Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-07 / 186. szám
SZÓ - KÉP 0 SZÓ - KÉP (0) SZÓ - KÉP Az ausztrálok legtöbbjének álma: egyszer majd bejárni Ausztráliát. Egyszer. Ha lesz idejük, pénzük. Majd, ho nyugdíjasok lesznek. Ha már ki lesz fizetve minden részlet. A házra, persze, a kertes házra, ami nélkül nem ember az ember. Tehát azt kifizetik, és még marad is pénzük, és akkor elindulnak. Körbe Ausztrálián. Túraautóval, lakókocsival. Vezetnek a fehér hajú öregemberek. Mikor a legalkalmasabb az idő erre? Az ottani tavaszban, a mi őszünk hónapjaiban. Akkor még nem elviselhetetlen a forróság, akkor virítanak a virágok, a több ezer fajta vadvirág, amelyek sehol másutt a világón. csak ezen a területen honosak. Költői, de az autók rendszámtábláin is feltüntetett nevét róluk kaptak Nuygat-Ausztrália: Vadvirág állam. Segíteni kötelező Az utak végtelenek. Akár ezer kilométert is vezetni kell egy nap, hogy a következő állomáshelyünkre elérjünk. A végtelen és néptelen utakon szembejövő autók volánjánál ülők egy mozdulattal köszöntik egymást. S persze a bajbajutottakon kötelező segíteni. Bár az óvatosság manapság már nem árt. Előfordult, hogy a színleg segítséget kérők megtámadták, kii’abolták a mellettük megállókat. Odébb, távolabb kell megállni, felkészülve arra, ha valami gyanúsat észlelnek, menekülhessenek. Mindig bőven legyen a kocsiban benzin és ivóvíz. Mire kell még vigyázni? A kengurukra. Amelyek hirtelen, váratlanul a kerekek elé ugranak az út menti bozótból. Kenguru- hullák hevernek mindenütt az utak .szélén. Melyik még friss, melyik felpuf- fadt, melyiknek már csak a psonljai maradtak. Összeütközésbe lehet még kerülni tehenekkel és birkákkal. Ezek a tulajdonai valakinek, de őrizetlenül, nagyon számon se tartva kóborolnak szerte az óriási területű, kopár birtokokon. Amitől már nem kell tartani, az a bennszülött törzsek támadása. Az ábrándozásra hajlamos utas hiába pásztázza tekintetével a mindenütt egyöntetűen vörös, napégette földből kinőtt, végeláthatatlan bozótot, elképzelve, hogy majd feltűnik egy csapat sötétbarna ember, ruha nélkül, de lándzsával és bumeránggal felszerelve, azok csak nem jönnek. A hajdani szabad és büszke őslakók szánalmas utódai a kisvárosok utcáin lebzselnek, csoportosulnak, szedet tvedett ruhákban, segélyekből és kéregetésből tengődve, gyakran részegen és el- butultan. Segíteni sem igen lehet rajtuk. Hogy az ide települők első nemzedékeinek velük szembeni kemény, kíméletlen fellépése keltette, még most is égő gyűlölet miatt nem tud- nak-e ma sem beilleszkedni a fehérek világába, ki tudja? Gyöngyhalászok sírja Az út hol eléri az óceánt, hol többé vagy kevésbé eltávolodik tőle. Az óceánparti városok: Geraldton, Carnarvon, Port Hedland, Broom. A vidék Nyug.it- Ausztrália banántermelésének központja. Minden évBLASKO JANOS Család ben újra ültetik az egyszer termő fává növekedő banánt, a gyenge palántákat aztán fóliacsíkokkal védik az égető, szárító napfénytől. Az itteni folyó, a Gascoyne River széles medre most vörös föld, nem más, száraz lábbal lehet sétálgatni benne. A föld alól azonban mégis szivattyúzzák a vizet. S ha majd esőzés idején, netán ciklon jöttén zúdul benne a víz, mintha magas fal közeledne.- olyan, a dörgése pedig már messziről hangzik. A föld erre csupa vas. Port Hedland környékén bányásszák, itt dolgozzák fel az ércet. Akikkel találkozom, nevetnek, hogy mondom nekik: az Ausztrá- lia-útikönyvben is benne van, itt több magyar dolgozik. Pista, Emil... 1956-ban menekültek. Emil hazakészül. Még három éve van a nyugdíjig, és akkor útra kel. Pista soha többé nem akarja látni Magyarországot. Ha utazik, Szingapúrba, Malajziába. Európában az.ért Olaszországot megnézné . .. Broom leginkább üdülőváros. Földszintes épületekkel, rengeteg kicsi szállodával. Nem is szállodák ezek, üdülőhúzak, utcáról, udvarról nyíló kis lakások sorával, melyekhez konyha is tartozik. Itt, Broomban a nevezetes Cable Beach, a több kilométer hosszú óceánparti strand — ide eljutni is sok ausztrál álma. Aztán a japán temető, sírjával a sok-sok valahai japán gyöngyhalásznak, akik nemigen haltak meg természetes halállal. Felkereshető a krokodilfarm, lehet rémüldözni a kisebbnagyobb, egy darab fa mozdulatlanságával fekvő, majd hihetetlenül sebesen helyet változtató krokodiloktól, melyek itt szerencsére drótháló mögött vannak,'de Ausztrália nem egy vidékén a szabadban, veszélyt jelentve. A kísértetváros TAMASI OROSZ JANOS Hasad már kivirrad, s bomlik, no lám, a világ; de használt álarcot kínál a reggel, állnék tükör elé. letakarták, vakrepülés újra, mi vár, már sejtem. védtelen vagyok, az arcom: csupasz, s nyelvem sem tudja hazugok rítusát, vegyülni busómenetbe, nyíltan: vakmerőség ez; balkáni bátorság. esztelenebb már nem is lehetnék; felém suhan egy tekintet pengéje, mea maxima culpa, m&a ... motyogom; s visszahátrálok, az éjbe. ROZSA ENDRE Rád se ránt a raj Egyszer döf, de oly idétlen, báva, belepusztul saját fullánkjába. Méhkas méhe — rettenetes árva. Itt születtünk. Ettől megyünk kárba. Élnél csak a magad szakállára? Rád se ránt a zengő raj. Te gyáva! Meghálálom én is, mi nem jutott, hisz halálnak halálával halok. Csellista HEGYES ZOLTÁN A segítőkész E gy pillanatra azt hittem, káprázik a szemem ebben az irdatlan hőségben, amikor megpillantottam. Előttem ment a járdán, s azonnal észrevettem, hogy a bal lábára erősen kacsázik. Hogyan tanít majd ez az ember népi táncot ezután? Ilyen járással, ilyen lábbal nemigen lehet .. . mert valamikor éveken keresztül azt tanított, ott, a kollégiumban, ahol együtt dolgoztunk. Hetente háromszor, délutánonként kínozott vagy két tucat ifjút. Közöttük volt akkora, mint egy félbemaradt elefánt, meg harminckilós apró leányka is. Nem nagyon szerettem nézni botladozó lépéseiket, rá is szóltam dánosra, lépjenek fel, vagy lépjenek le, de már csináljanak valamit, mert én valahol, valahogy ennek a folyamatos előadás nélküli próbáknak nem vagyok barátja, Türelmesen elmagyarázta aztán, hogy egy népi- táne-együttes hat-nyolc év szívós munkájával alakítható ki. Mondtam neki. akkor hagyd abba az egészet, a lányaid valamennyien anyák lesznek-akkorára, kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, hogy a te cset- tegődre ugráljanak itt délutánonként. Évekkel ezelőtt találkoztam a sógorával, érdeklődtem felőle. Keserűen mondta. hogy a népi tánc mellé megjelent a másik hobbi, az ital is. Állítólag mind a kettő bódít, őt meg annyira hódította — -különösképpen az utóbbi —, hogy a felesége élvált tőle, elköltözött, elvitte a két gyereket, inkább otthagyta neki a lakást. Ez még hagyján — folytatta a sógor —, ez az őrült annyit ivott, hogy harmadéve összetörte magát, majdnem meghalt. Történt, hogy a népi tánc és az ital nagy bajnoka hazament egy kora délután, közel merevrészegen. Kitá- molygott az erkélyre, és észrevette, hogy egy emelettel alatta, a másodikon valaki kapaszkodik az ottani erkélyen. Hősi erőfeszítéssel lejjebb csoszogott egy emeletet. becsöngetett, s akadozó nyelvvel megkérte a szomszédot, hogy engedje be az erkélyen kapaszkodó látogatót. A szomszéd harsány röhejjel honorálta a segítőkészséget, és elmagyarázta. hogy a gyerekük reggel rápisilt az előszobái futószőnyegre,- azt akasztotta ki a felesége száradni, azt nézte ő bekéredzkedő embernek. Ügy tűnt, hősünk belenyugodott, hogy nem élheti ki önfeláldozó hajlanwit. A szomszéd később azt mondta, ő tóttá ugyan, hogy részeg, de azt is látta, hogy megértette az ő magyarázatát. Ám ez csak a látszat volt, ami, mint tudjuk, csalóka. A merevrészeg népi- tánc-tanár visszabotorkált a harmadikra. Mint később kiderült, rátöltött még két deci pálinkát, s elaludt. Felébredve, ismét az erkélyre ment, s látta, hogy a szomszéd még mindig nem engedte be az ő erkélyén kapaszkodó idegent. Most. már önállóan cselekedett. Előkerítette a partvist, lenyújtotta a második emelet erkélye irányába, és a részegek akadozó nyelvén biztatta az idegent, markolja meg a nyelét, majd ő felhúzza. A szőnyegek ugyan eltűrik magukon a partvist, de nem tudnak belekapaszkodni. Egy részeg ember ezt nem fogja fel. Ö is tovább nyújtotta hát a partvist. Addig nyújtogatta. amíg kiesett a harmadik emeletről. Koponyarepedés, medencecsonttörés. két helyen, combnyaktörés, bordatörés, karcsont- repedés. Napokig eszméletlen volt. Nemcsak az életbe rángatták vissza, még így- úgy össze is foltozták. M ’re ezt az emléket felidéztem, elkacsázott előlem a forgatagban. Vajon kinek nyújtogat legközelebb partvist? NÁDUDVARI ANNA Vadvirág állam színei Egyes települések épülnek, mások, megszűnvén a gazdasági tevékenység, amelyre alapíttattak, elhalnak. Elnéptelenedett, úgynevezett kísértetváros Cossack, annyira, hogy múzeumot csinálhattak az egészből. Megtekinthető a volt börtön, a volt törvényszék, utóbbi berendezve, felmehetünk a bírói pulpitusra, koppinthatunk a kalapáccsal — „csendet!"’ —, megállhatunk a tanúk emelvényén („esküszöm, hogy az igaz.at, csakis az igazat, a tiszta igazat'"). Másutt is, sok helyütt van börtönmúzeum Nyugat- Ausztráliában. Kellett a börtön. Az ausztrál államok közül ide hordták legtovább Angliából a fegyen- ceket. Meg voltak az ösz- szefogdosott bennszülöttek, a nemszeretem jövevények, főleg kínaiak... Piát örüljön is az ember, ha szabadon mehet. Neki az utaknak. Ha akkor térhet be valahová, amikor neki tetszik. Kisvárosi kocsmákba, út menti fogadókba. Ezek olyanok, mint itthon. A nagy különbség. hogy tiszták a vécék, mindenütt van szappan. papír, papírtörülköző, elektromos szárító, de olyan, ami működik is. És mégsem kell fizetni. De ne ezzel fejez.zük be. Emlékezzünk inkább a mosolygós northamptoni kocsmárosra, aki jó utat, kellemes időtöltést kívánt a messziről érkezett utazónak ..,
