Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

Hiába keresem a jól is­mert teaházat a pilisboros- jenői művelődési házban. Eltűntek az asztalokról a fodros térítők, a polcokról az ínycsiklandozó gyü­mölcs- és virágteák, a pult­ról a természetgyógyászat­tal foglalkozó könyvek. Mint hallom, Tóth Zsuzsa, a teaház — annak idején oly lelkes — vezetője hiába kísérletezett, nem tudta nyereségessé tenni az üzle­tet. Salátákkal, szendvi­csekkel bővítette á válasz­tékot, a rendezvényeken al­koholt árult. Az ételekre nem volt nagy igény, annál inkább az alkoholra, oly­annyira, hogy kénytelen volt megszüntetni a diszkót. Tóth Zsuzsa természetgyó­gyászati, irodalmi, képző- művészeti törekvései ku­darcba fulladtak. Most fér­jével, Papp Jánossal és az Ekhós Színházzal járja az országot. Azért nem árvult el tel­jesen a művelődési ház. Működnek a szakkörök,, áz emeléten „folyosógaléria” nyílt, hogy bemutassák a faluban élő képzőművészek, iparművészek és szobrászok munkáit. Most éppen Pa­taki Mihály festményei és grafikái láthatók — máso­latok, mert az őrzést még nem tudták megoldani. Bereczkyné Szentendrei Éva, a művelődési ház ve­zetője és „mindenese" me­séli, hogy a kiállítás milyen érdeklődést keltett a gyere­kek körében. Amikor az utolsó könyvtári órákat tartották (ő a könyvtáros is) körbevettek egy-egy képet, megbeszélték a mondanivalóját, techniká­ját, még új címeket is ad­tak neki! Most is tele van a ház gyerekekkel. Nemrég feje­ződött be a német nyelvi tábor, ahol egy musicalt ta­nultak, e héttől pedig a kézügyességüket fejleszt­hetik: gyöngyfűzést, pa- pírhajtogatást tanulnak — magyarul. Már működik a „Pilisbo- rosjenőért” elnevezésű ala­pítvány, amelyet a műve­lődési ház igazgatónője és férje hozott létre, sorra ér­keznek az értesítések a nyertes pályázatokról Is. Egy a gond: Bereczkyné veszélyeztetett terhes, már­cius közepe óta nem is len­ne szabad dolgoznia. Kér­dés, ki fogja tovább foly­tatni a megkezdett mun­kákat? ö, mint mondja, a gyes idejére is vállalja a könyv­tárat, de többet nem tehet, örülne, ha találnának szá­mára egy helyettest, akit „betaníthatna”, amíg őt az orvos végleg haza nem pa­rancsolja. Bizonytalanságát csak fokozza, hogy az önkor­mányzat megpályáztatta az igazgatói állást. Jelentkez­tek ötén — köztük ő is — de rajta kívül más nem je­lent meg a meghallgatá­son! Ennek ellenére' azóta sem kapott értesítést, nem tudja, mire számíthat. Mindezt szinte vidáman mondja el. Amíg nem dől el, mi lesz a sorsa, az or­vos véleménye ellenére nyugodtan dolgozik tovább. Készül a júliusi tatarozásra, egy új könyvpavilon építte­tésére. és mindenekelőtt egy rendkívül érdekes elő­adásra, amelyre kedden (június 30-án) kerül sor. A radzsajógával ismerked­hettek meg az érdeklődők, és ha elegendő jelentkező lesz a közeljövőben: tan­folyam is indul. (pachner) Uszibusz viszi a nebulókat Diákcentrum Örkényben Itt a nyár, végre megérkezett a várva várt vakáció. Ez, amennyire öröm, annyira jelenthet gondot is. Öröm a gyerekeknek, hisz a játék, a szórakozás időszaka köszönt be, ám ugyanakkor gond a szülőnek: kire bízza egész nyáron — vagy akár csak két hétre is — csemetéjét? A nebuló kezdeti vakáció­kedve is alábbhagy, amikor elfogynak az ötletek, eset­leg nem érnek rá a pajtá­sok, s előfordul, hogy be­kopogtat a csöndes sem­mittevés, az unalom. Mindezt átlátva, az Ör­kényi Szabadidő Központ Diákcentrum ’92 néven szabadidőközpontot szer­vez a moziklubban, illetve a könyvtárban és a sportpá­lyán. A óéi többszörös. Először is tartalmas, ám ugyanak­kor szórakoztató programo­kat biztosítani a községbe- li kicsiknek és nagyobbak­nak, de emellett szabad­idős napközi szervezésével enyhíteni azon szülők gond­jain. akik nem tudják más­hol elhelyezni gyermekei­ket. A diákcentrum minden­kit szeretettel vár. Prog­ramjai a hét öt napján reg­gel 9 órától 16 óráig tarta­nak. egészen július 31-ig. Amennyiben van érdeklő­dés, akkor augusztus 20-ig tölthetik el ott az időt a ta­nulók. A programok mindenki­hez szólnak, itt csak néhá­nyat említünk meg: videó- vetítés, könyv- és újságol­vasás, festés, rajzolás, gyöngyfűzés, tévénézés, ze­nehallgatás. A programok között megtalálható a ter­mészetjárás, kirándulás, ke­rékpártúra, szalonnasütés is, s természetesen a szer­vezők nem feledkeztek meg a sportot kedvelő gyerekek­ről sem. A sportpálya egész nyáron rendelkezésre áll, s havi két alkalommal uszi­busz viszi a diákokat uszo­dába. S ha valaki netán ta­nulni szeretne, annak ezt a lehetőséget is biztosítják. Minden bizonnyal öröm­teli program lesz a községi játszótér közös megépítése, melynek átadására augusz­tus 20-án kerül sor. A szabadidőközpont má­sik célja az. hogy segítséget nyújthassanak a szülőknek a gyerekek nyári elhelyezé­sében. Ezért a Diákcentrum ’92 lehetőséget biztosít a nyári napközis tábor láto­gatására. A napközis tábor a már fent leírt programok­kal áll a gyerekek rendel­kezésére reggel 8 és 15 óra között. Külön szolgáltatás a napközis táborbelieknek a napi kétszeri étkezés: tíz­órai és ebéd. Hogy mindez mennyi költséget igényel? Ha vala­ki rendszeresen látogatja a diákcentrumot, havi 300 fo­rint a beugró, míg a nyári napközis gyerekeknek az étkezéssel együtt 790 forintot kejl hetente fizetni. A nyá­ri napközibe a jelentkezést mindig a tárgyhét előtti hét szerdájáig kell jelezni a művelődési házban. M. Gy. O. KERÁMIA ES TEXTIL Alsógödi porcelánbabák Csupa csipkében! A nyári hónapokban Vi- segrádon láthatók Vertei Andrea keramikus és Ha­vas Nelli textilművész por- eelánbabái. Hegyes orrú. mókás arcú férfiak és nők a kora reneszánsz divatját idéző ruhákban. egytől egyig saját kis világgal rendelkező, önálló egyéni­ségek. Mindenki művész Vertei Andreát megihiet- te a hely szelleme, erre az alkalomra megmintázta Mátyás királyt és Beatrix királynét, néhány udvar­hölgy társaságában. Régeb­bi munkáit is láthatja a közönség: kazettákba — mint egy-egy ablakba — állított figurákat, ember alakú virágtartókat, szakál­las, nagyorrú, csupasz csiga és vaddisznó formájú per­selyeket, akváriumban . tá- togó halakat. A babakészítő iparművé­szeket otthonukban látogat­tam meg, mindketten Alsó- gödön laknak, néhány perc­nyire egymástól. Vertei Andrea kertjében, a fű között bújnak meg a kiállításról jól ismert vi­rágtartó figurák, a műhely­ben a „kazettás alakok” testvéreit fedeztem fel. Rö­vid műterem-látogatás után átmentünk Havas Nellihez, hogy vele együtt beszélges­rán visszatértünk a jelen­be. műveiről kérdeztem: — Miben különböznek agyag- és porcelánfiguráid? — A régebbiek — az agyagfigurák — is karika- tűraszerűek voltak, de vég­letesebb, egyszerűbb érzé­seket fejeztek ki. A porce­lánbabák érzékenyebbek, arányaikban jobban hason­lítanak az emberi 'formához. — Mindegyik önálló jel­lem, szerintem az agyagból készültek is. Van bennük valami elvágyódás erről a világról, egy csepp szomo­rúság. és némi irónia. Mi­lyen érzésekkel ülsz le dol­gozni? — Mint a színészek, ami­kor kimennek a színpadra. Előtte élem a világom, ta­lálkozom emberekkel, és helyzetekkel, aztán a mű­helyben „helyzetbe hozom magam”. Ami ott születik, az akkori belső állapotom kivetülése. Az alkotás: ál­landó párbeszéd önmagám­mal. sünk életükről, hivatásuk­ról, közös munkájukról. Ná­la inkább a fia műveivel találkoztam — aki maga is . bábművész —. csak néhány Cm |>kegyűJtemeny elegáns öltözetű porcelán­Zenei képzés Ráckevén Big band a máj álison A Ráckevei Körzeti Állami Zeneiskola 1991. augusztus 31-ig ráckevei központtal, kihelyezett tagozatokkal — Dömsöd, Dunavarsány, Halásztelek, Kiskunlacháza, Szi- getszcntmiklós — egységes szervezeti keretek között mű­ködött. A fenti tagozatok településeinek képviselő-testü- letei az önkormányzatokról szóló törvény értelmében ön­álló zeneiskola alapításáról döntöttek. A határozatok alapján 1991. szeptember 1-jci hatállyal a Ráckevei Kör­iét! Állami Zeneiskolát át kellett szervezni. Az intéz­mény ettől az időponttól elsősorban a ráckevei tanulók Ecnei oktatását hivatott ellátni. Egy esztendővel ezelőtt pályázat útján Szrimácz Fe­renc személyében új igaz­gató került a zeneiskola élé­re. Va jon mit sikerült meg­valósítani az egy esztendő­vel ezelőtti elképzeléseiből? Hol tart ma a zenei képzés Ráckevén? Értek-e el már sikereket? — Sikerült az évek során 6 *ypí,jfw-» ^/uníip kialakult anomáliákat ki­küszöbölni. Az álláshelyek jobb kihasználásával a már működő tanszakot nem csorbítva sikerült új tan­szakot indítani. . Az elmúlt tanévben száznyolcvanhá- röm gyerek iratkozott be a zeneiskolába. Időközben, február elsejével . Dunavar- sányban az ideiglenesen te­vékenykedő zeneiskola megkezdte önálló működé­sét. De van egy újabb jó hírem: augusztus elsejétől, azaz az új tanév kezdetétől Szigetszentmártonban is lé­tesül egy kihelyezett tago­zat, ahol többek között zon­gora-, fa- és rézfúvós-, vala­mint tangóharmonika-okta- tás is indul mintegy hat- van-hetven diákkal. ön nemrégen közel két évet Németországban töl­tött. SikcrUIt-e az ott ta­pasztalt zenei oktatásból ez alatt az egy esztendő alatt valamit Ráckevén is meg­valósítani? — Régi vágyam volt egy modern, új hangzású big band alakítása, amely, úgy gondoltam, további lendü­letet adhat a muzsikálás­nak. Nos, elmondhatom, hogy Ráckevén is megala­kult a big band, és szerepel­tünk a ráckevei majálison, sőt, minden dicsekvés nél­kül mondhatom. sikerünk volt. Minek tulajdonítja a rác­kevei zeneiskola eredmé­nyeit? — Az eredmények első­sorban annak köszönhetők, hogy minden tantárgyat és minden hangszert a megfe­lelő, képzett szaktanár ok­tat. Azt is meg kell említe­nem, hogy munkatársaim­mal igen aprólékos gondos­sággal készítettük elő az új tanévet. Szólt a big-band-fellépé- sckről: de azonkívül hol mutathatták meg eredmé­nyeiket a diákok? A zeneiskola Mozart- hangversenye igen szép si­kert aratott, de említhet­ném a Savoyai-kastélyban rendezett nagy karácsonyt műsort, ahol szintén elisme­résben részesültek a tanu­lók. Éppen ezért is szerepel távolabbi terveink között, hogy az alapok letétele után a repertoárt úgy bővítsük, hogy minél több fellépés­nek tudjunk eleget tenni. A diákok számára a nyilvános megméretés és siker igen fontos, mert csak így tud­nak napról napra mélyebb ismereteket szerezni. A mu­zsikálásnak vannak rejtett titkai, de ezt csak az tudja igazán, aki mindennap az adott hangszeren gyakorol, és játékáról visszajelzést kap. Deák Attila fejű macska dicséri az ö keze munkáját. A kerti asztalhoz ültünk, s míg Andrea beszélt, Nelli friss gyümölcsöt szedett számunkra. A Vertei családban min­denki művész, tudtam meg Andreától. Édesapja és nő­vére grafikus, édesanyja, aki a család miatt inkább a menedzser szerepét vál­lalta, maga is képzőművé­szeti szakiskolát végzett. Andrea gyermekkorában, egy Kovács Margit-kiállítá­son határozta el, hogy ő is keramikus lesz!. Elvégezte az Iparművé­szeti Szakközépiskolát, de utána hiába próbálkozott, se a Képző-, sem az Ipar- művészeti Főiskolára nem vették fel. Aztán talált egy remek állást. A postának volt egy fenntartási üzeme, ahol a dekorációk, hamu­tartók, kaspók, reprezentá­ciós ajándékok készültek; egy lelkes, kísérletező ked­vű keramikusnak maga a Paradicsom. Akár egy színész Igazi megújulást azonban a vidéki kertes ház hozott. Tizenkét éve, amikor Alsó­gödre költöztek a szűk bu­dapesti bérlakásból, hirte­len kitágult a világ. A kis­lánya például nagy lelke­sedésében teleszőtte a fris­sen felállított drótkerítést. Itt lett végre önálló műhe­lye, jó kemencéje, ahol nemcsak agyagot, de porce­lánt is tud égetni. Mikor az elbeszélése so­Málna, cseresznye, ribiz­li kerül az asztalra, s vég­re Nelli is leült, hogy el­mondja, hogyan lett a tex­til szerelmese. — Én óvónőképzőt végez­tem, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Egy három­hat éves gyerek maga a csoda! Nagyon sokat tanul­tam tőlük. A kreatív neve­lés híve voltam mindig, igyekeztem számukra min­den elérhető eszközt bizto­sítani. Gyurmázás helyett például agyagoztunk és amikor Andrea ideköltö­zött, megkértem, hogy tart­son órákat. Én magam bá- boztam, el is végeztem egy „B” kategóriás bábszakkör- vezetői tanfolyamot. — A bábokhoz pedig ren­geteg anyag kell... — Igen, de mindig is sze­rettem a textilt, a nemes anyagokat, régóta gyűjtöm például a régi csipkéket. — Mikor kezdtetek együtt dolgozni? — Egyszer Andrea adott egy porcelánfejet, kezekkel és lábakkal, hogy csináljak vele valamit. Én meg felöl­töztettem, csipkébe, bár­sonyba. — És mi lett az óvodá­val? — Két éve „abbahagy­tam”. most már nyugdíjas vagyok. — A visegrádi tárlat után hol lesz a legközelebbi ki­állításotok? — össze! a müncheni ba­bakiállításra kaptunk meg­hívót. Addig — végre — nyaralni szeretnénk! (er-ed) Meggyűrűzték a pisai ferde tornyot Az összedőlés megakadá­lyozását szolgáló intézkedé­sek részeként acélgyűrűket szereltek a pisai ferde to­ronyra. Az AP jelentése szerint a 18 acélgyűrű felhelyezé­sének munkálatai május 13-án kezdődtek, s csütör­tökön fejeződtek be. A sür­gős intézkedésekre azért volt szükség, mert nemzet­közi szakértők vizsgálatai szerint a tornyot az a ve­szély fenyegette, hogy a dő­lés következtében különö­sebb előjelek nélkül össze­omlik. Egyébként két éve a turisták már csak kívülről szemlélhetik a 800 éves mű­emléket. Az 54 méter magas pisai ferde torony teteje jelenleg négy méterrel tér el a füg­gőleges tengelytől, s a dőlés üteme tavaly 20 százalékkal felgyorsult 1991-ben 1.2 millimétert tett ki A szak­emberek most azt tervezik, hogy a torony alaoiánál 600-800 tonnás ellensúlyt helyeznek el. azt remélve, hogy ez végleges megoldást jelent majd. megmenti a műemléket. TATAROZÁS ELŐTT JÓGA Igazgató még nincs

Next

/
Thumbnails
Contents