Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

Szállítják a betont í ‘ s -JM AMÍIM . jA • •• t % ^ ■ ,:ü: ■ % ’ .'' ' ws í w;. i :i Äil; ■■f*- ■ - ' >'v - ' Az egykori téglagyár területén ma több vállalkozás üzemel. Telephelye szállítási kft.-nek, faüzemnek, működik itt építőanyag-telep s a Polytlom Rt. betonkeverő részlege is itt dolgozik. Speciális kocsijaikkal mintegy harminc kilométeres sugarú körben szállítják a betont megrendelőiknek (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Kimászott a vízből Bizalom nélkül nem lehet játszani r A erre pályamódosítás — ha kényszerülünk — egyi­künk életében sem könnyű esemény. El kell jutnunk a változtatás felismeréséig, és még ott van előttünk a kérdés, hogy tudunk helyt­állni az új területen. Ócsai János a sporton belül vál­tott, vízilabdázóból labda­rúgó lett. Erről és még sok másról beszélgettünk. — Ügy vélem, nem min­dennapi cserét hajtott vég­re. Mi motiválta? — Gyerekkoromtól kezd­ve vízilabdáztam, szinte a ceglédi strand volt a máso­dik otthonom. Sajnos eb­ből a sportból nagyon ne­héz megélni Magyarorszá­gon. Csak az élvonal él az átlag fölött egy kicsivel. Igazán jól itt is az jár, aki külföldre tud szerződni. Kispályán éveken át ját­szottam, focizni mindig sze­rettem. Elmentem az ak­kor megyei osztályban ját­szó CVSE-hez próbajáték­ra, és ott tartottak. Két évet játszottam náluk. — Azt hiszem, a megle­petés erejével hatott, ami­kor nyilvánosságra került, hogy a Vasashoz igazolt. Azt biztosan tudja, hogy igencsak megoszlottak a vélemények ezzel kapcso­latban ... ■— Először is szeretnék tisztázni valamit. A szó klasszikus értelmében való­ban nem vagyok labda­zsonglőr, mint néhányan itt a városban. Az viszont az erősségem, hogy az utol­só pillanatig hajtok, nem állok meg. A mai fociban — ezt az EB is igazolta — csak azoknak a játékosok­nak van helyük, akik vé­gighajtják a mérkőzést. De térjünk vissza a Vasashoz. Egy hétig voltam próbajá­tékon, és Mészöly Kálmán, az akkori edző, ötéves szer­ződést ajánlott. Az előké­születi meccseken szórtam a gólokat. A továbbiakban sajnos már nem sok lehe­tőséget kaptam, de egyszer azért játszottam az NB I- ben, egy góllal vertük a Csepelt. Még egy évig ma­radtam, és utána a BVSC- hez kerültem. — Itt már nagyobb sze­rencsével járt? Kezdetben itt sem volt gond. Itt is rúgtam a gólo­kat. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy Kisteleki István nem bízik bennem. Bizalom nélkül pedig nem lehet játszani. Előfordult olyan eset, hogy én lőttem a döntő gólt, és a követke­ző héten nem voltam a kezdő csapatban. Végül is tagja. voltam az NB 1-be feljutott együttesnek. — Ügy tudom, a BVSC alaposan megerősödött múlt év nyarán. — Igen, és ennek többek között én is megittam a le­vét. Nem számítottak rám, így kerültem Kiskörösre. Itt megnyertük az NB III-as bajnokságot. — Remélem, nem azt akarja mondani, hogy in­nen is távozik. — Ezt még nem tudom, július 6-án kell jelentkez­ni, minden akkor dől el. — Nem bánta meg a pá­lyamódosítást? — Annak ellenére, hogy értek csalódások, egyértel­mű nemmel felelhetek. A sport révén olyan helyeken voltam — Dél-Korea, Gö­rögország, Katar —, ahova egyébként nem tudtam vol­na eljutni. És a fociról to­vábbra sem mondok le. Akik pedig megrónak a pályamódosításért, azoknak azt üzenem, hogy ők is próbálják meg. Kóbor Ervin CEGLÉDI burlap XXXVI, ÉVFOLYAM, 15«. SZÁM 1992. JÜLIUS 6., HÉTFŐ NEM VOLT SEMMIFÉLE PÁNIK Az erőszaknak a látszatát is elkerüljük A közelmúltban lapunk hasábjain már írtunk arról, hogy a ceglédi református egyházközség visszakapta a Föld- váry-iskolát. Az egyházi oktatási intézmény élére augusztus elsejével a hatvanhárom esztendős Fekete Gyulát nevezték ki. Az újdonsült igazgatóval ebből az alkalomból beszélgettünk. — Nyugdíjasként gond- talanul tölthette volna ott­hon a szabadidejét, inkább egy nagy terhet vett a vál­lára. Lemondott a kénye­lemről, győzött a szakmai becsvágy? — Tulajdonképpen egy pedagógus aligha képes ab­bahagyni a hivatását má­ról holnapra. Vajmi kevés időt töltöttem pihenéssel. Múlt év december 31-én lettem nyugdíjas. Ám ja­nuár 3-tól már egykori in­tézményemben, a Bem-is- kolában fél műszakban he­lyettesítettem. Nem titok, ehhez az épülethez renge­teg érzelmi szállal kötő­döm. Ide jártam iskolába, ahol kitűnő pedagógusok tanítottak. Jómagam 1948- ban végeztem a reformá­tus tanítóképzőben. Most megadatott az, hogy to­vábbvigyem — kollégáim­mal együtt — példaképeim szellemi örökségét. Belső meggyőződésből — Korábbi iskolájában ,.másodhegedűsként” is voltak sikerei. Felülmúl­hatja-e azokat? — Valóban igazgatóhe­lyettesként is elértem egyet s mást. Szeretném kama­toztatni a régi református szellemiséget, a megszer­zett gyakorlatot és vezeté­si ismeretet. S az számom­ra kevésbé fontos, hogy fe­lülmúlhatom-e az egykori sikereimet. Elsődleges, hogy belső meggyőződésből te­gyem a dolgom, és segít­Patisszon Az ember lánya a nagy melegben nem éhes. Kánikulában rá­gondolni sem bírunk a birkapöltköltre, arany- galuskára. Legjobb ki­ballagni a piacra, s kö­rülnézni : milyen zöld­ségfélékből volna jó sa­látát készíteni. Bőséges, színes a választék. Ha belegondolunk, hogy egy kiló hús több száz forintunktól meg­szabadít — és egyszer lehet belőle vacsorát készíteni —, akkor nem fogunk sokallani egy patisszonért egy hú­szast. ízletes kirántva, és az egész család jól­lakik a „csillagocská- tól". —y— Mozi A Szabadság filmszín­házban délután 6 órakor: Oroszországház (amerikai film). Este 8 órakor: Fél lábbal a paradicsomban (olasz vígjáték). Az autósmoziban Orosz­országház (amerikai film). Az előadás este fél 10 óra­kor kezdődik, * Politikai és társadalmi, hetilap XXIX; évfolyam >7, (1483.) szám: 1991 július 3. Ára: 22 forint 4 Kereszttűzben az oktatás Nikotin a múmiahajbau (5. oldal) (13. oldal) Kárpótlás és környéke A román történelem szemetesládája (6. oldal) (23. oldal) Mitől döglik a kai? Az erőszak éjszakái Pakisztánba# (L oldal) (25. oldal) Coszlonyi Péter utazása a tegnapba Mit mondanak Torgyánról a csillagok? (tO-tl. oldal) (32. oldat) W&Mj ■ Heten Szlovákiából sem ezt az ügyet az átme­neti időben. Hiszen azt azért nem felejtem el, hogy már hatvanhárom éves va­gyok. — Merőben más szemlé­letű és felépítésű intéz­ményt kell megszerveznie. Mit lehet megvalósítani a szűkre szabott időben? — Az egyik legfontosabb célkitűzés, a folyamatos munka megteremtése. A hitoktatás órarend szerinti keretet kap. Ugyanakkor, akik nem járnak reformá­tus, katolikus, evangélikus — és sorolhatnám — val­lasd hitoktatásra, azok pol­gári erkölcstan! nevelésen vesznek részt. Az a szándé­kom, hogy a kollégáim köz­reműködésével — egy jó pedagógusgárda felnövek­vésével — az iskola visz- szakapja régi hírnevét. — Az elmúlt napokban észleltek-e egyfajta páni­kot; hogy a szülők esetleg ki akarják íratni innen a gyermekeiket? — Örömmel mondhatom, hogy eddig nem volt sem­miféle pánik. Csupán azt jelezték, hogy elvinnének tőlünk két tanulót, kettőt pedig szeretnének beírat­ni hozzánk. Azt hiszem, a szülők kipróbálják ezt az új oktatási lehetőséget. Bí­zom abban, hogy kedvező tapasztalataik lesznek majd. S a későbbiekben nem lesz nagy mozgás a diákoknál és a pedagógusoknál sem. Ha akar, mehet — Talán a legnehezebb teendőjük lesz: megértetni a növendékekkel, hogy ke­resztyén nevelést kapnak. Mi a garancia arra, hogy amennyiben valaki igazá­ból nem tud azonosulni az itteni szemlélettel, a végső érvként nem az hangzik el: mehetsz, nem kötelező ide­járni? — Mindenkivel foglalko­zunk. A pedagógiai opti­mizmus nem engedi, hogy bárkit is reménytelen eset­nek nyilvánítsunk, és le­mondjunk róla. Természe­tesen, aki el akar menni majd, azt úgysem lehet erőszakkal visszatartani. — Korábban elhangzott az, hogy egyetlen pedagó­gusnak sem kell távoznia. Most úgy hírlik, hogy ál­Ceglédi közlemények Közlemény! A DÉMÁSZ Rt. Nagykőrösi VHSZ művezetősé- ge értesíti Cegléd város lakos­ságát, hogy Cegléd Tanítófül- dek, (6/74. sz. tr.), villamosítá­sára a meglevő kisfeszültségű hálózatot átépíti. Ezen létesít­ményt az áramszolgáltató, a ki­vitelezés ütemének megfele,- lően. feszültség alá helyezi, ezért annak megközelítése, érintése életveszélyes cs tilos! (116 455/1H) Utólag nem újítják meg mindenkinek a szerződését. Ml igaz ebből? — Nyugodt lelkiismeret­tel mondhatom, hogy ez a hír egyáltalán nem igaz. Igenis számítunk vala­mennyi hasznos kollégára. Mindenkinek megújítjuk a szerződését, aki itt szeret­ne maradni. Jómagam ar­ra törekszem, hogy megis­merjem minél előbb a kar- társaimat — bár ezt néhány hétig még csak „vendég­ként” tehetem. Fontos, hogy bízzunk egymásban. Közös szándék — A működéshez szük­séges anyagi feltételek ho­gyan lesznek meg? Körvo­nalazódott-e, hogy az egy­ház mivel tud hozzájárulni az ügyhöz? — Az állami költségve­tésen kívül megkapjuk az önkormányzati támogatási. Azt még egyelőre nem tud­juk, hogy az egyház mek­kora összeggel tudja segí­teni az intézményt. Min­denesetre különböző lehe­tőségeken gondolkozunk. Szeretnénk létrehozni egy alapítványt; valamint régi növendékekből és pedagó­gusokból — s akik a refor­mátus általános iskolával szimpatizálnak — egy ba­ráti kört. — Önt határozott, cél­tudatos pedagógusként is­merik. Nem lesz-e túlságo­san kiszolgáltatott? Nem fogják-e könnyen mozgat­ni? — Emiatt nem kell ag­gódnom. Az egyház részé­ről az iskolaszék — az igaz­gató-kiválasztás is az ő hatásköre — a közvetlen felügyeleti szerv. Utóbbi nem avatkozik a szakmai kérdésekbe. Egyébként kö­zösek a szándékaink: jó is­kolát létrehozni, s azt meg­tölteni erkölcsi, vallási tar­talommal. S ezen a téren addig megyünk el, amíg a szülők hajlandók partnerek lenni. Óvatosan kívánjuk elkezdeni. Az erőszaknak még a látszatát is igyek­szünk elkerülni. — Gratulálok a kineve­zéséhez. Kívánom, hogy egészséggel és idegekkel bírja ezt a nagy erőpróbát. — Köszönöm szépen. Bí­zom benne, hogy bírom még két-három évig. Utá­na jó szívvel átadóm a stafétát a fiataloknak. Fehér Ferenc ceglédi hírlap Cegléd, Kossuth, tér 1. © A szerkesztőség vezetőié: Fehér Ferenc. © Munkatárs : Tihay Agnes. © Posta­cím: Cegléd, Pf. 19. 3701. Te­lefax és telefon: (53) 11-400. • Telex: 32-6353. 9 Hirde­tésfelvétel: Hírlapkiadó Vál­lalat Közönségszolgálata. Cegléd, Teleki u. 30.: kedd. csütörtök, péntek 9-től 12-ig. szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (53) 10-763.

Next

/
Thumbnails
Contents