Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-18 / 195. szám

Budai bibliotéka Közel egyéves szünet után, hétfőtől újra fogadja olvasóit a Krisztina krt. 87—89. szám alatti I. ke­rületi főkönyvtár. A nagy múltú budai bibliotéka megszépült belső térrel, igényes környezettel várja a jó könyvek barátait. Az olvasószolgálaton kívül gazdag folyóirattára is az érdeklődők rendelkezésére áll, és megkezdik a CD-k kölcsönzését, A klasszikus szolgáltatá­sok mellett egy kiállítás is várja az I. kerületi fő­könyvtárban az olvasókat: Régi Tabán címmel a ke­rület múltját megörökítő fotótárlat is látható. Ferenc karnagy vezetésével fellép a programban a Ko­dály Zoltán Magyar Kórus­iskola énekkara is. Az ér­deklődők elleshetik a japán virágkötészet (ikebana) és a papírhajtogatás (origami) titkát, megismerkedhetnek a shinobambuszból készült hétlyukú japán furulyával, a shiobueval. Kisebb-nagyobb gödrök, föidhányások. Törökbálint és Biatorbágy határában a dombok közé szorult a hő­ség. All a levegő, a homo­kos talaj visszaveri a for- róságot. Néhényan leleteket tisztogatnak, az oly ritka árnyékba húzódva. Ennyi, s távolabb két lakókocsi jelzi — ha nem is egyértel­műen —, hogy régészeti feltárások folynak. A Buda­pesti Történeti Múzeum dr. Endrődi Anna által ve­zetett kutatócsoportja, Hor­váth Attila, Nyékhelyi Dó­ra, Vadász Éva, és Virág Zsuzsa közreműködésével idén áprilisban kezdte meg a feltárásokat. Ezek lé­nyegében folytatásai az MO-ás autópálya, az Ml-es és M7-es autóutakat össze­kötő új szakasz kivi­telezését megelőző régé­szeti munkálatoknak. B Ahogy dr. Endrődi An­nától megtudtuk, ez az első ilyen jelentős méretű, összefüggően feltárt terület a főváros közelében. Az ásatások során — amely vagy öt esztendeje kez­dődött — újkőkori, bronz­kori. kora vasikori és közép­kori megtelepedések ma­radványai kerültek fel­színre. Az eddigi kutatások azt bizonyítják, hogy a nyomvonal által érintett, termékeny vidéken a leg­jelentősebb településeket az újkőkor (neolitikum) korai élelemtermelő közös­ségei hozták létre. Az új kőkori települések életéről már sokat tudtak a régészek. De minden fel­tárással bővülnek, kiegé­szülnek az információk, s mind teljesebb kép rajzol­ható meg az életmódról, a szokásokról, az eszköz- használatról. ■ A törökbálinti bevásár­lóközponthoz vezető köz­lekedési csomópontnál — a régészek által Du- lácskának nevezett lelőhe­lyen — talált települést az Északkelet-Dunánlúl leg­korábbi élelemtermelő kultúrája hozta létre. Ezt — sajátos edény díszítő technikája után — a du­nántúli vonaldíszes kerá­mia kultúrája névvel il­letik. Enyhén emelkedő dombháton feküdt a tele­pülés, közelében az akkor nélkülözhetetlen vízfolyás­sal. A régészek különféle épületmaradványokra buk­kantak — volt közöttük százhatvan négyzetméteres, gerendavázas nagy méretű ház —, de kerámiadarabo­kat, kultikus tárgyakat, nagy méretű őrlőköveket, kőpengéket is találtak. Ez utóbbiak az intenzív föld­művelés bizonyítékai. A pengék nyersanyagát egy­koron a Bakonyból, vagy Tokaj vidékéről szerezték be. A település életét a föld termékenysége hatá­rozta meg. Ha a talaj ki­merült, lakói újabb terü­letet vettek művelés alá. Ez persze a telep életének végét jelentette. Egyes adatok arra utalnak, hogy a vonaldíszes kerámia né­pe többször visszatért e vidékre. Ha az ásatás befeje­ződik — ami valószínű­leg augusztus közepére tehető —, az elemző mun­ka a múzeumban folytató­dik. Restaurálás, leltáro­zás és a feldolgozás után szeretnének kiállítást ren­dezni az összegyűlt anyag­ból. Tavalyelőtt Ls tartot­tak, igen nagy sikerrel. Régészeti feltárások az MO-s autópálya nyomvo­nalán címmel hamaro­san — talán ez év végén, vagy a jövő év elején — kötetet adnak ki az ásatá­sok eredményeiről. Első­sorban a szakemberek ré­szére. de a múlt iránt ér­deklődők is számos isme­rettel gyarapodhatnak el­olvasásakor. Beszélgetésünk fonala visszakanyarodik a jelen­hez. Kiderül ugyanis, hogy az ásatást, a könyvkiadást szponzorok segítségével old­hatták, oldhatják meg. Az 1JTIBER, az Aszfaltútépítő Vállalat, a Törökbálinti Shopping Center Budapest AG. járult hozzá a kiadá­sokhoz. Nagyon jó kapcso­lat alakult ki a beruházók és a régészek közölt. Amit feltártak, azt birtokba vet­ték az építők. A régészek is elvégezhették a maguk feladatát, akárcsak a be­ruházók, akik némi anya­gi áldozat árán még segí­tettek is a múlt feltárásá­ban. Rájöhettek arra, hogy így egyszerűbb, s a régi,' letűnt korok megismerése nemcsak néhány szakem­ber ügye, hanem valameny- nyiünké. J. Sz. I. Budapesttől Torontóig Kádár Béla festőművész kiállítása Kádár Béla, az 1956-ban elhunyt festőművész alko­tásaiból nyílt nyűjtemé­Panoráma - még egyszer „A Magyarok Világszö­vetsége nevében nyitott aj­tóval várunk haza minden jó gondolatot, megőrzött hűséget, eszmét, áldozat- készséget és bátorító re­ményt, amely lélekben is­mét naggyá tehet egy nem­zetet.” Csoóri Sándor a Magya­rok Világszövetsége elnö­keként e szavakkal varja a világ minden tájáról hon­fitársait a közelgő világ- kongresszusra. Ám a nagy esemény előtt egy asztalhoz invitálták a Panoráma „szereplőit”. Hiába láttak napvilágot a valós nézett­ségi adatok, hiába a sok­sok érv. A műsor péntek esti időpontváltoztatását a televízió vezetése nem kor­rigálta. Mi több, megszün­tették a szombat délelőtti ismétlést, s a különkiadá­sokat. A Panoráma stábja pedig bizonyít. Bizonyítja történelmi elhivatottságát. S azt, hogy éppen most is oly nagy szükség van a ha­tárainkon túli magyarság életének és küzdelmeinek felmutatására. Az esemé- , nyék elemző lúttatása ta­nulságul szolgálhat egy­másnak, az anyaországnak, mindannyiunknak. Csoóri Sándor ezúttal a Magyarok Világszövetsége elnökeként — a vasárnapi Hét közve­títette találkozón — nem csupán a televízió elnöké­nek címezte szavait, ami­kor a Panoráma elhivatott­ságáról szólott. Arról, hogy az elmúlt esztendők hiá­nyos politikai gondolkodá­sát billentette helyre ré­gente és jelenkorban még- inkább a Chrudinák Alajos vezette stáb. A határainkon túli ma­gyarság szószólói a műsor szellemiségét éltetőnek tartják. Megfogalmazásuk szerint: általa erősödik identitástudatunk. Hankiss Elemér ezúttal ismét meg­kerülte a témát; mondván, valaha ő is lelkes nézője volt a Panorámának. Igaza van Csoóri nak: „hagyjuk abba a meddő gyűlölködést!" Nézhessük; immár megszokott időben az igényes összeállításokat. Mi leszek? Az olimpia után nem csoda, ha megszaporodtak a rádióban a sportolók utánpótlásáról szóló össze­állítások. A Zene-szó szer­kesztői bizonyára nem vé­letlenül tették egymás mellé a két érdekes ripor­tot. Az egyikben nyolc-tíz esztendős „focisták” mérle­gelték esélyeiket. Hová szerződnek néhány év múlva? Hány millióért vál­lalják a külhoni „szereplé­seket”? Csupa ilyen gya­korlatias dologról vallottak nem kis öntudattal. Hát­borzongató volt hallgatni a gyerekeket. „Meséiket” bi­zonyára nem ők maguk ta­lálták ki. Mennyire más vizekre evezett Szabó Éva, amikor a kis evezősöket hívta a mikrofon elé a Szentend­rei-szigeten. Addig-addig terelgette gyerekek fantá­ziáját, mígnem képzeletben bejárták a Földet s a tör­ténelem vizeit. Lehet, hogy ez nem a való életre készít fel? De szebb, emberibb. Erdősi Katalin nyes kiállítás Budapesten a Műgyűjtők Galériájának aukciós házában. A reprezentatív tárlaton a művész mintegy 150 al­kotását — festményeket, rajzokat, grafikákat, port­rékat, csendéleteket — te­kinthetnek meg az érdek­lődők, A művész expresz- szionista, kubista és szür­realista ihletésű képei ezt követően ez év őszén To­rontóban kerülnek bemu­tatásra. A kiállítás szep­tember 17-ig tart nyitva. Jenben jön a segély a művészeknek Félmillió jenes felaján­lást tett a magyar—japán kulturális kapcsolatok ápo­lására az egyik japán könyvkiadó elnöke abból az alkalomból, hogy nem­régiben Tokióban kiállítást rendeztek Galambos Ta­más festőművész képei­ből. A Holp nevű könyv­kiadó a festmények eladá­sából származó bevételek­ből ajánlotta föl az összeget, és nyújtotta azt át a ma­gyar—japán baráti társa­ságnak. Kaneko Tamocu, a japán könyvkiadó elnöke közölte,. hogy a jövőben is szeretne magyar képzőművészeti bemutatókat rendezni. Horthy István tragikus halála Régészek a jövendő autópályák alatt A TALÁLKOZÁS A FONTOS Ünnep a Kis-Dunánál gyár tájak táncait tanuljuk be, adjuk elő. A Bokréta tánccsoport a gyerekeké, velük a feleségem foglal­kozik. Most az alsó tagoza­tos korosztály az, amelyi­ket bízvást színpadra lehet engedni, ők szerepelnek majd. — A külföldi együttesek már máskor is jártak itt? — A vajdaságiakat idén harmadszor hívjuk meg, a dunaszerdahelyieket pedig másodszor. A görög együt­tes először látogat hozzánk. Ök szerettek volna idejön­ni, itt bemutatkozni. Ven­dégül látjuk őket, s később viszonozzák ezt. A spanyol együttes most éppen Tökö­lön tartózkodik — így jut­nak el ide is. A nyomtatott műsorba már be sem ke­rülhetett, de szicíliai, olasz táncosok is jönnek, akik most a százhalombattai Forrás együttes vendégei. Mindenki felölti majd a maga népviseletét... ÁRPÁD SZOBRA ÉLŐIT Színpompásnak ígérkezik a menet. Mert először az utcán vonulnak majd fel, közben megállva az Árpád- szobornál, megvárva a Szent István-napi kenyér­szentelést és -áldást, to­vábbhaladva a művelődési központhoz, ahol dr. Vona Ferenc országgyűlési kép­viselő köszönti az egybe­gyűlteket, nyitja meg a ta­lálkozót. Addigra elkészül az új szabadtéri színpad, amely remélhetően a kö­vetkező években is a fellé­pések színhelye lesz. — Hogy szükséges, fontos ez a. találkozó, azt igazolja, hogy már öt éve megren­dezhetjük, s évről évre több együttes jelenik meg rajta — mondja Budai Gá­bor. — A városnak ez ha­talmas rendezvénye, nyári időszakban az egyetlen nagy megmozdulás. Persze ehhez is, mint mindenhez, pénz kell. Köszönjük támo­gatóinknak, a különböző megyei és városi szerveze­teknek, melyeknek nevét műsorlapunk tartalmazza, hogy lehetővé tették az idei találkozónkat is. — nádudvari — nemzetiségek élnek erre, nemzetiségi együttesek is szerveződtek. Egy találkozó jó arra, hogy egymás ha­gyományait megismerjük. Nem véletlen, hogy nem a fesztivál, hanem a találko­zó elnevezést használjuk. A találkozás a fontos, ma­gyarokkal és más nemzeti­ségűekkel, magyarorszá­giakkal és más országokból érkezettekkel. SPANYOLOK ÉS GÖRÖGÖK IS A nyomtatott műsorlap­ról megtudhatjuk, kiket és honnét várnak. A Pántlika együttest Bugyi községből, a német nemzetiségi együt­test Szigetszentmártonból, a Kodály Zoltán Művelődé­si Egyesület tánckarát és zenekarát Topolyáról, a Vajdaságból, néptáncegyüt­test Spanyolországból, né­met nemzetiségi együttest Szigetújfaluból, a Forrás táncegyüttest Százhalom­battáról, a délszláv nemze­tiségi táncegyüttest Tököl- ről, a Mytikas táncegyüttest Thesszalonikiböl, Görögor­szágból, és a csallóközi táncegyüttest DunasZerda- helyről. A helyi fellépők a Kéve táncegyüttes, a Bok­réta tánccsoport és Rácke­ve citerazenekara. A Kéve táncegyüttesnek éppen Budai Gábor a veze­tője: — Kilenc éve dolgozom velük. Én már nem lépnék fel. legyen a fiataloké a színpad. Ez magyar együt­tes, a legkülönbözőbb ma­A Kis-Duna (Ráckevei- Duna, Soroksári-Duna) amúgy is csillogó, szelíd hullámait megaranyozzák a napsugarak. Horgászok ül­nek a parton, a vízen vad­kacsák úszkálnak, odébb még vitorláshajót is látni. Idill, csend, békesség. A Kis-Dunát elkerülik a kör­nyezetszennyező anyagok, el a hullámverést keltő nagy hajók, uszályok. Itt, e csendes víz men­tén népművészeti találko­zóra készülnek. Immár ötödik alkalom­mal kerül sor Ráckevén a Kis-dunai népzenei és nép­tánctalálkozóra, az Acs Ká­roly Művelődési Központ rendezésében. Idén a Szent István-napi ünnepség fé­nyét emeli majd a találko­zó, augusztus 20-án tartják, de mint Budai Gábor, a művelődési központ igazga­tóhelyettese mondta, ez nem minden évben volt így. — Máskor augusztus utolsó hetének szombatján vagy vasárnapján jöttek össze Ráckevén a népi együttesek. Először alakult úgy, hogy ők adják az augusztus 20-i ünnepi mű­sort. NEM FESZTIVÁLT — TALÁLKOZÓT — Hogyan kezdődött? Az első, öt évvel ezelőtti ta­lálkozót miért rendezték meg? — Itt, a Csepel-szigeten sok az amatőr népi együt­tes, s mivel különböző Japán kulturális fesztivál Budapesten Hétlyukú furulya „Hogyan járulhat hozzá m művészet és a kultúra a nemzetek közeledéséhez?” Ez lesz a mottója a buda­pesti Fészek Művészklub­ban augusztus 24-étől augusztus 26-áig tartó, Ja­pán—magyar zongora- gzimpózium és hangverse­nyek címmel megrendezen­dő, japán kulturális és ze­nei fesztiválnak. Zenei előadásokat, szak­mai konzultációkat, művé­szeti bemutatókat tartanak. Megismertetik a legújabb zongora - tan könyveket, megvitatják a zongorata­nítás legújabb módszereit. Zenei csemegének ígérke­zik az a négykezes zongo- xa-maratoni, amelyen ja­pán és magyar növendékek szerepelnek. Ifj. Sapszon A Horthy István repülő főhadnagy tragikus halála című könyv hozzájárulhat a történelem fehér foltjainak eltüntetéséhez. Olyan té­nyeket tár fel, amelyeket az előző rendszerben elhall­gattak vagy meghamisítot­tak — hangzott el az új könyvet megjelentető Auk­tor Könyvkiadó hétfői saj­tótájékoztatóján. A kötet Horthy István halálának ötvenedik évfordulójára — augusztus 20-ra — jelent meg. A könyvnek egy része igazi történelmi szenzáció lehet, ugyanis tartalmazza Horthy István egykori tisz­tiszolgájának — teljesen váratlanul előkerült — rendkívül pontosan vezetett tábori naplóját. A naplóból megismerhető az orosz fronton szolgálatot teljesítő magyar repülősök tábori élete és mindennapos küz­delme. valamint közelebb segíti az olvasókat a rej­télyhez: milyen körülmé­nyek között zuhant le Horthy István Héja gépe. (Ezt a részletet lapunk 13. oldalán olvashatják.) A könyv második fele szem­tanúk visszaemlékezéseit közli. A fotók a Hadtörté­neti Múzeum, a Legújabb- kori Történeti Múzeum archívumaiból, valamint Farkas György, Horthy Ist­ván tisztiszolgájának saját készítésű felvételei közül kerültek kiválogatásra. A sajtótájékoztatón részt vett Horthy István Portugá­liában élő özvegye is.

Next

/
Thumbnails
Contents