Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

Krisztus születése után 1992. június 27-én ünnepé­lyesen megáldotta Marosi Izidor nyugalmazott váci püspök a Csemőben épí­tendő római katolikus templom alapkövét. Törté­nelmi távlatot nyitott meg előttünk ez az esemény. Az áldott kövek jelenlé­te, látványa ugyanis hét­százötven esztendővel visz- szaröpítette az időben az emlékezetet. Akkor pusz­tították el az országunkat feldúló tatárok a közelben virágzó falut és rombolták le templomát. A ceglédi ré­gészek néhány éve megta­lálták a romokat, köztük az istenháza alapjait. Ak­kor Szent András temp­lomnak nevezték, most Urunk Mennybemenetele címén épül fel utóda a Pe­tőfi utcában, a falu köz­pontjában. EMLÉKMŰ HELVETT Nagyszerű látvány volt, amint a frissen készített betonalapok keskeny pánt­likáján katolikus hívek élő emberfala rajzolta ki a majdani építmény körvo­nalait. Ahol majd — re­mélhetően nem soká — az oltár áll, zajlott a szertar­tás. A csemői katolikusság örömében osztozni külön- busszal jöttek a ceglédi hí­vek, élükön azzal a Sze- leczki Imre atyával, aki az 1958-bán kápolna céljára vásárolt és átalakított zöld­halmi tanyán hosszú évek során pásztorolta kisded nyáját. Közben a sok ta- nyájü Csemő teljesen át­alakult, kiépült az új falu­központ, amelynek szívé­ben a tervezők eredetileg égy emlékműnek hagytak helyet. A községi önkor­mányzat nemeslelkűsége ezt ajándékózta most a templomápítő egyháznak. A falu katolikusságának régi vágya teljésül, hiszen még a rendszerváltás előtt megfogalmazódott az em­berek kívánsága.- A szer­tartás előtt Dragonits Ta­más, a neves műemlékvé­delmi szakember a helyszí­nen mutatta be az általa készített terveket az agg főpapnak, aki élénk érdek­lődéssel figyelte, kérdések­kel pontosította a plénu- mot. Közben megérkezett Bohács Sándor, a nagysza­lontai esperes is, aki egy­házi kórusa élén a szom­szédos Nagykőrösön ven­dégeskedett a Szent László- megemlékezés alkalmából. A nemrég, alakult testvér- városi kapcsolatot kíván­ják ápolni ők is. VATIKÁNI TÉGLA Aztán felhangzott az Is­ten hozta .,. kezdetű ének, bevonult a püspök papjai által kísérve. Kiszel Mi­hály esperes, a ceglédi Szent Kereszt-templom plébánosa köszöntötte a püspök atyát. „Amikor negyvenéves fennállását ünnepelte a község, akkor hangzott el az ígéret, házat építünk az Istennek. Jézus nálunk is otthonra talál . .. Ezek az ősi kövek az ezer­éves magyar kereszténysé­get, a Szent Péter-bazilika kapujából származó tégla a kétezer éves keresztény­séghez való tartozásunkat jelképezi. Erre kérjük a püspök atya áldását” — mondotta az esperes. Két tiszta tekintetű kis­gyermek verssel és virág­gal köszöntötte a főpász­tort, amelyre Marosi Izidor meleg szavakkal válaszolt, később homiliájában arról beszélt, hogy minden temp­lomot alapkőre (szegletkő­re) építenek. Péter apostolt említette, akinek a neve sziklát jelent, mert erős hi­te volt. „Vajon, mi meg- valljuk-e hitünket?’’ —tet­te fel a kérdést, majd ar­ról beszélt, hogy a gyenge ember a hite által lesz erős. „Ez a nép nem pusz­tulhat el, mert Isten ve­lünk van, nem lehetünk kishitűek” — mondotta. Ennek a templomnak a fel­építéséhez is sok munkás­kéz kell, sok „szegény asz- szony két fillérje”, gok iz­zadság lesz köveink kötő­anyaga. Mindazonáltal nem­csak anyaggal és pénzzel kell belejárulni, hanem a hívek is járjanak be, hi­szen üdvösségre vezető új szokások kellenek, hogy imádkozó, éneklő boldog emberekkel teljen meg a templom. Ezt követően szentelt vízzel megáldotta a köveket. Az alapító ira­tot, amelyet néhány újság­gal és forgalomban lévő pénzérmével réztokba zár­tak, kézjegyével látta el a püspök, az esperes és Mol­nár János, Csemő polgár- mestere. A jövendő oltár alá szánt relikviákat Van­Ilétfőn és kedden Képviselői fogadóórák Július 6-án, hétfőn dél­után 4-től 6 óráig a város­háza aulájának az 1-es szobájában a 3-as válasz­tókörzetnek Farkas Márta, a 12-es választókörzet pol­gárai részére Kárteszi Fe­renc képviselő tart fogadó­órát. Július 7-én, kedden dél­után 4-től 6 óráig a város­háza aulájának az 1-es szo­bájában az 5-ös választó­CEGLÉD1 HÍRLAP Cegléd, Kossuth* tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. # Munkatárs: Tibay Agnes. • Posta­cím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Te­lefax és telefon: (53) 11-400. • Telex: 22-6353. • Hirde­tésfelvétel: Hírlapkiadó Vál­lalat Közönségszolgálata. Cegléd. Teleki u. 30.: kedd. csütörtök, péntek 9-től 12-ig. szerda IO-t-17 óráig. Tele­fon: (53) 10-763, körzetnek dr. Horváth Ág­nes, a 14-es választókör­zetben élők részére dr. Se­bők Miklós képviselő tart fogadóórát. Autósmozi Az autósmoziban: Szom­bat esti frász (amerikai bűn­ügyi vígjáték). Az előadás este fél 10 órakor kezdődik. KÖZLEMÉNY A Magyar Gazdasági Cégmu­tató szerkesztősége felvesz a megye területén - önállóan dol­gozni tudó hirdetésszervezőket. Magas kereseti lehetőség, juta­lékos rendszerben. Jelentkezni levélben: PMS Kft., Budapest, Pf.: 248. 1519. Személyesen: Bp. III., Kaszásdűlő u. 1—3. Tel.: 180-5585, 180-5180. (102 Sj9,2DH) kő József lakiteleki építési vállalkozó helyezte végle­ges hélyére. A ceglédi templomfelújítás is az ő nevéhez fűződik, mint ahogy nagy megtisztelte­tésnek tekinti, hogy mun­katársaival ő emelhet templomot a csemőieknek. Szegedi Gyula református lelkész a ceglédi és a cse­mői hívek képviseletében olvasott fel. igét. . _ A Te Deum elhangzása után Molnár János polgár- mester ünnepélyesen meg­ismételte az önkormányza­ti képviselő-testület dön­tését. amellyel a csemői katolikus gyülekezetnek ajándékozzák a templom- építésre kiszemelt telket. Kiszel Mihály esperes kö­szönetét mondott a temp­lomépítés önzetlen támo­gatásáért a község vezető testületének, majd a pápai himnusszal és az elbocsá­tással ért véget a szertar­tás. MÉM KISÜSTIEK Dragonits Tamástól meg­tudtuk, hogy „templom­szerű” templomot akart tervezni, amelyhez oldal­szárny csatlakozik, benne sekrestyével, papi pihenő­szobával, tanácsteremmel, gyóntatószobával - és rak­tárral. A gazdaságosan ki­vitelezhető belső, nyitott tetőszéket Kisfaludi Attila statikus-építész tervezte. A templomnak tizennégy mé­ter magas tornya lesz, egy­szerű vonalú rézsisakkal. Óra mutatja rajta az idő múlását. Az épület vár­hatóan még az ősszel tető alá kerül. A munkák foly­tatása a további adomá­nyoktól függ. Az Árpád-kori templom után — hétszázötven esz­tendő elteltével — remél­hetően gyorsan megszüle­tik az új. Kórusán kisebb orgonának, zenekarnak is lesz hely. A csemői hívek már a templomszentelési tervezgetik. Valóban nem kishitűek. Tamasi Tamás Az északi féltekén az el­múlt héten járt legmagasab­ban a Nap, s el is érte a ma­ximumpontot Szent Iván napján. Hozzá is teszem rögtön — sajnos ... Észre­vétlenül, de ismét rövidül­ni kezdenek a napok, hogy majd a nyári napfor­duló után az őszi csillag­zatban az égbolt is sejtesse: itt az ősz. De a pillanat­nyi öröm és ennek tüze éltessen mindenkit, amikor a régi időkben trükkös tü­zeket gyújtottak, vidáman töltötték el az éjszakát. A „füvesemberek” pe­dig, szinte éjt nappallá té­ve járták az erdőt, a me­zőt, gyűjtve különféle le­veleket, hajtásokat és más növényi részeket — a gyö­kerek kivételével. Régi biológiai megfigyelés, hogy a leghosszabb napok idején a legnagyobb a növények­ben a szervesanyag-felhal- mozódás, következésképp a másodlagos hatóanyag-ér­tékű kémiai vegytileteké is. A nevezetes éjszakán a gyógyfüvek megszárítva kellemes füstöt adtak, s a tűzvarázslási praktikák ar­ra mindenképpen megfele­lőek voltak, hogy a közös­ségi összetartozást erősítet­ték. A babonás elemekben sem szűkölködő népszoká­sok száma észak felé ha­ladva egyre nagyobb, s a CEGLÉDI XXXVI. ÉVFOLYAM, 154. SZÄM 19.92. JÜLIUS 1., SZERDA Interjú Kéri Kálmánnal Nem egy vad militaristát látnak bennem Cegléden a szabadság napja ünnepség vendegszónoka Kéri Kálmán vezérezredes volt, aki dr. Réti Miklós or­szággyűlési képviselő társaságában szólt a város polgá­raihoz. Az ismert politikus interjút adott lapunknak. — Önnek — aki egykor a recski kényszermunka­táborban „vendégeskedett” — mit jelent a szabadság napja? Egyáltalán hitt-e abban, hogy ezt megéri? — Talán azzal kezde­ném, hogy Recsk után én nem éreztem mindjárt sza­badságot. Mert elítéltek és még hónapokat , töltöttem börtönben. De Recsken már meg voltam győződve arról, hogy eljő a szabadulásom. Brigádparancsnokként — internált társaim között — ráébredtem arra, odakint valami nincs egészen rend­ben. Mert amikor behoz­tak egy-egy földművest, ipari munkást, értelmiségit, aki nem viselkedett ellen­ségesen az akkori rezsim­mel; bent már ezek kö­zömbösek, a végén pedig ellenségesek lettek. Ügy véltem, így nem tud egy rendszer fennmaradni. — Nekem nagyon sokat jelent a szabadság napja. Mindig vártam azt az időt. amikor egy diktatúra után fellélegezhetek. S tudok engedelmességhez szokott katonaként a hazám érde­kében dolgozni. Ezután vá­gyódtam. És most, hogy mindez megadatott, annyi­ra boldog embernek tar­tom magam, amennyire a Földön csak lehet valaki. — Nem gondolja-e, hogy ez a nemzet igazából nem tud élni a nagy eséllyel? Éppen azért, mert — ahogy annyiszor a történelmünk­ben — széthúz. — Ott még nem tartunk. Amikor letűnt a Német h- és jött az új kormány, s bekövetkezett egy más vi­lág, úgy éreztem — s ér­zem — létrejön az össze­tartó erő. Akként, ahogy 1849, majd az első és a má­sodik világháború után. — Egyes politikusok jobboldali, mások balolda­li veszélytől tartanak. És ön...? — Még nem nagyon lá­tok jobboldali veszélyt. Nincs meg az alapja ér­zelmileg és intézményesen sem. Ahhoz kellene, hogy legyen egy jobboldali had­sereg, belügyi apparátus, rendőrség, határőrség — amelyek nincsenek. Ismé­telten csak igen korlátol­tan látok baloldali veszélyt. Hiszen sokan a baloldalt úgy nézik, mint a kommu­nizmust. Na de hát az utóbbiban az emberek csa­lódtak. Persze nehéz meg­magyarázni, hogy annak a következménye a mai nyo­morúság. A polgárok nem értik meg, azért kell, hogy nélkülözzenek — bizonyos mértékig szenvedjenek —, mert a bolsevista rend­szer kormányzati következ­ményeit valahogyan mu­száj jóvátenni. Persze hiába magyaráz nekik.’ Márpedig ez az ország 1919- ben sokkal nyomorúságo­sabb helyzetben volt, mint most vagyunk. Egy négy­éves világháború után jött a kommün, az intervenció. S a végén még egy román megszállás, amelyik hadi­zsákmány címén elvitte; amit mi megmentettünk. Mindenesetre azt nem nem mondhatom, hogy ez a nemzet 1988-ban olyan nyo­morúságban maradt itt, ahogy a kommün után. — A kívülálló úgy látja; hogy ön az utóbbi időben visszafogja magát a par­lamentben. A múlt évi em­lékezetes kijelentésének hatása — szelet vetett és vihart aratott — tette meg­fontoltabbá, vagy egysze­rűen elfáradt. — Nem fáradtam eV Csak sokkal többét dolgo­zom a honvédelmi bizott­ságban, ahol nem értenek félre annyira, mint a plé- numon. Utóbbin, ha felszó­lalok, egyesek idegesen néznek rám, mások meg­tapsolnak. De mindinkább azt érzem, a képviselőtár­saim megértenek, s nem egy vad militaristát látnak bennem. Ez nagy megnyug­vás nekem. — Mi az, ami eltéríthe­ti a politikától? A követ­kező választáson Jontol- gatja-e, hogy esetleg visz- sza vonul? — Visszavonulni éri meg­tanultam a fronton, de nem a politikában! Fehér Ferenc Lidérces éjszakák Erdők, mezek kincse 60. fok tájékán már ebben az időszakban valódi éj­szakák nincsenek ez idő tájt. A Nap elfelejt lenyu­godni, esti derengés ad furcsa hangulatot június­ban Helsinkinek, Stock­holmnak, Turkunak... Az éjszakai bolyongások ekkor különös történetek inspirálói lettek, nálunk leginkább a pásztorembe­rek, a pákászok és ráká­szok jeleskedtek ebben. Testvérnépeinknél, akár a finneknél, akár az észtek­nél, a legkülönfélébb fog­lalkozású emberek is szol­gálhatnak ilyen érdekes történetekkel. A mocsa­rak, lápok világa egészen különös. Szinte mindenütt a gyepszint közelében meg­található a gránitos alap- kőzet, amely ezáltal sava­nyú talajokat eredménye­zett. A vizenyős helyeken pedig igen gazdagon te­nyésznek a mohák, a páf­rányok és főlég a tőzegmo­hák. Igen, a lidérc'ek látványa Szent Iván napja táján kü­lönleges élményt nyújt, különös félelmeket kelt az emberekben, mert ennek a fénynek az eredetét nem­igen ismerik. A különös kékes fények azonban tényleg hihetetlen hatá­súak, megnyúlt árnyékú szarvasok pantomimszerű mozdulatokkal araszolnak az északi tájon, talán oltal­mat, talán éjszakai hűs vi­zet keresve haladnak. És akkor a mohás szikiapad tövénél két-három fény néz szembe az emberrel. A hőingadozás által is gerjesztve, az elhalt növé­nyi részek oxigénmentes körülmények között lassan elbómlanak, ami nem más, mint a szénülési folyamat, azaz szénné válás során a felszabaduló mocsárgáz ön­gyulladása után kékes fény jelenik meg. Ennek az él­ménye nálunk elég ritka jelenség, külÖnösképpén Pest megyében, de a „nagy finn ősvadon” még ezt az élményt gyakran megad­hatja a látogatónak. Nálunk ezért e jeles nap táján a csodás hatású nö­vények gyűjtésének öröme maradhat meg. Ügyelve ar­ra, hogy még véletlenül se pusztítsunk el olyan élőhe­lyeket, ahol védett növé­nyek is akadnak. Kellő faj- ismeret nélkül ezért csak a közönségesnek tartott útifüvet, bodzavirágot, bodzagyümölesöt, hársvirá- got, továbbá kamillát, ta­rackbúzát, s martilaput ajánljuk gyűjteni. A többi között, egyes ér­zékeny fajokon kívül, bizo­nyos növények azért szo­rulnak ma már védelemre, mert gyógynövények is vol­tak, mint az egyik növény­család hagymái állítólag a megtépázott hírű férfiak gyógyírjaiként fogyatkoz­tak meg, vagy mások, ame­lyek viszont hormonhatá- súak. Szerencsére, az ame­rikai trópusokról szárma­zók egyes monsterafajok, amelyek viszont fogamzás­szabályozásban jöhetnek számításba. Ilyen mérvű klímaváltozástól mégsem kell félni, hogy adventívvé váljon, így a leírtak nem többek növénytani, fitoké- miai kuriózumnál. S. D. HÉTSZÁZÖTVEN ÉV MÚLTÁVAL lij templomot építenek a csemői katolikusok

Next

/
Thumbnails
Contents