Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

VÁCI NYÁR KIÁLLÍTÁS PILISSZÁNTÓN Szombaton nyílt meg az Orosdy-kastély története című kiállítás a pilisszán­tói polgármesteri hivatal dísztermében. Erről a kastélyról mind­eddig szinte semmit sem tudtunk. A falu végén — a busz végállomásán is túl — találjuk, az útról jófor­mán észre sem vesszük, el­takarja az erdő. Értelmi fogyatékos gyerekek neve­lőintézete működik benne. Expanzió IV. Érkezés. Bona Rudolf akciója- Immáron negyedik al­kalommal rendezték meg a hét végén a Váci nyár egyik -sokat vitatott, de mindig fokozott érdeklő­déssel kísért programso­rozatát, az Expanziót, al­címe szerint ..Kortárs mű­vészeti fesztivál a görög templom kiallítótermé- ben”-t. A három nap bővelkedett látni- és hallani valókban. A péntek délutáni „Ér­kezés”, a fesztivál nyitó­akciója a nagyváradi ro­mán Bone Rudolf bemu­tatkozása volt. Egy vászon­kajak csővázával/ban „eve­zett” végig a vasútállomás­tól a váci főtérig, ahonnan barátai, önkéntes hajóvon­tatóként húzták el őt a Görög utca sarkára, hogy kisvártatva a görög temp­lom „szentélyében” foly­tassa akcióját: pucérra vetkezve, kitartó munká­val kösse gúzsba magát a vantatókötéllel, hogy az­tán segítői akár egy mú­miát a maga választotta hajószarkofágba helyez­zék. Hogy a műről ki mit gondolt? Alighanem min­denki mást. Orvos András festőművész például poli­tikai eseményekre asszo­ciált általa, e sorok írója inkább a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot látta megjeleníteni. Az utca bá- mész ‘ömege nem formált hangos véleményt, de az ilyenkor gyakori értetlen­ségnek sem adott hangot. Pénteken este Lois Vik­tor, a Hortus Musicus, a Kráter Műhely, a Magyar Műhely és a váci kiadású Katedrális szerzői: Geltz Péter, Faljó Kinga, Petőcz András, Tóth Gábor, Háy János, Marno János, Ku- korelly Endre, Turcsány Péter, Kemény István, Ro­bert Desnos, Kövesdi László és Németh Péter Mikola mutatkoztak be, a Kék-ló- fény Klubban pedig Vasz- lawik Gazember stb. László koncertezett. A szombat esti „Lapo­zás”. Sorin Vreme akciója leginkább azzal aratott el­ismerést, hogy a késő dél­utáni tűző napon száznál több nézőt sikerült hosszú Duna-parti sétára rávenni, hogy megtekinthesse, mi­ként szel ki a földből több rétegben gyeptéglákat, majd temet vissza az ak­tor. hogy végül fehér le­pelbe burkolt kellékeivel angolosan távozzon. Este a templomban nem­zetközi társaság jött össze: Szentendréről Fe Lugossy László, Százhalombattáról Borgó és csoportja, Litvá­niából Green Leaf, Svájc­ból Markus Eichenberger, Pozsonyból Milan Adam- ciak, Romániából Mihai Olos, Érsekújvárról Juhász József s ahogy mondani szoktuk: és még sokan mások ... A vasárnap este a szín­házaké volt. Fellépett Olescher Tamás Multi Mé­dia Színhaza, a román Lia és Dán Perjovschi, Szemző Tibor és a Xertox Csoport. A Pótlékszínpad az Étel­liftet, a Fiesta Színház a Folyamatábrát mutatta be. A háromnapos fesztivál szervezője és motorja Né­meth Péter Mikóla az el­ső este feltett kérdésre, hogy milyen érdeklődésre számíthatnak, ekként válla- szolt: — Akik itt most bemu­tatkoznak. nem a sikerért teszik, önmagukat akarják megvalósítani. Akik eljön­nek, azokat pedig az érdek­li. A nemzetközi közönség kitartott három napig. Ki kollégiumban, ki — a sok háló- és hátizsákból ítélve — váci barátainál talált szállásra. A város ezúttal is barátságos vendéglátó­nak bizonyult. Bányász Hédi Megérkezés előtt (A szerző felvételei) A kiállítás kezdeménye­zője és rendezője, a 17 éves Alföldy Gábor figyelt fel rá először. Pilisszántói nyara­lójukból éppen a kastélyra látni, gyakran sétált arra, s három éve — 14 évesen! — ütött szöget a fejébe: mi lehet az oka, hogy egy modernnek látszó épületen szecessziós részletek talál­hatók. Nem sokkal később,; egy budapesti antikvárium­ban véletlenül a kezébe ke­rült Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye régi monográfiá­ja, ebben fedezte fel a pi­lisszántói kastély eredeti képét. Levéltárakban, könyvtárakban kezdett ku­tatni, ismerősei szerint va­lósággal megszállottja lett a kastélynak. Hároméves kutatómunkájának ered­ménye ez a mostani kiál­lítás. A megnyitón Szőnyi Jó­zsef polgármester és Hadik András művészettörténész mondott beszédet, majd a polgármester átadta AÍföl- dy Gábornak Pilisszántó kitüntető emlékérmét, me­lyet csak azok kaphatnak meg, akik valami kiemel­kedőt tettek a faluért. Szőnyi József elmondta, milyen misztikus legendák keringtek Szántón a kas­télyról és lakóiról, s hogy az épület a második világ­háború után is változatla­nul elérhetetlen és titokza­tos maradt — a mai na­pig. Háború után belső be­rendezését, értékeit szét­hordták, a kiállított, 175 cm magas, finoman meg­munkált rézfüstölő például ócskavasként hányódott, a faragott íróasztal pedig so­káig a hentesboltban szol­gált húsvágó pultként! (Szerénységből elhallgatta, A kastély régen ... hogy a rézfüstölőt ő hozat­ta rendbe.) A gondosan kasírozott térképek, képeslap-repro­dukciók és fényképek, meg­ismertetnek a kastély szo­morú történetével: 1895-ben Orosdy Fülöp — Kossuth egykori titkárának fia — vette meg a birtokot és korának híres építészét, Meinig Artúrt bízta meg vadászkastélya megtervezé­sével. Hadik András szava­it idézve: „az épület eklek­tikus gondolatvilágban szü­letett, de már erősen mu­tatkoztak rajta a szecesz- szió hatásai is!” A kiállításra látogatók láthatják a régi pompás kastélyt és parkot, a Tré­Ncmctli Péter Mikola 6 'f/P' JB A közelmúlt egyik nagy visszhangot kiváltott, ran­gos kulturális eseménye volt a Budakeszin megren­dezésre kerülő Erkel-na- pok rendezvénysorozata. Az esemény nyitóhangverse­nyén — ahol többek között megjelent dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter is — egy különlegesen szép zon­goraszólót hallhatott a kö­zönség. Erkel Eszter, Svájc­ban élő művész-pedagógus játékában gyönyörködhet­tek a budakesziek De ami­kor a hangverseny után a helybeliektől érdeklőd­tünk, vajon tudják-e, hogy ki is Erkel Eszter valójában — bizony igencsak tájé­kozatlanok voltak. Éppen ezért most a legilletékeseb­bet, Erkel Esztert kérdez­tük: — ön valójában pianista vagy pedagógus Svájcban? — Én alakítottam Zü­richben a Kodály Zoltán Zeneiskolát. Ne csodálkoz­zon, a Kodály-módszernek nemcsak Japánban, de Eu­rópa számos országában igen sok követője van. — ön személy szerint mit tud a Kodály-módszer- böl átadni Svájcban a tanít­ványoknak? — Nemcsak cn, de peda- gógustársaimrnal a zene­iskolában úgy érezzük, hogy Először járt Budakeszin Találkozás Erkel Eszterrel a fő feladatunk a Kodály- módszer alapján tanárok képzése. Természetesen vannak gyermekcsoport­jaink is. A húsz esztendő során — mert azóta tanítok Svájcban — igen sok peda­gógust képeztünk ki. — Mennyiben különbözik az önök oktatási módszere a magyarországitól? — Csak annyiban külön­bözik, hogy a Kodály-mód­szer alapjaira a svájci nép­dalokat is tanítjuk. — Mióta él Svájcban? — Huszonöt éve, de előt­te már Kanadában él­tünk. 1956-ban mentem el Magyarországról. A Ko- dály-módszert különben itt­hon, gyermekként sajátítot­tam el, de az első. tanár, akit húsz esztendővel ez­előtt meghívtunk Svájc­ba, az Mrecsányi Magda néni volt, akinek renge­teget köszönhetünk. Tulaj­donképpen ő alapozta meg az iskolát. — Ön tulajdonképpen milyen rokoni leszárma­zottja Erkel Ferencnek, a nagy magyar zeneszerző­nek, akire immár évente hagyó má nyosan emlékez­nek a budakesziek? — Látja, ez érdekes kér­dés. Nem én. hanem a fér­jem ősei a rokonok. A fér­jem a dédunokaöccse Er­kel Ferencnek. Én való­jában csak felvettem a fér­jem nevét. — És önnek Budakeszivel milyen a kapcsolata? — Hát én most vagyok itt először Budakeszin. Az Erkel Ferenc Társaságból hallotta . valaki. a zongora- játékomat, amikor Sze­geden tartottam néhány koncertet. Aztán még októ­berben meghívtak a Kere­pesi temetőbe a koszorú­zásokra. amikor is az ösz- szes Erkel-sírra ■ tettünk a •kegyelet virágaiból. Ott találkoztam a budakesziek- kel, és aztán így került sor a mostani.meghívásra. Ez­után majd gyakrabban jö- vök..• Deák Attila ... és ma! zsi-forrás fölé épített mes­terséges cseppkőbarlangot és a fürdőmedencét. Né­hány régi fényképen Ka- rády Katalin és Jávor Pál bukkan fel, de ezúttal nem ők a főszereplők, hanem a háttér! Az Orosdy-kastély- ban forgatták ugyanis 1943-ban a Makrancos hölgy című film egyes rész­leteit, s a filmkockák hí­ven megőrizték az épület belső képét. Aztán a rombolás idősza­ka következik: először egy bombatalálat (mely keve­sebb kárt okozott, mint a későbbi átépítések), majd az 1953-as átépítés. Az idők folyamán újabb és újabb átépítésekre került sor at­tól függően, hogyan válto­zott a funkciója. A hetve­nes évekig a Belügyminisz­térium üdülője volt, majd a Fővárosi Tanács kezelé­sébe került és nevelőotthon lett. A kiállításmegnyitón részt vevő támogatók és szimpatizánsok nem tudtak pozitív választ adni arra a kérdésemre, hogy mi lesz ezután? A gimnazista ze­neszerzőjelölt, Alföldy Gá­bor nem táplál hiú remé­nyeket. Tudja, hogy — leg­alábbis a közeljövőben — lehetetlen visszaállítani a kastély eredeti állapotát, annyit viszont szeretne el­érni, hogy az épület és a park ne romoljon tovább. A kiállítás augusztus 31- ig tekinthető meg, szombat és vasárnap kivételével na­ponta 10-től 16 óráig. (Aki azonban csak hétvégén ér rá, keresse meg a polgár- mesteri hivatallal szemközt lakó gondnokot. Frisala Ju- ditot, aki beengedi a dísz­terembe.) Pachner Edit Múzeumi foglalkozások Szentendrén A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum nyári programjában múzeumi foglalkozások is szerepel­nek óvodásoknak, illetve általános és középiskolai tanulók részére. A kiscso­portos óvodásoknak rövid sétát ajánlanak a Felsö-Ti- sza-vidék mesét idéző házai között. A játékos foglalko­zások alkalmával éneke­ket, népi mondókákat is ta­nulnak a gyerekek. A kö­zép- és nagycsoportosok a múzeumi sétán naptári ün­nepekhez és évszakokhoz kapcsolódó népszokásokkal ismerkedhetnek meg. A tervezett múzeumlátogatás előtt legalább két héttel kell az igényeket telefonon vagy levélben bejelenteni. Az általános és a közép­iskolai tanulóknak három téma nyújt maradandó él­ményt: az Élet a múlt szá­zadi szatmári falvakban, a Mindennapi kenyerünk és Az elvetett kendertől a vá­szonig. « Az Orosdy-kastély története

Next

/
Thumbnails
Contents