Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-26 / 201. szám
SZAZHALOMBATTAN EGY PANASZLEVÉL NYOMÁBAN Ä kutyákat ránézéssel bűvöli Szociális raktár a népkonyha A helyzet egyre rosszabb Szervezet a gyerekekért Lassan három esztendeje annak, hogy megalakult Százhalombattán a szülők fóruma. Egyesületi formában működnek, azzal a céllal, hogy a kiskorú gyermekeket nevelő szülők érdekéit védjék, érvényesítsék Többször írtunk már tevékenységükről, egyrészt mert humánus, másrészt, mert ha nem is egyedülálló, de igen ritka szerveződés. Elsősorban a beteg gyermekeket — asztmások, értelmi fogyatékosok, mozgássérültek, dyslexiások — gondozó szülőknek kívánnak segítséget nyújtani. S emellett bárkinek, aki életviteli. nevelési problémáival felkeresi őket. Speciális fejlesztő foglalkoztatásokat biztosítanak a gyermekek részére. A művelődési központ ezeknek színhelye, így a város életébe Is bekapcsolódhat szülő és csemetéje. A nyári táborozásukat szintén az egyesület szervezi. Az asztmás kicsinyek Erdélyből, pontosabban Szovátá- ról nemrég tértek haza. Az út költségeinek egy részét az Egészségünkért Alapítvány fedezte. A helyi ön- kormányzat a gyermekek befizetését visszatérítette. A csónakház mellett idén, csakúgy, mint máskor, az értelmi fogyatékos gyerekek pihenéséről gondoskodtak. Számukra az itt eltöltött, szakemberek által szervezett néhány órás játékok jelentették a nyaralást Ahogy Cseh Kornél- nétől. az egyesület elnökétől megtudtuk, szeptember végére találkozót terveznek azért, hogy a nyár tapasztalatait megbeszélhessék. Szükséges-e az asztmás gyerekeknek a gyógyulás ilyen szervezett módja, avagy más megoldást keressenek erre? Egyúttal a további elképzeléseiket is szeretnék megvitatni. Sovány vigasz, de tény, a fondóriat, rágalmazás és je- lentgetés nem a ma jelensége, egyidős az emberrel, már a mitológiai történetekben is találni rá utalást. Az írni nem tudók nyilván besúgtak. Manapság levelet írnak. Névvel vagy név nélkül. A jelenséghez tartozik: a jelentgetők zöme az idősebb korosztályhoz tartozik. Talán mert több idejük van valós vagy vélt sérelmeiken rágódni. Az utolsó ilyen levelet az ócsai Engels utcából kaptam, B. M.-né két sűrűn teleirt oldalon sírja el a méltánytalanságokat, amelyek előidézője a közvetlen szomszéd, Buloczky István rendőrtiszt. A vádak meglehetősen súlyosak, kivált, ha egy rendőrtisztviselőnek tulajdonítják azokat. Felkerestem B. M.-nét, de ezt megelőzően információkat kértem a X. kerületi rendőrkapitányságtól, az ócsai Bolyai János Gimnáziumtól és az ócsai önkormányzat szabálysértési előadójától. Volt tanárai és mostani elöljárói csak jót tudtak mondani a fiatalemberről, az előadó pedig csak hírből ismeri, szabálysértőként soha nem volt az „ügyfele”. Az Engels utca 87. számú házra három kutya is vigyáz, egetverő ugatásuktól kísérve lépek az előszobába B. M.-né után. (Bár ő a feljelentő, nevének teljes kiírásához nem járul hozzá. Szuverén joga, bár kissé furcsa.) Akárcsak a levélben. B.- né ez alkalommal is. szavaiban lopással vádolja a szomszédját. Eltűnt a tűzifa, a zsír a bödönből, gyümölcs a fáról, a száz-egyné- hány burgonyabokrot is úgy megdézsmálták, hogy alig maradt belőle valami. Kimegyünk a helyszínre. A két telket dupla kerítés választja el, drótháló plusz tüskés drót. A kutyák kórusban ugatnak, állítólag akkor gerjednek be leginkább, ha Buloczkyt meglátják. S ez a leglényegesebb ellentmondás. — Asszonyom, két magas kerítés és a három kutya mellett miként képes a szomszédja átjönni? Ezekből a kutyákból már egy is széttépi. — Az neki nem gond. Megtanulta jól a rendőrségen, hogy mit hogyan kell csinálni. A kutyákat ránézéssel megbűvöli, megbabonázza. Ez az a pont, amikor nyilvánvalóvá válik amit eddig is sejtettem: B.-né kóros eset a témában, az a fajta, aki minden eszközt megragad, csakhogy betarthasson a szomszédnak. A szemei vadul csillognak, még a békíteni próbáló férjére is rátámad. — Te csak hallgass! — sziszegi. — Te egy pipogya alak vagy! Ahelyett, hogy rég betakartad volna azt a ...! Egek ura! Mi folyna itt, ha az ember is olyan agresszív volna, mint a feleség?! Szerencsére nem az, mint ahogy Buloczky is megfontolt. Férj, feleség megadóan tűrik a termetes szomszédasszony sértegetéseit s az utcaszerte terjesztett rágalom pletykákat. Buloczky IsLván nincs otthon, de a feleségével is szót értünk. Okleveles tanító és óvónő, most épp gyesen van. — Ez az áldatlan állapot évtizedek óta tart, István talán még meg serr volt. amikor kezdődött. B.-né tettleg bántalmazta az anyósomat, el is volt érte ítélve. Részben ezért költözött el a mama Ócsárol Gyálra. Torkig lett a rengeteg cirkusszal. Ami a lopásokat illeti, B.-né nemcsak Istvánt, de engem is vádol. Állítása szerint nyolc hónapos terhesen átmásztam a kertjükbe, hogy meggyet lopjak. Nézze a kertünket: 'még a saját fáinkról sem tudjuk a gyümölcsöt leszedni, annyi van belőle. Arról már nem beszélve, hogy azokon a kerítéseken per pillanat sem tudnék átjutni, nemhogy akkor, a nagy hasammal. Buloczky István rendőrtiszt, bűnügyi technikus (méghozzá kiváló ismerője a szakmának), egy fegyveres testület tagja, amely kényesen vigyáz a jó hírnevére, beleértve a tagok erkölcsi magatartását is. Ezzel azt kívánom érzékeltetni, hogy a B.-né-félék rágalmazásai milyen könnyen derékba törhetik egy fiatal tiszt karrierjét. Mert B.-né nem volt szívbajos, három és fél oldalas feljelentést írt, melyet megküldött a X. kerületi rendőrkapitányságnak. A kivizsgálás hivatalból megtörtént, noha B.-né a nekem küldött levelében azt írta. a rendőrség „eltussolta” az ügyet. A vizsgálatot lefolytatok véleménye aligha lehet kétséges, az ügyet Buloczky javára lezárják. De mi történik B.-névéi, mit lehet tenni egy idős, notórius je- lentgetövel? Jószerével semmit. Az Ó-Testamentumhan találni olyan passzust, mely szerint az oktalan vádasko- dót, rágalmazót megkövezték. Ma viszont 1992-t írunk, s legfeljebb azt mondhatja az ember le- gyintve, amit Bulóczkyné is mondott: Rossz szomszédság török átok, egyszer majd elmúlik. Vitán felül, az idő Bu- loczkyéknak dolgozik. Csak legyen türelmük kivárni. Matula Gy. Oszkár Valami tényleg nagyon bűzlik Szentlörinckátán, Pest megye keleti szegletének fóliás zöldségtermesztéséről nevezetes kistelepülésén. De nem ám a rothadó paprika vagy uborka ontja a szagokat, sőt a „szolidabb" trágyaillatokra sem különösebben finnyásak az itteniek. A faluszélen, közvetlenül a kertek aljában húzódik meg az Üj Világ Tsz libatelepe. A bűzfelhők innen indulnak, hogy válságövezetté tegyék a Zöldmező utcát, a Bosszantó és Sirató nevekre elkeresztelt kocsmák környékét. Lejárt a határidő Az érintettek aláírásokat gyűjtöttek, s 42 család nevében intéztek beadványt a polgármesteri hivatalhoz. Jóval többen értettek azonban egyet a követeléssel, miszerint az önkormányzat hasson oda, hogy a tsz tegyen valamit a tarthatatlan „szagi viszonyok” megszüntetéséért. A helyhatóság két alkalommal fel is szólította az Üj Világot a libatelep áthelyezésére. Először a község területén érvényben lévő állattartásról szóló rendeletre, majd az országos építésügyi szabályzatra hivatkoztak. Vizsgálódásra kihívták a tisztiorvosi szolgálatot, majid ezek után saját hatáskörben felszólították a tsz-t az áthelyezésre,’július 31-ét jelölve meg határidőként. Szabó István tsz-elnök a helyi újság augusztusi számában a hivatalhoz intézett nyílt levélben elismerte a lépés jogosságát. Ám hiába a szándék, a paragrafusok szigorú előírása — szólt a válasz —, az Üj Világ a megjelölt időre nem tud eleget tenni a felszólításnak. A termelési ciklus ugyanis csak október hónapban fejeződik be: magyarán, ekkor értékesítik a hízottliba- állományt. A szegénység egyre terjed. Kifizetetlen gáz- és villanyszámlák, lakbérek, távhődíjak. A tartozások gyűlnek, s a helyzet szinte kilátástalan. Sok családnál éppen csak a legszükségesebb kiadásokra futja. S azok, akik segíthetnének valamelyest, ugyancsak kevés pénzből tehetik meg ezt. Dunakeszin vagy öt esztendeje működik a nagy- családosok egyesülete. Ahogy dr. Gaulaná Máriától, az egyesület elnökétől, a helyi egészségügyi bizottság vezetőjétől megtudtuk, náluk is bőven akad tennivaló. Közel háromszáz családot tömörít már szervezetük. Ismerve az anyagi gondokat, évente kétszer-háromszor szerveznek olyan akciókat, ahol a már az egyik családnál kinőtt, de még használható gyermekruha, lábbeli, kiságy, babamérleg cserél gazdát. Nagyon sok ruha vár a rászorulókra. Jön az ősz, hamarosan szükség lenne újabb rendezvényre. Egy terem bérleti díját nem tudják kifizetni, s nem is Egyébként sem egyszerű a dolog. Az Üj Világ a szentmártönkátai Kossuth- ból nemrégen vált ki, s vette fel ismét az egyesülés előtti nevet. Olyan helyzetben tette mindezt, hogy a liba húzó ágazat lett, a szövetkezet éleiben maradasa- nak zálogaként emlegették. Csakhogy időközben katasztrofális állapotba kerültek az istállók s maga a telep. A tsz jelenleg egy fillért sem képes rendbetételükre áldozni. Ráadásul, ha felszámolják a „bűzbombát”, akkor legalább tíz helybéli marad munkahely nélkül — magyarázkodott a tsz elnöke, s próbált „visz- szalőni” a Zöldmező utcaiak felvetéseire. — Szó sincs róla, hogy mi a megszüntetést követelnénk — jelentette ki nem kis indulattal Horváth Józsefire, akinek a kertje végében gágognak s emésztenek a különben ártatlan szárnyasok. — Gondozzák őket úgy, mint korábban: szalmát tettek alájuk, rendszeresen takarítottak, tolólappal tisztították az udvart. Megígérte ezt az elnök, meg azt is, hogy kiviszik a libákat a Seres-karámba, távolabbra innen. De kifogásnak kitalálták, hogy elszakadt a villanyvezeték, szétrom bottá k ott a kutat. Hát még ennyire sincs pénze a tsz-nek? Hogy legalább ezeket megcsinálja? A pénznek nincs szaga — Emiatt mi a nagy kánikulában is csukott ablaknál aludjunk egész éjjel? — csatlakozott véleményével a szomszéd. Csányi József né. Este 8-9 óra felé már kibírhatatlan a bűz: épp amikor másfelé a legkellemesebb a levegő. Rácz Károlyné a döglött libák tetemeit tette szóvá: szerinte nem szedik össze rendszeresen. Horváth JóIgen akarják. Ügy vélik, a tagdíjakból befolyó összegeket inkább a támogatásokra kell fordítaniuk, s nem másra. Többször kérték már a helyi önkormányzatot, segítsenek ebben. Megállapodniuk éz- idáig nem sikerült. Született egy olyan elképzelésük, hogy — a Magyar Vöröskereszt dunakeszi titkárságával együtt — szociális raktárt és népkonyhát létesítenének. Ott helyet kaphatna a már működő népkonyha is, mely most az öregek napközi- otthonához tartozik. Kérésükkel a képviselő-testülethez fordultak, ahol előreláthatóan ősszel kerül e téma napirendre. Az egyesületnek a támogatás azért is fontos, és sürgős, mert a Népjóléti Minisztérium által kiírt pályázatokra is csak az ön- kormányzat jóváhagyásával és- pénzügyi hozzájárulásával jelentkezhetnek. A helyzet a szaporodó szegény családok miatt is jó lenne, ha mihamarabb kedvezően elrendeződne. J. Sz. I. zsef tsz-nyugdíjas az elnök azon megjegyzését kifogásolta. miszerint a Zöldmező utcai tsz-dolgozók közül még senki sem adta vissza a fizetését a pénztárosnak, mondván, hogy büdös, liba- szagú a pénze. — Micsoda beszéd ez? Megdolgoztunk mi azért a kis összegért, de attól még nem élhetünk libabűzben egész életünk során! — méltatlankodott. — A múltkor jópofás.kodással akarta elbagatellizálni elnökünk az ügyet. Elmondta: egyszer egy járási ember azt hitte, virágillatot érez. Nem akarta elhinni, hogy az bizony libaszartól van. Szóval, ha akarnánk, akkor mi ugyanígy érezhetnénk. De hát, kérem, ez libabűz s nem virágillat ... Legfeljebb jön a gázálarc Érdeklődésünkre Szabó István elnök további megértő türelmet kért. Októberben ez az állomány „kifut”. Azután leülnek tárgyalni a tisztiorvossal a feltételekről, bevonják az ön- kormányzatot is. Ha betartatják az ezérméteres védő- távolságot, az egyenlő lesz az ágazat felszámolásával, mert ott nincs épület. Se pénz újra vagy felújításra. A tépőliba — amit nem a húsáért tenyésztenek —; lehetne szabadon, de azon mi hasznot várhatnának? A dögöket naponta begyűjtik, elföldelik szabályosan, a vád tehát nem Igaz. Ezzel együtt majd meglátják még, mi lesz. Azért a bűzt elűzik, s nem fordítva .. . Addig hátha mérséklődik a hőség, nem termel olyan sok trágyát a 12 ezer liba. A széljárás ugyancsak lehetne kedvezőbb. Ha nem, hát fogadják meg a lőrine- kátaiak a helyi újság tanácsát: használják a legmodernebb típusú gázálarcot bűzfelhő esetén ... Tóth Ferenc (J. Szabó) Újra megnyílt az élelmiszerrészleg Szigethalmon a Gyártelepen hétfőtől tíz év után újra megnyílt a lakásfelszerelési boltban az élelmiszerrészleg. A Sziget Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., a szupermarket üzemeltetője, bátor volt, hiszen a környéken jó néhány élelmiszert árusító üzlet található, s nemcsak a vásárlóerő csökkent, de délutánonként a műszak végeztével is egyre kevesebben jönnek ki a Csepel Autóból *- (llancsovszki János felvétele) ÚJ VILÁG VAK LŐRINCKÁTÁN A libabúz nem virágillat
