Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-03 / 156. szám

Milan Bí bic életveszélyben Éjjel-nappal tüntetnek Kereken 1500 francia, ukrán és egyiptomi kato­nát vezényelnek Szarajevó­ba, hogy felváltsák majd a jelenleg odaérkező ka­nadai egységeket — jelen­tette be csütörtök délután Londonban az ENSZ főtit­kára. Butrosz Gáli szerda este érkezett a brit fővá­rosba, hogy a londoni ve­zetőkkel. valamint az Euró­pai Közösség képviselőivel a jugoszláv válság leküz­désének lehetőségeiről tár­gyaljon. Időközben Szaraje­vóból ENSZ-források je­lentették. hogy megérkezett az ezer fős kanadai csat pat első csoportja, mintegy 350 katona a szarajevói repülőtérre. Szerda éjszaka újabb támadás érte a szarajevói repülőtér környékén levő lakónegyedeket. A zágrábi rádió jelentése szerint a szerb szabadcsapatok által kirobbantott harcban egy ember életét vesztette. A viszonylag nyugodt éjszaka után a szerb alakulatok is­mét ágyútűz alá vették Dubrovnik külvárosait. A dubrovnikiak reggeltől is­mét ivóvíz nélkül marad­tak, az áramszolgáltatás pedig már hetek óta szüne­tel. A belgrádi sajtó csütör­töki jelentései szerint Ben- kovácon. Knin mellett jú­nius 29-én merényletet kö­vettek el Milan Babic, a horvátországi szerb kisebb­ség területének, Krajiná- nak a vezetője ellen. A szerb politikus életveszé­lyesen megsebesült. A me­rénylet hátterében állító­Puccskísérlet Szakián Húszéin ellen Az iraki köztársasági gár­da egyik hadosztálya hét­főn államcsínyt kísérelt meg Szaddám Húszéin elnök el­len — közölték csütörtökön Londonban, az Iraki Nem­zeti Kongresszus elnevezé­sű szervezet képviselői. A szervezetnek állítólag megbízható hírforrásai van­nak az iraki hadseregen belül. E források szerint a köztársasági gárda egyik vidéki gépesített hadosztá­lya hétfőn megindult Bag­dad ellen, de az alakulatot a főváros északi határában feltartóztatták Szaddám Húszéin biztonsági szolgá­latának különleges egysé­gei. A kialakult tűzharcban a lázadó brigád parancsno­ka, Szabri Mahmud tábor­nok életét vesztette. A töb­bi puccsista azonban, a kí­sérlet kudarca ellenére sem mondott le arról, hogy megdöntik Szaddám Hú­széin uralmát — állították az iraki nemzeti kongresz- szus képviselői. BALOGH ISTVÁN, a Magyar Köztársaság Szlovén Köz­társaságba akkreditált nagykövete július 1-jén átadta megbízólevelét Milan Kucannak, a Szlovén köztársaság elnöksége elnökének. PÁRIZSBAN tett többnapos hivatalos látogatást Bisz- terszky Elemér művelődési és közoktatási államtitkár. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK a NATO brüsszeli központ­jában tájékoztatta szövetségeseit arról, hogy — a Bush elnök által tavaly szeptember 27-én bejelentett kezde­ményezésnek megfelelően — befejezte az európai szá­razfölden tárolt valamennyi taktikai atomfegyver kivo­nását a földrészről. OSZTRÁK ÉS MAGYAR tudósok, gazdasági szakem­berek, művészek, újságírók, gyakorló külpolitikusok fog­nak . rendszeresen eszmecserét tartani annak a párbe­széd-fórumnak a keretében, amelynek létesítéséről a két külügyminisztérium magas rangú képviselői szerdán Bu­dapesten megállapodtak. lag a Babic és szerb ellen­lábasai között hónapok óta dúló hatalmi harc áll. Belgrádban szerdán es­te és éjszaka is folytató­dott a Slobodan Milosevic szerb elnök távozását kö­vetelő, a Szerb Demokra­tikus Mozgalom (DEPOS) által szervezett ellenzéki tüntetés. A résztvevők szá­ma a hírügynökségi je­lentések szerint 20 ezer és 80 ezer között ingadozik. Orosz—grúz kapcsolat Oroszország és Grúzia csütörtökön hivatalosan is diplomáciai kapcsolatra lé­pett egymással. Az erről szóló jegyzőkönyvet Moszk­vában, Andrej Közirev és Alekszandr Csikvaidze kül­ügyminiszterek írták alá. A diplomáciai kapcsolatok fel­vételének meggyorsításáról Eduard Sevardnadze és Bo­risz Jelcin dagomiszi talál­kozóján született megálla­podás, nem sokkal, azután, hogy az orosz—grúz viszony a déloszét helyzet nyomán kiéleződött. Hüllőiét! esemény« _ egy mondatban Magyar—román konzultációk Parafáitok a toloncegyezményt Aradon csütörtökön ma­gyar—román konzultációk kezdődtek. A megbeszélé­sek fő témái a Jugoszlávia elleni BT-embargónak, a két országot érintő követ­kezményei enyhítése, vala­mint az átmenő forgalom javítása a két ország kö­zött új határátkelő helyek nyitásával és a meglevők korszerűsítésével. A román tárgyaló küldöttséget Theo­dor Melescanu államtitkár vezeti, a magyar küldött­ség feje Martonyi János külügyminisztériumi állam­titkár. Magyar—román szerző­dést parafáltak szerdán Bukarestben személyek ál­lamhatáron történő átvéte­léről. A szeződést — közis­mert néven toloncegyez- ményt — Sáringer László, a magyar Külügyminiszté­rium konzuli főosztályá­nak vezetője és román kol­légája, Alin Burea látta el kézjegyével. A tárgyalások Budapesten kezdődtek, és a szerződés szövegét most véglegesítették. Aláírásra egy későbbi időpontban kerül sor, és az egyezmény a parlamenti ratifisalás után 30 nappal lép majd érvénybe. Megkötését az teszi szükségessé, hogy mindkét ország csatlakozni kíván egy összeurópai ide­genrendészeti rendszerhez. A csehszlovák állam életképessége bizonytalan Csütörtök délután a prá­gai várban Václav Havel államfő előtt letette a hi­vatali esküt a Jan Strasky vezette új csehszlovák szö­vetségi kormány. A kijelölt miniszterelnök — szerda es­ti nyilatkozatában — úgy fogalmazott, hogy „a kor­mány feladata tevékenysé­gének első háiom hónapjá­ban a föderáció megőrzése lesz”. Ez a sajátos kijelen­tés is arról tanúskodik, hogy a csehszlovák állam életképessége felettébb bi­zonytalan. A három hóna­pos határidőre történt utalás arra vonatkozik, hogy Csehország és Szlová­kia vezető politikai erejé­nek megállapodása alapján szeptember 30-ig kellene a két köztársasági parlament­nek megegyeznie egymással abban, miként rendezzék az államkapcsolat vitáját. Majdnem kéthetes szünet után július másodikán is­mét elkezdődött a bősi erő­mű felvízrsátornájának fel­töltése. Julius Binder, a po­zsonyi vízgazdálkodási be­ruházó vállalat igazgatója megerősítette az Üj Szó csü­törtökön megjelent közlé­sét, hogy a nap során, a délelőtti órákban újra el­kezdték az erőmű felvízcsa- tornájának feltöltését. Cá­folta azokat az állításokat, melyek a magyar sajtóban azzal magyarázták a feltöl­tés időleges szüneteltetését, hogy a feltöltés korábbi fá­zisában műszaki hiányossá­gokra — átszivárgásokra — derült fény. MÉG TART ALGÉRIÁ­BAN a kétnapos nemzeti gyász, amelyet a 73 éves, hányatott sorsú, alig fél évig tisztségében volt, há­borús hős elnök hétfői meg­gyilkolását követően ren- delt el a kormányzó ál­lamtanács. Miután azon­ban Mohamed Budiafot szerdán örök nyugalomra helyezték a Mártírok teme­tőjében, volt harcostársai mellett — akik közül so­kukkal együtt küzdött a felszabadító háborúban, majd a történelem fintora­ként egyesek közülük arra kényszerítették, hogy 28 évig hazájától távol szám­űzetésben éljen —, már es­te lövöldözések hallatszot­tak Algírban. A hadsereg legfelsőbb ve­zetését, megtestesítő állam­tanács szinte csak „kávés­kanállal” adagolja az infor­mációkat, s ezek nemegy­szer ellentétesek egymás­sal. Az első hírek szerint Budiaf gyilkosát a merény­let színhelyén azonnal lelőt­ték, majd később úgy tűnt, hogy csak az egyikkel vé­geztek, a másikat letartóz­MAI KOMMENTÁRUNK \ AI ELNÖKGYILKOSSÁG UTÁN tatták. A temetés után, az államtanács közleménye szerint, a gyilkos a titkos- szolgálat tisztje volt, aki­nek feladatai közé tartozott, hogy biztosítsa az elnök vé­delmét. De nem lehet tud­ni, hogy az. állítólag lelőtt merénylőről van-e szó vagy bűntársáról — ha volt ilyen —. akit elfogtak és kihall­gattak. A 2,5 millió négyzetkilo­méternyi, stratégiailag fon­tos fekvésű, ásványi kin­csekben oly gazdag 26 mil­lió lakosú észak-afrikai or­szág, éppen az elnök meg­gyilkolása idején ünnepel­hette volna meg három év­tizedes függetlenségét. Ta­valy december óta azon­ban. amikor megrendezték a parlamenti Választások el­ső fordulóját, az állam szüntelen véres események színhelye. Az történt ugyan­is, hogy a törvényhozási voksolás e fordulójában a független államiság óta megszakítás nélkül kor­mányzó Nemzeti Felszaba­dítási Front (FLN) kataszt­rofálisan alulmaradt. A 231 mandátumból már az első menetben 181-et az Iszlám Üdvfront (FIS) szerzett meg, amely győzelme ese­tére az iránihoz hasonló vallási államrendszer meg­teremtését hirdette meg. A FIS azonban korán ünnepelte győzelmét már az első forduló után. A had­sereg legfelsőbb vezetése a védelmi miniszterrel, Kha- led Nezzarral, Algéria ..erős emberével” az élen, „alkot­mányos puccsot” hajtott végre, lemondatta Sadfi ál­lamelnököt. öttagú államta­nácsot alakított, megsem­misítette a választás ered­ményét, és rendkívüli álla­potot hirdetett, miközben ezrével tartóztatta le és küldte börtönökbe és in­ternálótáborokba a FIS vezetőit és aktivistáit, az­zal a váddal, hogy „állam­ellenes felkelést szervez­tek”. Mivel azonban a pol­gárháborús veszély fenye­getett, hazahívták a szám­űzetésből Mohamed Budia­fot és azt várták tőle, hogy háborús hősi múltjával se­gítsen nekik megszilárdíta­ni a katonaság háttérből való kormányzását. Budiaf azonban nem vál­totta be ezeket a reménye­ket. Nem sikerült valósá­gos párbeszédet kialakíta­nia az ország különböző társadalmi rétegeivel, s csődöt mondott az a kísér­let, hogy pártok felett álló nemzeti hazafias frontot hozzon létre. A FIS akti­vistái az elnöki ígéretek és fenyegetések ellenére geril­laháborúba kezdtek, s mintegy száz rendőr esett áldozatul támadásuknak, hiába hozott a kormányzat halálos ítéleteket. Budiaf eközben szembekerült az uralkodó réteggel is. amennyiben harcot hirde­tett meg a hatalom korrup­ciója ellen. LEHETSÉGES, sőt való­színű, hogy a FIS egyik, a titkosszolgálatba beépült aktivistája végzett vele. De az sem zárható ki, egyes kommentárok szerint, hogy a tevékenységével elégedet­len kormányzatnak váll terhére Budiaf, és tetette el láb alól, hogy így ürügyei találjon a FIS még heve­sebb üldözésére. Árkus István A MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA KÖZLEMÉNYE (Folytatás az 1. oldalról.) sének jogi indokait, a kor­mány is meg fogja tenni „ésszerű időben” ugyanezt: összefoglalja azokat az ér­veket, amelyek igazolják, hogy a köztársasági elnök ebben a kérdésben is túl­terjeszkedett alkotmányos jogkörén. Nyomatékosan hangoztatni szeretnénk azonban, hogy a kormány­nak nem érdeke az állam­fő és a kormányfő közötti feszültség, még kevésbé annak fokozása. Ez a kor­mány és ez az Országgyű­lés megteremtette Magyar- országon a működő de­mokráciát, biztosította és a jövőben is biztosítani fog­ja az alapvető szabadság- jogokat, köztük az egyik legfontosabbat, a véle­ménynyilvánítás, a sajtó szabadságát. Magyarország nemrég tért vissza a parlamentáris demokráciához, éppen ezért a kormány érthetőnek tart­ja, hogy sokan féltik ezt a demokráciát, hogy akár aláírásokat is gyűjtenek hol itt, hol ott a demokrá­cia védelmében. Ezt azon­ban nem azoktól kell fél­teni, akik a választók bi­zalmából a magyar demok­ráciát megteremtették. A koalíciós kormány terjesz­tetté az Országgyűlés elé mindazokat a törvényeket, amelyeknek az elfogadásá­val. amelyeknek a megva­lósításával Magyarország több mint négy évtized után újra beléphetett az európai demokráciák sorá­ba. Politikailag gyorsan és viszonylag könnyen lehe­tett Magyarországon sta­bil helyzetet teremteni, „megvédeni a polgárokat bármiféle hatalmi túlka­pás ellen”. Az elmúlt rend­szer csődbe jutott gazda­ságát átalakítani, a kény­szerű és elkerülhetetlen nehézségeken minél hama­rabb túljutni, a működő piacgazdaságot és az em­berhez méltó élet lehetősé­geit megteremteni, hosz- szabb időt vesz igénybe. A volt szocialista országok közül egyedül Magyaror­szágon sikerült ezt a hatal­mas gazdasági változást alig két-három esztendő alatt elérhető, jövőre már érezhető, tapintható közel­ségbe hozni. Ezt a munkát a külföld a legnagyobb el­ismeréssel figyeli, támo­gatja. Nem közömbös, hogy eb­ben a nehéz átmenetben a magyar társadalom „pár­tatlan és tényszerű a párt­érdekeken felülemelkedő tájékoztatását, az ország valamennyi lakosának tisz­tánlátását” hogyan tudja a rádió és a televízió bizto­sítani. A kormány a sza­bad. a tárgyilagos tájékoz­tatás reményében javasolta 1990-ben „két nagy tekinté­lyű közéleti személyiség és társadalomtudós” kinevezé­sét a rádió, illetve a tele­vízió élére. Nagyra érté­keltük kivált Hankiss Ele­mér korábbi szociológusi tevékenységét, hiszen ő volt az. aki az előző rend­szert visszatetsző meztelen­ségében mutatta be a tudo­mány eszközeivel. Azon­ban két év alatt sem szüle­tett meg a csakugyan pár­tatlan tájékoztatás. A két tudóst fokozatosan felőröl­ték azok a kemény, szerve­zett érdekcsoportok, azok az apparátusi vezetők, akik végül is dirigálnak ezek­ben az intézményekben. Ezért látta a kormány szükségesnek, hogy me- nedzser-alelnököket állít­son a tudós elnökök mellé. Az alelnökök kinevezése megtörtént. Meglepő, hogy a köztársasági elnök, aki az alelnököket alkalmas­nak találta és kinevezte, alig néhány hónap múlva alkalmatlannak ítéli őket az elnöki funkciók átme­neti ellátására. Éppen azért, hogy á köz- társasági elnök által is igé­nyelt cél, „a társadalomban meglévő vélemények teljes körű kiegyensúlyozott ará­nyú és valósághű kifejezés­re juttatása, valamint a közérdeklődésre számot tar­tó eseményekről és tények­ről való elfogulatlan tájé­koztatás” elérhető legyen, javasolta a kormány Gom­bár Csaba és Hankiss Ele­mér felmentését. Kétévi tevékenységükkel ugyanis nem tudták elérni, hogy az említett célok megvalósul­janak. A kormány tisztában van azzal, milyen nehéz az or­szággyűlési kisebbséghez, az ellenzékhez tartozó köz- társasági elnök helyzete, az Országgyűlés többségé­nek támogatását élvező kormánnyal szemben. Sok­szor — meglehet, legjobb szándéka ellenére — az el­nök a kisebbség vélemé­nyét, pártjának véleményét képviselte, és nem kísérel­te meg, hogy a pártérdeke­ken csakugyan felülemeD kedve, a napi politikai küz­delmektől magát távoltart­va, megtestesítse azt az er­kölcsi tekintélyt, amelyet minden parlamentáris de­mokrácia biztosít a köztár­sasági elnöknek. A kor­mány a maga részéről min­den segítséget megad ah­hoz, hogy egy ilyen típusú, valóban egy egész nemze­tet képviselő államfői te­kintély kialakuljon, hogy a köztársasági elnök az al­kotmányszabta, az Alkot­mánybíróság meghatározta keretek közt megmaradva élhessen jogaival. Az elnök politikai lépé­seihez azonban a felelős kormányzat ellenjegyzése szükséges, csak ezzel az ellenjegyzéssel gyakorol­hatja az államfő legfonto­sabb alkotmányos jogait. A kormány ismételten leszö­gezi. hogy minden rendel­kezésére álló eszközzel tá­mogatja és sietteti a mé­diatörvény megalkotását. Megérti, hogy egy induló demokráciában több alkot­mányos garancia lehet szükséges, ezért is terjesz­tette hosszú bizottsági egyeztetés és előkészítés után az Országgyűlés eió Európa legliberalizáltabb médiatörvényét. Nem a kormány lépett vissza a konszenzust kereső szöveg­től, hanem az ellenzék. Ez a törvény elfogadása ese­tén megoldja a jelenleg vitatott kérdéseket, bizto­sítja a vélemény szabad­ságát és a tények tisztele­tét. Egyetértünk a köztársa­sági elnök úrral abban, hogy Magyarországon nincs alkotmányos válság. Az Országgyűlés csakugyan »jól megérdemelt nyári szabadságát tölti, az or­szág kormányzása csak­ugyan akadálytalanul fo­lyik, sem a sorsunkat érin­tő nemzetközi kapcsolato­kat, sem a döntő gazdasági kérdések megoldását csak­ugyan nem érinti a Rádió, vagy a Televízió elnökének menesztése, vagy marasz- tása«. Éppen ezért sajnál­juk, hogy az elnököt a szabályosan és indokoltan előterjesztett felmentési javaslatok elbírálásánál nem a fenti szempont ve­zette, hanem politikai, pártpolitikai döntést hor zott. A kormány »ésszerű idő­ben« elő fogja terjeszteni részletes jogi véleményét és minden alkotmányos ag­gályát a sajnálatos döntés­sel kapcsolatban, szeptem­berben pedig az Ország- gyűlésben folytatni fogja erőfeszítéseit a médiatör­vény elfogadtatására, illet­ve a benne foglalt célok megvalósítására, hogy a sajtó csakugyan akadály­talanul szabad lehessen. Most és mindörökké!”

Next

/
Thumbnails
Contents