Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-07 / 159. szám
LELKIPÁSZTOR!^ KISETURÁN_ Akinek helye van, boldog ember G O Q Q L LO1 Kz/tMa XIX. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1992. JÜLIUS 7., KEDD Hogyan szólítják önt a faluban az emberok? — kérdeztem Túrán, már a beszélgetésünk végén — Barczi Zsolt lelkipásztori kisegítőt, aki a gyermekek hitoktatója, ifjúsági műsorok rendezője, kamaszok titkainak ismerője, betegek vigasztalója. És mindezekkel a címekkel nincs vége annak a munkának, amit végez, mert a papi feladatkörön túl minden tevékenységet ellát, ami az aktív hitélettel összefügg. pillanatától éreztették velünk, hogy olyan otthonokból jönnek hozzám, ahol ma is mindennapos az imádkozás. — A Váci Egyházmegyében én voltam a második önálló státusszal bíró hitoktató, akit Lukács András plébános püspöki engedéllyel alkalmazhatott ebben a közel kilencezer lakosú katolikus községben, ahol az emberek zöme a legvadabb időkben is megőrizte hitét, ragaszkodott egyházához — mondta bemutatkozáskor Barczi Zsolt. Nem volt könnyű az ifjú férfi útja, amíg egyházi szolgálatba szegődhetett. Talán akkor következett be a nagy fordulat az életében, amikor szinte még gyerekként ministrálni kezdett, s aztán a kor divatjának megfelelően gitárt vett a kezébe. hangjai mellett találkoztak az áhítattal a hívek. Csodálatos hónapok következtek. Kis társaságunk már tudatosan vállalta az Isten dicséretét. Az év?k során lett közülünk egyházi karnagy, cserkész- vezető, katolikus pap, s én lelkipásztori kisegítőként dolgozom. Egész életre Mindig készen — Mezőkövesden Hámori Gábor karmelita rendi atya nagy hatással volt életem alakulására — emlékezik beszélgetőtársam. — Az idős plébános egész magatartása, lényéből áradó szeretete, tisztessége és a logikus gondolkodásából táplálkozó böcsessége nem hagyott érintetlenül. Tanított, észrevétlenül nevelt a társaimmal együtt. Gondjaink megbeszélésére, örömeink megismerésére éjjelnappal a rendelkezésünkre állt. Meghallgatta muzsikánkat, s biztatott bennünket: — Zenével kísérjétek a szentmisét! Megijedtünk a nagy lehetőségtől. De hát a fiatalok mindig készen állnak az erőpróbára. Komponáltunk, írtuk az énekek szövegét. Keményen, nem kis izgalommal készültünk, aztán egyik vasárnapi szentmisén a mi muzsikánk Barczi Zsolt 1985-ben érkezett Túrára. Addig azonban sok minden történt. — A II. Vatikáni Zsinat határozatban mondta ki, hogy a világiakat be kell vonni az egyházi munkába. A 70-es évek végén Nyíri Tamás filozófia-professzor kezdeményezésére és irányításával kezdődött a világiak 3 éves oktatása, amelyet egy évvel meg kellett toldani azoknak, akik hitoktatásra vállalkoznak. A kurzuson 1985-ben 170 fő végzett, de ebből a viszonylag magas számból alig tíz százalék vállalt egyházi munkát. Barczi Zsolt ezek közé tartozott, mert a kezdeti, talán romantikus rajongást ismereteinek bővítésével felváltotta a komoly hivatástudat, az egész életre szóló elkötelezettség boldog érzése. — Amikor Lukács András plébános úr megkeresett és Túrára hívott, nem sokat töprengtem. Felesé gém, aki mindig mindenben támaszom, tanács adóm, igaz társam volt és maradt a mai napig is, segítette a döntésemet. így történt, hogy felszámoltuk mezőkövesdi otthonunkat, és Túrára költöztünk. Szeretek Túrán lenni. Szeretem az itt élő embereket Megszerettem a fiatalokat akik megérkezésünk első Meghallgattam Barczi Zsolt gitározását, aztán a felesége énekét, aki az egyházi kórusban szólót énekel. Hivatása szerint a hatvani kórház intenzív osztályának ápolónője, de készül a hitoktatói oklevél megszerzésére, hogy még többet segíthessen a férjének. — Hogyan élünk? — kérdezte a fiatalasszony, akt egy kislány édesanyja. — Kezdetben éreztük, észrevettük, mennyire figyelik a tetteinket, egész életünket. Szokatlan volt, hogy a férjem temet, hogy segít az egyházi szertartásokon, délután pedig együtt sétál a családjával. Elég hosszú időnek kellett eltelnie, amíg a gyanakvás, a bizony talanság megszűnt, amíg el- és befogadtak bennünket. Kamaszok között 15—16 éves kamaszok érkeznek. A Zsolti bácsiért jöttek, mert kezdődik a próba a művelődési házban. Barczi Zsolt a nyakába akasztja gitárját, s indul fiatal barátaival. — Ügy érzem, hogy megtaláltuk a helyünket. És akinek helye van, az boldog ember — mondja búcsúzáskor a felesége. Fercsik Mihály Sikertelen pályázat jó ötletekkel Őszre elkel ? Még mindig nem dóit el az M3-as autópálya gödöllői csomópontjánál lévő terület, s a rajta lévő épületek sorsa! Mint ismeretes, a képviselő-testület tavaly ősszel a 11 hektáros ingatlan bevásárló- cs .szolgáltatóközpont céljára történő értékesítése mellett döntött, s széles körben közzé is telte az erre vonatkozó pályázati felhívást. Ezt követően 12 cég vásárolta meg a pályázati dokumentációt, ám — mint nemrégiben kiderült —- végül mindössze egyetlen ajánlat érkezett a polgármesteri hivatalba. A pályázó Irodaholding Építőipari és Szolgáltató Betéti Társaság, név szerint Tuza Ervin és Mes- tyán József ügyvezetők: Ajánlatuk szerint szerződéskötés esetén 120 millió forint összegű vételárat fizetnének egy összegben a szerződéskötéstől számított hatvan napon belül. Nyilatkoztak arról is, hogy a terület rendezési tervét a szerződéskötéstől számított hat. az építési engedély kérelmét pedig 12 hónapon belül benyújtanák. Ajánlatuk elfogadása esetére vál(Pillér Éva felvétele) lalták. hogy az építési engedély jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül megkezdenék a beruházás megvalósítását. A pályázatot elbíráló bizottság megállapította, hogy az Irodaholding Bt Múltidéző Árvák lesznek a szőlőtőkék A szőlők hamvasan szép birodalmát csak az ismerheti, aki a sorok között hajlong, együtt lélegzik a levelekkel, testvérévé fogadja a venyigéket, és hangosan íeljajdul, ha véletlenül belehasít a kapa az öreg tőkébe. Nagyapám úgy vigyázott a virágzó, hízó gazdag termést ígérő fürtöcskékre, akárcsak a két szeme világára. Ha valahol valami bajt sejtett ezer négyszögöles birodalmában, rögtön ott termett, és már-már orvosi szakértelemmel vette kezelésbe a beteg tőkét vagy a fiatal gyümölcsfát. A metszőolló, kisfűrész, bicska és kapa hozzátartozott az öltözékéhez. Hófehér kis présháza egy háromszor hármas alacsony szobácskából, ugyanakkora kamrácskából állt, s a nagydiófa alól messzire fénylett a napsütésben. A kunyhó oldalához széltől, esőtől védő féltetőt épített, földbe ásott paddal, asztallal. A pince bejáratát orgonabokrok sűrű sora rejtette árnyékba, védve a hordók kincsét forróságtól és idegen szemektől egyaránt. A szabácska minden bútora egy háziszőttessel borított ágy, meg az asztal, hosszú paddal, nádból fonott székkel, és a parányi vaskályha. A kamrácska az más. Hordók, demizsonok sorakoztak, edények, üvegek, permetezőgép, kapák, hordók, gereblyék, ásók és egyéb szerszámok társaságában. Volt ott minden, ami a szőlőt szerető embernek szükséges. A hordók sem voltak üresek. Az egyikben csap volt, alatta lábas, amibe időnként pengve cseppent a buckák rubinpiros vére. Ezzel szokott nagyapám eltársalogni, amikor nem érkezett vendége, s ő estefelé kiült a kunyhó elé. Elnézegette a csillagokat, amik az ég kék posztójából távoli üzeneteket küldözgettek feléje. Néha. amikor kicsit tovább társalgóit a kancsó- val a szükségesnél, még fütty is lobbant az ajkáról. — Fehér galamb száll a falu fölött... Persze, a nótát csak éppen elfúlta, mert úgy simult a lelkére, mint valami nagyon szép emlék. Aztán újra csendes lett körülötte minden, mint a visszhangtalan éjszaka, amibe csak a vonatok füttyei, házőrző kutyák csa- holása hasítottak bele. Májusban úgy jártam a liévlzgyörki szőlők sorait, mint aki valamit elvesztett a legnagyobb értékei közül és még álmában is azt keresi. Egyre több ismerőstől, rokontól, baráttól hallottam a megbocsáthatat- lannak tűnő kifakadást: — Nincs értelme tovább a gürcölésnek. Nincs értelme a tőkék közötti robotnak, hajlongásnak. Itt hagyjuk az egészet, mert miénk csak a munka, és másoké a termés. Lopnak, szabadon garázdálkodnak a könnyen élni akaró tolvajok. Mit válaszolhattam volna? Ismerem én is az igazságot. Tudom, hogy a káromkodva szitkozódok a valóság gondjait sorolják. Elindultam a kunyhó felé. Talpam alatt puhán oszlott szét a homok. Sustorgott, sziszegett, mintha fájt volna neki a léptem. Az ella- posott fűszál vádlón nézett rám, s lelkemmel értettem a szavát. Bűntudatom volt, hiszen én is régen elhagytam már ezt a tündéri, gyógyító világot, a dajkáló, ringató, őrző szőlősorokat, szerződési ajánlata a vételár összegét és a fizetés feltételeit tekintve egyaránt kedvező az önkormányzat számára, s az ajánlati dokumentáció is megfelelően kidolgozott és vonzó mind az üzleti tervet, mind a megfogalmazott építészeti koncepciót illetően. Sajnos azonban, hiányzik a megvalósíthatóság gazdasági alapjának és garanciájának a megfelelő és megnyugtató dokumentálása. Ez utóbbi miatt az ajánlattételi dokumentáció nem felelt meg a kiírási feltételeknek, ezért a bírálóbizottság a pályázatot eredménytelennek nyilvánította. így az nem tekinthető pályázati ajánlatnak, csak szerződési ajánlatként kezelhető. ami egykor — nagyapam után — a magáénak vallott engem is. És én hűtlen lettem ezekhez a tőkékhez, a gyümölcsöt termő fákhoz. Ezért van, hogy hiába keresem magam, nem találom soha, ha térdik kopik is a lábam. Leülök a nagyapám ácsolta padra. Igen, ő is így szokott egymagában eltársalogni, hallgatni a diófán fészkelő vadgalambok kacagását, nézni a fecskék röpködését. A kunyhó fölé kúszott bárányfelhő mögül kibukik a nap, akár éveim sorából az emlékezés. De nem melegít engem egyik sem. Csak világítanak, hogy jobban lássam régen volt nagyapámat és ifjúként volt önmagamat. F. M. Mi legyen tehát a pályázattal, s mi legyen a szó- banforgó területtel? — került a kérdés az önkormányzat legutóbbi ülésére. Abban egyetértettek a képviselők, hogy az Iroda- holding ajánlata kedvező a város számára. Építészeti megoldási tervük szép, elgondolásaik figyelemreméltók, ám gazdasági elképzeléseik nem eléggé konkrétak. Mindezek alapján úgy döntött a testület, hogy két hónap időt ad a vállalkozó csoportnak a hiányosságok pótlására, a meghatározott pénzügyi garanciák letételére. A testület ez idő alatt folytat ugyan tájékozódó megbeszéléseket másokkal is, ám ajánlatokat, nem fogadhat el. Amennyiben az Irodaholding az augusztus 31-i határidőig teljesíti az önkormányzat által meghatározott feltételeket, akkor ő a nyerő! P. É. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. # A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. 9 Postacím: Gödöllő, Pf. u, 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. • Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-töI 13 óráig. • Hirdetésfelvétel : munkanapokon 8.30-tól 1* óráig a szerkeszrtőség- ben.
