Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-05 / 184. szám

AKIK MEGKERESIK ATTILA KOPORSÓJÁT AMARANKOSTOLO A MÚZEUMBAN V ísegrádon megelevenedik a múlt Amerikából jöttünk Amerika felfedezése nemcsak egy új kontinens feltérképezését, a hajózás, a kereskedelem fellendülé­sét jelentette, hanem évti­zedek alatt gyökeresen megváltoztatta az európai étkezési kultúrát. Az új ízek, az új alapanyagok ha­tással voltak a magyar me­zőgazdaságra, a magyar konyhára is. Ezek a növé­nyek és állatok az elmúlt évszázadok alatt honossá váltak az öreg kontinensen, így sokan már nem is tud­ják. hogy eredetileg honnan származnak. Az Ameriká­ból jöttünk — növények és állatok az Újvilágból cím­mel a Magyar Mezőgazda- sági Múzeumban keddtől látható kiállításon fotók, tárgyak, élő dísznövények és élő díszállatok, enteriő­rök segítségével mutatják be a sokszor hazai konyha alapanyagainak, fűszerei­nek ismert növények, vala­mint szárnyasok, halak származási helyét, étrendbe illesztésük korabeli alkal­mazási módozatait. A füstölés illatos alap­anyaga: a dohánylevél, va­lamint a kakaó is Ameri­kából származik. Ez utóbbi Európába hozatala után el­sősorban a főúri szalonok­ban hódított. A kakaóbab­ból készült csokoládé csak Mária Terézia uralkodása alatt honosodott meg Ma­gyarországon. Legnagyobb területen termesztett gabo­nanövényünk, a kukorica már a XV-XVI. századtól ismert Európában. Az ere­detileg az Andok or­szágaiban termelt bur­gonya ma már egyik leg­alapvetőbb táplálkozási nö­vényünk. Közép-Amerika az őshazája a hazai konyha olyan népszerű fűszerének is, mint például a paprika. Ez a kontinens adta a nagy­világnak a napraforgót és az étkezési tököt. A belőlük sajtolt étolaj pedig egyre fontosabb szerepet játszik az egészséges táplálkozás­ban világszerte. A bemutató látogatói megkóstolhatják az azték és inka birodalom ősi kenyérnövényét, az amaránt. Erdeink közkedvelt fái, cserjéi közül a tengeren­túlról érkezett az akác, a kanadai nyár, a vörös tölgy és számos fenyőfaj. Az állatvilág amerikai új­donságai között találjuk többek között az indiai ti­kot, közismertebb nevén a pulykát, a szivárványos pisztrángot, a szúnyogirtó fogaspontyot. Ez utóbbi halfajta kiválóan alkalmaz^ kodott a hévízi és miskolc­tapolcai hőforrások táplál­ta tavacskák életfeltételei­hez, s egyes példányai ma is fellelhetők ezekben a vi­zekben. Az Amerikából jöttünk című kiállítás 1993. február végéig várja az érdeklődő­ket. A Visegrád határában uralkodó csöndet kalapács­ütések hangja veri föl. Gyerekkezek szorgoskod­nak a szakképzett régészek felügyelete alatt, nagy buzgalommal csalogatják elő a föld mélyéből a régen eltemetett titkokat. RÉGÉSZTÁBOR A ROMOK FÖLÖTT A régésztábor kívülről •zokványos sátorrengeteg­nek tűnik, de akik ismerik ókét, tudják, hogy lázasan dolgoznak. Minden reggel panaszkodás nélkül ébred­nek, és sajgó derékkal ugyan, de vonulnak a hely­színre. A gizellamajori ása­tások eredményesek, már felszínen vannak a késő római kori erőd egyes ré­szei. Gróh Dániel igazi rabja a szakmájának, éve­kig tudna mesélni arról, hogy melyik kődarab mit a lány. aki legalább fél órája türelmesen söprögeti félre a port egy falrészről. Meg­győződése, hogy itt valami rejlik. Talán igaza van. Itt valóban van valami, amit nem lehet megmagya­rázni, valami mesés, sem­mi máshoz nem hasonlít­ható hangulat uralkodik az egész táboron. Csöndben, kiabálások nélkül teszik amit tenni kell, csak akkor beszélnek, amikor szüksé­ges. TORONY AZ ÚTTEST ALATT Gróf Péter, a visegrádi Mátyás Múzeum munka­társa, „körbevezet” a ma­radványokon. Magyaráza­tát hallgatva, majdnem el­felejtett idők emlékei kap­nak életet. Itt, ebben a kis sarokban évezredekkel ez­előtt asszonyok szorgoskod­tak, a kemence szinte tel­Gróh Dániel szívélyesen invitál, nézzünk körbe egy ki­váló állapotban levő késő római erőd konyhájában (Vimola Károly felvételei) Jelent neki. Amikor egy erősebb ütés után előbuk­kan egy számunkra jelen­téktelen vasforgács, szinte lázban égnek. Megkezdőd­nek a találgatások, isme­retlen szakszavak röpköd­nek, de a gyerekek ottho­nosan eligazodnak rajta. A tábor vezetője, Fehér László büszke arra, hogy a kiválasztott diákok ennyire érzik a szakma szépségét, és nem fáradnak bele a nehéz munkába. Ungvári társaik, akikkel bizony elég nehezen érte­keznek, ugyanolyan lelke­sek. Nem ez az első alka­lom, hogy részt vesznek egy ásatáson, már otthon, a neviczkei várromok fel­tárásánál bebizonyították, hogy nem hátráltatják a munkát. Most csak azok jöhettek Visegrádra, akik otthon a legjobbat teljesí­tették. Talán tizenöt éves sincs az jesen ép. Kis fantáziával látni lehet a berendezéshez tartozó tárgyakat, a ke­mence mögött rejtőzködő karcsú nyakú korsót, a szerszámokat. A négy, legyező alakú toronyból kettő már látha­tó, azt is tudják, hol van a másik kellő. És ami iga­zán érdekes, az a torony, amelyik az úttest alatt van még, egy majdnem teljesen épen maradt fürdő, termé­szetesen káddal együtt és padlófűtéssel. Mielőtt ké­telkedés ébredne akárki­ben, valóban épen maradt a padlófűtés „rendszere”. A 70 centiméter magas üregben kívülről hevített levegő áramlott, amely bi­zonyos csatornákon még a falüregekbe, a „tubullusok- ba” is bejutott. A feltárt rész középső helyiségeinek még nem tisztázott a szerepe, mert nem találni rajta bejára­tot. A padlón lelt rengeteg elszenesedett mag arra utal, hogy talán egy kez­detleges aszalóról van szó, amelyen csak egy kis nyí­lás volt, ahol beöntöttéík és kiszedték, a gabonát. Hogy mikor fejezik be? Felmorduinak. Ezt a mun­kát nem lehet csak úgy befejezni, de a jelenlegi feltárási folyamat körülbe­lül még öt évig tart. — Ha nem találunk még valami mást is. EZ T NEM LEHET BEFEJEZNI A régészek elejtett fél- szava nem szélnek eresz­tett üres beszéd. Az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy nem ez az erőd az egyetlen épen maradt emlék. A feltárt 202 síros temetőből női- és gyerekcsontvázak kerültek elő, és mivel egy erődben általában csak férfiak lak­tak, valószínű, hogy a közelben egy települést takartak be az évek. Kere­sik a házak maradványait, mert a régész az ilyen. Amíg csak van egy kis re­mény, kutat; Á velük együtt tanyázó diákok ha­sonló érzéseket kezdenek táplálni. Meglegvintette őket a múlt szele, a szak­ma varázsa. Van olyan gyerek, akinek csak egy célja van: megfogadta, ha nagy lesz, megkeresi Attila koporsóját. Addig is. meg­elégszik a római erőddel. Papp Antonella Hagy Zoltán színművészt ez idő tájt a Família Kft. című tv-sorozatban láthat­juk. Ö alakítja Kövér La­jost, a szomszédot. A Nem­zeti Színháztól kerek tíz­évnyi tagság után vált meg. Most itthon tartja a munkakönyvét, mondja. Ez az „itthon” Pomázon van. Jó messzire a HÉV-állo- máslól. Maga is IIÉV-vel meg gyalog jár, nincs ko­csija. Különösén a'színhá­zi előadások utáni hazatéré­sek nem lehettek kelleme­sek. □ Nem tudott vagy nem akart Pestre költözni? — Felmerült a Pestre költözés gondolata, amikor megáztam, meg hóviharban gyalogoltam haza a HÉV- től. De tudtam, hogy Pes­ten én nem érezném jól magam, hozzászoktam a vi­déki élethez. Megszoktam gyerekkoromtól a kertet. Pesti vagyok, de kertes házban laktunk Újpesten. Kell is annyi mozgás, amennyit a pomázi lét megkíván, s hogy itt jó a levegő, az tényleg nem el- hanyagolható. Talán két éven belül lesz telefo­nunk. most befizettünk rá valamilyen társasághoz. Megvan már itt minden, a gázt .is bevezették ... Nem panaszkodik. Büsz­kén mutätja, a kertből mennyi az övék. Az emele­tes háznak a földszintjét lakják. Éppen festett, de ahogy váratlan vendégként megérkeztem, kedvesen be­invitált. Beszélgetésünk alatt konyákig meszesen maradt: majd folytatja a festést. Szolnokról ismerem. A Csángófesztivál Európa számos országá­ból és a tengerentúlról, így Amerikából, Japánból ér­kező táncosok, koreográfu­sok, muzsikusok, énekesek ütik fel sátorfájukat Jász­berényben a hét végén, ré­szint, hogy bemutatkozza­nak, részint, hogy megis­merkedjenek a magyar táncoktatás, a néptánckul­túra, a népzene elemeivel, formáival. A Nemzetközi Táncház és Zenésztáborban — mint je­lezték — részt vesznek a határainkon kívül élő ma­gyar kisebbségek csoport­jai, szólistái is. A tíz napon át tartó találkozó beletor- kallik az immár hagyomá­nyos csángófesztiválba. Ez utóbbi rendezvény augusz­tus 7-én este emlékmenet­tel, ünnepi felvonulással kezdődik. Az eredeti csángó táncok és dallamok bemu­tatójához nemzetközi szak­mai konferencia kapcsoló­dik. A rendezvény alkal­mából megkoszorúzzák a helyi temetőben nyugvó hí­res moldvai csángó énekes, Hodorog Luca sírját; tisz­teletére énekversenyt tar­tanak. szolnoki színháznál úgyne­vezett „vezető színész” volt, aki többnyire főszere­pet játszik. Pedig nem vég­zett Színművészeti Főisko­lát. Szegedi egyetemista­ként mint amatőr színját­szót kerítette vonzáskörébe a színház. Fel sem hasz­nálta magyar—történelem— ének szakos diplomáját, hanem a veszprémi szín-, házhoz szerződött. — Ott rengeteget játszot­tam, minden hónapban volt egy bemutató. Életre szóló élményem, hogy Latinovits Zoltánnal dolgozhattam, szerepet kapva Németh László Győzelem című da­rabjában, amely az ő első rendezése volt. □ Hogyan emlékszik La- tinovitsra? — Kevés, ha azt mon­dom, hogy sokat tanultam tőle. Ö teljesen feloldódott a munkában. A szigorúsá­ga, az igényessége, a hu­mora, a segítőkészsége fe­ledhetetlen. Ügy tűnt, Nagy Zoltán megállapodik Veszprém­ben. Házat épített, ott szü­letett a két fia. De egyszer csak megijedt a megálla- podoUságtól. És visszavá­gyott Szegedre, diákkora színhelyére. Sikerült át­szerződnie a szegedi szín­házhoz, ahol csupa nagy szerepet játszott: La Man­cha lovagját, Lucifert, John Proctort, Becket Ta­mást, a Nebáncsvirágban Floridort. Szolnokra Padi István hívta, aki annak idején az amatőr előadáso­kat rendezte Szegeden, s akit 1930-ban a szolnoki színház főrendezőjévé ne­veztek ki. Szolnokon foly­tatódott a nagy szerepek sorozata. A Hamletben Po- loniust játszotta Nagy Zoltán. Vámos László azt látva hívta meg a buda­pesti Nemzeti Színházhoz. — Hogy az ajánlatot el­fogadtam, abban az is be­folyásolt, hogy a nagyobbik fiam a Műegyetemre ké­szült. Szegeden volt laká­sunk, azt cseréltük el erre a pomázira. Tudtam, a Nemzetiben majd nem én leszek a sztár, de megle­petésemre az első néhány évben elég jól beindult a szekerem. A Rómeó és Jú­liában játszottam Lőrinc barátot, a Koldusoperában Tigris Brownt. Tavaly szeptemberben kaptam ajánlatot a Família Kft.- beli szerepre, s nem lenne időm forgatni színházi munka mellett. A Famí­liában régi jó kollégákkal dolgozhatom együtt. És nem volt feladatom a szín­házban. Egy rendőrt ját­szottam volna A mi kis városunkban ... □ Hallottam, hogy Ör­kény István Tótékjában ön játszotta volna Tólot. Aztán mégis másra osztot­ták a szerepet. — Igen, a rendező, Fun- tek Frigyes szólt, hogy ne­kem szánja Tótot. Nem kérdeztem rá, mi az oka, hogy mégsem én kaptam. Az igazgatóság másként döntött. Funtek nagyon za- zarban volt, amikor kö­zölte a verdiktet. □ Most nem is dolgozik színházban? — Az Arizona Színház­ban ugrottam be Boris Vian Mindenkit megnyú­zunk című darabjában a megbetegedett Ínke Laci bácsi szerepébe. És folyta­tom a tanítást a Nemzeti Színház stúdiójában. Szí­nészimesterséget oktatok, és osztályfőnök vagyok. Na- gyon-nagyon jó, hogy taní­tok, rengeteget tanulok be­lőle. A Família forgatásá­ból is; új számomra ez a fajta vígjátékstílus. Örü­lök neki, mert keveset té­véztem eddig életemben. □ Pomázzal, a pomázi emberekkel van kapcsola­ta? — Mióta a tv-sorozatban játszom, többen ismernek. Eddig esetleg tudták, hogy színész vagyok, de nem lát­tak semmiben. Jó viszo­nyom alakult ki a közön­séggel. Megszólítanak, vé­leményt mondanak a Famí­liáról. a szerepemről, na­gyon sok ötletet adnak, in­formációkkal látnak e\ Közvetíthetem az emberek vágyait a -tv beli munka­társaimnak. Persze, hogy hiányzik a színház. Hiány­zik, de most ez van. Nádudvari Anna A Mátyás Múzeum régészei árgus szemekkel figyelik az ifjú csemeték minden mozdulatát. Egy félresikerült ütéssel értékes emlékeket tehetnek tönkre KÖVÉR LAJOS PO MÁZON Navy Zoltán vándorlásai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents