Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-07 / 159. szám

m R BOSSZÚT NEM IEHET FELEJTENI LÉGI ŰT A NAGYVILÁGBA Találkozások Dnnavarsányban — Hiába vallottam én magam magyarnak, mikor 41-ben összeírtak minket. Hiába mondta az apám: szerencséd, hogy ezt felel­ted, különben kaptál volna tőlem olyan pofont! ö úgy nevelt bennünket, hogy ma­gyarok vagyunk. Müller Feri bácsi félbe­hagyta a főzést, hogy be­szélgethessünk. Bablevest főzött, a meggyesbéles már elkészült — a szomszéd- asszonya annyit segített, hogy dagasztott tésztát, ma­ga főz, mióta özvegy —, szeleteket vágott belőle, s elém tette: egyek. Vitték az embereket — Negyvenöt január 4-én mentem el itthonról. 47 augusztus 26-án érkeztem vissza. Feri bácsi pontosan em­lékszik a dátumokra, hogy­ne, ilyesmit nem felejt el az ember: mikortól meddig tartott számára a „malenkij robot”. Az hozott el hozzá — és másakhoz —, hogy a pol­gármesteri hivatal szociális előadójától. Glázer Mihály- nétól hallottam: nyugdíj-ki­egészítést kapnak, akik ha­difogságban vagy szovjet munkatáborban voltak. Ha­vi 500—1500 forintig terjed­het ez a kiegészítés. A túl­élő házastársnál 250—750 forintig. Hogy személy sze­rint kik részesednek belő­le? Sok köztük a német ne­vű. Vitték a háború után a németeket. A svábokat. Nő­ket is, gyereksorból alig ki- nőtteket, sokgyerekes csa­ládapákat. Volt. aki, mint éppen Müller Ferenc, vá­randós feleséget hagyott itt. , — Akkor láttam először a fiamat, mikor már két és fél éves volt — mondta. Kreisz Lajosné, akit kö­vetkezőnek felkerestem — Müller Ferenc kapujából odaláttunk a háza palatete­jére —, nem volt még férj­nél, mikor elvitték. Tak­sonyban élt. — Tizenkilenc éves vol­tam, mert csak 45 szeptem­berében töltöttem a húszat. Dobolták január 2-án, hogy a 18 és 45 év közötti nők, férfiak jelentkezzenek. Mintha most is látnám, ahogy dobolnak. Az a tizenkilenc hónap, amit a messzi munkatábor­ban töltött, rég volt. Beteg­sége miatt engedték haza, sebes volt a lába. még most is az, mutatta. Fel-felbuk- kant egy-egy emlék, ahogy kérdezgettem, mintha most is látnám, tette akkor me­gint hozzá, de látszott, túl sokat nem gondol ezekre a régi dolgokra. — A nyugdíja mennyi? — kérdeztem. — Az oroszországi pénz­zel? 750-et kapok onnét. A férjem után 7500 forint öz­vegyi nyugdíjat. R pénz jói jön — Nem volt úgy vele va­laki, hogy nem kell neki a nyugdíj-kiegészítés? — Nem. A pénz minden­kinek kell. — Jelentkezni kellett ér­te? — Igen. Szóltunk egy­másnak is, hogy te jelent­keztél már? Meg igazoltuk, hogy a másik is ott volt. Látszott, örömet jelenthe­tett erre az a kis pénz is. Nem gazdag emberekhez került. Sose voltak azok. Mikor elhurcolták őket. ak­kor se „burzsujokat” bün­tettek. Müller Ferencék ti­zen voltak testvérek. Az édesapjuk 10 hold földjéből 1-1 hold jutott mindegyi­kükre. Abból nem éltek vol­na meg, mesterséget tanul­tak, ő asztalos lett. Később földet bérelt, 22 évig a Cse­pel Autógyárban dolgozott. — Most 10 ezer 800 forint formán van a nyugdíjam — számolta össze. Rkik hazatértek Pillmayer Jakab pedig napszámos, cselédember volt a háború idején. De ezt éppen szerencséjének tart­ja. Akik könnyebb munká­hoz voltak szokva, azok nem bírták ki Oroszország­ban. emlékezett. Azok meg- 'haltak. Szénbányában kel­lett dolgozni. A kertészet­ben dolgozók magukat fog­ták az eke elé. Milyen so­ványak voltak! Aratott a tí­fusz. Ö már harmincegy éves volt, miikor mennie kellett. — Volt egy fiam, a kis­lány azalatt született, amíg odavoltam. A felesége közbesóhajtot­ta: — Nem is jó rágondolni! — Én elejétől végéig kinn maradtam. Negyvenkilenc november 7-én jöttünk ha­za. Októberben kaptunk tíz napot a feljavításunkra. Mi­kor már elég jó kondiban voltunk, akkor indítottak az utolsó transzporttal. Amíg Debrecenben ki nem vagoní- roztak, addig nem hittük el, hogy hazavisznek. Haza. Nincs bennük sér­tettség, nincs olyan gondo­lat, hogy ez a haza elhagy­ta őket. Nádudvari Anna A ringben nincsenek eiőjogok! A falusiak sem kisindiánok A valódi piaci viszonyok előbb-utóbb lenyesegetik a monopolhelyzetekből adódó diktátumokat. A függőség­ben lévő másik oldal kiszol­gáltatottságát. Persze nem egyik napról a másikra, '„önként és dalolva”, ha­nem sok a nyűglődés, amíg az érintettek felismerik a változásokhoz igazított saját érdekeiket. .Vetéiytárs jelentkezett A távközlés, a víz- és gáz- «zolgáltatás egyaránt jó példa erre. Az önkormány­zatok minden áron bizonyí­tani akarnak, behozni a le­maradást: a Tápió-vidék te­lepülései egymást is előzve óriási vehemenciával nyü­zsögnek a telefon és vezeté­kes gáz ügyében. Az utóbbi esetben 2-3 megoldási mó­dozat létezik már. Kivitele­zőből sincs hiány: a helyi lapokban hirdetik magukat aa víz- és gázszerelők. Nyíl­tan meg a kulisszák mögött zajlik a verseny. A ringben pedig nincsenek előjogok, itt mindenkinek kockáztat­nia kell. — Eddig igen nagy mel­lénnyel kezelt bennünket, kistelepüléseket az olyan mamutcég, mint a Tigáz (a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat) — kezdte előter­jesztésnek szánt mondóká- ját a legutóbbi képviselő­testületi ülésen Tápióság polgármestere, dr. Samu János. — A Tigáz — egye­dül lévén a piacon — ke­ményen diktált, miközben beruházásait lakossági pén­zeken valósította meg. Hogy azok elkészülte után tulaj­donba véve kezelje, egyút­tal saját szája íze szerint, önhatalmúlag szabja meg szolgáltatásainak az árát. Ez ellen apellálni sem lehe­tett. nem még tenni vala­mit. Mára azonban meg­változott a korábbi képlet, bejelentkezett nálunk a Fő­városi Gázművek, hogy ajánlatot tegyen a vezeté­kes gáz kiépítésére. Eszerint a beruházó önkormányzatok velük együtt részvénytársa­ságot hozhatnának létre. Kedvező az ajánlott köbmé­terenként egységár, ugyan­úgy, mint a vázolt hitel- konstrukció. Másnap kopogtattak Ki gondolta volna koráb­ban: másnap már kopogta­tott a Tigáz küldöttsége! ígértek fűt, fát, a másik alá srófolták le áraikat. Nem voltak szívbajosak, kevés jót mondtak a vetélytársról. No de két hónappal ezelőtt még alig tudtunk hozzájuk, Hajdúszoboszlóra bejelent­kezni, ráadásul azután is sokáig toporogtunk bebo- csáttatásunkig a küszöbön. Most fordult egyet a világ: ők jöttek, hívtak minket. Töltőtollat, mappát, szóró­lapokat nyomtak a kezünk­be, olyan kisindiúnoknak valót... Hiába, szeretnék visszacsábítani a kuncsafto­kat. Elmondták: ők ugyan­csak részvénytársasággá kí­vánnak alakulni, előbb mint a fővárosiak. Azaz minden további nélkül fogadják a részvényeinket, befektetése­inket. Csakhogy kilóg a ló­láb! Százszázalékos állami tulajdonú rt.-ről lenne szó. Kicsik és zajosak. Személyszállítók a budaörsi repülőtéren. A gyors célba érés egyre fontosabb üzleti szempont (Erdősi Ágnes felvétele) repülőtér speciális feladato­kat fog adni, őrző és védő­személyzetre, vámszakem­berekre, adminisztrátorok­ra, karbantartókra lesz szükség. — A munkanélküliek munkához jutásán kívül milyen előnye származik ebből a községnek? — A szolgáltatások fejlő­dését. az utak, a gáz- és vízvezetékek, szennyvízel- vezető-hálózat kiépülését varjúi;. Azonkívül a vállal­kozások fellendülését, a be­ruházás időszakában azál­tal, hogy részt veszünk a munkálatokban. Később pe­dig a szállítási lehetőségek alakulhatnak nagyon kedve­zően. — Mi a véleménye, szá­míthatnak-e környezet- szennyezésre, zajra? — A szakemberek majd megtalálják a módját, hogy minimálisra csökkentsék ezeket a hatásokat. Tudo­másom szerint a Légifor­galmi és Repülőtéri Igazga­tóság kidolgozott erre egy koncepciót. Feltételezem, hogy nyugat-európai nor­máknak megfelelően építik meg a repülőteret. Mint a torok tábor Négy-öt kilométert autóz­tunk amíg a községből a helyszínre értünk. Az őrsze­mélyzet egy tagjának kísé­retével bemehettem a terü­letre. Üresek a volt tiszti lakások, a laktanyák. Ci­rill betűs feliratok idézik csak azt az időt, mikor itt még katonák éltek. Az már történelem. Ha elhagyott török sátortáborban járkál­nék. akkor is azt érezném, amit most, gondoltam. Igen, jó lenne itt egy olyan re­pülőtér, mely Európához, a nagyvilághoz kötne minket. Nádudvari Anna Ha megkérdeznének, sze­retnék-e repülőteret lakóhe­lyem közelében, feltétlenül igennel válaszolnék. Ha nem is utaznék — legalább­is nem gyakran — mégis érezném, hogy összekötte­tésben vagyok a nagyvilág­gal. Ezüsttestű gépmadarak szárnyalnának a kék ég alatt, fehéren fodrozódó csí­kot húzva maguk után, éj­szakánként piros fényvilla­násokkal adnának hírt ma­gukról. Nem riasztana a megnövekedett földi forga­lom, nem riasztana a zaj sem.., Az Expo idejére Kiskunlacházának meg­van a lehetősége rá, hogy repülőtér legyen a határá­ban. A volt szovjet katonai repülőteret talán „Ferihegy III”-nak alakítják át. En­nek akadnak ellenzői, akik környezetszennyezéstől, zaj­Ami ugye azt jelenti, hogy ugyanazok maradnak mint eddig, csak éppen a nevük más. Ilyen tapasztalatok alap­ján csoda-e, hogy a képvi­selő-testület az új partner mellett tette le a voksát, akit menten megbízott a ta­nulmány és kiviteli -terv el­készítésével. Lépésükkel a ságiak persze nem állnak egyedül, akciójuk összehan­golt. Ennek lényege szerint egy Zsámbokról kiinduló körvezetékkel Sülysápot, Úrit, Gombát, Bénvét. Ká­vát, Pándot, Tápióbicskét, Nagykátút, Szentmártonká- tát. Tóalmást és Tápiósze- csőt el lehetne látni légne­mű energiával. A megkötött szándéknyilatkozat jövő év­re már a munkálatok tény­leges megkezdését ígéri. Tápióság közművei — Gombán napokon be­lül ott lesznek a colstokos mérnökemberek, hogy az­után hozzánk is elérjenek a tervek elkészítése végett — bizakodott a polgármester. — A lakosság látja majd, hogy megy a dolog, csinál­juk, akkor nagyobb biza­lommal szánja rá magát a gáz bevezetésére. Tudja, hogy jó helyre megy a pén­ze. Valami hasonlóra lenne szükség a telefon ügyében is. Jóllehet késik a távköz­lési törvény: ugyanez a gáz dolgában is fennáll. (tóth) tói tartanak, ám összeha­sonlíthatatlanul többen várnak arra, hogy megva­lósuljon az elképzelés. Kocsis Mihály, Kiskun- lacháza polgármestere egy hete tárgyaláson vett részt, melynek témája a repülő­tér sorsa volt. Erről tájé­koztatott, s a tervekről. — A június 12-i kor­mánydöntés szerint a repü­lőtér gazdája a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatósága lett. A terüle­ten található lakásoké pedig a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet. A repülőtéri be­ruházások a magyar álla­mot terhelik majd, de ön- kormányzatunk is minden segítséget megad, hogy megindulhassanak. Remél­jük. hogy községünk mun­kanélkülijei is rendszeres jövedelemhez jutnak. Sokan már alig várják. Dr. Farkas József beruházási főmér­nök elmondta, hogy készül­nek az építkezés tervei. Bí­zunk benne, hogy jövő év tavaszán elkezdődik a repü­lőtér átalakítása, hiszen ha a világkiállításra el aka­runk készülni vele, nem várhatunk soká. — Milyen fajtájú és for­galmú lesz a repülőtér? — Információnk szerint személy- és teherforgalom egyaránt bonyolódik majd rajta, s a világ minden ré­szével összeköttetést tart személyzete. Az is az egyik célja, hogy Ferihegy zsú­foltságát enyhítse. Vigyázat, zajártalom ! — Milyen munkakörök­ben . foglalkoztatják majd ott az embereket? — Eleinte építőipari munkákat kell végezni, bontani, utakat, hangárokat építeni, a meglevőket fel­újítani. Később az elkészült dik Szegeden, a Füvész- kertben. Az automatikus, 40 centiméteres tükrös táv­csövű csillagvizsgáló bizto­sítja, hogy nemzetközi ku­tatásokba is bekapcsolód­janak a szegedi kutatók. A szegedi József Attila Tudományegyetem kísér­leti fizikai tanszéke még 1985-ben kapta a műszert az odesszai egyetemtől. Azonban elhelyezését nem tudták megoldani, ezért ed­dig Baján, az MTA kutató- intézetében működött. A szegedi egyetem két évvel ezelőtti kezdeményezésére létrejött Csillagvizsgáló Alapítvány segítségével 3 és fél millió forintos költség­gel felépülhetett az új ku­tatóbázis, így lehetővé vá­lik, hogy az oktatás mellett Szeged is bekapcsolódjon az úgynevezett változó fé­nyességű csillagok kuta­tásába. A csillagokat kutatják Űj csillagvizsgáló műkő­Repülőtér Lacháza mellett

Next

/
Thumbnails
Contents