Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-17 / 194. szám
ÖNÁLLÓ KLÁLLÍTÁSRA KÉSZÜL Lapokból és korongon Hallottam, már képzőművészeti ambíciókat dédelgető színészről, zenei babérokra vágyó fizikusról, nem csodálkozom hát, ha egy sikeres művészről kiderül: egészen más utat képzelt el magának, mint amelyet végül bejárt. A hatvanesztendős Andresz János keramikus például freskófestő akart lenni! Igaz, az ő esetében talán nem helyes a „sikeres” jelzőt használni,, legalábbis pénzügyi vonatkozásban nem. A kiváló biatorbágyi keramikusból — csakúgy, mint a legtöbb művészből — hiányzik az önmenedzselő hajlam. Nem is ez a dolga, még akkor sem, ha a mostani gazdasági helyzet ezt követelné. HÁZSONGÁRD KÉPEI LEÁNYFALUN Kiűzetés a temetőből Báró Jósika Miklós síremléke (Koczka István felvétele) Munkáitól sem válik meg szívesen — a kert és a ház minden zugában ott találhatók. Kis. kerámialapos kerti asztalt, mozaik- és kerámiaképterveket. a katalógusokból, kiállításokról már jól ismert alakokat: a seprűs boszorkányt, a három majmot, a „háború és békét”, a spanyolországi kiállításról darabokban hazaérkező, de azóta összeragasztott lovagot. Az „örökség” Az alkotói hajlam családja többi tagjában is elevenen él, felesége, akinek „polgári” foglalkozása laborasszisztens, mesterien kézimunkázik. A gyerekek rajzolnak, zenélnek, egyik lánya pedig nála tanulja a keramikusmesterséget. Volt kitől örökölnie a tehetséget. Andresz János apja, aki szobafestéssel kereste a kenyerét, tájképeket is nagyszerűen festett — és zenélt, ahogy . majd mindenki a családban. A váratlan látogatásomra hirtelenjében összeszedett fényképek és katalógusok közül előkerül egy könyv, Juhász Ferencnek (Andresz János unokatestvérének) az egyik verseskötete, melynek borítóját édesapja egyik festménye díszíti. A fényképek olyan régi Kolumbusz, az őrült spanyol címmel írt rockoperát Fábri Péter. A Fővárosi Operett Színházban láthatja majd szeptembertől a közönség. A mű díszbemutatóját október 12-én, tehát pontosan azon a napon tartják, amikor Kolumbusz Kristóf, fél évezreddel ezelőtt, Amerikában partot ért. A mű teljes címe: Kolumbusz, az őrült spanyol hányattatásai szárazon és vízen, avagy egy vállalkozó odisszeája. A szövegíró Fábri Péter ugyanis — amint azt az MTI munkai társának kifejtette —, a főhős sorsáról szóló szakirodalmak tanulmányozása során rájött: a történetnek ma nem csak az évforduló munkák emlékét is őrzik, amelyeket igazán születésük pillanatában sem vallott magáénak. A gyári tervezés, amit az Iparművészeti Főiskola elvégzése után vállalnia kellett, nem felelt meg elképzeléseinek. Nehéz volt beállni a „taposómalomba”, főleg egy addig szabad élethez szokott embernek. Ö is, mint az apja. szobafestő- és mázolószakmát szerzett, majd egy freskófestő mellé került, akivel templomok falfestményeit restaurálták. Ha akkor indul freskó szak a főis,kólán, ma talán valamelyik templom kupolája alatt találkoznánk vele! Művész cs iparos? Mivel nem indult, az Iparművészeti Főiskola kerámia szakára iratkozott, ahol Borsos Miklós és Gádor István volt a tanára. A kispesti Kőedény és Porcelángyár tervezőjeként könnyen eshetett volna a giccsgyártás csapdájába, de tehetsége és a mestereitől kapott muníció az itt készített figuráiban, étkészleteiben, vázáiban is megmutatkozott. Amint tehette, önállósította magát! A hatvanas évek elején vett egy kis kemencét, egy kis agyagot, és kapcsán van aktualitása. Időszerűvé teszi az is, hogy Kolumbusz Kristóf elindulása előtt, Portugáliában és Spanyolországban ösz- szesen másfél évtizeden át hitelezőket és szponzorokat keresett vállalkozásához, nem kevésbé az, hogy a bizottság, amelyet Izabella királynő hívott össze, hogy ítélkezzék a terv fölött, kerek nyolc éven át ülésezett. Kolumbusz tehát — a mai kezdő vállalkozókhoz hasonlóan — hitelért és szponzori támogatásért kilincselt, és hosszú éveken át egyedül önmagában bízhatott — foglalta össze a darab mondanivalóját Fábri Péter. A rockopera zenéjét Gallon Péter szerezte, rendezője Novák Ferenc, címszereplője Bubik István. Izabella királynőt Kováts Kriszta alakítja. A jelmez Keme- nes Fanny, a díszlet Rajk László munkája. nekiállt a „saját szakállára” dolgozni. Munkáit a Képzőművészeti Alap zsűrizte, és az Iparművészeti Vállalat adta el. Egész sor kiállításon vett részt, ott volt a Pécsi Kerámia Bien- nálékon a Pest megyei tárlatokon, Szentendrén, Érden, Zsámbékon és Budapesten. Megrendeléseket vállalt, kísérletezett. Malacokat elletett... Ha rendszerbe kéne foglalni a műveit, beszélhetnénk korongolt és lapokból hajtott figurákról. Remekül érzi a kerámiát, minden adottságát, lehetőségét igyekszik kihasználni. Nem ragaszkodik egyféle stílushoz, a téma határozza meg, milyen formában jeleníti meg. Ezt nem mindenki helyesli, többek közt a felesége sem: „Nekem a lapokból készült szobrai tetszenek a legjobban. Akkor vitte volna valamire, ha a lapoknál marad!” Megjegyzése nem zsörtölődés, inkább kedves évődés, szerető ugratás. Mindenesetre jobb kör- rülmények között élnének, ha Andresz János nem kísérletezik annyit, hanem jobban kiszolgálta volna a közönség ízlését. Ehelyett mindig a maga feje után ment, s ha pénzre volt szüksége, másféle munkát vállalt. Például amikor villanykemencét akart venni, elég volt kifestenie két- három lakást, hogy összejöjjön a kemence ára. Az utóbbi években egyébként a megrendelések is minimálisra csökkentek. Andresz János kiszámolta, mekkora nyugdíjra számíthat, és úgy döntött, megint valami jól fizető munkát kell vállalnia. Talált is: három évig majd minden éjszaka malacokat elletett Herceghalmon. Néhány hónapja „ráérő” nyugdíjas, de most is időhiányban szenved. Nem úgy, mint a faluházban kiállított kerámiaasszony- kája, aki egy zsalugáteres ablakon könyököl ki ráérősen. Augusztus végéig itt lesz látható a többi kiállító biatorbágyi képzőművész munkáival együtt, s valószínűleg egy darabig még marad utána is. Mert a közös kiállítás után, szeptembertől Andresz János (első) önálló kiállítása köElőször kerülnek közönség elé Magyarországon a hazai közgyűjteményekben és magángyűjtőknél található, az Újvilágba vándorolt és ott élő magyarokra vonatkozó tárgyi és dokumentációs emlékek. A kiállítás augusztus 18-án, Magyarok az Újvilágban címmel a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Történeti Múzeumában nyílik meg. A magyarok III. világtalálkozójához kapcsolódó tárlat célja: hogy ha mozaikosan is, de bepillantást adjon az emigráns magyarok hétköznapjaiba, szervezeteik működésébe, a kiemelkedő személyiségek tevékenységebe az első magyar partra szállástól napjainkig — mondja Nagy László, a kiállítás rendezője. Az írásos és tárgyi emlékek bemutatják azokat a magyarokat, akik felfedezd A fájdalom cselekvésre készteti az embert. A nyolcvanas évek elején Koczka István, Kecskeméten élő fotóművész a Szabad Európa Rádióban felröppent hír hallatán — megszüntetik a Házsongrádi temetőt. Európa egyik leghíresebb temetkezési helyét — fényképezőgéppel útnak indult. Elhatározta, tiltakozásként megörökíti a sírokat. Évente többször Kolozsvárra zarándokolt, kutatta a hajdani ősöket, és észrevette: románosítják a temetőt. A Horváth-sikert sírkövén például 1983-ban még csak egy román feliratú nevet olvasott, 1987-re azonban minden magyar nevet kitöröltek, s az egykori halottak neve helyeit románoknak állítottak emléket. Vagy Kovásznál Péter püspök hamvaira Veronica nevű román halottat temettek ... A fotóművész több mint ezer felvételt készített, figyelemmel kísérve a magyarság kiűzetését a temetőből. A fényképekből már évekkel ezelőtt elkészült egy kiállítási anyag, amit legutóbb Leányfalun Házsongrádi panteon címmel a művelődési házban mutattak be. „Aki a koporsóját odaadja, attól holnap a sírját is el fogják rabolni” — ezekkel a szavakkal nyitotta meg Páskándi Géza író a kiállítást. Felidézte Európa egyik legszebb temetőjének keletkezését. A sírkert kialakítását 1585-ben határozta el a kolozsvári „százak” tanácsa: „Torda utcai kisajtón kívül egy jó és tágas darab helyt szakasszanak temetőhelynek, A történelem során oly sokszor pusztulásra Ítélt magyar nyelv a nemzettudat legerősebb összetartó ereje — hangzott el a VII. anyanyelvi konferencián. A magyarok III. világtalálkozójának rendezvénye szombaton fejeződött be Esztergomban. A háromnapos tanácskozáson öt földrész 2S országából csaknem 200 irodalmár, történész, tanár, jogász, egyházi személyiség és más olyan foglalkozású személy vett részt, aki tenni akar, illetve tud a magyar nyelv megőrzéséért, ápolásáért. Csaknem száz előadás hangzott el, s többek emlékeztettek, hogy az első expedíció tagjaiként, hittérítőként, utazóként jutottak az amerikai kontinensre, illetve az évszázadok folyamán a különböző emigrációs hullámok alkalmával vándoroltak ki. A több száz fotó, századeleji magyar nyelvű amerikai napilapok, valamint az amerikai magyar emigráns szervezetek, egyletek, önképző körök, és egyházak relikviái áttekintést adnak, mit adott Amerika a bevándorolt magyaroknak és azok milyen szerepet játszottak Amerika történelmében, kultúrájában. A kiállítást november és február között egy előadás- sorozat egészíti ki, melynek keretében hetente egy alkalommal az emigráció egyes történeti kérdéseiről hangzanak el ismertetők. A tárlat 1993. február 14-ig tart nyitva. ahová mind szegény és gazdag, személyválogatás nélkül temetkezzék!” Így Házsongárdban egymás mellé kerültek a gazdagok és szegények, kálvinisták, katolikusok, lutheránusok, unitáriusok, ortodoxok, magyarok, románok és szászok, hírességek és ismeretlenek. Mára ez az ökumenikus béke mintha szertefoszlott volna ... A „janicsár sírkőfaragók” — anyanyelvi tanácskozás 1970-ben még elsősorban a nyugati emigrációban élő magyarság és az anyaország kapcsolatának az erősítését szolgálta. A Kárpát- medencében kisebbségi sorban élő magyarok 1989 óta vesznek részt a konferencián, Erdély küldöttei pedig most jöttek el először a fórumra. Az eddig négyévenként megrendezett konferencia időpontját a magyarok III. világ- találkozója miatt hozták előbbre egy évvel. A mostani konferencia központi témája a nemzettudat az ezredfordulón gondolatköre volt. A téma- választást két tényező indokolta. Egyrészt az, hogy a magyarság egyharmada az államhatárokon túl él. Emellett a legutóbbi időszak politikai eseményei is — sajnos — időszerűvé tették a témát, hiszen a dikBánj/ászból lett pécsi író nyerte a Mantova Szépirodalmi Társaság idei nemzetközi regény pályázatáahogy Páskándi fogalmazta — rátemetkeztek a régi holtakra, a sírkövekről lekerültek a magyar nevek ... A halottak hazája békétlenkedő temetővé vált. Koczka István a rátemet- kezés eme drámai pillanatát rögzítette. A fájdalom szülte cselekvés így nemesedett erkölcsi tetté, a képeken megörökített sírok így váltak „kiáltó szóvá”... (Frigyesy) tatúrák bukása ellenére, több országban kérdésessé vált a magyarság továbbélése, nyelvének és kultúrájának megőrzése. Mindezek ellenére a konferencián felszólalók hangsúlyozták: továbbra is elhatárolják magukat a napi politikai élet kihívásaitól. Erejüket, illetve lehetőségeiket a világ minden részében élő magyarság, különösen a magyar nemzeti kisebbségek anyanyelvének, kultúrájának megtartására és fejlesztésére kívánják fordítani. Jövőbeni törekvéseiket a nemzet iránt érzett és vállalt felelősség vezérli. A konferencia résztvevői úgy határoztak, hogy ezentúl Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága néven dolgoznak tovább, ösztöndíjakból és alapítványokból kívánják magukat fenntartani. A pályadíj nem más, mint a könyv magyarországi kiadási költségeinek megtérítése, s emellett még Olasznak fődíját a krimi kate- országban is megjelentetik góriában. Sárai Dezső „Ha- a kisregényt húszezer pél- lálharc” című tudományos- dányban. Az olasz kiadású fantasztikus bűnügyi kisre- kötet értékesítéséből szár- gényét negyvenhárom pá- mazó bevétel a következő lyamű versenyében ítélte a évi pályadíjak fedezetéül legjobbnak az olasz zsűri, szolgál majd. Várakozók (Innen az egcsz kiállítást látni!) Kolumbusz, az őrült spanyol vetkezik! Pachner Edit Magyarok az Újvilágban Befejeződött a VII. anyanyelvi konferencia Nemzettudat az ezredfordulón Bányász író irodalmi pályadíja
