Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-26 / 201. szám

SZAZHALOMBATTAN EGY PANASZLEVÉL NYOMÁBAN Ä kutyákat ránézéssel bűvöli Szociális raktár a népkonyha A helyzet egyre rosszabb Szervezet a gyerekekért Lassan három esztendeje annak, hogy megalakult Százhalombattán a szülők fóruma. Egyesületi formá­ban működnek, azzal a cél­lal, hogy a kiskorú gyerme­keket nevelő szülők érde­kéit védjék, érvényesítsék Többször írtunk már tevé­kenységükről, egyrészt mert humánus, másrészt, mert ha nem is egyedülál­ló, de igen ritka szervező­dés. Elsősorban a beteg gyermekeket — asztmások, értelmi fogyatékosok, moz­gássérültek, dyslexiások — gondozó szülőknek kíván­nak segítséget nyújtani. S emellett bárkinek, aki élet­viteli. nevelési problémái­val felkeresi őket. Speciá­lis fejlesztő foglalkoztatá­sokat biztosítanak a gyer­mekek részére. A művelődési központ ezeknek színhelye, így a vá­ros életébe Is bekapcsolód­hat szülő és csemetéje. A nyári táborozásukat szintén az egyesület szervezi. Az asztmás kicsinyek Erdély­ből, pontosabban Szovátá- ról nemrég tértek haza. Az út költségeinek egy részét az Egészségünkért Alapít­vány fedezte. A helyi ön- kormányzat a gyermekek befizetését visszatérítette. A csónakház mellett idén, csakúgy, mint máskor, az értelmi fogyatékos gyere­kek pihenéséről gondoskod­tak. Számukra az itt eltöl­tött, szakemberek által szervezett néhány órás já­tékok jelentették a nyara­lást Ahogy Cseh Kornél- nétől. az egyesület elnöké­től megtudtuk, szeptember végére találkozót tervez­nek azért, hogy a nyár ta­pasztalatait megbeszélhes­sék. Szükséges-e az asztmás gyerekeknek a gyógyulás ilyen szervezett módja, avagy más megoldást ke­ressenek erre? Egyúttal a további elképzeléseiket is szeretnék megvitatni. Sovány vigasz, de tény, a fondóriat, rágalmazás és je- lentgetés nem a ma jelen­sége, egyidős az emberrel, már a mitológiai történe­tekben is találni rá utalást. Az írni nem tudók nyilván besúgtak. Manapság levelet írnak. Névvel vagy név nél­kül. A jelenséghez tartozik: a jelentgetők zöme az idő­sebb korosztályhoz tartozik. Talán mert több idejük van valós vagy vélt sérelmeiken rágódni. Az utolsó ilyen levelet az ócsai Engels utcából kap­tam, B. M.-né két sűrűn te­leirt oldalon sírja el a mél­tánytalanságokat, amelyek előidézője a közvetlen szomszéd, Buloczky István rendőrtiszt. A vádak meg­lehetősen súlyosak, kivált, ha egy rendőrtisztviselőnek tulajdonítják azokat. Felkerestem B. M.-nét, de ezt megelőzően informá­ciókat kértem a X. kerületi rendőrkapitányságtól, az ócsai Bolyai János Gimná­ziumtól és az ócsai önkor­mányzat szabálysértési elő­adójától. Volt tanárai és mostani elöljárói csak jót tudtak mondani a fiatalem­berről, az előadó pedig csak hírből ismeri, szabálysértő­ként soha nem volt az „ügy­fele”. Az Engels utca 87. számú házra három kutya is vi­gyáz, egetverő ugatásuktól kísérve lépek az előszobába B. M.-né után. (Bár ő a fel­jelentő, nevének teljes ki­írásához nem járul hozzá. Szuverén joga, bár kissé furcsa.) Akárcsak a levélben. B.- né ez alkalommal is. sza­vaiban lopással vádolja a szomszédját. Eltűnt a tűzi­fa, a zsír a bödönből, gyü­mölcs a fáról, a száz-egyné- hány burgonyabokrot is úgy megdézsmálták, hogy alig maradt belőle valami. Ki­megyünk a helyszínre. A két telket dupla kerítés vá­lasztja el, drótháló plusz tüskés drót. A kutyák kó­rusban ugatnak, állítólag akkor gerjednek be legin­kább, ha Buloczkyt meglát­ják. S ez a leglényegesebb ellentmondás. — Asszonyom, két magas kerítés és a három kutya mellett miként képes a szomszédja átjönni? Ezek­ből a kutyákból már egy is széttépi. — Az neki nem gond. Megtanulta jól a rendőrsé­gen, hogy mit hogyan kell csinálni. A kutyákat ráné­zéssel megbűvöli, megbabo­názza. Ez az a pont, amikor nyilvánvalóvá válik amit eddig is sejtettem: B.-né kóros eset a témában, az a fajta, aki minden eszközt megragad, csakhogy betart­hasson a szomszédnak. A szemei vadul csillognak, még a békíteni próbáló fér­jére is rátámad. — Te csak hallgass! — sziszegi. — Te egy pipogya alak vagy! Ahelyett, hogy rég betakar­tad volna azt a ...! Egek ura! Mi folyna itt, ha az ember is olyan ag­resszív volna, mint a fele­ség?! Szerencsére nem az, mint ahogy Buloczky is megfontolt. Férj, feleség megadóan tűrik a termetes szomszédasszony sértegeté­seit s az utcaszerte terjesz­tett rágalom pletykákat. Buloczky IsLván nincs otthon, de a feleségével is szót értünk. Okleveles taní­tó és óvónő, most épp gye­sen van. — Ez az áldatlan állapot évtizedek óta tart, István talán még meg serr volt. amikor kezdődött. B.-né tettleg bántalmazta az anyósomat, el is volt érte ítélve. Részben ezért költö­zött el a mama Ócsárol Gyálra. Torkig lett a ren­geteg cirkusszal. Ami a lo­pásokat illeti, B.-né nem­csak Istvánt, de engem is vádol. Állítása szerint nyolc hónapos terhesen át­másztam a kertjükbe, hogy meggyet lopjak. Nézze a kertünket: 'még a saját fá­inkról sem tudjuk a gyü­mölcsöt leszedni, annyi van belőle. Arról már nem be­szélve, hogy azokon a kerí­téseken per pillanat sem tudnék átjutni, nemhogy akkor, a nagy hasammal. Buloczky István rendőr­tiszt, bűnügyi technikus (méghozzá kiváló ismerője a szakmának), egy fegyve­res testület tagja, amely ké­nyesen vigyáz a jó hírne­vére, beleértve a tagok er­kölcsi magatartását is. Ezzel azt kívánom érzékeltetni, hogy a B.-né-félék rágal­mazásai milyen könnyen derékba törhetik egy fiatal tiszt karrierjét. Mert B.-né nem volt szívbajos, három és fél oldalas feljelentést írt, melyet megküldött a X. kerületi rendőrkapitányság­nak. A kivizsgálás hivatal­ból megtörtént, noha B.-né a nekem küldött levelében azt írta. a rendőrség „eltus­solta” az ügyet. A vizsgálatot lefolytatok véleménye aligha lehet két­séges, az ügyet Buloczky javára lezárják. De mi tör­ténik B.-névéi, mit lehet tenni egy idős, notórius je- lentgetövel? Jószerével semmit. Az Ó-Testamentumhan találni olyan passzust, mely szerint az oktalan vádasko- dót, rágalmazót megkövez­ték. Ma viszont 1992-t írunk, s legfeljebb azt mondhatja az ember le- gyintve, amit Bulóczkyné is mondott: Rossz szomszéd­ság török átok, egyszer majd elmúlik. Vitán felül, az idő Bu- loczkyéknak dolgozik. Csak legyen türelmük kivárni. Matula Gy. Oszkár Valami tényleg nagyon bűzlik Szentlörinckátán, Pest megye keleti szegleté­nek fóliás zöldségtermeszté­séről nevezetes kistelepülé­sén. De nem ám a rothadó paprika vagy uborka ontja a szagokat, sőt a „szolidabb" trágyaillatokra sem különö­sebben finnyásak az itte­niek. A faluszélen, közvetlenül a kertek aljában húzódik meg az Üj Világ Tsz liba­telepe. A bűzfelhők innen indulnak, hogy válságöve­zetté tegyék a Zöldmező utcát, a Bosszantó és Sira­tó nevekre elkeresztelt kocsmák környékét. Lejárt a határidő Az érintettek aláírásokat gyűjtöttek, s 42 család ne­vében intéztek beadványt a polgármesteri hivatalhoz. Jóval többen értettek azon­ban egyet a követeléssel, miszerint az önkormányzat hasson oda, hogy a tsz te­gyen valamit a tarthatatlan „szagi viszonyok” megszün­tetéséért. A helyhatóság két alkalommal fel is szólította az Üj Világot a libatelep áthelyezésére. Először a község területén érvényben lévő állattartásról szóló rendeletre, majd az orszá­gos építésügyi szabályzat­ra hivatkoztak. Vizsgálódásra kihívták a tisztiorvosi szolgálatot, majid ezek után saját hatás­körben felszólították a tsz-t az áthelyezésre,’július 31-ét jelölve meg határidőként. Szabó István tsz-elnök a helyi újság augusztusi szá­mában a hivatalhoz inté­zett nyílt levélben elismerte a lépés jogosságát. Ám hiá­ba a szándék, a paragrafu­sok szigorú előírása — szólt a válasz —, az Üj Világ a megjelölt időre nem tud eleget tenni a felszólításnak. A termelési ciklus ugyanis csak október hónapban fe­jeződik be: magyarán, ek­kor értékesítik a hízottliba- állományt. A szegénység egyre ter­jed. Kifizetetlen gáz- és villanyszámlák, lakbérek, távhődíjak. A tartozások gyűlnek, s a helyzet szinte kilátástalan. Sok családnál éppen csak a legszüksége­sebb kiadásokra futja. S azok, akik segíthetnének valamelyest, ugyancsak ke­vés pénzből tehetik meg ezt. Dunakeszin vagy öt esz­tendeje működik a nagy- családosok egyesülete. Ahogy dr. Gaulaná Máriá­tól, az egyesület elnökétől, a helyi egészségügyi bi­zottság vezetőjétől megtud­tuk, náluk is bőven akad tennivaló. Közel három­száz családot tömörít már szervezetük. Ismerve az anyagi gondokat, évente kétszer-háromszor szervez­nek olyan akciókat, ahol a már az egyik családnál kinőtt, de még használható gyermekruha, lábbeli, kis­ágy, babamérleg cserél gaz­dát. Nagyon sok ruha vár a rászorulókra. Jön az ősz, hamarosan szükség lenne újabb rendezvényre. Egy terem bérleti díját nem tudják kifizetni, s nem is Egyébként sem egyszerű a dolog. Az Üj Világ a szentmártönkátai Kossuth- ból nemrégen vált ki, s vette fel ismét az egyesülés előtti nevet. Olyan helyzet­ben tette mindezt, hogy a liba húzó ágazat lett, a szö­vetkezet éleiben maradasa- nak zálogaként emlegették. Csakhogy időközben ka­tasztrofális állapotba ke­rültek az istállók s maga a telep. A tsz jelenleg egy fillért sem képes rendbe­tételükre áldozni. Ráadásul, ha felszámolják a „bűz­bombát”, akkor legalább tíz helybéli marad munkahely nélkül — magyarázkodott a tsz elnöke, s próbált „visz- szalőni” a Zöldmező ut­caiak felvetéseire. — Szó sincs róla, hogy mi a megszüntetést követel­nénk — jelentette ki nem kis indulattal Horváth Jó­zsefire, akinek a kertje vé­gében gágognak s emészte­nek a különben ártatlan szárnyasok. — Gondozzák őket úgy, mint korábban: szalmát tettek alájuk, rend­szeresen takarítottak, toló­lappal tisztították az ud­vart. Megígérte ezt az el­nök, meg azt is, hogy kivi­szik a libákat a Seres-ka­rámba, távolabbra innen. De kifogásnak kitalálták, hogy elszakadt a villanyve­zeték, szétrom bottá k ott a kutat. Hát még ennyire sincs pénze a tsz-nek? Hogy legalább ezeket meg­csinálja? A pénznek nincs szaga — Emiatt mi a nagy ká­nikulában is csukott ab­laknál aludjunk egész éjjel? — csatlakozott véleményé­vel a szomszéd. Csányi Jó­zsef né. Este 8-9 óra felé már kibírhatatlan a bűz: épp amikor másfelé a leg­kellemesebb a levegő. Rácz Károlyné a döglött libák tetemeit tette szóvá: szerinte nem szedik össze rendszeresen. Horváth Jó­Igen akarják. Ügy vélik, a tagdíjakból befolyó össze­geket inkább a támogatá­sokra kell fordítaniuk, s nem másra. Többször kér­ték már a helyi önkor­mányzatot, segítsenek eb­ben. Megállapodniuk éz- idáig nem sikerült. Született egy olyan el­képzelésük, hogy — a Ma­gyar Vöröskereszt duna­keszi titkárságával együtt — szociális raktárt és nép­konyhát létesítenének. Ott helyet kaphatna a már működő népkonyha is, mely most az öregek napközi- otthonához tartozik. Kéré­sükkel a képviselő-testület­hez fordultak, ahol előre­láthatóan ősszel kerül e téma napirendre. Az egyesületnek a támo­gatás azért is fontos, és sürgős, mert a Népjóléti Minisztérium által kiírt pá­lyázatokra is csak az ön- kormányzat jóváhagyásá­val és- pénzügyi hozzájá­rulásával jelentkezhetnek. A helyzet a szaporodó sze­gény családok miatt is jó lenne, ha mihamarabb kedvezően elrendeződne. J. Sz. I. zsef tsz-nyugdíjas az elnök azon megjegyzését kifogá­solta. miszerint a Zöldme­ző utcai tsz-dolgozók közül még senki sem adta vissza a fizetését a pénztárosnak, mondván, hogy büdös, liba- szagú a pénze. — Micsoda beszéd ez? Megdolgoztunk mi azért a kis összegért, de attól még nem élhetünk libabűzben egész életünk során! — méltatlankodott. — A múlt­kor jópofás.kodással akarta elbagatellizálni elnökünk az ügyet. Elmondta: egyszer egy járási ember azt hitte, virágillatot érez. Nem akar­ta elhinni, hogy az bizony libaszartól van. Szóval, ha akarnánk, akkor mi ugyan­így érezhetnénk. De hát, ké­rem, ez libabűz s nem vi­rágillat ... Legfeljebb jön a gázálarc Érdeklődésünkre Szabó István elnök további meg­értő türelmet kért. Októ­berben ez az állomány „ki­fut”. Azután leülnek tár­gyalni a tisztiorvossal a fel­tételekről, bevonják az ön- kormányzatot is. Ha betar­tatják az ezérméteres védő- távolságot, az egyenlő lesz az ágazat felszámolásával, mert ott nincs épület. Se pénz újra vagy felújításra. A tépőliba — amit nem a húsáért tenyésztenek —; le­hetne szabadon, de azon mi hasznot várhatnának? A dögöket naponta begyűjtik, elföldelik szabályosan, a vád tehát nem Igaz. Ezzel együtt majd meglátják még, mi lesz. Azért a bűzt el­űzik, s nem fordítva .. . Addig hátha mérséklődik a hőség, nem termel olyan sok trágyát a 12 ezer liba. A széljárás ugyancsak le­hetne kedvezőbb. Ha nem, hát fogadják meg a lőrine- kátaiak a helyi újság ta­nácsát: használják a legmo­dernebb típusú gázálarcot bűzfelhő esetén ... Tóth Ferenc (J. Szabó) Újra megnyílt az élelmiszerrészleg Szigethalmon a Gyártelepen hétfőtől tíz év után újra megnyílt a lakásfelszerelési boltban az élelmiszerrészleg. A Sziget Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., a szuper­market üzemeltetője, bátor volt, hiszen a környéken jó néhány élelmiszert árusító üzlet található, s nemcsak a vásárlóerő csökkent, de délutánonként a műszak végez­tével is egyre kevesebben jönnek ki a Csepel Autóból *- (llancsovszki János felvétele) ÚJ VILÁG VAK LŐRINCKÁTÁN A libabúz nem virágillat

Next

/
Thumbnails
Contents