voltak — épp a művész barátai révén. De mert a barátom barátja akár az én barátom is le- het(ett volna); nyomába eredtem az emlékeknek. Kocsis László 1926-ban született Gellénházán, tég­lagyári munkáscsaládból. Volt adminisztrátor, 1950— 51-ben Szolnokon Chiavini Ferenc. szabadiskolájában tanul, majd a Képzőművé­szeti Főiskola elvégzése után Szigetszentmiklóson kap állást — rajzol, tanít az 1. Sz. Általános Iskolában (1955-től 1965-ig). Mint minden festőt, őt is elkapja Szentendre bűvölete — mű­vészetkritikusok szerint a Szigetszentmiklóst idéző „Duna-part” korszaka után ez az időszak — mármint a „Város” időszaka — Szentendrét juttatják eszünkbe. (És benne Dar­esay iskolájának egész mű­vészetét meghatározó hatá­sával.) Rövid ideig a zebegényi szabadiskolában korrigál, miközben két ízben is részt vesz a szentendrei tárlaton (1958-ban és 1963-ban). Ezek után, 1965-ben hívják meg a Magyar Képzőmű­vészeti Főiskola rajzpeda­gógusi tanszékére, ahol fő­iskolai adjunktusként dol­gozik — 1972. november 24-én bekövetkezett halá­láig. „Gyermeki tisztaságú lel­ke sohasem tudott megke­ményedni — fogalmazott búcsúbeszédében Végvári Rezső művészettörténész, majd így folytatta: — új­ból és újból feldúlta min­den bániás, igazságtalan­ság, akár őt, akár ember­társait érték.” A summázat mindig ke­veset mondhat, de — 1972- röl lévén szó — jelezni, igenis, sok mindent jelez. Az ember akaratlanul .a József Attilákat és Laíino- vitsokat szétszaggató sín­pályára gondol; a hatalmas hideg vonalra, amely mel­lett, ha tovagördült a sze­relvény, egyetlen pontiá zsugorodott koponyacsont maradt — a művészetekre fittyet hányó világ figyel­meztetéseként. 1971-ben, az egyik Pest megyei tárlaton olyan fes­tők társaságában szerepel­nek a munkái, mint Bar­csai/, Czóbel, Bálint Endre, Pirk János. Ezen a kiállí­táson mondotta az őt fag­gató újságírónak: „Nagyon örülök, hogy képeimet Bá­lint Endre mellé tették. Azt hiszem, összeillünk.” Hogy ki mellé „illik” iga­zán a művészek, festők, grafikusok beláthatatlan sorában, azt eldönti az idő — ha mindeddig nem lett volna alkalma rá (amiért az utókor is felelős). Végezetül hadd jegyezzük meg; befejezett életműve (rajzok, grafikák festmé­nyek) elég indok arra, hogy közkincsünkké váljon — ha életében nem volt al­kalmunk sejtetni ezt véle. Bágyoni Szabó István Társadalmi szervezetek közreműködése ígéretes a Fóti ősz TVR-TÜKÖR Táncdalfesztivál? Vajon mitől volt oly unalmas a Csipkerózsika- álmából felébresztett tánc­dalfesztivál? Netán kedve­zőtlen a kor e műfaj szá­mára? Ez neon olyan biz­tos. Hiszen több, mint ezer dalból válogathatott a szak­értő zsűri. A nagy számok törvényé szerint ebből iga­zán lehetett válogatni, „be­futtatni” számokat. Netán langyos volt a mesterségesen kevert bot­rány? De az is lehet, hogy mire a döntőbe jutottak a számoik, a legjobbakat ki is selejtezték. Ám valahol lu­das maga a Magyar Televí­zió. Azt egy pillanatig sem hihetnénk, hogy Bánki László, a táncdalfesztiválok atyja kései gyermekét nem szeretné úgy igazán. A haj­dani nagy sztárok — Ko­vács Katitól Poór Péterig vagy a sikertől elpityeredő Harangozó Teriig — kellő ügybuzgalomrnal daloltak. E tévés műfaj korunkra mégis mintha elfakult vol­na. A látvány szegényessé­gét semmilyen kameratrükk nem feledtette. Pedig a szórakoztató műfajok egyik legnagyobb vonzereje, a csillogó-villogó díszlet, a színek kavalkádja, fényjá­ték, szépen koreografált táncok. E „körítés” híján elvész vonzereje. Amihez természetesen hozzátartoz­na például a zsűri szerepel­tetése is. A néző hadd le­gyen részese a döntés ku­lisszatitkának. Ezúttal meg­fosztottak bennünket a je­les egyéniségek okos sza­vaitól is. Sem nem szidhat­tuk, sem nem dicsérhettük őket. Így kár volt felélesz­teni a táncdalfesztivált. A MI SZERELMEINK. Magyar József néhány esz­tendővel ezelőtt elsőként mutatta be a maga valósá­gában a hazai iskolarend­szer hiátusait. Ügy tűnik, a rendezőt azóta is foglal­koztatja, ami az iskolapa­dokban történik. Ezúttal a szerelem témájának ürü­gyén kopogtatott be az is­kolákba. A zsámboki kis­fiúk például angyali ártat­lansággal ecsetelték jöven­dőbelijük külső és belső tu­lajdonságait. VOITII ÁGI. Különféle szerepekben tűnt fel a te­levízió képernyőjén és a rá­dió mikrofonja előtt Voith Ági. A 40 éve vidám a Vi­dám című igényes összeál­lításban láttuk énekelni és táncolni, s vallott arról, hogy igazán nem tűnt el a színpadról. Élvezhettük ki­forrott művészi játékát. Másnap a rádió mikrofonja előtt egy egészen más Voith Ágira leltünk. Üzletasz- szonyként találkozhattunk vele újra, aki nagyon raci­onálisan kifejtette: szüksé­ge van erre a tevékenység­re is, mert ki tudja, mit hoz a jövő. NEVELETLENEK. Gás­pár Sarolta, Herczeg László is Horváth Ida érdekes összeállításra vállalkoztak vasárnap délelőtt. Két esz­tendővel ezelőtti riportjai­kat melegítették fel. Oly módon, hogy felkeresték egykori riportalanyaikat. A kisserdüiő-korúak életében a legnagyobb változás az önállósulás volt. Miként élik át á hazai családok, ha gyerekeik elszakadnak ott­honról? Hogyan viselked­nek a felnőttkor küszöbén állók? Megannyi kérdés, amelyre a kerek egy órában csupán keresgélték a vá­laszt. A műsor telitalálata Ancsel Éva filozófus meg­szólaltatása volt. Gondola­tai, megélt tanácsai eliga­zítanak. irányadók minden korosztálynak. Ha másért nem, ezért érdemes volt vé- góg'nallgatni az egyórás összeállítást. Erdősi Katalin Alapítványi és magániskolák Hátrányos helyzetben — Az oktatási tárca tör­vénysértő módon hajtotta végre a pedagógusok szep­temberi béremelését — be­jelentette ki Várhegyi György, a Magyar Alapít­ványi, Egyesületi és Ma­gánoktatási Intézmények Egyesületének elnöke, a szervezet tegnapi sajtótá­jékoztatóján. Megítélésük szerint — a költségvetési törvény alap­ján — a béremelés az ok­tatási ágazatban dolgozó­kat -érinti, függetlenül at­tól, hogy állami vagy ma­gániskolában tanítanak-e. A minisztérium hátrányos helyzetbe hozta az alapít­ványi, egyesületi és ma­gániskolákat, amikor ré­szükre nem biztosította a béremeléshez szükséges összeg fedezetét. Várhegyi György annak ellenére, hogy a miniszter­hez ez ügyben írt levelük­re több mint két hete nem kaptak választ, reméli, a tárca megváltoztatja dön­tését. Ha mégsem így tör­ténne, pert indítanak a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ellen, a bér­emelés törvénytelen végre­hajtása miatt. ★ Az egyesület Andrásfal- vy Bertalanhoz címzett — ez idáig válasz nélkül ma­radt — levelével kapcsolat­ban Havasi János szóvivő elmondta: a levél augusztus 29-én érkezett a miniszté­riumba, arra a közigazga­tásban szokásos 30 napos határidőn belül válaszolni fognak. Az alapítványi . és ma­gániskolák az általuk tör­vénytelennek ítélt döntés miatt azt is kilátásba he­lyezték, hogy beperelik az oktatási tárcát. Havasi Já­nos leszögezte: mindenki­nek joga van az államigaz­gatási határozatok ellen bí­rósághoz fordulni, ezért eb­ben nem tudják — de nem is akarják — megakadá­lyozni az érintetteket Tóton régi hagyomány a „Fóti ősz” rendezvénysoro­zat. Idén jubilálnak, 25. ivükhöz érkeznek. Most is a „fóti szüret” nyitja meg — szeptember 20-án — a különböző kulturális műso­rok, rendezvények, verse­nyek sorát. Változás is történt ebben az évben — amint Fehér Sándor, az önkormányzat igazgatási főelőadója el­mondta. A tavaly elindult folyamat, hogy a rendezés­ből több társadalmi intéz­mény is részt vállal, mos­tanra kiteljesedett. Az elő­készítésbe tavaly is bekap­csolódó helyi gazdakör már teljesen átvállalta az ön­kormányzattól a „fóti szü­ret” megrendezését. A hangversenyek szerve­sébe a Fóti ökumenikus Közművelődési Egyesület és a Fóti Népfőiskola gond­ja. Két-két hangversenyt •zerveznek, az egyesület mindkettőt a műemlék templomban, a népfőiskola «tervezte egyik hangver­seny pedig az evangélikus templomban, a másik a gyermekváros márvány- termében lesz. Nagy könnyebbséget Je­lent a hangversenyek ren­dezésében, hogy tavaly óta Önálló zeneiskolája van a nagyközségnek. Hogy a nö­vendékek önálló zenekara szerepelhessen, még várat magára, de a művész taná­rok közül ketten is közre­működnek a hangversenye­ken: Závodszky Magdolna hegedűművész és Läufer István orgonaművész. Az Ybl Miklós tervezte, páratlan szépségű műem­lék templom hangversenyei — idén az elsőre szeptem­ber 26-án, a másodikra ok­tóber 24-én kerül sor — mindig nagyszámú közön­séget vonzottak, nemcsak a helybeliek közül, hiszen so­kan messziről érkeztek. Várhatóan így lesz ez az idén is, s hasonlóan nagy vonzerővel bír majd a to­vábbi két hangverseny is, az evangélikus temp­lomban október 10-én. a márványteremben novem­ber 21-én. Látványosnak és jó szó­rakozásnak ígérkezik a szeptember 20-i „fóti szü­ret” — vasárnapra esik, hogy minél több érdeklődő részt vehessen rajta —, fel­vonulással egészen a nagy­községtől mintegy másfél kilométerre levő nevezetes és csodálatos természeti környezetben levő Fáy- présházig, a Honvéd Mű­vészegyüttes tánccsoport­jának műsorával, neves nótaénekesek fellépésével, végül a szüreti bállal. Valent-Hódi Mihály Svájcban élő, fóti szárma­zású festőművész tárlata, sakkverseny, sportnap, gye­rekek részére szellemi olimpia, valamint vers- és orózamondó verseny teszi teljessé a rendezvénysoro­zatot. — nádudvari — A Szent Korona eszme története „A Magyar Szent Koro­nának és a Szent Korona eszmének a magyar törté­nelemben kiemelkedő je­lentősége van, hiszen ezer éven át szervező és össze­tartó erőként hatott. E könyv megjelenése felette fontos, mivel az utolsó negyven év hézagos és el­ferdített történelemtaní­tásában komoly ismeret- hiányt pótol. Az időpont is különös jelentőségű: ebben az évben emlékezünk apámra, az utolsó koronás királyra, akit minden cse­lekedetében a koronázási eskü és a Szent Korona eszme vezetett” — írja a minap megjelent kis kötet előszavában dr. Habsburg Ottó, mintegy summázva, miért is olyan jelentős az IKVA Kiadó és a szerző. Kardos József munkája. Minthogy az elmúlt év­tizedekben legfeljebb szak­cikkekben olvashattunk a koronáról és az azt övező eszmékről, generációk nőt­tek fel úgy, hogy szinte semmit nem tudnak róla.. Hézagpótló munkához jut. aki megveszi a 110 ol­dalas, tizenhat fekete-fe­hér fotóval illusztrált köny­vecskét, mely államisá­gunk kezdeteitől, a korona 1978. január 6-i emlékeze­tes visszatértéig követi an­nak sorsát, és ismerteti a koronához, mint hatalmi szimbólumhoz fűződő esz­mék történetét. A magyar királyok felsorolása — tud­ják-e, hogy 55 uralkodó ült az ország trónján, illetve kevesebb, mert Orseoló Pé­ter és Károly Róbert két­szer is országlott — pon­tos időrendiségben és ki­tűnő forrásmunkajegyzék teszi teljessé a kötetet, me­lyet szívesen ajánlunk minden egyetemista, érett­ségiző és tanár figyelmé­be. Bányász Hédi (Erdősi Ágnes felvételei) \

Next

/
Thumbnails
Contents