Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-18 / 195. szám
Nyugdíj nélküliek érdekvédelme Áthidalósegély A múlt év elején alakult, hódmezővásárhelyi székhelyű Nyugdíj Nélküli Idős Korúak Országos Szervezete, valamint az MDF hódmezővásárhelyi képviselő irodája beszélgetésre invitálta az újságírókat az MDF hódmezővásárhelyi irodájába, hogy a szociális törvény előkészítési szakaszában elmondjak álláspontjukat a nyugdíj nélküli idősek támogatási lehetőségeiről. Levelek áradata érkezett az ország egész területéről. Az időskorúak írták le sorsukat, s kértek segítséget. A Nyugdíj Nélküli Idős Korúak Országos Szervezete alapítványi keretek között működik. A Központi Statisztikái Hivatal adatai szerint 1991. január 1-jén 2 293 700 nyugdíjas korú ember élt hazánkban. Közülük tavaly márciusban 2 millió 92 ezren részesültek rendszeres nyugellátásban, a többiek, vagyis 201 700 ötvenöt éven felüli nő, illetve hatvan éven felüli férfi azonban módon nagyságrendileg nem kapott nyugdíjat. Ily módon nagyságrendileg helytálló a Nyugdíj Nélküli Időskorúak Országos Szervezetének állítása, miszerint jelenleg az országban 300-350 ezerre tehető a nyugdíj nélkül maradt időskorú. Más a helyzet azonban akkor, ha arra a kérdésre keressük a választ, vajon helytálló-e a hódmezővásárhelyi szervezet kitétele, miszerint ezen errfberek mindegyike önhibáján kívül került ki a nyúgdíjjo- gosultak köréből. Mind ez- idáig ugyanis még nem tisztázott, mit is takar valójában az önhiba kifejezés. Éppen ezért nem is készültek még olyan jellegű statisztikák sem, amelyek pontos képet adnának az ebbe a kategóriába tartozó népességről. A számadatok ismeretében a Nyugdíj Nélküli Időskorúak Országos Szervezete javaslatot is megfogalmaz, mely szerint a készülő szociális törvénynek rendelkeznie kellene arról: jövő évtől a mindenkori minimál nyugdíj 80 százalékát alanyi jogon, jövedelempótló támogatásként kapja meg minden érintett. Lakner Zoltán a népjóléti miniszteri biztos a követeléssel kapcsolatban elmondta: a nyugdíj nélküli Időskorúak támogatását ma rendszeres szociális segély szolgálja. Ennek ellenére a tárca is szükségesnek tartja a jelenlegi rendszer módosítását, ám semmiképpen sem a jövő évben. A változtatásnak ugyanakkor — mint ahogyan azt a szociális törvény tervezete is leszögezi — messzemenően figyelembe kell vennie a családi jövedelemviszonyokat. Az alanyi Jog tehát elképzelhetetlen, hiszen — figyelembe véve, hogy számos több gyermeket felnevelt asszony tartozik ezen emberek közé — a családnak is felelősséget kell vállalnia a nyugdíj nélküli idős emberek sorsáért — mutatott rá Lakner Zoltán. Tanulékony fülemülék Madárkísérlet Német zoológusok szerint a fülemülék bizonyos esetekben hatékonyabb tanulásra képesek, mint az ember. A fiatal madarak magas színvonalon képesek összetett dallamok megtanulására szüleiktől. vagy laboratóriumi körülmények között, magnószalagról. A fülemülék képesek akár 60 zenei frázist is ismételni egyszeri hallás után, akár 2-3 héten át. Repertoárjuk 900 zenei elemből áll. Kövület A rovarok elődei Már 420 millió éves az az ausztráliai kövület, amely talán a rovarok fejlődéstörténetének hiányzó tagja. A Western Australian Museum egyik paleontológusa fedezte fel ezt az állatmaradványt egy homokkőrétegben. A 13 cm hosszú kövületen 11 testszegmentum ismerhető fel, mindegyik egy-egy pár végtaggal. Ezek az édesvízi állatok ragadozók voltak, és néha kirándultak a szárazföldre. Matuzsálemek Szalonna tojással A hónap elején ünnepelte 115. születésnapját Charlotte Hughes, akit Nagy- Britannia legidősebb polgáraként tartanak nyilván. A napot — mint mindig — szalonnás tojásos reggelivel kezdte, amelyet egy pohárka brandyvel öblített le. A nyugalmazott tanárnő egyébként családja és barátai körében ülte meg születésnapját az észak-angliai R edear szociális otthonában. Charlotte Hughes, akit a Guinness rekordok könyve is nyilvántart, 1877, augusztus 1-jén született, éppen azon a napon, amelyen Alexander Graham Bell első telefontársaságát megalapította. Nyugdíjaztatása után, 63 éves korában ment férjhez egy katonatiszthez. Férje 40 évi házasság után hunyt el, 103 éves korában. Ugyancsak szombaton ünnepelte születésnapját Japán legnépszerűbb ikerpárja. Kin Narita és Gin Janie ezen a napon töltötte be 101. szültésnapját. (Egyszerűen csak Kin és Ginként ismerik őket, ami japánul annyit jelent, hogy arany és ezüst.) Nagojában születtek 1891. augusztus 1- én. Kettőjüknek együtt 10 gyermeke, 15 unokája és 14 dédunokája van. mRTEMEBLMB EM&MMSE7MTO A végzetes hajnal ötven éve, 1942. augusztus 20-án, az ilovszkojei repülőtér felett lezuhant Horthy István kormányzóhelyettes. Özvegye közreadta Farkas György dokumentumertekű harctéri naplóját, valamint a szemtanúk visz- szaemlékezését. A kötetet, melyből e részletet közöljük, az Auktor Kiadó publikálja. 1942. augusztus 20-án hajnalban Wagner Károly repülős zászlóevezette azt a közelfelderítő gépet, amelyet Horthy István és Nemeslaki Zoltán vadászgépeinek kellett kísérniük. Visszaemlékezve az. eseményre, öiv. Horthy István- néhoz intézett, saját kezűleg írott levelében így számol be Wagner az. ötven éve történtekről, lényegesen • kibővítette az akkori, szűkszavú jegyzőkönyvben foglaltakat. „1942. augusztus 20-an, csütörtökön reggel 5 órakor mint a 3 2. közelfeiderítő- repülőszázad rajparancsnoka és pilótája — akkor zászlósi ranggal — ültem a 1 He—46-os, indulásra kész, bemelegített motorú felde- rítőgép vezetőülésébe, hátam mögött Baranyi Elek gyalogsági százados megfigyelőtiszt és gépparancsnok. A VADÁSZOKRA vártunk. Küldönc rohant a géphez és felkiáltva jelentette: A vadászok késnek! Kis idő múlva 2 pár vadász megjelent fölöttünk. Az első felderítőgép azonnal startolt, és két vadászgép kíséretében rövidesen el is tűntek előlem. Ekkor már én is a levegőben voltam, és nagy bal körrel a szokásos domboldal felé repültem. hogy géppuskáinkat kipróbáljuk. A nyár vége felé közeledő reggeli nap hosszú árnyékokat vetett az erdős, dombos vidékre. Miután rácsapva belelőttem a domboldalba, és &' megfigyelőm is, a gépet felvéve meredek emelkedésbe kezdtem” majd a vadászokat keresve, balra hátra nézve — továbbra is erős emelkedésben — kissé alattam és a hátam mögött kb. Hol vagy, István király? Fekete István Zsellérek című regényéből István király örökké visszatérő napja felragyogott a dombok mögül, és örömet szórt a templom köré, hol fehérlenek a sátrak, folyik a márc, és a búcsú ezerféle hangja zsong a falu felett. — Emlékszel, Laci? Ott állnak a templomdombon, és most úgy érzik, az emlékek húrjai megzendültek, és szívükben halkan megszólal a múlt. Az előbb Erzsi ment erre kisfiával, és Magda szürke szeme megállt egy pillanatra Péteren. De aztán eltűntek a színes hullámzásban, és emlékező szeretetük szétszállt az emberek között. Most már csak a falut érezték, a föld ünnepét, a nagy ünnepben elmerülő önmagukat. A templomban egymás mellé ültek — mint valamikor az iskolában —, és túl rajtuk Ughy tiszttartó, az öreg bíró, Borsos, Telkes... és a többiek. A kívülről hozott gondolatok Istenhez simulnak, s az ősi ének az ősi föld felé hajtja a fejeket: „Hol vagy, István király?” A múltból jön, és a jövőnek kiált az ének. Kiszáll a templom elé, és elindul szerte az országban napsugaras tájakon. Péter gondolatai vele szállnak. Apja sírjától Baksay hadnagy sírjáig, a palatáblától az egyetemig, az emlékektől e mai napig. Száll az ének a vizek hátán, erdők taraján, berkek mélyén, puszták határán. Száll a szertefolyó utakon, amelyeket emberek raktak, melyeknek határa nincs. Péter most látja már útját. Szép lesz ez az út! De látja a többi utat is. Jó út az mind, mert nem a paraszt. és nem az úr járja, hanem országépítő magyarok. — „Hol vagy, István király?” Mert Téged keresünk — gondolja Péter —, úttalan utakon, sóvárgásunkban, elesettségünkben, örömünkben, bánatunkban. A Te országodat keressük a kenyérben, melynek bölcsője a föld, imádságunkban, melynek szülője a tiszta gondolat. Elhalkul az ének. A lelkek ablakát megkopogtatta a csengők nyelve, és a suttogó csendben megpattant a titkok burka, líéter homlokát a tenyerébe haj- * tóttá, és tudta már, hogy a magyar föld, a virágos rét, a csobogó patak, az apja süppedő sírja, eljövendő bölcsők virágos fája, a templom öreg kövei, házuk melegsége, boruk édessége, kenyerük lágysága a szívében van, de ezeken túl a hit, az akarat, a fajtája öröklő élete lelkében borong érintetlen tisztaságában, mint a felmutatott áldozat. És igaz, mély hangjával bólintva rákondult a harang. Bevetés- előtt a repülőtéren 300 méterre két vadászgépet pillantottam meg. Az észlelésem pillanatában a géppár vezető gépe bálra bedöntött, lassan élesedő, túldöntött fordulóba ment át. majd az orrát leadva, a függőlegeshez közeli dugóhúzóba esett. MEGRENDÜLVE néztem, és számolni kezdtem a per- dülérseket. melyek igen jól láthatók voltak. Egy, kettő — ekkor éreztem, hogy ebből kivenni már ezt a nehéz gépet nem lehet. Három, négy, öt. Egy kicsit túl az ötödik perdülésen belevágódott a földbe. Azonnal robbanásszerű, többméteres láng csapott fel, fekete, sűrű füstoszlop képződött, emelkedve a gyenge szélben, és a fényben jól láthatóan a még árnyékos erdőháttérben. Hallatlan gyorsasággal történt a zuhanás, 6-8 másodpercig. Az időegység csak másodpercben fejezhető ki. Ez a sebesség és az alacsony magasság függvénye volt. FÉNYKÉPEZZE, fényképezze, százados úr! — kiáltottam megfigyelőmnek, és közben már éles bal fordulóval lenyomtam a gépemet 15-20 méterre a föld felé, és kétszer-háromszor körberepültem a lángoló, füstölgő gépet. Megdöbbent és nagyon konsternált voltam. Az első gondolatom az volt, hogy megkísérlem a leszállást melléje, talán tudunk segíteni — aztán jött a második gondolatom: ezt' a lecsapódást nem élhette túl, itt nincs segítség! A géppár második vadászát — még a perd ülések alatt furcsán billegett — elvesztettem a szemem elől. Ezek után újra felhúztam és az 1-1,5 km légvonalbeli távolságban levő repülőteremen teljes bombaterheléssel leszálltam. A farokcsúszó letörött. A TRAGIKUS eseménynek — véleményem szerint — a legfontosabb mozzanata, amit a kihallgatásoknál semmilyen más gépszemélyzet és személy szerint senki más meg nem említett rajtunk kívül, de amit én tökéletes tisztasággal láttam: Horthy István a zuhanása előtt a jelzőrakétáit kilőtte. Az a tény, hogy ez a vörösen világító, csillagokra váló szétesés már a második perdülésnél bekövetkezett, azt bizonyítja, hogy a gép pilótája a kilövésre előkészített rakétát a tartójában elhelyezett rakéta- pisztoly segítségével kilőtte. Ezek az apró világító testek, kb. 4-5, azután — az én látószögemből nézve — a zuhanó géppel párhuzamosan estek lefelé, mintegy kísérve a gépet. BALLISZTIK AI LAG nem kell túl képzettnek lenni, hogy megértse bárki: miután a kilövőpisztolvbói elindult töltet a repülőgép biztonságát garantáló 40-50 métert megtette, csak akkor robbant fel, kidobva magából a most már égő, megfelelő számú világító testeket. Ez viszont azt bizonyítja, hogy Horthy fhdgy. szándékosan lőtte ki — közvetlenül zuhanása előtt, tehát még vízszintes helyzetben. Ehhez neki el kellett határoznia magát — oda kellett nyúlnia (oldalt egy nyitott csőben volt a pisztoly elhelyezve) —, és a kilövést a ravasz meghúzásával végrehajtania.” KÉRDÉSEK: 1. Mit akart ő jelezni, mondani nekünk és a kísérőjének? 2. Mi történt a gépben és a géppel repülés közben és a zuhanás előtt? 3. Miért hagyták figyelmen kívül az akkori illetékesek és felelősök a Horthy rep. fhdgy. lezuhanása előtti, utolsó, cselekedete révén kilőtt jelzést, annak ellenére, hogy Baranyi Elek százados és az ő vallomásával magát azonosító Wagner Károly zls. pilóta érről nyilatkoztak, amit a Magyar Hadtörténelmi Levéltárban ma is feltalálható jegyzőkönyvek is bizonyítanak. smriaE13 | ] tánanéztek még a vonatnak, mintha ismerőst vittek volna, aztán hazafelé kezdtek zörögni a szekerek. A fiatalabbak kurjantottak '-éha, a lovak megrázták a fejüket, és eltűntek már régen a domb mögött, csak a por szállt utánuk a napsütésben, mint a lakodalmas pántlika. A szekerek aztán befutottak az őszbe. Később szánok csúsztak a vasút felé, és amikor újra port vertek fel a kerekek, a tavalyi fecskék már fészket raktak az istállókban. Aztán újra nyár lett. . Zsellérék magtárjában meghűsült a csend. Péter belemarkol az egyik Zsákba, s ujjai között csorgatja visz- sza a búzát. A lakásból kihailatszik az írógép kattogása, és később átkiáltanak: — Telefon!... Budapest van itt... És senki nem csodálkozik, hogy ez így van. A kapu felett cégtábla: dr. Zsellér Péter és Társai. A tábla peremén egy fecske tollászkodik, mögötte öreg diófa tart árnyékot. Körülöttük a falu, s azon túl a földek... így éri őket a búcsú ...
